Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-04 / 40. szám
b • •• Szemle. Az élelmezés problémája. — A szén- konjunktnra. — A záloglevélpiac. A képviselőházban lefolyt élelmezési vita során sok figyelemreméltó momentum domborodott ki. Az elhangzott felszólalásokból kitűnik, hogy a gazdasági erők háborús szervezése nem minden téren felelt meg a várakozásoknak. Különösen áll ez az élelmezés terén, ahol a legnagyobb nehézségekkel kell megbirkózni. Azt már az illetékes körök is belátják, hogy az életszükségleti cikkek árait nem lehet kizárólag rendeletekkel irányítani. Megállapítható, hogy a gazdasági élet törvényei a háborúban sokkal erősebbeknek bizonyultak, mint az államhatalom, mely dekrétumokkal szeret kormányozni. A legjobb intézmény és intézkedés se fakaszt önmagában uj gazdasági életet. A német kormány legutóbb jelentést terjesztett a birodalmi gyűlés elé a közélelmezési intézkedések tárgyában. Ebben a kormány elismerni kénytelen, hogy a legtökéletesebben keresztülvitt maximálás és rekvi- tálás sem vezethet a kívánt eredményekhez. Németországban és nálunk is lassanként rájönnek arra, hogy nem a maximálás a fődolog, hanem a készletek kérdése. Azt láttuk, ha a maximális ár nem volt megfelelő, az áruk elbújtak, úgy hogy a kormány jóformán a termelők sztrájkjával állott szemben. Németországban a termelők és a kormány közötti erőpróbában a kormány maradt alul. Erre a német élelmezési politika rendszert változtatott és most arra az álláspontra helyezkedett, hogy az árkérdés mellékes és elsősorban a készletkérdést kell tekintetbe venni. Ennek az volt a folyománya, hogy a maximális árakat az egész vonalon felemelték, úgy, amint azt a termelők kívánták. A bevallott cél az volt, hogy a termelést lehetőleg elősegíteni,-biztositani kell és a termelőket olyan erőkifejtésre kell bírni, amely a készletek gyarapodását eredményezi. Még nem tudjuk, hogy a magyar kormány milyen alapon akarja az élelmezési központot szervezni, annyi azonban bizonyos, hogy a felállítandó „diktatúrának“ elsősorban a termelés szervezését kell a kezébe vennie. Mert ha az uj hivatal működése megint csak ármaximáló és büntető rendelkezések kiadásában fog kimerülni, akkor a közélelmezés problémájának megoldása egy lépéssel se fog előrehaladni. A széniparra nézve a háborús konjunktúra igen kedvező helyzetet teremtett. A legtöbb szénbányatársaság a háború alatt felemelt osztalékokat fizetett és ezenkívül a tartalékokat is növelték. Meglátszik ez a szénpapirok árfolyamain is, melyek sohasem látott magasságot értek el. A román betörés néhány napra lenyomta ugyan a kurzusokat, melyek ma már azonban ismét a régi nívóra emelkedtek. A szénpapiro- kat vásárlók abból a helyes meggyőződésből indulnak ki, hogy a föld kincseiben rejlő gazdasági erőket a háborús események se gyengíthetik meg. Ehhez járul még az a szilárd bizakodás, hogy Erdélyt az ellenségtől csakhamar meg fogjuk tisztítani és akkor a magyar szén- termelés ismét intakt lesz. Illetékes helyen szerzett információink alapján állíthatjuk, hogy Magyarországon szénhiányról szó se lehet. Az államvasutak, a hadsereg részére dolgozó ipar- üzemek, a városi és más hatósági közüzemek, valamint a nagyobb magánipartelepek szénszükséglete teljesen biztosítva van. Különben is hangsúlyozni kell, hogy a központi hatalmak szénkészletek dolgában sokkal jobban állanak, mint az ántánt, mely kizárólag Anglia széntermelésére van utalva. Németországnak annyi szene van, hogy nemcsak szövetségeseit látja el, de a semleges országoknak is szállít szenet. Ezzel szemben Franciaország és Olaszország a legnagyobb széninséggel küzd. Marseilleben egy métermázsa szén ára 17 frank, Genuában 23 lira! Ezeket az uzsoraárakat fizetik a franciák és olaszok az őket fosztogató; angol széntermelők-r nek. Úgy értesülünk, hogy a magyar szénbányák a szén árát az úgynevezett téli pótlékkal emelni akarják. A németországi és osztrák bányák már előterjesztették eziránti kérelmüket, de kormányaiktól tagadó választ kaptak. Nálunk a kormány eddig nem gyakorolt ingeren- ciát a szénárak megállapítására nézve. Lehet, hogy a közel jövőben ezen a téren is kormánybeavatkozással fogunk találkozni. "A ~Z(itöglevéWi(icon, mely a háború első évében erősen stagnált, az utóbbi hónapokban, meglehetős élénkség tapasztalható. A záloglevelek iránt nagy kereslet kezd mutatkozni, különösen a Kereskedelmi bank és Jelzáloghitelbank záloglevelei iránt. Ez utóbbi intézet ebben az évben több mint 2 millió korona értékű záloglevelet adott el. Természetes, hogy a záloglevelek kelendősége következtében a jelzálogkölcsön-üzlet is kezd fellendülni, aminek kapcsán legközelebb már némi építkezési tevékenységre is lehet számitank Különben újabb jelzálogkölcsönökre sok esetben azért is van szükség, hogy a régi építési hitelek fundáltassanak. Ezek a függő adósságok még a háború előtti időből származnak és most, hogy a hitelezők a fizetést sürgetik, az adósok jelzálogkölcsönökkel igyekeznek a drága függő kölcsöntől szabadulni. Mint értesülünk, legutóbb két budapesti intézetnél nagyobb jelzálogkölcsönök effektuáltattak. Az bizonyos, hogy a záloglevél, mint befektetési érték, a háború alatt is megállotta helyét. A zálogleveleket máris vásárolják és nekünk az a meggyőződésünk, hogy a normális viszonyok beálltával ebben a banküzletágban egyszerre nagy fellendülés fog megnyilvánulni. Közélelmezési diktátor Ezelőtt egy héttel bejelentette a képviselőházban báró 0 h i 1 1 á n y íöldmivelési miniszter, hogy a kormány elhatározta egy élelmezési központi hivatal létesítését. Azóta a magyar közvélemény egyértelműen, szinte demonstrative követeli, hogy ennek a mai viszonyok között rendkívülien fontos szervnek N á v a y Lajos titkos tanácsos, a képviselőház volt elnöke legyen a vezetője. A legérdekesebb a dologban, hogy Návay jelöltségét maga a sajtó vetette f ö 1, mielőtt az illetékes tényezők egyáltalán megragadhatták volna ezt a kézenfekvő gondolatot. Návay ugyanis a munkapártból történt kilépése óta igen keveset szerepelt a politikai élet porondján és csak az élelmezés kérdéséről mondott a képviselőházban két feltűnő beszédet. A sajtó élénk rokonszenvvel emlékezett vissza Návay ezirányu szereplésére, ezért kívánja az élelmezési diktatúra élére Návay Lajost. A közbizalom oly szokatlan erővel és lelkesedéssel nyilatkozott meg a volt házelnök személye iránt, hogy mai napig más név kombinációba sem jöhetett. Reméljük, hogy nem is lehet másról szó, annál kevésbbé, mert ezidöszerint tisztán Návay Lajoson áll, hogy a neki szánt díszes es hatalmas szerepet vállalja-e. Návay Lajos feltételekhez köti a megbízatás elfogadását. Aki ismeri az ő személyét és rendkívüli egyéniségét, egészen természetesnek tartja, hogy kikötései vannak; A miniszterelnök nyilván maga is honorálja Návaynak e jogos igényeit és nyilván a kilátásba helyezett teljhatalmuság kreálásában sokkal messzibb határig menne el, mint akkor, ha esetleg nem Návay Lajosról lenne szó. Teljesen megértjük és a magyar közvélemény szokatlan egyhangúsággal honorálja is, ha Návay nem hajlandó a kormány egyszerű közege lenni, valami főhivatalnokféle, akinek ténykedéseiért hivatali felettese, ez esetben a miniszterelnök viselné a felelősséget. Návay dolgozni akar — a munkabírásban Tisza Istvánon kivid talán egyetlen magyar államférfin sem versenyezhet vele — Návay saját munkájának, elveinek és meggyőződésének felelősségét az ország előtt maga akarja v i s e l n i. Nem mindennapi felelősség ez és a kormánynak, amely részben munkamegosztás miatt kreálja az uj élelmezési központot, egyenesen örülni kellene, ha Návay a munkával együtt nagy és nehéz hivatásának felelősségét is magára akarja venni. Lehetnek és bizonyára vannak is Návaynak még egyéb kikötései is. de a köz nagy érdeke ezek á t - hidal ás át követeli. Tisza határozza el magát egy kompromisszumra, de engedjen ha kell. Návay is, hogy a közvélemény az élelmezés mai legfontosabb Budapest, 1916. október 4. kérdésében nyugodtan bizhassa érdekeit az ő puritán jellemére, nagy. tehetségére és munkabírására. Persze nem közönséges hatalmi szerepről lévén szó, vannak önjelöltek bőven. De sem a kormány, sem az ellenzék, amely szívesen elfogadta Tiszának közös munkára való felhívását, sem a közvélemény^ amelyet e kérdésben a döntő szó illet meg, nem gondolnak másra, egyedül Návay Lajosra, ö mint nagy- birtokos és ismert kitűnő gazda, bizonyára kedves a földmivelők szemében, mint prononszirozott liberális államíéríiu letéteményese a kereskedelem és ipar érdekkörének s mint igazságos, szociális érzékű férfiú garanciája a fogyasztók milliói kívánságának. Ma bizonyos oldalról imputálják neki, hogy a bankok élelmezési politikájának m e g r e n d s zabái y o z á s á t is programmjába vette. Ha ez igy van, tapsolni fog az egész ország, de ezt az ő esetleges programmját semmikép sem szabad merkantil-ellenesnek magyarázni. Hiszen épp ő volt az, aki mint nagybirtokos a Házban 'nyíltan megmondotta, hogy nemcsak a bankok és a kereskedők, de a termelők is szívesen kihasználják a konjunktúrát. Az ő felfogása épp a különböző érdekek összhangját akarja megteremteni s célja a legnemesebb: a fogyasztók érdekeinek kielégítése, az ország kenyerének biztosítása és igazságos szétosztása. (R. L.) A főváros 6°/o-os kötvényeinek áremelkedése. A fix kamatozású címletek piacán a legnagyobb érdeklődés nyilvánul meg a főváros uj kibocsátású 6°/o-os címletei iránt. Érdekes, hogy ma már közel van a kurzusuk a papír-árfolyamhoz, amennyiben, legutoljára 99’/E/n-kal volt kötés bennük. Kibocsátásuk óta tehát 951ls°lo-ról. 991l?°lo-ra emelkedett az uj kölcsön kurzusa, ami a fix kamatozású címletek piacán éppenséggel nem mindennapos ár javulás. A korpaiizlet titkaiból. A Korpaközpont figyelmébe ajánljuk az alábbi kis csokrot, amelyet vidéki esetekből fűztünk össze. íme az egyik, amelyet a „Szegedi Híradó“ közöl: „Azt tapasztalta a rendőrség, hogy egyes kereskedők különösen korpára előlegezéseket fogadnak el s a korpa megérkezése után azokat a vevőket elégítik ki, akik az árut lefoglalózták, mig a többi vevőt ezen a címen nem szolgálják ki. Minthogy ez az eljárás a készletnek a fogyasztók elől való elvonását képezi és sok visszaélésre ad alkalmat, felszólítja a rendőrség a kereskedőket, hogy előjegyzéseket ne fogadjanak el. hanem a készletet a jelentkező vevőknek adják el.“ Hogy a vidéki állattartó gazdaközönség szükséglete miképen lesz kielégítve, arra vonatkozólag egyik hódmezővásárhelyi lap a következőket irja: „ErtesittteU nek mindazok, kik a városi gazdasági ügyosztályhoz címzett levelezőlapon fordultak árpás-tengeri, vagy korpa kiutalása iránt, hogy mindnyájan nem kaphatnak, mert 4000 jelentkező közül mintegy 800 egyén volt kielégíthet ő.“ Így fest a korpaüzlet a vidéken. Jó lesz, ha ezeket -tudomásul veszik a Korpaközpont illetékes tényezői. Üzlet a háborúból. A román hadüzenet következtében, egy uj üzletág kihasználása kínálkozott azon biztosítóintézeteknek, amelyek hadikárok elleni biztosításokkal szoktak foglalkozni. Ez a biztosítási ágazat:' az ellenséges légi jármüvek - által okozott kár elleni biztosítás, amelyet egy .osztrák intézet, az Első osztrák betörés ellen biztositó társaság, nagy siettséggel kultivál már az erdélyi városokban. A nagyobb erdélyi napilapok tele vannak ennek' az élelmes biztositó intézetnek feltűnő hirdetményeivel. amelyekben mindennemű bombázás, tűz és rombolás elleni biztosításokra tesz ajánlatot az míé- tézet. Az olasz háború kitörése után is ez az intézett sietett elsőnek ilyen biztosítási üzleteket felajánlani a veszélyeztetett zóna lakosságának. Budapesti hentesek vidéki vendégszereplése. Nem valami jó hírnévnek örvendenek a budapesti hentesek és sertésügynökök, a vidéki hatóságok előtt, mert ők azok. akik a törvény büntető rendelkezéseivel mit sem törődne, túl fizetik a sertés maximális árát. Nemrégiben N a g ykőrös ö n jöttek rá ilyen visszaélésekre. Most pedig a n a g y b e c s k e r e k i rendőrség állapította meg. budapesti és bécsi ii g y n ö k ö k járnak a torontáli falvakba s a sertéseket a maximális áron fölül összevásárolják, ök maguk igen ravaszul csinálják a dolgot, hogy meg ne csípjék őket. A budapesti és bécsi ügynökök ugyanis a községekben lakó ügynökeiknek adnak át bizonyos összeget s ezek fizetik ki a sertéseket, mig a főügynökök n y o m ban t o- v á b b álla n a k. A nagybecskereki rendőrkapitányság erélyesen nyomoz ebben az ügyben, hogy az árdrágító üzelmeknek véget vessen. Kiadja: a „FŐVÁROSI HÍRLAP“ lapkiadó-vállalat. A kiadásért felelős: Dacsó Emil. MAGYAR KÖNYVNYOMDA ÉS KIADÓVÁLLALAT R.-T.
