Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-12-06 / 49. szám

3 Budapest, 1916. december 6. a fix fizetéses alkalmazottak, akár az állam, akár a főváros, akár más alkalmazottai legye­nek is, siralmas helyzetbe jutottak. A főváros, bár sohasem lehetett azzal vá­dolni, hogy túlságosan bőkezű lett volna alkal­mazottaival szemben, a háború alatt mégis ipar­kodott egyet-mást tenni. A kormány ilyenkor mindig keményebb szivünek mutatkozott a fő­városnál és keresztülhúzta a számításukat. Ami­kor a tisztviselők mégis kaptak valamit, azt is csak nehéz harcok árán lehetett kiverekedni. Most olyan alkalom kínálkozik, amit nem sza­bad elmulasztani, mert ebben az esetben a kor­mánynak nem lesz módjában tiltakoznia és spó­rolást parancsolni ott. ahol soha sem lett volna szabad. Egységes villamos tarifa Szakszerű nyilatkozatok A fővárosi Hírlap előző számában úgy az utazó közönség, mint a város és a vállalatok szem­pontjából megvilágítottuk az egységes 20 filléres vil­lamos-tarifa tervét Konklúziónk ez volt; ha a válla­latok a főváros hozzájárulásával áttérnek erre a rend­szerre, ezen a réven uj, milliós jövedelmekhez jut (a két filléres adó révén) maga a főváros, uj bevételek­hez jut a főváros vállalata, a Városi Villamos és ami a fő: jobb, egészségesebb, a biztonság-szempontjából megnyugtatóbb lesz a főváros közlekedése. Cikkünk­nek — tudjuk — nagy visszhangja volt mindazon he­lyeken, ahol közkérdéseket komolyan, alaposan és tárgyilagosan szoktak mérlegelni. Alább megszólal­tatjuk dr. G 1 ü c k s t h a 1 Samu, a főváros köz­lekedési bizottságának kiváló tagját s Hűvös Ivánt, a Villamos Városi Vasút vezérigazgatóját és örömmel állapítjuk meg, hogy mindkét szakavatott férfin szempontjai teljesen azonos nyomon járnak a Főv á- rosi Hírlap legutóbbi számában közölt fejtegetés­sel. A tervnek üdvössége és szerfelett gyakorlati szempontjai mellett kardoskodó nyilatkozatok igy hangzanak: Dr. Gliicksthal Samu, a közlekedési bizottság tagja: — Az egységes huszíilléres tarifát igen sze­rencsés ötletnek, mindenképen helyes és ideális közlekedési politikának tartom. Véleményem szerint ez a rendszer, eltekintve attól az előny­től, amit a jegyek kényelmes, célszerű kezelhe­tősége biztosit, valamennyi jegy tényleges ol­csóbbodását jelenti, — kivéve a mai szakaszje­gyet. A földalatti, autóbusz, omnibusz és a két villamosvállalat vonalaira az átszállás dija, (ha egyáltalán lehetséges ma még) vagy 20 fillér, vagy túlnyomó esetben drágább annál. Az egy­séges tarifa tehát, mint mondottam, általában, kivévén a szakaszjegyeket, olcsóbbá teszi a köz­lekedési eszközök használatát. A publikum szem­pontjából tehát tényleges előnyt jelent. Nem tartom ugyanis szociális érdeknek azt, hogy ép­pen a rövid utakon, inkább csak kényelemsze­retetből utazó publikum érdekeit védje meg egy reform, szemben a tényleg utazó, tényleg köz­lekedő, Újpestről, Óbudáról, a külső perifériákról a belvárosba, munkába siető publikum érdekei­vel. Ezeknek legtöbbje többet fizet ma 20 fillér­nél; érthető örömmel üdvözölné tehát az egy­séges tarifát úgy a publikumnak ez a része, mint a kalauzok, kiknek nem kell majd annyiféle jeggyel bibelődniök s megfeszített figyelemmel ügyelniük a szakaszhatárok betartására. — A publikum szempontjából tehát kétségte­lenül előnyös az egységes tarifa. Még inkább előnyös azonban, a tervezet szerint, a város szempontjából, mert nemcsak, hogy ideális köz­lekedési politikát folytat, de néhány millió jö­vedelemre is szert tesz általa. — Előnyös tehát a reform a publikum szem­pontjából is, a város szempontjából is. S most jön a harmadik, ami miatt a legtöbb vád éri s amit leginkább kifogásolnak benne: az, hogy maguk a közlekedési vállalatok is jelentékeny bevételi többletre tesznek Szert általa... Ez azonban csak az esetben volna igaz, hogy ha a szakaszjegy elmaradásával az utazók száma nem csökkenne, már pedig a tapasztalat azt mu­tatja, hogy az ilyen magas százalékú drágulás után, mint a 12 fillérről 20 fillérre emelkedő je­gyek, a forgalom lényeges csökkenése áll be. Én azonban azt sem bánom, — ha megmarad­ván a mai forgalom, a közönség és a város nagy előnyei mellett — emelkedik a vállalatok be­vétele is, csak az a kikötésem van, hogy ez a jövedelem-különbség ne drágítsa meg a meg­váltás árát. Ezirányu néhány preventív intézke­dés teljesen megnyugtatna s akkor beigazolód­nék az az állításom, hogy az egységes tarifa terve ideális közlekedési politika, mert egyfor­mán használ a publikumnak és a városnak is. Hűvös Iván, a Villamos Városi Vasút Részvnéytársaság vezérigaz­gatói:!: Az egységes tarifa, mely Bárezynak régi eszméje, mindenképen helyes és előnyös. Szám­talan előnye közül én csak arra akarok rámu­tatni, ami a jegykezelés egyszerűségéből folyik. E téren ugyanis ma abnormis állapotok ural­kodnak. Annak a szegény kalauznak, kinek amúgy is emberfeletti munkát kell végeznie a jegykiosztással, ma, mikor az utasok száma megháromszorozódott, — még mintegy 22-féle jegy-kombinációt kell a fejében tartania. He­tekig tanulják fáradságos munkával, heteken át gyakoroltatjuk őket, s mégis se szeri, se száma az ellenőrök és a közönség panaszai­nak, melyek tévedésekről, s az ezekből szár­mazó zavarokról szólaltak. Az uj terv, mely csak egyféle jegyet alkalmaz, megszünteti a zavarokat e téren. A kalauzok egyszerűbben, ezáltal gyorsabban végezhetik munkájukat, megszűnnek az ingyen-utasok, félreértések, kevesebb lesz az ingerültség. De megszűnnek az aprópénzhiányból származó zavalrok is: a huszíilléres tarifa alapján nem kell a kalauznak krajcárokkal bíbelődnie és válthat is, mert nikkelpénzből lesz készlete elég. Nekünk pedig nem kell majd annyiféle jegyet nyomatnunk, ■ fogalma sincs senkinek, mennyi nehézségekbe kerül ma a sokfajta jegy különféle szinü papir- anyagának beszerzése . . . Azt hiszem, hogy a huszfilléres, egységes tarifa terve az utazó- közönség előtt is népszerű, s igy általános cél­szerűsége folytán nem fog a városházán ne­hézségbe ütközni a keresztülvitele. Gondoskodás petróleumról A jegyrendszer e hó 15-én életbelép Budapest petroleumellátását, amint azt már jelentettük, a székesfőváros tanácsának sikerült a kereskedelmi kormány utján biztosítania. A kormány megnyugtatta a fővárost, hogy annak a mennyiségnek, amit Budapest béke idején fogyasztott körülbelül egyharmadát havi rész­letekben most is kiutalja. Ez a mennyiség havi 50 vagont tesz ki. A kvantum nem sok, de ha sikerül igaz­ságos elosztási módot találni, akkor a petroleum- inséget lehetséges lesz enyhíteni és egyben a boltok előtt való ácsorgást megszüntetni. A tanács megbizásából a közgazdasági ügy­osztály most a petroleumjigyek életbelépteté­sén fáradozik és miután az előkészitőmunkála- tokkal végeznek, számítanak arra, hogy de­cember 15-én már egész Budapesten jegyek ellenében szolgáltatják ki a petróleumot. A szét­osztással a kiskereskedőket bízzák meg, egy­előre azonban még nagy gondot okoz annak megállapítása, hogy kiket illet meg petróleum- utalvány. Jegyet természetesen csak azok a háztartások fognak kapni, ahol eddig sem hasz­náltak villanyt és gázt. Ezeket a háztartásokat most írják össze. Komplikálja a helyzetet, hogy azokban a háztartásokban, ahol a lakóhelyisé­gekben eddig is villany és gáz volt használat­ban, a konyhában, mosókonyhában és egyéb mellékhelyiségekben petróleummal világítottak. Az összeírásnak ezeket a körülményeket is figyelembe kell venni és az elosztásnál ilyen helyekre is kell petróleumot juttatni. Az eddigi- hozzávetőleges számítások szerint a kormány által engedélyezett petróleum­mennyiségből lakásonként mintegy 4%—5 liter petróleum fog jutni. Az elosztás nagy munkáját Szabó Ferenc vásárigazgatóra bizta a tanács, aki már is megkezdte működését. Minthogy a vásárcsarnokok igazgatása nem a legideálisabb, reméljük, hogy a petróleum szétosztása a kö­zönséget jobban ki fogja elégíteni és a kapott megbízásnak a vásárigazgató tökéletesen meg fog felelni. Ezt reméljük, de el is várjuk tőle. Közélelmezési morzsák Burgonya-kalamitások. — Az olcsó szerb hús hátránya. — A kamara a tejellátás javításáért. Budapest közélelmezési kérdései között az utóbbi időben a legtöbb baj a b u r g o it y a körül volt. Bar a Burgonyaközvetitő iroda a főváros lakosságának el­látása érdekében mindent megtett, a panaszok meg­lehetősen süniek voltak. A panaszokat okozo bajok forrása három részre oszlik. Elsősorban a gazdák spe­kuláltak, hogy készleteiket maximális áron fölül ad­hassák el s e tekintetben élelmes közvetítők, valamint i szeszgyárak erősen a kezükre játszottak. Sok hiánya volt a vasúti szállításnak is és igy nem a ritkább ese­tek közé tartozott, hogy fagyott burgonya került a piacra. Sok keserűséget okozott a főváios lakosságá­nak az a bánásmód is, melylyel a zöldségárusitó bó­dékban találkozott. A bódék kiszolgáló személyzete türelmetlen, basáslcodó, sokszor goromba és talán H a- lász Józsefnek, a bódé-fökormányzónak szellemé­ben járt el a közönséggel szemben. Ez utóbbi kellemetlenségen kiviil a burgonya­bajok újabban némileg enyhültek. A személyzet durva­ságával szemben pedig ajánlatos, ha a közönség a tanács legutóbbi határozata értelmében jár el és a legkisebb inzultust is följelentés utján torolja meg. Budapest napi burgonyafogyasztásának mennyi­sége átlag 20 vaggon, amivel szemben a burgonya­közvetitő iroda most napi 25 vaggont utal ki. Tekin­tettel arra, hogy a módosabb közönség úgy is előre biztosította szükségletét, ez a 25 vaggon a szegé­nyebb osztályok számára bőségesen elegendő, külö­nös tekintettel arra, hogy ezenkívül a kereskedők, iparvállalatok, kórházak külön is kapnak naponkint 8—10 vaggon burgonyát. Orosz-Lengyelországból eddig mindössze 8 vag­gon burgonya érkezett a fővárosba és többre már alig is van kilátás. A lengyel burgonya Budapestre szállítva mm.-ként körülbelül 15 koronába került. Burgonya-jegyek behozatalár ó 1 a fővá­rosban aligha esketik komoly szó, mert a burgonya­kérdés rendezésének ilyen formáját az Országos Köz- élelmezési Hivatal e 11 e n z i. & Olcsó szerb marhahúst is mértek ki a héten. 170 darab marha került kiosztásra, a Húske­reskedelmi Részvénytársaság csarnokbeli árusító he­lyein. A hús 5 koronájával elég olcsó is lett volna, ha az árusítás körül nem történnek ismét kínos kellemet­lenségek. Azt hirdették ugyanis, hogy a kiosztás dél­után 4—6-ig történik, előre kimért egy kilós csoma­gokban. Az árusítást azonban csak ötkor kezdték meg és ott a türelmetlen közönség tömege előtt történt meg a hús fölvágása, kimérése és csomagolása. Ilyen körülmények között természetesen csak kevés kivá­lasztottnak jutott az olcsó marhahúsból, a többiek pe­dig elégedetlenkedve újabb csalódással hagyták el a helyet, amelyről a főváros azt hirdette, hogy ott olcsó és jó falatot juttat a szegényebb néposztálynak. * A tejellátási viszonyok sem javultak annak dacára sem, hogy a kormány, a közélelmezési hivatal és a tanács újabb és újabb rendelkezésekkel operálnak. Az uzsonnakávé betiltása fél intézkedésnek bizonyult, az uj tejhivatal pedig a vásárlási lehetősé­geket a legkaótikusabb módon összezavarta. Még azoknak is, akik eddig utalványuk ellenében kényel­mesen megkapták a tejadagjukat, u.iabb kényelmetlen­ségeik vannak, mert ezentúl jelentékenyen távoleső helyekre kell zarándokolniok. Most, mint értesülünk, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara is foglalkozik a fővárosnak tejjel való ellátása kérdésével. A kamara közélelmezési szak­osztálya a következő intézkedések mielőbbi megho­zatalát fogja kérni az illetékes fórumoktól: 1. a tej és tejproduktumok árainak országo­san és egységes alapon történendő rendezését: 2. megállapítását annak, hogy egyes körze­tekben milyen quóta arányában lehes­sen vajat és sajtot gyártani; 3. tilalmazását az édes tejből készült tejföl íorgalombahozatalá nak; 4. tilalmazását annak, hogy tej takarmányo­zásra és foglyok táplálására használ­ta s s é k; 5. a milimárik megrendszabály ozá­sát és a főzővaj forgalombahozatalának megszo­rítását. A millimárik megrendszabályozását — amely a fő­város lakosságát legjobban érdekli — oly módon képzeli el a kamara, hogy a millimárik eltiltatnának

Next

/
Oldalképek
Tartalom