Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-02 / 31. szám
Ötödik évfolyam Budapest, 1916. augusztus 2-án. 31. szám taiiiaNmmaiiiampnimiiamaHimtigmHi8im»m8imieifligimgiaumiiiQinaiigpnigmamaiiiampiHBnnpim ELŐFIZE TÉSI JÍRTIKi Egész ém»e .... ........ 20 íí Fé l évr* .................. io K Eg yes 'moh ftapfta- tóh a . dó\Mvatalban, Várospolitikai és közgazdasági hetilao Megjelenik mindenszer»* __ , ^ dán. Szenhesztöség ás reteiBs swkesviv Dacsö Emil. T&T’s*wkes*tG <fPi Szilágyi Hugó kiadóhivatal: VI. ken. Szív-utca ........ IS. szám Te lefon .............. 137*13 Ét lap szakosztály még nincs a városházán, de a tanácsnoka már megvan Folkusházy személyében. 0 az étlaptanácsnok, s burgonyán, zsíron, a «községi üzem valamennyi termési gondjain túl neki kell töprengenie azon is, hogy mi legyen ráírva a budapesti vendéglősök étlapjára. Tanácstalanul himbálózván a közélelmczés hullámain, neki kell tanácsot adnia a nyilvános üzemek szakácsainak, hogy miből mennyit főzzenek hétköznapon, ünnepnapon, mikor itathatják zsírral a húsnak puhított bakkancstalpat, s neki kell megokolnia, hogy mért tilos vajba áztatni a burgonya-szeleteket. Ha én kapnék díjazást azért, hogy hivatalból étlap-rébuszokon töprengjek, nem sokat töprengenék. Előszednék egy étlapot, magam elé teríteném, s már az első állomáson, amelyen egy adag liba pihen 13 koronás pázsiton, elorditanám magam: „Ide a tettest!“ Két hónapi fegyház neki, meg tízezer korona pénzbüntetés. Nem a vendéglősnek, hanem a vendégnek, akinek van szive, hogy 13 koronát - ezt olvastuk egy budai vendéglős étlapján — fizessen azért, hogy a nyeldeklőjén egy adag libát lecsusztasson. Van-e olyan tisztességes kereset a világon, amely e számmal szemben ne lázadozna, s ne emlegetné valakinek az apját, a konjunkturásat, a papirbakkancsost, a sóhizlalót, s valamennyi altruistát, akik mint bejegyzett, vagy még be nem jegyzett törvényszéki védalanyok csak a Kúria jogerős döntését várják, hogy a hadijog elől csöndesebb helyre meneküljenek, ahol háboritlansá- gukon fegyveres zsirgondnok őrködik. Megkérdem magamtól: tud-e, akár szabályozott, akár szabályozatlan étlappal vendéglőből élni a pesti polgár? Akinek átlagos havi keresete 3—400 korona: gondolhat-e arra, hogy neki szédül egy vendéglőnek, még ha annak a vendéglőnek egy ebédje öt koronánál nem kér tőle többet? Hiszen az a sokadalom, amely a vendéglők tartós kosztosa Budapesten, a bugyelláris-fő- rendekből való. Annak mindegy, hogy cigány- ábrázathoz ragasztja-e az öt forintját, vagy a pincér számláját toldja meg vele. Mindegy a konjunkturás polgárnak is, hogy a többletért fiakkeres méltóságozza-e, vagy vendéglős hajlong előtte, s mindegy annak is, aki. előre megfontolt szándékkal étkezik spártai merev elhatározással, hogy a fizetés elől megszökik. Az okoskodás sikátorain át eljutottam oda, ahova ennek a cikkecskének a tanulsága kívánkozik: Folkusházy tanácsnok ur elé. Ne töprengjen a tanácsnok ur a vendéglősök étlapján. Nekem nagy örömet szerez, amikor vendéglős-pióca a torkos vendég-piócába kapaszkodik. Hadd viaskodjanak csak. Vérükből egy-egy elhulló csöpp termékenyíteni szokta a nyomorúságot is. Csak a szegénysoron járjon. Ott, ahol a zsirt mérik félkilós adagokban, félnapos várakozással fűszerezve; ott, ahol a kenyeret várják, de meg nem kapják, ott, ahol csecsemő-zokogást hall a tejhiány miatt. Szabja meg, hogy egy-egy vendéglős mennyi zsirt, lisztet vonhat el a köztől, de ne törődjék, ha a sovány erszényüt a vendéglő drágasága oda szoktatja, ahova illetékes: a kifőzőkbe, meg a ma-holnap mégis csak megnyíló: központi konyhába. A közélelmezést védje a tanácsnok ur és ne étlapot szerkesszen. * • • Fekete listát kell vezetni a városházán. Fekete listát, amelyhez az alapot a fővárosi kölcsön szolgáltassa. A siker, amely nyolcvan milliót eredményezett, igen szép. A kötelességüket is sokan igen szépen teljesítették, sőt talán még többen vannak az olyanok, akiknek semmi érdekük, semmi vonatkozásuk nincs a városházával és mégis jól jövedelmező papirosnak tartották a városi kölcsönt. De azoknak sorában, akik szinte önmaguknak adták volna a nyolcvan millió rájuk jogosan eső részét, ezeknek sorában némi hiány van. Ezekről a hiányokról kell a fekete lista. Legyen benne mindenki. Nem szabad hiányozni a fekete listából a vállalkozóknak, akik a jegyzésnél ugyan nem tolakodtak, de ha majd kiírják az iskolák, kórházak, kaszárnyák meg egyebek építését, ők lesznek a legszorgalmasabbak a kilincselésben. Hát ppen erre- kell a fekete lista. Ragasszák ki minden ajtóra, hogy kinek nem szabad megfogni a kilincset. Ha aztán megint kér a főváros, aminthogy kérnie kell, meri ez a város fejlődő, növekvő, életerős szervezet, akkor majd meg fogják tudni, hogy adni kell, mert ha nem adnak, nem a főváros, hanem ők pusztulhatnak éhen ... Bachruch Károly. Ugyan hol is olvastuk legutoljára ezt a nevet? A hivatalos lapban. Nem az árverési hirdetmények között. Sőt. Az első oldalon, amikor Őfelsége kiváló érdemeiért „király - hűti" előnévvel nemesi rangra emelte. Azóta nem szerepelt a nyilvánosság előtt. Seholsem. Még. a fővárosi kölcsön jegyzésénél sem. Az igaz, hogy a vagyonkájából alig futotta volna. Hisz mindössze csak rongyos negyven milliója van. Ennyi pedig igazán kell a megélhetéséhez, ebből nem kölcsönözhet a fővárosnak. Szerényen megelégszik vele, ha a főváros neki kölcsönöz díszt és tekintélyt. Igazcin kár, hogy már tagja a törvényhatóságnak, mert ha nem volna, sürgősen be kellene választani. Nem szentirás minden, ami nyomtatásban jelenik meg. Nem is hisszük el, hogy a tejet is kommu- nizálni akarnák. Amellett, hogy nincs, ha pedig van, akkor vizes, még azt is elszenvedni, hogy a főváros kezeli, ezt igazán nem kívánhatja tőlünk Folkusházy tanácsnok ur. Eclclig még akármilyen élelmiszert a kezükbe vettek, mindből szomorú tapasztalatokat mentettünk. Kezdve az élelmiszer- bódék harsány hangú és goromba kiszolgálóin, föl egészen a romlott, dohos, penészes és a disznókig jutó városi kenyérig, mind olyan fájdalmas tünet, ami, bármily mizériák vannak a tej körül, azt mondatja velünk, hogy eclclig már igazán ne merészkedjünk. Ma egy-két rendőr kell a tejes-boltok elé, a városi üzemnek azonban mindenesetre egész hadseregekre lenne szüksége. Negyven millió kórházakra Készen van a kórházfejlesztési Programm. — A Rókus kitelepítése. — Négy uj kórház 6000 ággyal. — Decentralizáció. — Egységes étlap. A székesfőváros közegészségügyi ügyosztálya elkészült azzal a hatalmas kórházfej lesz- tés'i programmal, amely hivatva van Budapest közegészségügyét teljesen modern alapokra fektetni. A főváros nyolcvan millió kölcsönéből közegészségügyi célokra csak hétmillió korona jut, amelyből uj alkotásokra semmit sem tudnak fordítani, mert az egész összeget fölemésztik a legsürgősebb természetű renoválások és bővítések. Maga a nagy kórházépítési Programm nem kevesebb, mint negyven millió korona költséget kíván. Természetesen ezt elő kell teremteni és pedig a székesfővárosnak a saját erejéből, mert közegészségügyi kérdésekben egyáltalán nem számíthat kormánytámogatásra. Pedig a fővárosi kórházakban ápolt betegeknek mindössze csak egyötöde budapesti illetőségű, négyötöde vidéki. Ezzel szemben a főváros kérését, amikor a kórházak állandó állami támogatásáról van szó, következetesen ignorálják. Előbb évi kétmilliót kért a főváros, később leszállt egymillióra; a kormány adott is egy-egy ízben egy-egy milliót, de kötelezettséget vállalni a rendszeres és állandó támogtásra nem hajlandó. A főváros újabb nagy kölcsönének kell tehát eljönnie, hogy a negyvenmilliós kórházi beruházási Programm megvalósítható legyen. Ennek a nagyszabású programúinak első, városrendezési szempontból igen jelentékeny ténye az lesz, hogy a Rákóczi-út közepéről el fog tűnni a Rókus-kórház, ele megszűnnek annak apró fiókjai is, mint amilyen az Alföldiutcában levő Dolog-kórház, meg a többiek. Úgy számítják a városházán, hogy ez a Budapest számára esztétikai szempontból olyan kívánatos esemény három esztendőn belül be fog következni. Hogy azonban ez megtörténhessék, előbb pótolni kell az öreg Rókust. Ebből a célból első sorban a Tisza Kálmán-térre tervezett elosztó- kórháznak kell felépülnie, amelynek mintegy hatszáz ágya lesz és ahonnan a város minden részéből beszállított betegeknek az egyes kórházakba való átutalása fog megtörténni. Hatalmas kórházak épülnek azután a külső városrészekben. Ezek között egyik legfontosabb a Külső kerepesi-uton létesítendő kórház. De épül egy a Lágymányoson és-egy az V-ik, vagy VI-ik kerületben is. Hozzájuk fog számítódni a teljesen átépítendő és kibővitendő Szent Margit-kórház is. Mind a négy kórház ezerötszáz—ezerötszáz ágyat lesz képes befogadni és igy alaposan megoldják majd a kórházi válságot, amely ma annyi bajt és gondot okoz. A kórházi • Programm kiegészítője lesz azután az az adminisztratív jellegű újítás, amelyről a Fővárosi Hírlap elsőnek emlékezett meg és amely szerint a kórházigazgatást decentralizálni, a kórházak gazdasági vezetését pedig centralizálni akarják. Különösen fontos e tekintetben a gazdasági vezetés centralizálása, ami anyagiakban is igen sokat jelent a fővárosnak. A megtakarítást leginkább azon a réven fogják elérni, hogy a kórházakban megvalósítják az egységes étlapot, ami alatt azt kell érteni, hogy az összes kórházak számára szükséges nyersanyagot központilag, nagyban
