Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-12-06 / 49. szám

ötödik évfolyam_______________________Budapest, 1916. december 6-án. taiimiimtnmna^DniniiioiiiaiiiamnmaiiiDnmiiminpniHiiiamamnnmiiiamnmniuaHin»»iniiiBiiminE ELŐFIZETÉSI TtRJTKt Egész évre ........... 20 K. Fe l évre ................. IO K. Egyes szántó fi áapha­tó á a ft i a tió hivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Felelős szerkesztő t Dacsó Emii Megjelenik minden szer­dán. Szerkesztőség és kiadóhivatal; VI. kér. Szív-utca ...... IS. szám Telefon ............... 137-13 Adóteher nehezedik egyre halmozottabb súlyával a fő­város népére. Hovatovább nem lesz utunk, amelyért külön adót nem kellene fizetnünk, nem lesz adómentes lélegzetünk, nem teherte- len élvezetünk. Állam és főváros egyesült erő­vel csavarja az adóprést és ha a kormány va­lamelyik adófajtának a rendszeresítését nem engedi meg a fővárosnak, ennek mindig az az ok i, hogy arra az uj adónemre —- neki fáj a foga. Kezdjük már érezni a belső fronton küz- ködők is, hogy tulajdonképen mi az a háború és tagadhatatlan, hogy súlyosak azok a köte­lezettségek, amelyekkel állam és főváros egy- máss d nemes versenyre kelve, Budapest népét sántáigatrii igyekeznek. Való tény, hogy az államnak rengeteg pénzébe kerül a hadviselés és hogy a főváros milliókat fizet rá a háborúra. De a teherviselés a teherviselőképességnél kez­dődik és végződik és ki tagadhatja, hogy soha Budapest népének olyan keserves élete, meg­élhetése nem volt, mint éppen most. Aki nem hadse. egszállitó, az a legerősebben redukált igények mellett sem tudja fentartani a békés idők standardját. A mindennapi kenyér meg­szerzése ma már nemcsak képletes gond, ha­nem szomorú hajsza, irgalmatlan küzdelem az élettel. Méregdrága a liszt, a burgonya, a zsir, a h us, a főzelék, a tojás, a szappan, — egyszó­val minden, amit meg nem vonhatunk magunk­tól, amiről nem szokhatunk le. És ebben a legszerencsétlenebb, legnyomo- ruságosabb időben, amikor az állam minden testi és anyagi erőt rekvirál a maga számára: — összeülnek a főváros finánckapacitásai és válogatott eszközöket találnak ki arra, hogyan vehetik el a polgárságtól, a közönségtől, amit ■az állam véletlenül, feledékcnységből, tévedés­ből, vagy könyörületességből meghagyott. Meg­adóztatják a szórakozást — ez még hagyján, ha csak a tehetős szórakozókat sújtja a teher és ha a szórakozóhelyek tulajdonosai nem használják fel az uj adót uj áremelésre. De megadóztatják a világítást, drágítják a gázt és a villamosáramot, adóval sújtják — ha burkolt formában is — a közlekedést, emelik a vizdi- jakat, külön adóval terhelik meg azokat, akik­nek utcára nyíló ablakaik vannak és akik er- kélyes lakásban laknak. Tudja Isten, milyen fináncbölcsességeket rejtegetnek még a fiókok mélyén az urak, csak annyi bizonyos, hogy soha rosszabb időben nem jöhettek az uj adók­kal és hogy soha igazságtalanabb adókat nem szültek még fináncpolitikusok, mint a fogyasz­tásnak, az elsőrendű életszükségleteknek ható­sági megdrágítását, a progresszió kizárásával, könyörtelen és rideg üzleti számítással, kigon­dolt világítási, közlekedési és egyéb árdrágí­tásokat. Persze, a szükségletek emelkedtek, a fővá­ros is érzi a háborút. De hát hol az állam ilyen­kor, hiszen minden háborús hiányt az államnak kellene fedeznie. És ha már a polgárok áldo­zatkészségét kell kipróbálni, ám tessék a had- seregszállitóktól behajtani a könnyen szeizett milliók egyrészét. A szegény emberek számára azonban kíméletet kérünk; legyünk tekintettel arra a bizonyos utolsó párnára, amelyet, ha a különböző adók címén a polgárok feje alól ki­húznak, könnyen megtörténhetik, hogy itt áll majd a fővárosi adóalany — adótárgy nélkül. Rettenetes katasztrófa volt a bécsi királytemetés gyá­szos epilógusa, herceghalom neve sokáig fog élni e borzalmakhoz edzett kornak az emlékezetében és Budapest képviselői a végzet kegyelmének köszönhetik, hogy el­kerülte őket a sorstragédia. Szorosan véve nem is budapesti katasztrófa a herceghalmi vasúti összeütközés, de a tragikus alkalom talán végre gyökeres intézkedésekre fogja indítani az illetékes tényezőket és e refor­mok között fog szerepelni a budapesti pá­lyaudvarok kihelyezésén kivid a környék­beli vasúti hálózat uj rendezése, a Budapest közvetlen közelében lévő sok vasúti átjáró és váltó szabályozása. Budapest is levonhatja a katasztrófa tanulságait és tanulhat — egy­szer nem a maga, hanem az egész ország kárán. Az irgalmatlan szerencsétlenség intő példa a mi közigazgatási hatóságainknak is. Adagonkint adják be a közönségig}*, az uj adókra vo­natkozó javaslatokat. Kezdte a sort a vi­galmi adó, utána jött a világítási adó és a világítás áremelése, jövő héten talán a viz- dijak emelése jön, azután az egységes köz­lekedési díjszabásnak elkeresztelt egységes tarifaemelés, utána talán a telckértékemel- kedési adó és még több hasonló jó. hiszen igaz, hogy bajban van a főváros háztartása, nagy összegre rug a deficit, de miért nem készítenek javaslatot az elmaradható kiadá­sokról? Miért nem javítják a költségvetés mérlegét a kiadások redukálásával, miért csak a bevételek emelésével? Ehhez elvégre nem kell túlságosan nagy pénzügyi koncep­ció és nem is őszinte a dolog, mert sokkal egyenesebb eljárás volna, ha a sok fogyasz­tási adó helyett megfelelő progresszivitás­sal emelnék a községi adópótlék kulcsát. Nem kellene akkor lázasan kutatni minden után. ami még nincsen külön állami adóval suitva. Nem kellene külföldi adórendszere­ket tanulmányozni, az összes külföldi adó- mintákat átvenni, hanem elegendő volna, he "éhány percenttel emelnék a pótadó kid esőt, de — csak a háború tartamára. Végelgyengülésben fog kiszenvedni Budapest közlekedése. A háború kitörése óta se szeri, se száma a forgalmi mizériáknak; a villamosok korlá­tolt számmal és korlátolt személyzettel dol­goznak, autotaxit alig lehet látni, autóbusz mindössze három van, az omnibusz két út­vonalra sürüsitette össze a tevékenységét, a fogaskerekű gázolt, a propeller sülyedt, a konfliskocsis káromkodott és emelte a tari­fát. Ilyen nyavalyákkal huztuk a közleke­dési problémát mostanáig, de a jelek arra mutatnak, hogy még rosszabb is lehet a közlekedés és hogy még vissza fogjuk sírni a mostani időt, a mai állapotokat. A villa­mosok bejelentették, hogy fogytán van a szénkészletük, az omnibusznak nincs takar­mánya, az autotaxinak nincs benzinje, a gummirádlvsnak nincs gummija és a pesti közönségnek — nincs reménye, hogy a vi­szonyok jobbra fordulnak egyhamar. Budapest a koronázáson Kmetty professzor nyilatkozata Emlékezés a 67-iki ünnepségekre December hónap 30-án Károly Ferenc József királyi herceget 1. Ferenc József utódaként, IV. Károly néven Budapesten magyar királylyá ko­ronázzák. Annyira .közel vagyunk e történelmi eseményhez, hogy idején való arra gondolni, milyen szerepe lesz Budapest székesfőváros­nak a koronázáson. Kétségtelen, hogy a régi ko­ronázó városok, amelyek egyben nem voltak az ország fővárosai, nem játszhattak olyan szere­pet, mint amilyent Budapest most vindikálhat magának. Az utolsó koronázáskor, 1867-ben Buda és Pest külön törvényhatóságok voltak. Azóta azonban megtörtént ai két város egyesí­tése és Budapestet ma egészen más mértékkel kell mérni, mint azt történelmi időkben, akár Székesfehérvárral, akár Pozsonynyal, akár Bu­dával és Pesttel tették. I. Ferenc József király nevéhez fűződik, hogy Budapest „székesfővá- ros“-sá lett. Budapest tekintélye, jövője és fej­lődése mind azt kívánják, hogy a decemberi ko­ronázáson Budapest székesfőváros tanácsának méltó szerepet juttassanak. Bárczy István dr. polgármester és helyettes-főpolgármester hiva­tása, hogy akkor, amikor erre az első precedens kínálkozik, ezt a megkülönböztetett szerepet minden erélyének latbavetésével biztosítsa Bu­dapest székesfőváros számára. A „Fővárosi Hírlap“ munkatársa felkereste Kmetty Károly dr. egyetemi tanárt, a legkivá­lóbb magyar közjogászt, hogy Budapestnek a koronázáson való szerepéről kikérje nagybecsű véleményét. Kérdésünkre a professzor ur a kö­vetkezőket volt szives válaszolni:- Budapest főváros magisztrátusa, helye­sebben Buda és Pest tanácsa, régebben csak mint törvényhatóság vett részt a koronázá­son. Az utolsó koronázás óta azonban Buda és Pest életében nagy változások történtek. Az egyesült két város hatalmas metropolissá fejlődött és ilyenformán nem tartom kizárt­nak, hogy Budapest székesfőváros tanácséi­nak a koronázáson való résztvételében újítá­sok fognak történni, mindenesetre kívánatos is, hogy Budapest polgármestere és főpolgár­mestere ezúttal az országos méltóságok kö­zött vegyenek részt a ceremóniákon. Ezzel Kmetty professzor egyben megjelöli a helyet is, amelyet Budapest székesfőváros ve­zetőinek el kell foglalni. A polgármester köte­lessége, hogy ebben a szellemben szerezzen ér­vényt a főváros presztizsének. A koronázást előkészítő bizottság tanácskozásai már meg­kezdődtek, itt az ideje, hogy a szükséges lépé­sek megtétessenek, annál is inkább, mert ami e tekintetben most történik, az egyszersmind a jövő biztositása is. A „Fővárosi Hírlap legutóbbi számában di-. Gárdonyi Albert, íőlevéltáros ismertette Buda városának az 1867-iki koronázáson való szerepét. Az ő adatainak kiegészitéseképen alkalmunk volt kikérni egy olyan kiváló személyiség véleményét, aki amel­lett, hogy magas állami hivatalt visel, egyben a régi Pest-Buda történetének, annak minden kövének, ki­váló ismerője. Öméltósága az 1867-iki koronázásról a következő adatokat volt szives rendelkezésünkre bocsájtani: A koronázási ceremóniák 1867-ben és még előbb

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom