Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-16 / 33. szám
Budapest, 1916. augusztus 16. fi Vállalkozók vesszőfutása a szállítástól a fizetésig Régi panasza a főváros vállalkozóinak, hogy nehezen jutnak megszolgált pénzükhöz. Valóságos labirintus az, amelyen keresztül kell vergődnie annak, aki az öngyilkossághoz szükséges elszántsággal pénze után indul. Nem szabad azonban a dolgot felületesen nézni, nem szabad copffal vádolni a városházát, mert még végzetesebb hiba lenne, ha vagyonokat köny- nyelmü és kellően ellen nem őrzött módon utalványoznának, ha módot adnának arra, hogy valaki meg nem érdemelt pénzeket vegyen fel, vagy épen alkalmat adnának a sikkasztásokra. A Fővárosi Hírlap komolyan utána nézett a dolognak és azt tapasztalta, hogy bár módfelett dicséretes az óvatosság, de tény az is, hogy a vállalkozóknak kínszenvedések árán lehet csak pénzükhöz jutni és a számlák, utalványok körútja szerencsés esetekben hónapokat, de szerencsétlen esetben félévet is fölemészt. Megérdemelné a vállalkozók panasza, hogy tanulmányozzák a kérdést, miként lehetne a pénzutalványozást a kellő óvatosság megtartásával gyorsabbá tenni? Van azután még egy igen nagy, szinte ordító hiba. Es ez az, hogy a vállalkozóknak valóságos iskolát kell kijárniok, amíg megismerik a pénzhezjutás tekervényes útjait. Aki először vállalt munkát a fővárosnál, annak lehetetlen helyzete van. Szinte okosan tenné a főváros, ha valami kis ismertető füzetben megmagyarázná az eljárást, hogy némi előzékenységet tanúsítson a vállalkozókkal szemben. Megkérdeztünk egy vállalkozót, aki régi ismerője a pénzhezjutás rejtekutainak és aki s'zives volt elmondani nekünk a számlák és utalványok odisszeáját. íme mindenek okulására röviden följegyezzük: Mindenekelőtt kétféle eljárás van a városházán a számlák kifizetésére. Az egyik a rövid ut, a másik a hosszú ut. A rövid ut az ötszáz koronáig terjedő számlákra vonatkozik. Ez aránylag egyszerű és terméseztes eljárás, de annál veszedelmesebb a másik, amely az ötszáz koronát meghaladó összegekre vonatkozik. — Vegyünk föl most példának egy ötszázötven koronás számlát, amelynek kifizetését kérjük. Lássuk száraz és higgadt szavakkal az eljárást: — A számlát elsősorban is a munkát kiadó ügyosztály kezelőjébe visszük. A kezelő beküldi a számlát az ügy referensének, aki viszont k'iszignálja egy mérnökre, akinek kötelessége a végzett munkát összehasonlítani a számla tételeivel. A referenstől a számla ismét a kezelő közvetítésével kerül a szignáló mérnökhöz. A mérnök kiszáll a helyszínére és elvégzi ellenőrző munkáját. Miután ez megtörtént, a számlát visszaküldi a kezelőnek, aki viszont most a hitelnyilvántartáshoz juttatja. Ott is elvégzik az ellenőrző munkát és ismét a kezelő veszi át a számlát. A kezelőtől most végre eljut ismét az illetékes ügyosztály helyettes- vezetőjéhez, majd végül a tanácsnokhoz. — Miután a tanácsnok is aláírta, a csoportot vezető alpolgármester kerül sorra. Majd a számvevőségi központban nézik át és elvégzik a számfejtést. A számfejtőben két újabb aláírás élénkíti meg a számlát: egy tanácsosé és egy főtanácsosé. Amennyiben a számla az előirányzott összegnél egyetlen fillérrel többet tesz ki, akkor a tanácsülés elé kerül, amelylyel természetesen be kell várni a legközelebbi keddet. — A tanácsülés után az ut ismét a kezelőbe visz. A kezelőtiszt letisztázás céljából kiadja a számlát egy bájos gépirókisasszonynak, akinek munkája mennyiségétől függ, hogy mikor kerül rá a sor a mi immár aktacsomóvá növekedett ügyünk letisztázására. Volt már rá eset nem egyszer, hogy csekély három hetet vett igénybe ez a munka. De mikor készen van, akkor ismét a kezelőben van a mi aktánk. A kezelő most hosszabb útra indítja a tapasztalt számlát. Elküldi ahhoz a kerületi elöljárósághoz, amelynek kerületében az 550 korona boldogtalan tulajdonosa lakik. Itt kiosztják a kézbesítőnek, aki az utalványt kikézbesiti a félnek. Hogy egyébként mi történik a számla körül az elöljáróságon, az édo; titok. — A vállalkozó most fogja az ötszázötven koronás utalványt és bemegy vele ahhoz a számvevőségi osztályhoz, amelyben az illető építkezést nyilvántartják. Miután itt elvégezték az urak szemléjüket, aláírja az utalványt a nyib.ái tartó és még egy tanácsos is. Ennek megtörténtével lekiildik a számlát a pénztár igazgatójához. Ott újabb kezelésben részesítik, miután a már nyelvét lóggató vállalkozót egy titokzatos íróasztalhoz footballozzák, ahol számfejtés történik az utalás céljából. Itt házasítják végre össze a számlát az utalványnyal és ezen az alapon, ha a vállalkozó két szavahihető tanúval igazolni tudja személyazonosságát, a pénztár ki is fizeti a szó szoros értelmében keserves ötszázötven koronákat. Azaz hogy még egy feltétele van a dolognak. A vállalkozónak igazolnia kell, hogy a számla benyújtása napjáig rendben vau a munkásbetegsegélyzővel. Ha azonban tartozik, akkor külön eljárás indul meg. Először is könyörtelenül levonják a tartozást. Aztán a levont összeget bevételezik. Nyugtát és ellennyugtát állítanak ki. — Szóval mindez minimális számítással negyvenöt—hatvan napot emészt föl, de természetesen eltarthat félesztendeig is, amibe bizony nem nehéz beleőszülni. A régi vállalkozók nem rekriminálnak, mert már megszokták a tortúrákat, de annál veszedelmesebb azoknak a helyzete, akik először vesznek föl pénzt a városházán. Ezeknek szegényeknek minden lépést külön kell megtanulni. Sírni kell tanulni a szegényeknek . . . Nincs döntés. Az uj állások szervezése. Múlt héten ellenőrizhetetlen forrásból az a Ilii érkezett, hogy a belügyminiszter jóváhagyta az uj állások szervezésére vonatkozó közgyűlési határozaot. Illetékes helyről nyert értesülésünk szerint a hír teljesen alaptalan, a belügyminiszter egyáltalában nem döntött még, de nem is dönthetett, mert az akták csak e napokban kerültek a minisztériumba. Utánajártunk az ügynek a belügyminisztériumban is, ahol ezt az értesülésünket megerősítették és hozzátették azt is, hogy, bár a közgyűlés határozatáról csak a lapok híradásából szereztek tudomást, mégis aggályokat táplálnak egynémely állás tekintetében. A műszaki tisztviselők ismeretes sérelmeit nem fogják figyelmen kívül hagyni, viszont egész csomó állás szervezését el fogják utasítani; többek között jogi skrupulusok vannak a hivatásos gyámi állás szervezésével szemben és még több állással szemben. Ősz előtt tehát nem várható a belügyminiszter döntése, úgy hogy a legjobb esetben karácsony táján lesznek a várva-várt uj választások, állásbetöltések. A kortesharc tehát még nagyon is korai. Ugyancsak a belügyminisztériumban várja jóváhagyását egy másik közgyűlési határozat is. a Népjóléti Központ alapítására vonatkozó. Értesülésünk szerint a minisztériumnak ez ellen is vannak jogi aggályai, de az aggályokat le fogja gyűrni a cél, amelynek érdekében az uj intézmény létesül. BEKETOW-CIRKUSZ. VÁROSLIGET. TELEFON: 107-46. Ma és minden este 8 órakor ismét uj műsor. BEN DELAUNAY EFFENDI és mm. BENITA török illuzionisták. Szökés a háremből, akadályokkal c. csodálatos, titokzatos jelenetükkel. 2 Camillos, a thelepatia csodái Blanks, a zsonglőrök királyai 4 Aston, légtornászok a manézsban KÁROLYI 4 műemberével. Csütörtökön d. u. 4 és szombaton d. u. 5 órakor családi előadás, félárak mindenkinek. Vasárnap d. u. 4 órakor gyermekeknek félárak. A Közlekedési problémák Berlinben. A tarifaemelés kérdése. — Beszélgetés Steiniger igazgatóvol és Reicke polgármesterrel. Berlin, augusztus hó. (S a j á t t u d ősit ó n k t ó 1.) Nem uj dolog a berlini villamosok tarifaemelésének a kérdése. Már hónapokkal ezelőtt szó volt róla, folytonosan hangoztatták a villamostársaságok érdekeltjei, hogy a jelenlegi tarifa mellett nem tudnak reusszálni és hogy a berlini villamosközlekedésben szükségessé vált reformokat tarifaemelés nélkül megcsinálni lehetetlen. Mindeddig csak beszéltek a tarifaemelésről, pozitív formában egyetlen egyszer merült föl ez a kérdés és akkor is csak a villamostársaság közgyűlésén, amikor a részvényesek többsége nehézségeket támasztott ebben a kérdésben. Most azonban, mindenféle kísérlet után egyszerre előállott a tarifaemelés kérdése olyan formában, hogy Berlin városának magának is foglalkoznia kellett vele. A berlini villamostársaságok szövetségének az igazgatója, dr. Steiniger memorandumot terjesztett a magjisztrátus elé, amelyben nemcsak a tarifaemelést teszi szóvá, hanem olyan nagyszabású reformoknak a tervezetét adja, amelyek alkalmasak lennének arra, hogy az egész berlini villamosforgalmat átformálják. A tanács a minap foglalkozott ezzel a memorandummal és elvetette a tervezetet, amelyről megállapította, hogy a tarifaemelés burkolt formájú és hogy Berlin lakosságára akkora terheket róna ez a reform, amelyeknek a város nem adhatja meg a szankciót a háború alatt. A tanács kimondotta azt is, hogy amig a háború tart, semmiféle tarifaemelésbe nem megy bele és hogy még a tarifaemelés szóvátételét sem engedheti meg. Végtelenül érdekes és jellemző ennek a harcnak a lefolyása, igen tanulságos minden városi dolgokkal foglalkozó emberre; különösen érdekel bennünket, budapestieket, akik annyit szenvedtünk már a közlekedési mizériák miatt és akiknek szintén számolnunk kell a háború után a tarifaemelési kísérlettel. A Fővárosi li i r 1 a p berlini tudósítója fölkereste Steiniger igazgatót és Reicke polgár- mestert, akiknek ebben a kérdésben adott nyilatkozatai élesen világítják meg azt az egész harcot, amely a közlekedést! reform és a tarifaemelés körül ffcrog. Dr. Steiniger igazgató a következőkben fejtette ki álláspontját előttünk; — Jelenleg Berlinben a különböző villamostársaságok működése következtében valóságos káosz uralkodik a tarifakérdésben. Arról van szó, hogy rendet kell teremteni a tarifadolgokban és egységesíteni kell a berlini villamostarifát. Ez azonban csakis úgy történhetik meg, ha egyetlen szövetségbe tömöri tjük valamennyi berlini villamostársaságot. Berlin városának szerződése van a „Grosse Berliner Strassen- bahn“-nal, amelynek értelmében 1920-ban a villamostársaságok szövetségének joga van átvállalni a társaság tulajdonjogát. A Szövetség közgyűlésének kell döntenie afölött, hogy megváltási jogával kiván-e élni vagy nem. Bizonyos, hogy a mai közlekedési rendszeren változtatni kell és ez csakis úgy történhetik meg, ha a különböző villamostársaságok vezetése egy kézbe kerül. A mai viszonyok között Berlinben 79 vonalon 10 Pfenniges tarifa van, 28 vonalon 15 Pfenniges és 25 vonalon húsz Pfenniges. Hozzájárul ehhez az is, hogy a háború után a külvárosok felé közlekedő vonalaknak uj követelményekkel kell számolnia, ennek pedig a mai tarifarendszer mellett nem felelhetnek meg. Ilyen körülmények között a legközelebbi jövő feladatai a következők: Meg kell szerezni a szerződés lejártával a különböző villamostársaságok tulajdonjogát és ezzel egységessé kell tenni a villamostarifát egész Berlinre. Ez a tarifa 12 és fél pfennig lenne. Eiizetes jegyeket kellene kiadni ebben az árban, inig az egyes utazásokra az egységár 15 pfennig lenne. Ezzel szemben lehetséges lenne a közlekedésnek a jelentékeny megjavítása, uj vonalak berendezése és más oly reform, amelyek a mai tarifarendszer mellett lehetetlenek. A közlekedésügynek a teljes átformálása:-volna szükséges, ez pedig a mai. tarifa- rendszer mellett lehetetlen. Ezzel szemben Reicke polgármester, akit ugyancsak megkérdeztünk ebben a kérdésben, a következőket volt szives mondani nekünk:
