Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-10-25 / 43. szám

4 h e z jutni. A főváros pedig mindent elkövet, hogy a zavarokat kiküszöbölj 3. Pár nap alatt olyan álla­potok jönnek létre, amelyek kizárttá teszik azt, hogy a kereskedők a közönséggel szemben a hatóságokra háríthassák a felelősséget. Budapest székesfőváros vásárigazgatósága ugyanis e hó 15-iki kelettel a kö­vetkező körlevelet intézte a budapesti tüzelőszer kis­kereskedőkhöz: „A kisháztartások téli tüzelőszer szükség­leteinek kiszolgáltatására elsősorban a tüzelőszer kiskereskedők hivatottak; mert csakis a város egész területén található kis­kereskedőt leli a fogyasztóközönség köz­vetlenül lakása közelében, ahonnan a meg­vett árut akár maga is hazaviheti. Hogy a kiskereskedők feladatuknak megfelelhesse­nek. a székesfőváros tanácsának felhívá­sára, kötelezték magukat a budapesti tüzelőszernagykereskedők, hogy rendes, állandó vevőiken kívül, készleteikből első­sorban a kiskereskedőket (szatócsokat) lát­ják el. Midőn erre az ön figyelmét is fel­hívjuk, egyúttal fölkérjük, hogy amennyi­ben szükségletének beszerzésénél nehézsé­gekre találna: forduljon panaszával a szé­kesfőváros vásárigazgatóságához (Károly- körut 15., II. 5.) Ide csatoljuk a ma érvény­ben levő tüzelőszerárak jegyzékét s külö­nösen is fölhívjuk figyelmét a magyar sze­nekre, melyek közül a salgótarjáni, a tatai és a c s o 1 n o k i szenek beszerzé­sénél, alulirt igazgatóság bővebb fölvilágo- sitást, esetleg a tanács XV. közgazdasági ügyosztálya, a beszerzést biztosító kínon utalványt is adhat.“ A tanács különben újabb figyelmeztetőként ösz- szeállitotta a tüzelőszerárakat, amely szerint a tele­pen átvett tűzifa a nagykereskedőknél 5.55 K, az aprított 5.86 K, ugyanez a kiskereskedőknél 7.25— 7.53 K, illetve 7.55—7.83 K. A kőszén ára a nagy­kereskedelemben porosz szén 5.50—6.68 K, csolnoki 4.60—5.78 K, 1 u p é n y i 4.60—5.48 K, salgótarjáni darabos szén 4.50—5.58 K, tatai darabos 4.30—5.48 K, tatai kocka 4.00— 5.18 K, vörösvári rostált 2.90—4.08 K. Ugyanez kiskereskedelemben porosz szén: 7.45—7.73 K, csol­noki 6.55—6.83 K, lupényi 6.25—6.53 K, salgótarjáni 6.45—6.73 K, tatai darabos 6.25—6.53 K, tatai kocka 6.18—6.23 K, vörös vári rostált 4.85—5.13 K. negoédik az élelmiszerkereskedőkEt A belügyminiszter rendelete Sándor János belügyminiszter nyomban a háború kitörése után, 1914. augusztus 5-ikén szigorú rendeletben utasította a fővárost és a rendőrséget az árdrágítás körüli visszaélések büntetésére. A rendeletet a vásárcsarnoki fel­ügyelők és a rendőrfogalmazók végre is haj­tották, de úgy, hogy nem volt köszönet benne, mert a nagy áruuzsorások helyett a piaci és csarnoki kofákat és kiskereskedőket üldözték, elriasztották. A miniszternek tudomására jutott ez és csakhamar újabb rendeletet adott ki, amelyben óvja a fővárost és a rendőrséget, hogy „a közönség jogos érdekeinek védelme közben tartózkodjanak a ililhajtdsoktól, nehogy a méltánytalanul szigorú elbánás a termelőket, elárusítókat, vagy vállalkozókat a piac felkere­sésétől elriassza és ezáltal váljék szükségnek és nélkülözéseknek szülő okává.“ Úgy látszik azonban, hogy a hatóságok nem értették meg a miniszter intencióit. Rövidesen újabb rendele­tet kapott a minisztertől Boda Dezső főkapitány s e rendelet igy szólott: „Felkérem Méltóságodat, hogy újra és nyomaté­kosan hívja fel a rendőri büntető bíróságok figyel­mét óvatosságra és egyidejűleg tegye köteleségtikké, hogy valahányszor az egyes konkrét ügyben az ár­alakulás megítélése bonyolultabb vagy szakismerete­ket feltételező és általában valahányszor az árak tui- hajtása tekintetében kételyük támad, forduljanak szakvéleményért a budapesti kereskedelmi és ipar­kamarához és ennek szakvéleményét lelkiismeretes gondossággal mérlegeljék ítéletük meghozatalánál. El­várom, hogy a rendőri büntetőbíróságok a reájuk bí­zott széles hatáskört a mai súlyos időkhöz mért ko­molysággal és tárgyilagossággal fogják gyakorolni.“ Ez sem használt és a miniszter kénytelen volt a rendeletek számát megint szaporítani. Most már nemcsak azt rendeli el, hogy a rend­őrség és a főváros legyen tárgyilagos és mél­tányos, hanem felhívja a hatóságokat arra, hogy mielőtt Ítélnek, kérjenek szakvéleményt a ke­Budapest, 1916. október 25. reskedelmi és iparkamarától. Ez a legújabb rendelet kivonatosan igy hangzik: „ . . . Lelkiismeretes gondosságra utasítottam az eljárásra hivatott rendőri büntető bíróságokat annak mérlegelésénél, vájjon a követelt s a rendesnél ma­gasabb árak és dijak a rendkívüli viszonyokhoz ké­pest valóban aránytalanul és indokolatlanul maga­sak-e? Mert csak az aránytalan és indokolatlan ár­emelések minősíthetők olyanoknak, amelyek a nagy- közönség kizsákmányolásával járnak és az elárusítók és vállalkozók jogosulatlan nyerészkedését eredmé­nyezik.“ ,, . . . illetékes tényezők azt az aggályukat fejezték ki, hogy a rendőri büntető bírák az árak és a munkadijak megfelelő vagy aránytalanul magas vol­tának helyes megítélésére néha — szakismeret hiá­nyában — a legjobb igyekezet mellett sem lesznek képesek. A végből tehát, hogy az elárusítók és vál­lalkozók ilyen tájékozatlanságból eredhető megbé­lyegzéstől és meg nem érdemelt büntetésektől meg- óvassanak, a kereskedelmi és iparkamarák a buda­pesti kereskedelmi és iparkamara utján készségüket jelentették be ez iránt, hogy megkérdezésük eseté­ben huszonnégy órán belül szakvéle­ményt adnak az eljáró rendőri büntető bírósá­goknak abban a tekintetben, vájjon a kifogásolt árak vagy dijak összege az adott körülmények között aránytalanul magasnak minösithető-e. Miután előbbi rendeleteimnek legtávolabbról sem volt a célja, hogy az elárusítók és vállalkozók jogos hasznát csorbítsa, sem az, hogy a rendkívüli viszonyok által igazolt ma­gasabb árak és dijak méltányos összegét leszorítsa, az elárusitások és vállalkozók kárt szenvedjenek és ezáltal a megfelelő kínálattól visszariasztassanak; is­mételt n is felhívom Méltóságodat, figyelmeztesse a rendőri büntető bíráskodásra feljogosított közegeket, hogy előlidézett rendeletem alkalmazásánál — a kö­zönség hatályos védelme mellett — ne tévesszék szem elől az elárusítók és vállalkozók jogos érdekeit sem és büntetést csak ott állapítsanak meg, ahol az árak vagy dijak indokolatlan emelésével, tehát a kö­zönség rovására jogosulatlan nyerészkedéssel talál­koznak.“ Most már csak az a kérdés, hogy a hatósá­gok, amelyeknek a rendelet szól, nem fogják-e ismét félreérteni a belügyminiszter intencióit és nem fogják-e büntetlenül futni engedni még azo­kat is, akik nagyon is rászolgálnak a példás büntetésre. Libatenyésztő franciskánusok Az utcát elcsúfító kerítés Budán, a legszebb, a legkedvesebb Budán, van egy üres telek. Hatalmas szép fundus, gyönyörű pa­lotát lehetne rá építeni. Elférne rajta sok szegény ember kitűnő modern lakásokban. A telket azonban nem építik be és úgy néz ki, mintha a Budapestet gyűlölő néhai Kasselik Jenő hagyatéka lenne. A telek különben a rózsadombi Szerpentjn-utnál fekszik a Zárda-utca és Margit-körut sarkán. A szegény bu­daiak, akik panaszukkal a Fővárosi Hírlapnál jártak, nemcsak gazdasági, de esztétikai érzékkel is rendelkeznek. Azt mondják, a telek a Ferencrendieké. Megnéz­tük a telekkönyvben és itt azt a fölvilágositást nyer­tük, hogy a fővárosé. Ám lehet, hogy a nagylelkű fő­város a Ferencrendieknek adta használatba, mivel­hogy ezidőszerint a franciskánusok libái gágoknak az üres telken. A panaszra nézve azonban mellékes kié a telek, legföllebb, ha a fővárosé, akkor súlyosabb beszámítás alá esik. A háború második esztendejében a jó budaiak a foguk között mormogni kezdtek, amikor az üres telek mellett elmentek. — Ejnye, ezek a papok — mondták — sem nem építenek, sem nem vetnek. Hiába áll itt ez a nagy telek. Miért nem termelnek benne krumplit, amikor nekünk nincsen krumplink. így méltatlankodtak a budaiak, miközben ke­ményebb hangok is emelkedtek, mig végre a derék franciskánusok kezdték sértésnek venni a dolgot. Se­gíteni azonban nem úgy' segítettek, hogy bevetették volna a nagy területet, hanem úgy, hogy hatalmas égig érő kerítést emeltek. Enyhítő körülmény, hogy magas, otromba, Ízléstelen kerítés mögött sikeres liba­tenyésztést visznek véghez és ha asztalukra kerül a libapecsenye, igazat adnak az álmoskönyvnek, amely megállapítja, hogy libahúst enni (persze álom­ban) = jó. Most azonban a telhetetlen budaiakat az esztéti­kai szempontok boszantják. A kerítéssel nincsenek megelégedve. Hozzánk jöttek megkérdezni, szabad-e ilyen otromba égigérő kerítéssel 'elcsúfítani a kedves Budát? Mit szól ehhez az építési szabályzat? Vála­szunk a következő: — Építési engedély igenis kell az ilyen kerítés­hez. Vagy ha ez nincs, a városépítési ügyosztálynak kell az úgynevezett „kitiizések“-et eszközölni. A A ki­tűzéseket .azután be kell jelenteni a kerületi' elöljá­róságnál. Az irányadó szabály pedig az Építési sza­bályzat 447. §-a szerint ez: „Az I. és II. övezetben (a jelzett telek a má­sodik övezetbe tartozik) az utcai homlokzatvona­lon a kerítés csinos fal, lábazatos vasrács, vagy gyalult farács legyen.“ A Ferencrendiek, vagy talán helyesebben a fővá­ros egyik rendelkezést sem tartotta be. Legkevésbbé pedig azt, hogy ebben az övezetben 1.90 méternél magasabb kerítést emelni nem szabad. Kiváncsiak va­gyunk, kinek engedelmével történt ez a kihágás, vagy ki a bűnös, ha bejelentés nem történt, sőt mit szól a főváros, ha a jelzett telek tényleg az övé? Jogtalan levonás Panaszok a tisztviselők élelmiszerüzlete ellen A háború kitörése után felhívás ment az összes tisztviselőkhöz és tanítókhoz, hogy engedjék át ön­ként fizetésük egy per centjét a háború tarta­mára valamely hadi jótékonysági célra. Önként válla­landó kötelezettségnek minősítették ezt a levonást, de olyan ,,Hochdruck“-kaI dolgoztak a hivatalfőnö­kök, hogy senki sem merte megtagadni beleegyezé­sét. Már csak azért sem, mert azt mondták, hogy az összegyűjtött pénzből a Balaton mentén tüdőbeteg­szanatóriumot építenek a, tisztviselők és tanítók szá­mára és mert értésükre adták, hogy az egy percent megtagadása esetén az illetőket mellőzni fogják az előlépéseknél, jutalmaknál és segélyeknél. A tisztviselők és tanítók ily módon kénytelen- kelletlen tűrték, hogy fizetésüket megcsonkítsák, tűr­ték annál is inkább, mert a tanács később — rekom- penációkeppen — élelmiszerüzletet nyitott nékik és joggal hitték, hogy ott mindent bőven és jutányos árban fognak kapni. Azonban csakhamar kimerültek a Qerlóczy-utcai üzlet készletei; órákig tartó vára­kozás után lehet csak bejutni, cukor hónapokig nem volt, zsir is hol van, hol nincs, szappanból két dara­bot adnak csak és igy tovább. Ez súlyos hiba és sürgős beavatkozást igényel. Ha a Közúti Vasút kalauzai vállalatuktól mindent meg tudnak kapni, miért ne tudná a főváros a maga alkalmazottainak biztosítani a szükséges .élelmisze­reket? És ha nem tudja, miért hizlalják tovább a j ó- 1 é t i-a 1 a p o t, miért vonják le azokat az egy per- centeket, amelyek az idők folyamán százakra rúgnak és bizony számot tesznek a kisebb javadalmazásu tisztviselőknél és tanítóknál. Annyit meg lehetne tenni, hogy a fizetéseknek bizonyos minimumát men­tesítenék a levonások alól. Már néhány nap múlva 27-én, pénteken kezdődik az osztálysorsjátek uj húzása. Mindenki most siet sors­jegyet venni a RADfiE BANK R.-T.-han BUDAPEST, —-------...................... Kossuth Lajos-utca 4. So rsjegyek árai: Egész 12 K, negyed 3 K, nyolcad 150 K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom