Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-26 / 30. szám
Budapest, 1916 Julius 26. • • • Szemle. Háborús közgazdaságunk két éve. — A kereskedőkért. — A budapesti nagybankok félévi mérlege. Amikor a világháború kitört, nagynevű tudósok azt állították, bogy három hónap múlva Európa gazdasági összeomlása fog hekövetkezni. A háború — mint annyi más dolgot —•, a köz- gazdasági elméleteket is felborította. Kétévi gigászi küzdelem után, melyhez hasonlót a történelem nem mutat fel, a magyar közgazdasági élet tántorithatlanul állja a harcot, felkészülve, ha kell, a háború harmadik évére is. Kitűnt, hogy anyagilag erősebbek vagyunk, mint mi magunk hittük. Az a páratlan konjunktúra, mely győzelmeink nyomában járt, örökké emlékezetes marad Magyarország közgazdasági életében. Kétségtelen, hogy mindezek az eredmények túlnyomó részben annak az organizációnak köszönhetők, melyet az állam az ország gazdasági életére úgyszólván rákényszeritett. Igaz, hogy ez az állami omnipotencia sok irányban kellemetlenül éreztette a hatását. Az se tagadható, hogy az egyéni kezdeményezésnek csaknem teljes mértékben való kikapcsolása a gazdasági élet némely terén olyan hézagokat teremtett, melyeket állami intervencióval nem lehetett pótolni. Bizonyos, hogy nagy hibák is történtek, de ennek az volt az oka, hogy a gazdasági mobilizáció nem volt előkészítve. De igy volt ez a többi hadviselő államokban is. Hogy pedig gazdasági téren a kellő rendszabályokat nem tudtuk mindig abban a formában megtalálni, amint ez a szükségletnek megfelelt volna, az abban rejlik, hogy általában a háború rövid tartamában bíztunk. Baj volt az is, hogy a súlyos gazdasági feladatokat olyan közigazgatási szervezettel kellett megoldanunk, mely nagy mértékben reformra szorul. Megtanulhatta a kormány a háború alatt, hogy az ország adminisztrációját nem kizárólag jogászokból kell kiállítani. Helyet kell engedni a közigazgatásban a kereskedelmileg és ipartechnikailag képzett embereknek is. Ezeknek a hiányát a gazdasági élet háborús szervezésénél nagyon éreztük. Nem akarunk jóslásokba bocsátkozni, mert nincs támpontunk arra, hogy a háború meddig tart. Egészen bizonyos, hogy ma a háború által okozott gazdasági nehézségek sokkal inkább érezhetők, mint például egy évvel ezelőtt. Az árak magasabbak, a készletek erősen megcsappantak és sok iparágban nagy munkaerőhiány kezd mutatkozni. Ma már sok esetben a tulságba vitt Központok se segíthetnek. Nekünk az a nézetünk, hogy azt a féket, melylyel az állam eddig a gazdasági életet szorítva tartotta, egy kissé meg kell lazítani. Tért kell ismét engedni a magántevékenységnek, elsősorban pedig olyan intézkedéseket kell foganatba venni, melyek a termelés fokozását segítik elő. Mert a háború óriási anyagfogyasztását csakis nagymérvű többtermeléssel lehet ellensúlyozni. * A mi jogrendünk alapelvei szerint a törvénynek nemismerése nem biztosit büntetlenséget. Ez ellen a felfogás ellen kiváló jogászok már a béke idején is állást foglaltak.. Nagymértékben aktuális ez a kérdés most a háború alatt a kereskedők szempontjából, akikre a bíróságok, rendőri és közigazgatási hatóságok most valóságos hajtóvadászatot rendeznek. A háború folyamán több mint ezer olyan kormányrendelet adatott ki, melyben a kereskedőknek egyes dolgok büntetés terhe alatt megtiltatnak. Ehhez járul még az a sok száz hirdetmény, melyekben a helyi hatóságok rendelkeznek. Természetes, hogy a rendeleteknek eme tömkelegében még a legintelligensebb kereskedő se tud eligazodni. A legtöbbje nincs is abban a helyzetben, hogy azok tartalmát megismerje. Tekintetbe kell venni azt is, hogy ezeknek a rendeleteknek javarésze gyorsított tempóban, minden előkészítés nélkül adatik ki. Indokolást, vagy magyarázatot egyáltalában nem tartalmaznak, az életviszonyokkal nincsenek összhangban és gyakran teljesen egymásnak ellentmondó szövegezéssel publikáltainak. Különben is a legtöbb esetben érthetetlenek és félremagyarázásokra adhatnak alkalmat. Nem csoda azután, ha a kereskedő ebben a labirintusban eltéved. Nem akarjuk a rosszakaratú bűnös kereskedőket védelmünkbe venni. De nem szabad megbüntetni a jóhiszemű kereskedőt, aki valamely rendelet ellen vét, mert abban a helyzetben se volt, hogy annak tartalmát megismerje. A mostani állapot a kereskedőkre nézve egyszerűen tarthatatlan. A központok által amúgy is agyonsanyargatott kereskedő ma már egy lépést se tehet anélkül, hogy valamely törvénybe vagy rendeletbe ne ütköznék. A kormánynak módokat és eszközöket kell találnia arra, hogy a kereskedők tűrhetetlen helyzetén segítsen. Ha máskép nem, hát olyan módon, mint ahogyan azt a berlini kereskedők testületé a kancellárhoz intézett beadványában követeli, tudniillik, hogy a kormány a háborúról szóló felhatalmazási törvény alapján rendeletben statuálja, hogy a törvények és rendeleteknek nemismerése a jóhiszeműség bebizonyítása esetén tévedésnek minősíttessék, mely nem büntethető. * A budapesti nagybankok a legközelebbi napokban publikálják idei félévi mérlegüket. Máris megállapítható, hogy az eredmény nemcsak eléri, de meg is haladja az elmúlt év első felének tiszta hozamát. A kedvező konjunktúra ebben a félévben is éreztette hatását. A bankok érdekeltségébe tartozó nagy iparvállalatok teljes mértékben foglalkoztatva vannak és nagy haszonnal dolgoznak. Az intézetek nemcsak bankárjai ezeknek az iparvállalatoknak, hanem jövedelmeikben is részesülnek és ezenkívül a részvények többségét is kezükben tartják. Az úgynevezett folyó banküzlet szintén nagy lendületet vett. Ezzel szemben még mindig stagnál a váltóleszámitolási üzlet, aminek az az oka, hogy a kereskedelmi pénzkereslet most igen csekély. Innen ered a magánkamatláb alacsony irányzata is, amely körülmény a bankokat arra kényszeritette, hogy a betéti kamatlábat is leszállítsák. Természetes, hogy a tőzsdebizományi üzlet se ölthetett olyan mérveket, mint normális időkben. A mostani félhivatalos magán- forgalom nem nagyon kedvez a bankok tevékenységének. Mindazonáltal állítható, hogy az elmúlt félévben ezen a téren is meglehetős élénkség volt tapasztalható. A most elmúlt félévbe esett a negyedik hadikölcsön is, mely a bankoknak szintén szép hasznot hozott. Hozzájárulnak még ehhez a hadikölcsönnel kapcsolatos banktranzakciók, melyek szintén fokozták a félév tiszta nyereségét. Érdekes, hogy a hadikölcsön dacára a betétek állaga ma mintegy 10—12 százalékkal nagyobb, mint az elmúlt év végén. Ilyen körülmények között egy kissé furcsának tűnik fel, hogy egyes nagybankok a részvénytőke felemelésére gondoltak. Vagy talán a háború utáni időkre akartak rezervákat gyűjteni, amikor előreláthatólag nagy tőkeszükséglet fog mutatkozni? Lehet. Mindenesetre jellemző, hogy tőkefelemelésekről most már nem hallunk beszélni. Úgy látszik, ezt az akciót felsőbb intelemre lefújták. Az bizonyos, hogy a mostani nagy pénzbőségben nem igen lehetne indokokat a tőkefelemelés mellett felhozni. BEKETOW-CIRKUSZ. VÁROSLIGET. TELEFON: 107-46. Ma és minden este 8 órakor a legérdekesebb műsor: minden mutatvány érdekfeszitő. Újra fellépnek: a 2 CAMILLOS a thelepátia, gondolatolvasás, suggestio csodái. >0 01 m w 10 X JANCSI ADOLF COCO ZOLI FRANZ ROLAND X 0) n 01 (fi ŰJ o Es még 12 lovas és művész attrakció. Csütörtökön 4 órakor szombaton 5 féláru előadás, teljes műsor. Vasárnap 4 órakor gyermekeknek félárak. A BLANKS család, a világ legjobb jongleurjelenete. Az árdrágítóval kötött üzlet érvénytelen. Ezt mondotta ki a bécsi kereskedelmi törvényszék és felebbvitelben az alsóausztriai tartományi főtörvényszék is. A per, amelyben ezt az Ítéletet hozták, azért is érdekes, mert főszereplője Zucker Henrik, az ismert budapesti üvegárukereskedő, aki évekkel ezelőtt gyujtogatási peréből kifolyólag szomorú hírhedtségre tett szert. Zucker a háborúban borkereskedőnek csapott lel és ebben a minőségében egy bozéni termelőtől 7200 hektoliter tiroli bort vásárolt. Ebből a termelő csak 4200 hektolitert szállított, mire Zucker a hátralékos' 3000 hektoliter nemszálli- tásáért 81.000 korona kártérítésre beperelte. Az alperes azzal védekezett, hogy Zucker a borkereskedést csak az Olaszországgal kitört háború óta űzi és nyilvánvaló, hogy a nagymennyiségű bort csak árdrágitási célból vásárolta. A felperes tehát a háborús konjunktúrából akart hasznot huzni. A bécsi kereskedelmi törvényszék elfogadta az alperesnek ezt az érvelését és Zuckert keresetével elutasította. A tartományi főtörvényszék ezt az ítéletet helybenhagyta. A boszniai szilvapálinka-termelés. Boszniában a nagy szilvafőzőüstöket már régebben rekvirálták. Ezeknek pótlásáról csaknem egészen megfeledkeztek az illetékes körök, ugy, hogy a boszniai szilvatermelö- ket az idén az a veszély fenyegette, hogy nem kapják meg ideiében a szilvafőző pótüstöket. Csak mikor a termés érni kezdett és a szilvatermelők is meg- -siirgették, rendelték meg az üstöket a gyáraknál, bár túl vannak most halmozva rendelésekkel, mégis már megkezdték az üstök szállítását. A Gerbeaud részvénytársaság tőkeemelése. A Kugler Henrik utóda Gerbeaud részvénytársaság e hónap 21-ikén tartott közgyűlésén a vállalat üzemének kibővítése és továbbfejlesztése céljából a társaság alaptőkéjét 2,500.000 koronával felemelte. Uj faipari részvénytársaság. A vallásalapitvány gőzfavágótelepét bérlő özv. Bäck Samuné gőzfavágó- telepe részvénytársasággá fog átalakul n i. Az alapításban részt vesz a Landler cég és a Fabank is. A kávéközpontból. A kereskedelemügyi miniszter a részére biztosított jog alapján a kávéközpontba a kereskedelmi minisztérium részéről Bálint Imre miniszteri osztálytanácsost, a belügyminiszter részéről Kiszely Gyula dr. miniszteri osztálytanácsost, a horvát bán részéről pedig Tripkovic Milán osztálytanácsost küldötte ki. Brauch Ferenc kolbászárugyár r.-t. Brauch Ferenc hentesáru- és szalámigyáros cég vállalata a napokban egy millió korona alaptőkével megalakult Brauch Ferenc kolbászárugyár r.-t. tulajdonába ment át. Az igazgatóság tagjai lettek: Brauch Ferenc, Brauch Károly Ferenc, G o 1 d József, H i m 1 e r József és G a 1 i o 11 y Lajos. Az igazgatóság elnökké Brauch Ferencet, vezér- igazgatóvá Brauch Károly Ferencet, ügyvezetővé G o 1 d Józsefet választotta meg. = cH magyar ßana = «• • A Duna, mint nagyhajózási ut. A Duna csak ugy felelhet meg a jövőre nézve hozzá fűzött várakozásoknak, ha igazi nagyhajózási ut lesz belőle. Ez pedig csak akkor lehetséges, ha a Dunát Budapesttől felfelé 3000 tonnás hajók részére is járhatóvá tesszük. Természetesen ehhez szükséges, hogy a meder a legkisebb vízállás mellett is 3 méter mélységű legyen. A tarifákat majd csak ugy lehet leszállítani, illetve a dunaji utat a tengeri úttal csak akkor lehet versenyképessé tenni, ha egyszerre nagy tömegek lesznek továbbíthatók. A Dunamedernek lemélyítése nagy szabályozási munkálatokat igényel. Magyarország már régen felismerte ezt és a Vaskapu a dévény—gönyőii ut szabályozásával sokban hozzájárult a hajózási viszonyok megjavításához. A jelenlegi igényeknek azonban mindez nem elég. Most a világháború nagy tanulságai arra ösztönöznek, hogy a háború után a Dunát minden eszközzel nagyhajózási úttá tegyük. Volt idő, am|időn azt a hibát követtük el, hogy az államvasutakat vizi utainkkal szemben versenyre vittük. Azóta egy milljiárdot fektettünk bele vasutainkba. Most azonban azt látjuk, hogy a vasutak nem bírják el a nagy tömegforgalmat, melyet kényszerűségből is a vizi útra kell majd terelni. A Duna szabályozási munkálatai távolról se fognak annyiba kerülni, mint amennyit a vasutak teljesítőképességének fokozására kiadtunk. A Vaskapunál
