Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-02 / 5. szám
Ötödik évfolyam Budapest, /g/ff. február hó 2-án. #^»ioniD?iäOHmltfnj|iainoi]ioiriMM0Möj|gBUmsnätaiiä[ii8£sa8iaHraiiia»»auia»igaiuoiligiiiPUigi»fig8iHDii1HI 1CŐ FIZETÉS/ A HM Ki &Q4&SZ. évr*a ..................76 IC Ft f/ évr*e........................... 8 K Sí gyes s*. ám oft ha ff fi •• frsSA? a kiadó hivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap rmlalBu B líac&Ó J&nnlí. T<ir. <ír. Szilágyi Hágó Megj mlertik minden sx.mv~ «cSdn. Szer» ítészt őség éa kiadóhivatal t Vi. hat»,, Sziv-ntca • • • 76. szdai Tml mfon ••••••• 7 37-fJ Fáradságos és nagy utat 'kelt megtennie az időnek, amis az emberek hite visszatér ahhoz a becsületes emberhez, akiről el fogják hinni, hogy becsületes emiben;. Ma még hasztalan fogadzik. Jobbról, balról, előtte, mögötte a gyanakvás settenkedik s ha kezén, lábán béklyóba megkötözve, a földön elterülve mozdulatlanul fekszik, a szánakozásra berendezett szivü emberek is azt kérdik: mit rejthet alatta a föld, hogy a becsületes ember haránt fekszik rajta. A városháza tájékán is igy szaglász a gyanú. Föíéimpázott orral és fintorral mindig. Amikor onnan a legbecsületesebb szándék útnak indul, a tnegk tiporod ott gyanú utána settenkedik, kémleli s ha ott teszi is le a lisztes zsákot ahova az rendeltetett, várja a percet, amelyben panamáról berzenkedhetik. Mint a bolygó zsidó, fut rohan a városháza minden cselekedete után a gyanú. Ha telket ad el: már ott áll a panama cölöp. Ha nem ad' telket ajándékba: önmagának igy válaszol a gyanú: nem adta, mert nem sógor, vagy városházi násznagy kérte. Ha éMuniszierböl nincs sok raktáron, a gyanú guillotinját a hanyag administráció elé állítják, ha meg tulbő- ség ordít a városi raktárakból, vádolják a közvetítő ügynököt, a könnyelműséget, mely nem vet számot az áruk romlandóságával. Most ta- karmányüzilethez kezd a város, hogy a házi hulladékot értékesítse. Mennyi vedettája a gyanúnak kiséri szemmel azóta a szemetes kocsikat. Városházi szózatok, okiratos bizonyítékok, megnyugtatások, tények nem hessegethetik el az ágaskodó gyanút, amely nap-nap után megsokasodva pislog be a városháza ablakán. Uj. rendszert hirdettek az újak? Ki higyje el, nékik,, amikor az uj rendlszier asztalánál1 a régi törzsek ültnek. A zord törzsfőnök. Ugyanaz, aki évtized előtt állt őrségen a városháza kapuja előtt. „Csak a testemen át!“ Mert csak e szüzek testén vonulhatott a városháza intézőinek szive elé a jámbor szándék, épugy, mint a gonosz. Egyszer-másszor ez a rendszer miegfésülködött, megborotválkozott, sőt meg is fürdőit. Azt hitte, hogy átmenetileg tisztálkodván, senki rája nem ismer s mint a harmadnapos hideglelés, harmadnapra elpárolog mellő'e a panama-illát. Vélte, hogy erkölcsössé serdül a tömeg szemében. —• Összefutottak ostromlók és ostromlottak, mint vizzed a budapesti tej s a gyanú, ez a javíthatatlan detektív kutat, nyomoz s nem hisz még a becsületes útbaigazításnak sem. < A régi gulyát látja, amely szépen legel mint regen. Azzal meg nem törődik, hogy a kiterített subán uj bojtár furulyái becsületes nótát. Nem szabad megállítani az életet semmiféle vonatkozásában sem és nem szabad egyszerűen belenyugodni abba, hogy világháború van, tehát alkalmazkodni kell a viszonyokhoz és várni kell a háború végét. Vonatkozik ez a megjegyzésünk a pesti, autóbuszok dolgára. Nagynehezen sikerült a városnak először három, majd négy autóbuszhoz jutni. A három autóbuszt forgalomba is hozták, ez azonban nem komoly autóbuszforgalom, inkább csak különlegességi közlekedés és csakis úgy vált volna a közönség javára, ha mindig jobban fejlesztették volna a forgalmat. Azonban a négy uj autóbusz már hetek óta az autóbuszparkban vesztegel, mert nincs gummi, nem tud gummihoz jutni a főváros. Ez pedig lehetetlen állapot, mert Budapesten százával száguldanak most is a magánautók és jófajta gummival van ellátva mindegyik. És a tisztelt tanács tagjainak autói is vígan robognak a főváros utcáin. Tessék tehát erélyesen követelni illetékes helyen, hogy megfelelő gummikészletet bocsássanak a főváros rendelkezésére. Vagy tessék felhatalmazást kérni arra, hogy a főváros rekvirálhasson a maga számára gummit. Ha másoktól nem, hát a tanács tug/aiíol. Mi van a főváros sertéshús üzletével? — erre a kérdésre nem akar válaszolni a közélelmezési ügyosztály. Jól emlékszünk ugyanis arra, hogy novemberben Folkusházy ur pontosan megrajzolta a képét a sertés-akció jövőjének és január végére jelezte a sertések eladásának végső idejét. Január végén pedig előadás szerint az uj kampány, uj hizlalási ciklus kezdődött volna. Mi lett a sertésekkel? Megvannak-e még és ha igen, hogy vannak? És mikor fogja elérkezettnek látni a tanácsnok ur az időt arra, hogy a lejárt ciklus pénzügyi mérlegéről is csevegjen? Hazafias szempontból nem lehet elzárkózni egy olyan üzemnek a létesítése elől, amely szükséges és hasznos egyébként. Igenis, a nemzeti érdek, a hazai ipar pártolása olyan elv, amelynek ceteris paribus feltétlenül érvényesülnie kell. De ha a meisseni takarmány-gépgyárnak Magyaroszág- ban nincsen mása és ha a főváros máshol nem tudja beszerezni a gépeket, akkor nem lehet az uj üzem ellen azzal a jelszóval érvelni, hogy Meissen nem fekszik Magyarországban. Nem akarjuk védeni azt a tendenciát, amely a községesités politikáját napról-napra újabb területekre viszi. Úgy látjuk azonban, hogy a müt ak ármány gyáron csak nyerhet a főváros. Végre megindul egy üzem, amelyről garantálják, hogy egy esztendőn belül kifizeti magát és hogy azontúl minden, amit hoz, tiszta haszon lesz. Mi távol állunk attól a bombasztikus beállítástól, amelynek a köztisztasági hivatal igazgatója a pénzügyi bizotságban kifejezést adott. Mi nem mondjuk, hogy hazafias érdek a községi mütakar- mánygyár létesítése ás hogy az igazgató ur nemzeti hős. De mert jól tudjuk, hogy a fővárosnak minden jövedelmi forrást fel kell kutatnia és mert hisszük, hogy a mütakarmánygyár hasznos üzlet lesz, — nem vagyunk hajlandók hazaárulást látni abban a tényben, hogy a meisseni gyár áruját__Meissenből rendelik meg. Bo mbatér-Óbnda Lin e Borzalmas propeller katasztrófa. A főváros közgyűlési és bizottsági termében kevés olyan vehemens támadás hangzott még el, mint amilyeneket az utolsó hetekben hallottunk a Csavargőzös részvénytársaság ellen. Mintha a levegőben lett volna valami félelem, hogy küszöbön áll a katasztrófa. A veszedelem megsejtése volt ez és csodálatosképen meghatározott időponttal; Hiszen esztendők óta minden pillanatban megtörténhetett volna az, ami most elkövetkezett. Persze a fővárosnak már régen követnie keliíett volna az adomabeli izraelita pédáját, akire a Fővárosi Hírlap legutóbbi számának vezércikkkében hivatkoztunk, aki mehall'gatván a koldus szózatát, inasához fordulván, ékként rendelkezett: — Lökd ki, mert összetöri a szivemet... Soha sem hittük volna, hogy a szomorú jóslatok ilyen gyorsan beteljesednek és hogy ilyen katasztrofális módon bizonyosodjék be a mi igazságunk. Csodálkozni valónk azoníbn még sincsen, hiszen eddig a Csavargőzös a főváros semmiféle ellenőrző rendelkezését nem respektálta,, évek óta meghallgatta egyik fülével a főváros követeléseit és a másikon a szélnek eresztette. Ma persze még sejteni sem lehet, hogy milyen i arányú a Csavargőzös hétfő hajnali katasztrófája. Ennek mérvei majd csak akkor alakulnak ki igazában, ha Ercsiből is megjönnek a hírek, hogy hány holttestet húztak ki ott. A katasztrófa igazi okát pedig egyetlen módon tudjuk kifejezni: a Csavargözös rt. kapzsisága csinálta a pánikot, onnan eredt az egész szomorú eset, bogi'' háromszor annyi utast engedtek a propellerre, mint mennyit a rendőrség s a hajózási szabályok megengednek. Temészetesen az is bizonyos, hogy ez nem egyedül álló eset a Csavargözös praxisában, nemcsak hétfőn hajnalban bocsátottak életveszélyesen sok embert a Bombatér nevű Drednaughtra, hanem, amikor csak akadt pasasér, mindenkor „utasezredek“ szorították egymásba a lelket. Csodák csodája, hihetetlennek tetsző véletlen, hogy a társaság kapzsisága, lelketlen pénzhajszoló politikája, a nyomorult papiroscsónakok önmagukban rejlő életvesze- delmessége már eddig is a budapesti közönségnek ezreit nem pusztította el. Eljutottunk azonban az első nagyarányú katasztrófához s rémes útjelzőjéhez annak, hogy bármilyen utón, bármilyen eszközökkel gátját kell vetni a Csavargőzös garázdálkodó és emberéletet emésztő politikájának. Biztos tudomásunk van különben arról, hoy a pénzügyminisztériumban régen elhatározott dolog, hogy a társaság 1917 elején lejáró koncesszióját semmi szin alatt nem fogják meghosszabbitani. Ez sem elegendő azonban, mert egy esztendő alatt még minden nap megismétlődhetik a mostani katasztrófa és a társaság gyilkoló pénz- sóvársága, amely tizenegy járat helyett, holmi kazánengedélyek hiányára hivatkozva, Budapest külön háborújához" vezethet, mert ami itt történik, gyilkosabb a német aknákn ál és-'veszedelmesebb a félelmetes tengeralattjáróknál. Nincs tehát más hátra, mint hozzányúlni azokhoz az eszközökhöz, mely a budapesti lakosság életbiztonsága érdekében sürgősen és múlhatatlanul szükséges. El kell pusztítani az egész Csavargőzöst hitvány úszó skatulyáival és telhetetlen- haszonhaj,szólásával együtt. Eddig elnézte a főváros. hogy az utasok úgy rettegjenek egy-egy
