Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-16 / 33. szám
Budapest, 1916. augusztus 16. jfömmÄFTiißMP — A berlini magisztrátus már tárgyalta azt a memorandumot, amelyben Steiniger dr. igazgató nr a tarifareform mellett foglal állást. A tanács a memorandum követelményeit elvetette. Kivetette először is azért, mert ebben nem lát lényegileg egyebet, mint a tarifaemelésre való burkolt kísérletet. Semmi esetre sem mehet bele Berlin város tanácsa abba, hogy a jelenlegi nehéz viszonyok között, amikor a megélhetés úgyis oly rettenetes gondokat ró Berlin polgáraira, a megélhetés a közlekedés megdrágításával még megnehezittessék. Az kétségtelen, hogy a berlini közlekedés mindenféle reformra szorul, ámbár nem áll az, mintha a berlini közlekedés aránylag nem felelne meg a követelményeknek. De a háború után mindenféle reformra lesz szükség ebben az irányban is. Csakhogy az én meggyőződésem szerint nem a közúti villamosokon keresztül fog megtörténni a közlekedési reform, hanem a földalatti és az autobuszforgalom kiterjesztése és fejlesztése mellett. Az észak-déli földalatti vasút, amelyet Berlin városa most épit, nagyobb mértékben emeli a közlekedést, mint akármennyi tarifareform a villamosokon. Azonkívül egy tarifaemelés igen súlyos terhet róna valamennyi berlini lakosra és ezért a terhekért nem vállalhatjuk a felelősséget. Ezek voltak azok az okok, amelyek következtében el kellett utasítani a direktor memorandumát. Mi, igenis, javítani és tökéletesíteni akarjuk a közlekedést, de nem tarifareform árán. Ebbe nem megyünk bele és meg fogjuk mutatni, hogy tarifaemelés nélkül is lehet közlekedési reformokat csinálni. Ez a szemben álló két nyilatkozat gyönyörűen illusztrálja azt a harcot, amelyet a város a közlekedés diágitóival szemben folytat. A város teljes tudatában van a maga szociális feladatainak és az az energia, amelylyel polgárait megvédi a tarifaemeléstől, pompásan mutatja Berlin város közlekedési politikájának szociális oldalát. Déri Imre. Szilvadrágitó svábasszonyok. A nagyszivu közélelmezési tiszt A múlt héten történt, hogy kiírták ékes betűkkel a vásárcsarnokokban, hogy a szilva piaci ára hatvan fillér. Azóta úgy tudjuk, már emelkedett. Ebbői a hatvan filléres árból azonban nagy bonyodalmak keletkeztek. Egy szép reggelen ugyanis egész ármádia parasztasszony jelent meg S i k Elemér közélelmezési főfelügyelő hivatalos helyiségében. Irgalmatlan siránkozást vittek véghez. A főfelügyelő előbb bedugta a fülét, de látta, hogy az ostromló hadsereg nem tagit, fölszólította őket, adják elő mi a bajuk. Ahány asszony, annyi kiabált. Ahány dialektus van Budapest környékén, annyiféleképen. Persze többségben voltak a derék svábasszonyok, akik úgy tudnak óbégatni, mintha minden nap temetésen gyakorolnák. Jó félórába tellett, mig a főfelügyelő megalkudott velük, hogy egyszerre csak egy beszél, a többi pedig lakatot tesz a szájára. Végre megértette, miről van szó. Csődöt mondott az üzleti spekulációjuk. Pedig hogy bíztak benne. Összevásárolták Budapest környékén az összes megvehető sz.lvát. Hetven fillért adtak érte kilónként. Es most a város azt követeli tőlük, hogy hatvanért adják el. Akkor ők minden kilón tiz fillért vesztenek. Oda van az egész vagyonuk. Es újra kórusban sírtak. Hát persze nem mindent lett volna muszáj szószerint elhinni, de Sik Elemér főfelügyelő elhitte. És miután ö a fogyasztók bőrére méltányos ember, gondolkozni kezdett hogy lehetne a fogas kérdést megoldani. Végre nagyszerű ötlete támadt. Milyen találékony ember is a főfelügyelő ur! Eszébe jutott, hogy az úgynevezett csemegeszilva ára nincsen megállapítva. Kinevezte hát a vörösbejátszó, hitványszemii parasztszilvát, amelyet a vidéken hideglelős szilvának hívnak — csemegeszilvának. És a svábasszonyok viháncolva zsarolták tovább a pesti közönséget. Ilyen jó szive van a főfelügyelő urnák. • • • A törvényhatóság nyári szünete alatt augusztus végéig — lapunk a rendes időben, de a szokottnál kisebb terjedelemben jelenik meg. Omnibusz-kedvezések egy mulatónak. Most már megolvastuk, hány omnibusz őgyeleg éj- szakánkint a Nemzeti Park előtt. Előbb megírtuk már, hogy milyen felháborító az, hogy akkor, amikor minden háborús keretek közé szorul, amikor különösen az omnibuszüzem nem tudja felét sem kiállítani a békeidő forgalmának, tikkor Meinhardték üzletének virágoz- tatására omnibuszokat járatnak éjszaka is, amikor a szegény háborús koszton élő lovacskák nappal is szakadásig dolgoznak, hogy Noé szörnyű bárkáját végig cammogtassák az Andrássy- uton. Hogy most megszámoltuk az omnibuszok éjszakai Meiuhardt-osztagát, most még komolyabb meggyőződéssel állíthatjuk, hogy az egész előzékenység nem a közönség érdekeit, hanem a Nemzeti Park üzletét szolgálja. Este 11 órakor kezdenek gyülekezni az öreg diluviális közlekedési eszközök a Meinhardt-porta előtt. És gyíileeznek éjfélután egyig. Ilyenkor pont tizenhatan vannak. Ki az ördög látott már egy- csomóban tizenhat omnibuszt? Ez a szerencse csak Mainhardtéknak jutott ki. De ami fontosabb, milyen üzletet csinál az omnibusz ezzel az éjszakai járattal? Megéri-e a két óra hosszat tartó rostokolást az a néhány vendég, akit ilyenkor haza kel! fuvarozni? Mégis csak lehetetlen, hogy a munkájából, vagy vacsorájáról hazabotorkáló józan, fáradt ember már 10 óra után ne kapjon omnibuszt, a részegek és szóra- kozók pedig éjfélután egy órakor tizenhat omnibusz diadalmenetében vonulnak be az Isten háta mögül. Vagy ha már igy van, milyen kárpótlást adnak Meinhardték az omnibusz- iizemnqk? Henry Aréna, ez a népies mulató rövid idő alatt a főváros legelegánsabb mulatóhelye lett. Meg is érdemli. Henr y cirkuszigazgató mein kiméi sem fáradtságot. sem költséget hogy állandóan a legjobbat nyújthassa. A mutatványok szórakoztatók és szenzációsak, a helyárak pedig rendkívül olcsók. Végül még megemlítjük, hogy a dohányzás az arénában meg van engedve és az előadások megtekintését mindenkin;k ajánljuk. Útépítés a fővárosban. A székesfőváros tanácsa az 1 Greguss-u. makadam-rendezésére a Krausz és Gribiczer cég 17.694 K-s ajánlatát fogadta el A IV.. Kötő-utca kocsiutjának burkolásával 14.376 K, ugyanott a gyalogjárók aszfaltozásával 4058 K, a IV., Galamb-utca kocsiutjának burkolásával 9942 K, ugyanott a gyalogjárók aszfaltozásával 1830 K mellett a Hirsch Mihály ut- és vasútépítési vállalat és aszfaltgyár r.-t. bízatott meg. A Berlini kert augusztusi műsora naponta zsúfolt házakat vonz. Kőváry énekes bohózata: Pipi és L u p i a szezon slágere, melyben Somogyi Nusi, R á t k a y és Gyárfás állandó kacagásban tartják a közönséget. A többi számok: Szalontai Ferike, Kovács Lilli, Lea Seidl. Gyárfás Dezső magánszáma a legkiválóbbak. A Tabarinban .naponta zugó tapsokat arat E s t i o Margerita brazíliai táncosnő és Karen Zabel. A Kabarét este iél kilenckor, a Tabari n fél tízkor kezdődik. Beketow-cirkusz. A szenzációs műsor, amely minden este, minden előadáson telt házat eredményez és amelyről már egész Budapest beszél, ismét meggyarapodott. A mesés humorú és ügyességű Schenk- család, a női légtornász-négyes Aston, a Blanks- család, a zsonglőrmüvészek ideáljai, Roland a kacagtató hangszerutánzó, Jancsi Budapest kedvence, az énekes bohóc, akii még a holtakat is megkacagtatja, újabb versenytársakat kaptak: Ben Del an- n e y Effendi török illuzionista és szépséges társnője min. B ie n ii t a, titokzatos, csodálatos jelenete! produkálnak, amelynek cime: Szökés akadályokkal, Károlyi a masrvar művész, négy mii- embere is csodálatot fog kelteni. Balassa ésTársa BUDAPEST, flndrássy-ut 50 Fodrászati berendezések. Illatszerek. Kötszerek, önborotváló készülékek. — Egészségügyi cikkkek legolcsóbb gyári áron. • • • Adómorál. Lewy-Beaulieu, az ismert francia közgazdász valamelyik könyvében azt kja, hogy minden régi adó jó és minden nj adó rossz. Es ez igy is van, mert a gazdasági élet mindig a meglévő adókra van berendezkedve, mig az nj adókhoz való hozzáilleszkedés hosszabb átmeneti időt igényel és felfordulásokat idéz elő. Az nj adö tehát egy szükséges rossz, amelylyel különösen háború idején mégis meg kell barátkoznunk. Az adó mindig összefüggésben volt a hadviseléssel. Az első állandó adót Európában akkor hozták be, amikor az állandó hadsereget megalkották. Minden háborút ,újabb adók követtek. Ez elől kitérni most se lehet. Azok az nj adók, melyekről most a képviselő- házban beható és alapos tárgyalás folyik, nj korszakot nyitnak meg a magyar adópolitika történetében. A javaslatok a jövedelmi adó ki- terjesztéséről, a vagyonadó behozataláról és a kereseti adó újraszabályozásáról szólnak. A három javaslat szoros összefüggésben van egymással és mind a három együtt igen nagy és nehéz lépést képez adófejlődésünk terén. Ezeknél az adóknál az állam oly közvetlen viszonyba lép polgáraival, aminő semmi más adónál fel nem található. Jól mondotta Hegedűs Lóránt, a pénzügyi bizottság előadója, hogy ezeknél az adóknál, amelyekről most szó van, az állam legközvetlenebbül szemtöl-szembe áll megadóztatott polgáraival, úgy hogy túlzás nélkül lehet mondani, hogy az, ami itt történni fog, nem egyéb, rdint az adózó polgárság közgazdasági, jobbanmonáva pénzügyi sorozása. A képviselőházban most folyó adóvita nagyon tanulságosnak és érdekesnek mondható. Az egész vitán bizonyos nagyiparosellenes hangulat vonul végig, amely nemcsak az agrárius, hanem a demokrata szónokoknál is kifejezésre jut. Így például Vázsonyi határozottan az agráriusok szekerét tolja akkor, amidőn az amúgy is agyonadóztatott részvénytársaságoknak vagyonadóval való megterhelését sürgeti, a kartelleket rablóváraknak nevezi és az állami monopóliumok szaporítását propagálja. Viszont egy szóval se emlékezik meg a földbirtokról, mely Magyarországon az adózás tekintetében a legmesszebbmenő privilégiumokat élvezi. Ugyanezt látjuk az ellenzék módosító indítványainál, melyeket Földes Béla terjesztett elő. Ezek is az ipar és kereskedelem ellen törnek, a földbirtokról azonban egészen megfeledkeznek. Pedig a magasabb adókat leginkább a földbirtok birná el,, mert a háborúban senki se keresett annyit, mint a birtokos és a paraszt. Megközelítő becslés szerint imezőgazdaságunk hozama az 1915/16-iki évadban egy milliárd koronával volt nagyobb, mint a legutóbbi 1913/ 14-iki békekampányban. Ez az egy milliárd a hadikölcsön rentabilitása alapján számítva 17 imilliárd korona vagyongyarapodásnak felel meg. Tessék az államnak tehát elsősorban itt az adósrófot meghúzni. Azt nem kívánjuk az államtól, hogy bilincseket rakjon a mezőgazdaság lábaira, de viszont az adómorál alapelvével jut ellenkezésbe a kormány és a parlament akkor, amidőn tűri, hogy Magyar- országon a legkisebb adókontingenst aránylag a föld fizeti, mely pedig a nemzeti vagyon legnagyobb részét képezi. Nem akarjuk állítani, mintha a kereskedelemnek és iparnak a háborús állapotból haszna nem lett volna. Egyes ipari vállalatok óriási nyereségeket értek cl. Az osztalékok, tartalékok és latens rezervák erősen megnövekedtek. Nem is helyeseljük azt az elvet, mely azt hirdeti, hogy ezeket a vállalatokat adózás szempontjából kimélni kell, mert különben a termelést veszélyeztetnénk. Ezt a felfogást erkölcstelennek tartjuk. Az ipari és mezőgazdasági termelést nem leltet és nem szabad kimélni a fogyasztó rovására. A termelő mindig erősebb a fogyasztónál, a termelő kímélése tehát az erősek kedvezményezéséi és a gyengék nagyobb
