Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-09 / 32. szám
Ötödik évfolyam Budapest, 1916. augusztus 9-én. 32. szám előfizetési Aruki Egész évr*a ............... 20 ' Fé l évi*a .................. IO < Eg yes szántok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Megjelenik minden szén„ ^ dán. Szevkesztőség ém I el «lös 5z.Pft.MW Dacsó Emil. Td7’ssIe„itaaztö «*„. Szilágyi Hugó kiadóhivatal: VI. kei*. Sziv-utca ...... IS. szám Telefon ............... 137-13 Ma gunk között vagyunk olyan emberek, akik nemcsak akkor tekintünk a városháza felé, amikor már a mentőkért és a tűzoltókért telefonálnak. Itt beszélgethetünk nemcsak nyíltan, de nyugodtan is. Mi láttuk az íróasztala mellett Buzayt, Márkust, Berczelt, Csuport, mi tudjuk mit csináltak eddig és tudjuk, mit fognak csinálni ezután. Bármilyen éles kukorékolásban hallotta is a nevüket most a közvélemény, ők maradnak a régi munka mellett. Mert furcsa jószág néha az a gramofon, amely a közönség között elhinti az eseményeket. Mintha bizony inkább a mellék- zöngék lennének zajosabbak, mint az igazi hang. Mi történt tulajdonképen? Megvádolták a tanács egyik tagját. Joggal-e, jogtalanul, majd a a fegyelmi vizsgálat, vagy a sajtóbiróság fogja kideríteni. A vádak nem súlyosak, üarasos, vagy koronás visszaélésekről zajos cikkek beszélnek, pávatollal csiklandozzák a közönség fantáziáját, amely talán már az akasztófát is ácsolja a városháza udvarán. De rendben van, a köztisztviselő élete nyitott könyv, sem zsir- csöppnek, sem tortamaszatnak nem szabad rajta lennie. Az á-t kimondották, a b-nek következnie kellett. Buzay Károly harminchét esztendő óta derék, korrekt, közbecsíilésbeu álló tisztviselője a fővárosnak, soha okot nem adott arra, hogy előre pálcát szabadna a feje fölött törni. Nem is tette senki más, csak egy újságíró, aki a harminchétesztendős munkából csak azt látta, hogy mint védte vele szemben félóra hosszat Buzay Károly a becsületét. A közvélemény, amely szintén nem láthatja a tarka vádak között a szürke munkát, talán abban a hiszemben van, hogy a polgármester is beállott a rögtönitélők közé. Pedig a lelki- ismeretesen látóknak tudnia kell, hogy senki sem temette el, senki sem temethette el Buzay Károlyt. Miután ezt a tényt konstatáltuk, még mindig nem tömtük azonban be a szenzációk bugyborékoló forrását, mert amikor a polgár- mester Buzay tanácsnokot más ügyosztály élére állította, hogy becses munkáját addig se legyen kénytelen nélkülözni, amig a vizsgálat folyik, ugyanakkor egyéb eltolódások is történtek. Most látjuk, milyen csöndes, elhagyott kis házacska ez a városháza. Esztendőkig az ördög se néz feléje, hogy most valami zárt ajtók mögött történik, mindenki a kulcslyukhoz szeretné tartani a szemét. Négy tanácsnoknak a kofferjét viszik egyik szobából a másikba. A kiváncsi közvélemény mindegyiket vámvizsgálat alá szeretné venni. Hát még az útlevelet, hogy akarnák átsilabizálni. Pedig egyikben sincs semmi más, csak a kurta megokolás: szolgálati érdek. A polgármesternek ahhoz, amit tett, teljes joga volt. Egyedül önmaga előtt felelős érte, hogyan osztja be munkatársait. Produkálnia neki kell, tőle várják az eredményt és alkotást, egyszóval ő maga károsodik, vagy nyer, ha jól, vagy rosszul cselekedett. A városházi munka négy kiváló vezetőegyéniségét, akiket ki kellett mozdítani régi és becses munkakörükből, mi nem féltjük. Egyik-másik talán fájdalmasan hagyja el dédelgetett alkotásait, de azt hisszük, nem érdemel a változás egyetlen borús tekintetet, egyetlen melancholikus gondolatot, egyetlen pillanatnyi elkedvetlenedést sem. A régi sikerek gazdagon vannak elkönyvelve a főváros történetében és az újak számára uj lapokat nyitunk. • • • A protekció ellen annyit prédikáltunk már, hogy szinte unalmas is volt. Most aztán megint visszafelé ütött be egy ilyen eset. Érdemes föl- jegyezni a városházi protekcié) vaskos anna- leseibe, hogy az Urnák 1916-ik esztendeiében a Zita-kórházi botrányt az áldott protekcié) révén sikerült kihalászni. Nem lehet, nem kell és nem szabad elhallgani, hogy a nagy leleplező maga protezsálta be a kórházba azt a hölgyet, aki a leleplezés adatait szállította. Kissé émelyeg az ember gyomra, amikor ezt leírja, de mementonak mégis csak jó lesz ez. Soha sem lehet tudni, hogy mikor változik át egy ártatlan, fehér, hálás köszönetét rebegö névjegy, goromba, fekete- betűs újságpapírrá, vagy valami más gyil- koló-szer számmá. A fogaskerekűről többé mi nem mondunk kritikát, mert a kereskedelmi miniszter meghozta halálos ítéletét. Megírta dr. Oláh Dezsőnek és svábhegyi nyaralótársainak, hogy azt a szét- mállott, elrothadt hitványságot kijavítani, átalakítani lehetetlenség. Nem lehet abbéd énekes halottat csinálni többé. Le kell rombolni, föl robbantani, hogy irmagja se maradjon a régi mocsoknak, akkor aztán lehet újat, másikat építeni, amelyikben egyetlen szög se legyen a régiből. Egyetlen szög se, de egyetlen igazgató, egyetlen részvényes se. Végre talán majd módjában lesz a fővárosnak, hogy a kizsaroltatás veszedelme nélkül rátegye kezét erre a fontos útvonalra, amelyről ma egy pillanatig sem biztos, mikor válik a halál ösvényévé. Épen ezért, ha többé nem mondunk is kritikát, de annál többször hangoztatjuk majd, hogy a kimondott halálos Ítéletet végre kell hajtani. Adunk mindent, adunk szívesen, adunk becsület esen. Most krumplit, holnap talán paradicsomot, tegnap búzát, tavaly kukoricát. Szóval nem lehet panasza ránk Bécsnek, nincs okuk többet népgyüléseket rendezni ellenünk. Weis- kirchnernek nincs módja az asztalt verni es át kiáltani a Lajtán, hogy hűtlen szövetségesek vagyunk. Adunk pedig anélkül, hogy valamit kérnénk cserébe, de talán majd a bécsiek rá fognak jönni, hogy mi vagyunk a hatalmasabbak, mi vagyunk azok, akik soha sem szorulunk öreájuk és levonják a tanulságokat. Mindezt pedig nem lehet meghálálni néhány udvariassági vizittel, szép köszönö-levelekkel, hanem csak úgy, ha végre Lueger magyar- és Pest-gyűlöletének utolsó rongyait is kisöprik. Rendezik a sertésüzletet. Hízott sertéseket csak a fővárosban fognak vágni. — A zsírt és szalonnát a Haditermény monopolizálja. — A vidékre és Bécsbe a H. T. szál it. A főváros kivételes helyzetbe jut. Az élősertés árának maximalizálása csak részben elégítette ki az ország élelmezési igényeit. A sertésfelhajtás nem javult, legkevésbé a fővárosban, ahol a csökkenés napról-napra érezhetőbbé válik. Szakemberek véleménye szerint ennek az az oka, hogy a fővárosban a reláció nem nyert kielégítő honorálást, amely a vidék és a főváros élősertésárai között természetszerűleg mindig kifejezésre kell, hogy jusson. Emiatt legutóbb a sertéskereskedők, hentesek, nagyvágók és húsfeldolgozó iparosok a kormányhoz fordultak, hogy a jelenlegi 7.24 koronás maximális árat itt Budapesten a fiatal sertéseknél 7.80, az öreg sertéseknél 7.60 és a selejtes sertéseknél 7.40 koronás árban állapítsa meg. Erre vonatkozólag még nem történt döntés, bár a memorandum már jó néhány hete fekszik a szakminisztériumokban. Hogy menynyiben jogos ez a kérelem, azt a kormány fogja eldönteni. Az alábbi statisztika csak részben igazolja a memorandumot. Eszerint a vidéki nagyobb városokban a következő maximális árak vannak érvényben: A város nave Friss bus Nyers zsír Olvasztóit zsir Szalonna kor. kor. kor. kor. Turócisz marton 5.— 6.10 6.60 5.80 Makó 7.30 7.60 8.52 7.50 Eszek 6.20 8.8.52 7 20 Újvidék 7.— 7.8 8.70 7.40 Csaba 5.60 7.— 7.60 6.0 Kolozsvár 6 80 7.60 8 52 8.4) Nagyvárad 6 40 7 20 8 52 7 35 Szabadka 7.60 76) 8 52 8.50 Győr 7.20 7.10 8.— 7.10 Arad 7.8.80 8.52 8.40 Mint látható, a fővárosi maximális árakat nem igen közelitik meg a vidéki maximális árak. De a statisztika még nem minden, sajnos, a gyakorlat a statisztika ellen szól, mert a felhajtás a 7.24 koronás ár dacára egyre csökken. A memorandum elintézése — információnk szerint — mégis azért késik, mert a kormány ezzel a kérdéssel kapcsolatban a sertésüzlet egészen uj alapokra való fektetését is meg akarja oldani. Már napok óta folytonosan uj hírek, szenzációs újdonságok látnak napvilágot a napilapokban, szaklapokban a sertésüzlet uj irányairól. Sertésközpontról, rekvirá,fásról, a Haditermény R.-T. uj szerepéről egészen ellentétes, sokszor zavaros és nagyon homályos híreket közöltek a lapok. E nagyfontosságu közélelmezési akciójói módunkban van most részletesen és hitelesen beszámolni. A sertéskereskedök taryáián. A Savoy-szálloda kávéházának egyik kiilönszobá- jában találkoznak a kora délutáni órákban a sertéskereskedők. Ez a hivatalos helyiségük, a börzéjük. Csak egyesületi tagnak szabad ide belépni, de a kávé- házban találkoznak mindazok, akiknek a legcsekélyebb közük is van a sertésüzlethez. A budai kis- hentes épen úgy, mint a közvágóhíd első nagyvágója. A kávéház egyik szögletében izgatottan vitatkozik egy kis csoport: öt-hat ember mindössze. Bécsi hentesek ezek, akik már napok óta itt vannak Budapesten, hogy sertéseket vásároljanak. De eddig nem valami sokat tudtak összevásárolni. Most is egy vidéki kereskedőt vesznek körül, megakarják venni
