Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-02 / 5. szám
2 if Budapest, 1916 február dunai átkelésnél, mintha a német aknamezőkön kellett volna keresztül hatolniok; de azt már nem szabad tűrni, hogy a Csavargőzös jóvoltából budapesti polgárok pufíadt hullái úszkáljanak a Dunán. A fővárosnak bírságolási joga is van a Csavargőzössel szemben. E'ő tehát ezzel a joggal, bírságolják meg őket a legkisebb mulasztásért is. A vasúti és hajózási főfelügyelőség csak nemrégen szüntette be az óbecsei átkelési vállalat egész üzemét, mert rajtakapták, hogy nem vizsgázott gépészek vezették a hajókat. Vájjon miért nem tette meg már régen ugyanezt a Csavar- gőzössel is, mely, mint most kiderült, naponta az utasok ezreit pusztíthatta volna el. A legfőbb hivatás azonban a közgyűlésre vár. A legközelebbi közgyűlésen kerül szóba ugyanis a Csavargőzös partbérleti engedélye. Hiszen már az a körülmény is keserű hangulatot váltott, ki a városatyákban, hogy ezt a partbérletet mindössze ötven koronával emelték föl, itt az ideje, hogy a hajmeresztő katasztrófa a végsőkig fokozza ezt a felháborodást. A közgyűlésnek jogában áll a partbérleti engedélyt meg nem adni és ha nincsen kikötőpartja, akkor a Csavargőzös kénytelen lesz egyszerűen beszüntetni egész üzemét, amely eddig állandóan az életünket fenyegette halálos módon. Azon ne aggódjék senki, hogy a közlekedés csak egy percre is megakad. Holnaptól kezdve úgy sem lesz bolond senki a Csavargőzösre bízni az életét. Van elegendő jónevti hajóstársaságunk, ott van a M. F. T. R„ ott a D. G. T., mindegyik órák alatt beállítja azt a négy járatot, amit eddig Csavar- gózösék nagy kényelmesen lebonyolítottak. Dobják félre a kis füstölgő, köpködő nyaktilókat, intézkedjenek radikálisan, mert a budapesti közönség nem arra való, hogy pénzzel és élettel adózzanak és a Csavargőzös recsegő alkotmányain állandóan életükért reszkessenek. Wildner tanácsnok teherpróbája. A tanügyi választások eSati. A legközelebbi hetekben tanító- és tanítónő- választások lesznek. Persze, a régi recept szerint ezúttal is sok az eszkimó és kevés a fóka. Sőt egyenesen nagyon sok a fóka. Hogy milyen félelmetes arányú a pályázók száma, abból a közoktatásügyi bizottság legutóbbi ülésén némi Ízelítőt adott Wildner Ödön tanácsnok. De annyira sem kell menni, mert sokkal ijesztőbb a kép, ha az ember útja véletlenül a VII. ügyosztály ajtaja előtt visz el. Az emberek szinte egymás hátán tolongnak. Van itt minden. Tanító, tanítónő, á protekorok különféle válfajai. Arról meg, hogy a postának külön milyen forgalma vau a protezsáló levelekből, annak igazán érdemes lenne megcsinálni a statisztikáját. Szegény Wildner Ödönnek a fejebubja se látszanék ki a levelek özönéből, ha véletlenül nem lenne tél és nem kellene fűteni. Egyszer végre van mód arra, hogy a városházán is spóroljanak valamin. A protezsálóik ’istája rettenetesen tarka. Félelmetesen nagy nevek találhatók közöttük. Még főhercegek is vannak, akik igen meleg sorokat irtuk a tanácsnoknak. A bizottsági tagok természetesen inkább személyesen jelennek meg, hogy így személyes jelenlétükkel is nagyobb súlyt adjanak kívánságuknak és nagyobb nyomást gyakoroljanak. Az egyik legtekintélyesebb városatya, aki máskor még egy papirszelet cipclé- sével sem igen szereti magát megerőltetni, a minap hatalmas iratcsomaggal jelent meg a második emeleti folyósón. Fölemelte a papircsomót és mosolyogva mondta: — Na, az uj tanácsnok most fogja kiállani a teher próbát. Az uj tanácsnok pedig igen furcsa ember. Nagyszerű helyre jutott. Ez az a tanácsnoki szoba, ahonnan külön ajtó vezet az érvényesülés útjára. Rózsavölgyi, Bárczy, Fcstetich, Déri mind innen kerültek a polgármesteri székbe. Anni természetes is. A tanügyi tanácsnokot ismerik legjobban a városatyák, mert van-e olyan városatya, akinek ne akadna pártfogolni valója? A tanügyi tanácsnok mindenkinek tehet szívességet. fis miért ne tenne, mikor tudja, hogy minden protezsált tanítónő egy lépcsőfokot jelent a polgármesteri szék felé. Itt kezdődik azután Wildner Ödön furcsasága. Vallószinüleg nagy csalódásokra fognak ezúttal ébredni a kegyelmes és mcltóságos urak, meg a nagyságos városatyák. Az uj tanácsnok nem fogja'kibírni a teherpróbát, mert nála nem lehet protczsá’ni. Vannak, akik olyan makacs és önfejű embernek tudják, hogy akit potezsálnak, annak még az esélyei is megszűnnek nála. - Wildner Ödön, akit mindennek lehet mondani, csak beamter-természetnek nem, ebben a kérdésben egyenesen a smokkságig megy. A csalódások tehát igen nagyok lesznek, de talán egy lépéssel közelebb jutnak a városházi korrupció kiirtásához, fipen ott, azon a területen, ahol a legveszedelmesebben burjánzott. A protektorok- nak persze nem fog majd tetszeni ez a puritánság és majd esetleg megint akadni fog valaki ebből az apropóból is, aki ki fog áílani és kijelenti, hogy a fővárosi tisztviselők modortalanok. Ha megtörténik, mindjárt sejtenünk kell majd, hogy Wildner tanácsnok gorombáskodott velük, mert befutott az ajánlólevelükkel. iHbonpodik az EnfreprisenÉ. Uitban a kötelező ravatalozás. Budapest közegészségének régi sarkalatos hiánya, a tömeglakások között egyenesen veszedelmekkel fenyegető hibája az, hogy bár lakossága meghaladta az egymilliót, de a kötelező fölravatalozást még mindig nem tudták megva- lósitani. Buzay Károly dr. tanácsnok az ügyhöz méltó igyekezettel küzd ennek a rendkívül fontos intézkedésnek életbeléptetéséért. Az ember, ha nem volt módja beletekinteni az események folyásába, azt hinné, ennek a sürgős szükséget jelentő újításnak nem is lehetnek komolyabb akadályai. Pedig a küzdelem még mindig nem ért véget. Annyi bizonyos, hogy közelebb jutottunk a megvalósuláshoz, de előbb még bizonyos érdekeket teljesen meg kell törni. A kötelező fölravatalo- zással szemben ugyanis igen állhatatos küzdelmet fejt. ki a C h e v r a-K a cl i s a, amely hosszú időn át állandóan vallási törvényekre hivatkozva szegült ellene az intézmény behozatalának. A városházán egymást érték a tárgyalások, egyik-másik városi tisztviselőből \mlóságos tal- mud-tudós lett, de a megoldás nem jött létre. Most ugv áll a helyzet, hogy a városházán többé vallási érvekkel nem lehet előhozakodni, mert ott is tudják, hogy a kötelező íölravatalozásnak nincsenek vallásos akadályai. A Chevra küzdelme tehát tulajdonképen üzleti alapokon nyugszik, bár nem lehet elvitatni, hogy bizonyos vallásos aggályokat is el kell előbb oszlatni, mielőtt a küzdelmet föladják. A főváros azonban olyan erélyesen és makacsul ragaszkodik elvi álláspontjához, amely nagyon komoly egészségügyi alaptörvényeken nyugszik, hogy a közeljövőben bizonyosra lehet venni a Chevrának a főváros akaratával szemben való deferá'ását. A főváros azonban nem elégszik meg a kötelező fölravatalozás intézményes biztosításával. Tovább kell mennie még egy lépéssel. Módfelett szükségessé teszi ezt ^z a közismert tény, hogy ha Budapesten megélni nehéz is, de meghalni egyenesen luxus. Sehol a világon olyan töméntelen pénzbe nem kerül a temetés, mint éppen Budapesten. A pesti embert a sárga irigység tölti el. ha arra gondol, hogy Németországban igazán nem jelent súlyosabb terhet a temetés, mert alig van város Németországban, ahol a város magához ne váltotta volna a funerálás monopóliumát. Budapest székesfőváros is foglalkozott már ezzel a kérdéssel, különösen pedig az indította erre a lépésre, hogy a! temetkezési vállalatok a temetés Ízléstelen pompáját egyenesen túlzásba viszik, az embereket hihetetlen temetési költségbe ugratják bele a kegyeletre való hivatkozással. De még szomorúbb a szegény néposztály helyzete, amely ha csak egy kicsit tisztességesebb eltakarítást kíván kedves haililotja számára, százakat kénytelen áldozni. Ezeken az állapotokon okvetlen segíteni kell. ! ezt ma már a városházán is tudják. Csak még a mód ismeretlen, ahogyan ez megtörténjék. Első sorban természetesen az Első magyar szállítási rt. (közismert néven: az „Entreprise des pompes fmrebres“) megváltására gondoltak, de ezt a tervet el kellett ejteni, mert horribilis összegbe került volna. — Az évek óta folyó tárgyalások alatt az Entreprise legutóbb 1914. februárjában nyújtotta be ajánlatát. Üzemének megváltását a következő föltételekhez kötötte: A vállalat részvénytőkéje 700.0000 korona. A részvények az Erdélyi egyházközség és a Temesvári kereskedelmi r.-t. kezeiben vannak. A fővárosnak mintegy 800.000 korona költséggel az egész részvény társaságot meg kellett volna váltani. Ajánlatában kiemelte a részvénytársaság, hogy a társaság évenkint körülbelül l ,700.000 koronát forgalmaz és Budapesten 17 fióktelepe vau. Ingatlanait 490.000 koronára becsülte (a városi szakértők csak 372.000 koronára értékelték). A hullaszálitás jövedelmét 270.000 koronára tette és az akkori áruraktárt 260.000 koronára leltározta. Az ügyosztály áttanulmányozta ezt a beadványt és félretette, mert az ócska üzemért követelt összeget aránytalanul soknak találta. Most aztán igen radikális terv szerint akar-, nak célt érni, melyet azonban egyelőre még titokban kezelnek a városházán. Ha ugyanis meg- vá'tani nem lehet az Entreprise vállalatot, alapos, de talán kíméletlen konkurenciával kell tőlük megszabadítani a közönséget. Ennek a konkurenciának persze elöföltétele a kötelező fölravatalozás behozatala. Ha ez megvan, akikor következnek a további lépések. Kötelező fölravatalozás mellett senkinek sincs kcdlve órákra gyászparádét csináltatni a temetkezési vállalattal a háznál. Maradna tehát a temetkezési vállalat számára még egy remény, a temetőben, a halottasházban való díszes ravatalkészités. A kötelező fölravatalozással azonban ennek a reménynek a napja is leáldozik. A közegészségügy parancsoló szavával ugyanis a város ki fogja tiltani a ravatlozó termekből a bacillusfogó és rettenetesen tűzveszélyes drapériákat, melyekkel egyben eltűnik az a vonzó erő is, amely eddig a közönséget a temetkezési vállalatok kénye- kedve szerint való kihasználásának tette ki. A főváros a ravatalozó szobák falait egyszerű fekete csempével fogja kirakatni és ez a fekete csempe egyben a temetkezési válla’atek halálát is jelenti. így a temetkezés, mihelyt a háborús viszonyok elmúlnak, teljesen a főváros kezebe kerül, ami enyhíteni fogja a me gokol a ti an fényűzést, de egyben lehetővé teszi, hogy ha élni nem, de legalább meghalni lehessen olcsón Budapesten. A műkurucok. Nem adnak telket a tüdöbetegekne k A pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén megfoghatatlan, teljességgel érthetetlen határozatot hoztak a bizottsági tagok. Arról volt szó, hogy a honvédelmi miniszter ingyen-telket kért a fővárostól arra a célra, hogy az Erzsébet-szana- tórium közelében szanatóriumot építtessen a tüdőbeteg katonák számára, abból a hatalmas alapítványból, amelyet W e i s z Manfred főrendiházi tag tett nemrégiben. Kivá’óan jótékony, nemes, emberséges ügyről volt szó és a pénzügyi bizottságban mégis fejiái' ott Pr eye r Hugó és azt mondta, hogy ne adjon a főváros telket, mert a betegek megfertőzik. Budapest levegőjét. Havas Rezső, aki egyformán ért Dalmácia visszacsatolásához és a kereskedői mi kikötőhöz, rádupitázott a Sasok megtépázott tekintélyű al- vezérére és a pénzügyi bizottság kuriicai ride-r gén elutasították a tanács pártoló előterjesztését. Kettős szempontból kell méltatni ezt az ügyet: pénzügyi és egészségügyi szempontból. Az elsővel hamar végezhetünk; az a bizottság, amely egyhangú lelkesedéssel szokott ajándékozni városi telket a legfurcsább célokra is, nem támaszthatott joggal ilyen skrupulusokat. Elég,.ha e tekintetben a Feld-szinházra, a Tisza Káltnáio térre utalunk: vájjon van-e, aki jóhiszeműen állíthatja, hogy nemesebb és indokoltabb cél szolgálatában kapott ingyetelket a főváros közepén a Népopera, mint amilyen célra a honvédelmi miniszter kérte a telket a perifériákon is kívül, ott, ahol semmiféle városrendezési, telekpolitikái céljai nincsenek a városnak s ahol már úgyis van egy hasonló intézmény. A Budakeszi erdő határában nem akar senki sem Piccadillyt létesíteni, sőt színházat sem építeni. A fővárosnak semmi-
