Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-11 / 41. szám
6 így tehát az adózóknak, a teljes tönkremenésé- hez vezetne. Nem kell azt hinni, hogy a versenytárgyalási rendszernek súlyos hibái, amelyek nemcsak a termelés minőségi megrontásához, nemcsak a vállalkozási üzlet teljes elposványosodásához, nemcsak a hatóságok ez állapotokkal szemben való tehetetlenségéhez, hanem súlyos szociális hibákhoz, mint amilyen elsősorban a bérek leszorítása, vezetnek, speciális magyar jelenségek. Miután főleg a mélyépítési közmunkák, a közlekedésügy fejlődése folytán, oly óriási tételhez jutották az állami és községi költségvetésekben, azóta speciálisan e közmunkák ellátásának mikéntje az összes nyugateurópai államokban a legfontosabb kérdések egyikévé vált. A versenytárgyalási rendszernek az a formája, mely nálunk ma is érvényben van, még Colbert idejéből származik. Azóta a világ a kapitalista termelés rendszerét teljesen kifejlesztette, de az állami közmunkák ellátása terén még mindig a Colbert-rendszernél tartunk. Franciaországban és Németországban is réges-régen fölismerték az élet és e rendszer közti képtelen ellentétet és a legolcsóbb versenytárgyalási rendszer helyébe a méltányos rendszert helyezték, ami annyit jelent, hogy a munkát nem annak adják ki, aki képtelen alacsony árat ajánl, hanem annak, ki a legméltányosabb árat kéri. Ezzel kapcsolatban a hatóságok és bíróságok jogi és erkölcsi szankciót adtak a vállalkozók olyan összebeszéléseinek, melyek az árherdálók ellen, illetőleg a méltányos ár megállapitására és a versenytárgyalási költségek szétosztására irányulnak. Ilyen természetű mozgalom indult meg a magyar vállalkozók körében is és főleg az úgynevezett mélyépítő vállalkozás köreiben, melynek viszonyai egészen mások minden más iparénál. A mélyépítési egészen különleges viszonyok közt fejlődött egész külön ága a gazdasági életnek. Se gyáripar, se kisipar, se kereskedelem, hanem a modern közlekedési eszközök óriási fejlődésével kifejlődött gazdasági ág, melyet Németországban mérnöki vállalkozásnak, vagy mélyépítő vállalkozásnak neveznek. A gazdasági munkának ez az ága mindenekelőtt mérnöki ismereteket igényel és évszázadokra kiható teljesítményeket szolgáltat igen nagy tőkék és nagyszámú munkaerő igénybevételével. Az árherdálás és a vele összefüggő rossz minőségbeli szolgáltatás nemcsak óriási kárt jelent a mai nemzedék államainak háztartására és nemcsak igen széles munkásrétegeket sújt, hanem a jövő nemzedékek egész sorát kárositja meg. Amely nemzet rossz vasutat, rossz utakat, rossz hidakat, rossz gátakat épit, csak azért, mert Colbert francia miniszter idejéből maradt és elavult versenytárgyalási rendszer szerint kell a legolcsóbb ajánlat alapján építenie, az bűnt követ el önmaga, gyermekei és késő ivadékai ellen. Es az a város, mely közmüveit nem úgy építi, ahogy kellene, mert a legolcsóbb ajánlati rendszer ennek útját állja, az homokra épített város. A versenytárgyalás mai rendszere ellen megindított mozgalom komoly megfontolás és becsületes szándék eredménye. Minden becsületes vállalkozó örömmel üdvözölte. Es minden komoly, hivatását megbecsülni tudó tisztviselő szívesen látja. Posztógyárak tőkeemelése. A zsolnai, csacai és rajeci posztógyárak alaptőkéjüket csaknem 100 százalékkal felemelik és pedig úgy, hogy a felemelt uj alaptőkét nem fizettetik be, hanem a tartalék-alapokból és az értékcsökkenési tartalékokból részvénytőkévé konvertálják át. A tőkeemelésnek e módja elsősorban azért aggályos, mert a meghatározott rendeltetésű értékcsökkenési tartalékokat e rendeltetésüktől elvonja. Az értékcsökkenési tartalék arra szolgál, hogy az egész üzem berendezésében beálló kopást és értékcsökkenést amortizálja. Ezeket az alapokat utólag csökkenteni nem áll jogában még a részvényesek közgyűlésének sem. A cégbíróságnak ebből a szempontból bizonyára lesz is szava a furcsa tőkeemeléshez. De az egész tranzakciónak indokoltsága sem derül ki. Alaptőkét emelni akkor szokás, ha akár az üzem kiterjesztése érdekében, akár valamely terhes hitelviszony megszüntetése céljából uj tőkékre van szüksége egy vállalatnak. A három posztógyárnál ez esetek egyike sem forog fenn. A tartalékokból fedezett tőkeemelés egyébiránt nem is szaporítja a vállalatok saját tőkéjét, csak egyszerűen részvénytőkét csinál a tartaléktőkéből. Minthogy pedig a tartalék- tőkék legnagyobbrésze a háborús évek nyereségéből állott elő, a tőkeemelés hatásában nem jelent egyebet, mint q. kormány osztalék-korlátozó rendeletének igén szembeszökő kijátszását, mert a rengeteg konjunkturás hadinyereségeket, amelyeket a vállalatok osztalék formában nem juttattak ai részvényeseknek, most kerülő utón, részvény alakjában osztják fel. A részvényes érdekeltség pedig egy sztikköríi társaság, amely azonos a három vállalat igazgatóságával. Élükön áll, mint legnagyobb részvénybirtokos, a Kereskedelmi Bank alelnöke, Weiss Fiilöp és ez a körülmény okozza, hogy a zsolnait és leányvállalatait a sajtó és a közvélemény a Kereskedelmi Bank posztógyárainak tekinti. Pedig a Kereskedelmi Banknak jész- vényérdekeltsége e vállalatoknál nincsen, hanem azoknak csak bankárja, még pedig, mint a legutolsó mérleg mutatja, igen bőkezű hitelezője, minthogy a Zsolnai hitelezőjének nem kevesebb, mint húsz millió koronával tartozik. Sőt e nagy hitelezési érdekeltsége mellett a Kereskedelmi Banknak, mint hitelezőnek határozottan érdeke ellen való, hogy a tartalékalapok és különösen az értékcsökkenési alapok elajándékoztatnak a részvényeseknek. Ez a tranzakció tehát Weiss Fülöpöt, mint posztógyári részvényest és elnököt, egyenes összeférhetetlenségbe hozza Weiss Fülöppel, a Kereskedelmi Bank alelnökével. Ez az eset is mutatja, hogy az érdekeltségek össze-vissza szö- vődése a modern nagybanküzemben gyakran sérti a részvényesek nagy tömegének érdekeit. A tőkeemelési művelet néhány részvényesnek 5.8 millió koroiuicska ajándékot juttat. Bármily nagy is lett légyen a gyárak által leszállított posztó mennyisége, egészen bizonyos, hogy minden egyes méter gyártott posztó árából több korona jut most részvény alakjában a boldog milliomosoknak. Szívességért nem jár provízió. Russó Izrael és dr. Reiss Jenő, a Haditermény vezérkari főnöke és ennek helyettese, az apró halacskákat sem vetik meg. A sokmilliós profit elszámolásával a napokban készültek el és e hó végére ígérik annak nyilvánosságra hozását, de „nincs oly megrakott szénásszekér, amelyre még egy maréknyi fel ne férne“ felkiáltással Russó— Reissék most háboruszülte kollégájukat, Heftyé- ket is meg akarják vámolni. A tanulságos eset a következő: A H. T. tudvalevőleg Kolozsvárott kirendeltséget létesített, hogy az a román betörés folytán veszélyeztetett vidék termékeit ösz- szegyüjtse és elszállítsa. Ennél a kirendeltségnél természetesen sok gyapjút is felajánlottak. Minthogy ai gyapjú forgalombahozatala már nem a H. T. hatáskörébe tartozik, az összegyűjtött gyapjút rendelkezésére bocsátották a Gyapjú- központnak, amelyet azonban arról is értesítettek, hogy a közvetítésért (a gyapjú összehalmo- zásával járó munkáért) jutalékra tartanak igényt. A Gyapjuközpont legutóbbi végrehajtóbizottsági ülésén, amelyen Weiss Fülöp elnökölt, de a Hitelbank képviselője, Deutsch Miklós igazgató ezúttal sem jelent meg, szóba került, hogy miképen „honorálják“ a H. T.-nek íentvázolt közreműködését. A határozat szerint Heftyék nem hajlandók a H. T.-nek províziót fizetni: Russó —Reissék fáradozását szívességnek tekintik és ezt köszönettel elismerik. Kérdés, hogy a H. T. megelégszik-e ezzel az elintézéssel, mert Banda Marci öreg cigányprímással egy nézeten lévén, ők is azt vallják, hogy a tapsot és a köszönetét — nem lehet felváltani. Posztógyár Temesváron. A Temesvári gyapju- fonalgyár r.-t., amelynek a Hatvani-Deutschék a fő- részvényesei, mint ismeretes, posztógyár alapítását határozta el. Az volt a terv, hogy a gyárat Temesvá- rott építik fel. Közben azonban kitört a háború, ami természetesen megnehezítette a gyáralapitást. Valószínű, hogy a gyárat a. háború után mégis felépitik. Ebben az irányban most folynak a tárgyalások. Az alapításba, mint értesülünk, egy osztrák posztógyári érdekeltséget is be fognak vonni. A tüzifatermelök bánata. Ismeretes, hogy a főváros megállapodást létesített, a nagyobb tiizifater- melőcégekkel a lakosság tüzifa-szük'ségletének ellátására vonatkozólag. Vita Emil tanácsnoknak elviBudapest, 1916. október 11. tathatlan érdeme, hogy a tűzifa ma sehol sem olyan olcsó, mint Budapest en, A termelőknek persze nem tetszik ez az állapot és mert a vidéki városoktól nagy számmal kapnak jobb árajánlatokat, azért most mozgalmat kezdtek, hogy valamilyen módon magasabb átvételi árakat állapítsanak meg a fővárosban. Mivel azonban szerződés kötelezi a szállítókat, alig látszik valószínűnek, hogy a tervüket keresztül tudják vinni. Igazgatóváltozás a Központi Parcellázóbanknál. Mint pénzügyi körökből halljuk, a Központi Parcellázóbank élére dr. H a j c s i György személyében, uj vezérigazgató került. Dr. Hajcsi György vzeető állást foglalt el a felszámolt Magyar Ipar- és Kereskedelmi banknál, amelyet Tisza István bankjának hívtak, majd később a Wiener Bankver,ejnnál. A talpbörhiány. Jellemző a mostani a talpbör- hiányra az alábbi hir, amelyet egy székesfehérvári lap közölt: „S a á r a Gyula dr. polgármester csütörtökön eljárt úgy a kereskedelmi minisztériumban, valamint az országos Borközpontban, hogy a rendőr- és tiizoltólegénység és szolgák lábbelihiányán segítsen. Bőr ezúttal nincs s igy csupán 80 kiló talpbőrt tudott kieszközölni a polgármester, aki ugyannyit szerzett a menekültek cipőszükségletének fedezésére is.“ A talpbőrfelosztás kudarcát és a bőr- üzlet teljes dezorganizálását mutatja, hogy a polgár- mestereknek manapság néhány kiló bőr miatt a fővárosba kell utazni és a minisztériumokban kilincselni. Rimamurányi mérlege. A Rimamurán y— Salgótarjáni Vasmii Részvénytársaság igazgatósági ülésén előterjesztették és jóváhagyták az 1915/16. üzletév mérlegét. A nyereség 14,513.843 korona 31 fillérre rúg az előző évi 9,120.895 korona 88 fillérrel szemben. Biró vezérigazgató az igazgatóságnak adott részletes jelentésében kiemelte, hogy az előző év korlátolt forgalmával szemben a most lefolyt üzletév egész tartama alatt az összes árucikkekben igen erős kereslet volt észlelhető. Az előző üzletév 3 641.881 korona 74 fillér áthozatával együtt 18,155.725 korona 05 fillér áll rendelkezésre. Az igazgatóság elhatározta, hogy a közgyűlésnek a fennálló kormányrendelet értelmében kiosztásra kerülhető legmagasabb 19°/o-os osztalék, részvényenként 38 korona kifizetését fogja javaslatba hozni és hogy az alapszabályszerü javadalmazások levonása után 1,500.000 korona az értékcsökkenési tartalékalaphoz utaltassák, 2,500.000 korona rendes és hadi nyereségadó tartalékba helyeztessék, 600.000 korona a külön tartalékalaphoz csatol- tassék, a tiszti nyugdíjintézet javára 200.000 korona, a munkástársládák gyarapítására 300.000 korona s általános hadijótékonysági célokra ujabbi 300.000 korona fordittassék és a fennmaradó 3,894.063 korona 85 fillér az uj üzletév számlájára vezettessék elő. A közgyűlést október 26-ikára hívják egybe. A Hernádvölgyi Magyar Vasipar Részvénytársaság igazgatósági ülésén előterjesztették a f. é. junius hó 30-án lezárt üzletév mérlegét. Az elért nyereség 3,366.432.92 K-ra rúg az előző évi 1,933.07.7.63 K-val szemben. A múlt évben elővezetett 625.456.34 K hozzáadásával 3,991.889.26 K áll rendelkezésre. Az igazgatóság elhatározta, hogy a közgyűlésnek javasulni fogja, miszerint a 12,000.000 koronányi részvénytőke után 12°/'o-os osztalék fizettessék ki, értékcsökkenési és adótartalékra 1,200.000 korona fordittassék, a tartalékalap 300.00Q koronával javadalmaztassék és a jutalékokra fordítandó összeg levonása, valamint a munkástársládának 100.000 koronával való javadalmazása után fennmaradó 811.889.26 K uj számlán vezettessék elő. A Bihar-Szilágyi Olajipar Részvénytársaság hétfőn megtartott közgyűlése elhatározta, hogy 1,488.151 korona 80 fillért kitevő 1915/16. üzletévi nyereségéből részvényeinek 22-ik számú szelvényét 10-től kezdve pénztáránál (V., Nádor-utca 23.) 20 koronával = 10°/o-kal váltja be és hadi jótékonysági és egyéb jóléti célokra 156.000 koronát fordít. Az igazgatóság Takács Mór igazgatóhelyettest igazgatóvá és Pór Hugó cégvezetőt igazgatóhelyettessé nevezte ki. A Fővárosi Bank- és Váltóüzlet Részvénytársaság részvénytőkéjének fölemelését 1 millió koronáról 2 millió koronára fogja a folyó évi október 14-én tartandó rendkívüli közgyűlés alkalmával elhatározni. Ez a részvénytőkeemelés egyrészt a bankosztály kedvező kiterjeszkedése, másrészt az áruosztálynak, — mely azonban kizárólag gabonaüzletekkel foglalkozik és amely a háború előtt 2 évvel alakult, — prosperálása által meg van okolva. A részvények nem kerülnek a piacra, hanem a bank anyaintézete, az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarék- pénztár fogja teljes egészében átvenni. A Magyar Petróleumipar Részvénytársaság e hó 9-én tartott közgyűlése elhatározta, hogy megfelelő tartalékolások után az esedékes szelvényt 120 koronával váltja be. Kiadja: a „FŐVÁROSI HÍRLAP- lapkiadó-vállalat A kiadásért felelős: Dacsó Emil. MAGYAR KÖNYVNYOMDA ÉS KIADÓVÁLLALAT R.-T.
