Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-06-28 / 26. szám

Budapest, 1916 junius 28.

rt

3

kelt határozatával föloszlatta az egyes ül e- t e t. Pedig már nagyszerűen virágzásnak indult, hiszen az ország egész területén található összes kis- és nagyiparosok behódoltak a szervezkedés jelszavának.

Az egyesületi „vagyon“ rejtelmei.

Ezzel be is fejeződnék a kis regény, ha az egyesületeknek kasszájuk nem lenne. A husiparosoknak is volt. A kiváncsi természetű belügyminiszter tehát a főváros tanácsához fordult, hogy állapítsa meg a vagyon mennyiségét és tegyen javaslatot annak hova- forditására vonatkozólag. A misszió a Vl-ik kerületi elöljáróságra hárult.

Az elöljáróság akciója éveket vett igénybe. Most azután megérkezett beszámolója a belügyminisztériumba. Mindenekelőtt a késedelem miatt exkuzálja magát. Azt mondja, hogy az elnök, meg a pénztárnok vidéken laknak és az „ügyvezetést“ is ott eszközölték. Hosszú átiratváltások következtek, amig végre most egészen zavaros helyzetet derítettek ki. Az egyesület ugyanis 1915. október 15-ike óta könyveket nem vezetett, ez azonban semmi, mert a vagyonból is hiányzik 9(17 korona, sőt 2 fillér is.

Mikor ez kiderült, igazolásra hívták föl a volt pénztárnokot, névszerint Takács Károlyt, a szatmári és Bruckner Adolfot, a soproni kartársat. Bruckner azonban 1914-ben gondosan és előrelátó módon meghalt, Takács pedig Brucknerre hivatkozott. El kellett fogadni az „elnökség“ (az aradiak bizonyosan tudják, melyik utcában székelt) kifogását, hogy a hiányzó 907 korona 2 fillért az alakulás költségei emésztették föl.

Gondoskodás az elagg-ott kartársakröl.

Valami vagyon azonban mégis maradt. Igaz, hogy ez mindössze 733 korona 67 fillért tesz ki, amihez még 64 korona 10 fillér járul az aradi egyesületi helyiség és „szerkesztőség“ bútorainak elárverezéséből. Ez csakugyan nem nagy összeg, de a pontos alapszabályok, amelyet még a derék vak művészek csináltak, erről is rigorózusan gondoskodik. Azt mondja a 13. §, hogy ha föloszlik az egyesület, akkor a vagyont 15 éven át kezelje ingyen a főváros tanácsa. Ha tizenöt éven belül uj egyesület alakul, akkor az övéké a kissé frivol eredetű pénz. Ha nem alakul, akkor kapja olyan menház vagy szanatórium, ahol elaggott kartársak vagy zongoramesterek nyernek elhelyezést. A hálátlan Vörös Lámpásék derék kenyérkereső leánykáikra nem is gondoltak.

A VI. kerületi elöljáróság azonban más véleményen van. Azt mondja — sajnálja, de — az alapszabályokat nem veheti figyelembe, mert „az ily egyesületnek a közre kívánatos alapja nincs, csak barkóit üzleti célokat segít elő és a belügyminiszter ilyen egyesületet belátható időn belül nem engedélyez." Nincs hát célja, hogy a tanács kezelje a pénzt, hogy pedig szanatóriumot lehessen csinálni, arra 700—800 korona talán mégis kevés. Javasolja tehát az elöljáróság, hogy a kis összeget egyszerűen csatolják a fővárosi szegényalaphoz.

Ezen a réven talán pár garas azoknak a páriáknak is jut, akiknek bőrén a gyémántgyürüs, aranyláncos urak vagyonokat kerestek.

Megbüntették a Fogaskerekűt.

A kegyelmes Kegyelmes ur

A főváros szerdai közgyűlésén Füredi Mór dr. bizottsági tag, éles szavakkal fordult a Svábhegyi fogaskerekű vasút ellen, amely a megváltásra irányuló törekvésében már az utasok életének kockáztatásától sem riad vissza. Füredi felszólalása különösen ama visszaélés ellen irányult, hogy a vállalat 1 koronás jegyfüzeteket árusít, holott a tarifa csak 83 fillér. Feltűnt, hogy Oláh Dezső, aki a lelke, megindítója az egész akciónak, nem szólalt fel a fogaskerekű botrányának tárgyalásánál. Erre vonatkozólag magához Oláh Dezsőhöz fordultunk felvilágosításért, s tőle kaptuk a következő információt:

A főváros hetekkel ezelőtt átiratot intézett a vasúti és hajózási felügyelőséghez és kérte, hogy hívjanak össze egy bizottságot, amely a fogaskerekű műszaki hiányait megállapítsa. Az átirat rámutatott e hiányokra és megállapította, hogy hány uj mozdonyra és hány kocsira stb. volna szükség. A vasúti és hajózási felügyelőség merev álláspontra helyezkedett az átirattal

szemben: kijelentette, hogy nem hajlandó a főváros műszaki szemléjén résztvenni, hanem ö maga fog külön szemlét tartani. Ez meg is történt és az eredmény az volt, hogy a megállapított hiányok miatt a -svábhegyi fogaskerekű vasutat kétezer korona birságra kötelezték. A fogaskerekű igazgatósága megfelebbezte a büntetést tartalmazó határozatot és a kereskedelemügyi miniszter, aki maga is svábhegyi nyaraló, feloldotta a büntetést, a hiányok pótlására újabb halasztást adott a társaságnak.

— Közbejött azután a két hét előtti botrány, a vasút forgalmának csődje. A botrány után a svábhegyi nyaralók értekezletet tartottak, amelyen elmondottam mindezeket. Az értekezleten jelen volt a kereskedelemügyi minisztérium két miniszteri tanácsosa is. Úgy látszik, hogy ők informálták a dolgok állásáról és a nyaralók elkeseredett hangulatáról Harkányi minisztert, aki már másnap ankétet hivott össze, utána pedig szigorú leiratot küldött Urban Adolf bizottsági tagnak, a vasúttársaság elnökének, azzal a szankcióval, hogy ha a társaság záros határidőn belül nem teszi meg a szükséges intézkedéseket, úgy a miniszter megvonja tőle a koncessziót és maga fog gondoskodni a forgalom fenntartásáról.

— így állván a dolgok, elhatároztuk, hogy várakozó álláspontot fogunk elfoglalni. Várjuk, hogy az erélyes leiratnak lesz-e eredménye és ha a helyzet nem javul meg, akkor nem nyugszunk addig, amig a fogaskerekű vasútnál nem lesz rend. A legrövidebb időn belül eldől tehát, hogy akciónk folytatására szükség van-e?

Az árvaszék önállósítása.

Külön helyiség, külön pénztár.

A székesfővárosi árvaszék, amely Melly Béla dr. elnök alatt mintaintézménye lett a fővárosnak, nevezetes reformok előtt áll. A helyiségek sziikek, annyira, hogy a gyermekvédelmi osztály számára a Deák Ferenc-tér 1. szám alatti házban kellett helyiséget bérelni; az árvaszék tehát azzal a gondolattal foglalkozik, hogy ki- hurcolkodik a központi városházából, szeparali- zálja magát a városházi adminisztrációtól és az eddiginél is nagyobb önállóságra tesz szert. A terv az, hogy bérbeveszik a piaristák mostani rendházát, amely nemsokára üres lesz, miután a piaristák uj, díszes palotájukba költöznek. Az uj árvaszékben koncentrálnák az összes árvaszéki fő- és alosztályokon, hivatalokon kiviil az árvaszéki számvevőséget és a gyámpénztárt. Ez utóbbi régi vágya az árvaszéknek, mert lehetetlennek mondják a mai állapot fentartását. A helyzet ma az, hogy pénzkezelés dolgában az árvaszék önállósága csak látszólagos, de facto szinte egybeolvad a gyámpénztár a főváros központi pénztárával, ez pedig nagy hibája a gyámi vagyonok adminisztrációjának. Az árvaszék most terjesztette be a tanácshoz múlt évi zárószámadásait; kitűnik ebből, hogy Budapest árvaszéke összesen százhúsz millió koronát kezel, 120 millióra rug a gyámoltak vagyona. Az értékpapírok kezeléséért, a szelvények beváltásáért az árvaszéknek joga van bizonyos kezelési dijakat szedni; ezekből a dijakból származik a zárószámadások 117,000 koronára rugó feleslege, a melyet a tanács átutalt a központ pénztárába. Ez a pénz az árvaszéki adminisztráció költségeinek fedezésére szolgál.

Az árvaszék a gyámoltak készpénzvagyonát a bankokban helyezi el s a milliókra rugó betétek után 3—3V2 százalékos kamatot kap, ami nem nevezhető túlságosan gyümölcsöző pénzelhelyezésnek. A háború előtt éppen ezért szívesen adott az árvaszék jelzálogkölcsönöket, első helyre pu- pilláris biztosíték mellett, természetes tehát, hogy szívesen vették fel az árvaszéktől a jelzálogkölcsönt. A háború kitörése óta azonban egyetlenegy jelzálogkölcsönt sem folyósítottak s ezért kénytelenek a gyámoltak pénzének 3—3V2 százalékos elhelyezésével beérni. De háború után nemcsak hogy újból felveszik a jelzálogkölcsör nők folyósítását, hanem Melly elnöknek az az álláspontja, hogy az 1877. évi gyámtörvény, a mely a pupilláris biztosítékot kötelezővé teszi, ma már teljesen elavult e részben s nem felei meg a gyámoltak érdekeinek. A háború után lépéseket kell tenni, bogy a törvény vonatkozó rendelkezése olymódon változtattassék meg, hogy

az árvaszéknek a becsérték kétharmadának erejéig is joga legyen jelzálogkölcsönöket folyósítani. Ily módon a gyámoltak pénze évente sok százezer koronával jövedelmezne többet.

Burgonya és sajt.

A városgazdasági ügyosztály 1000 vaggon burgonyát szállít Németországba. Viszonzásul tizenkét vaggon sajtot kapunk.

Csak a múlt hetekben ruházta rá a földrni- velésügyi miniszter a főváros városgazdasági ügyosztályára az uj burgonyának az egész országra szóló vásárlási, szállítási és forgalomba- hozási jogát és mint közöltük, külföldre csakis az ügyosztály szállíthat. Az ügyosztály burgonyavásárló osztálya máris beszámolhat az első nagyszabású szállításról, amelyet a német birodalmi burgonya-központ számára eszközölt.

A német Reichskartoffelstelle eredetileg a ■Magyar Város és Községfejlesztési r.-t.-hoz fordult azzal a kéréssel, eszközölje ki a magyar kormánytól, hogy uj burgonyánk feleslegéből ők is kaphassanak. A Magyar Város- és Községfejlesztési r.-t. a belügyminiszternek terjesztette elő a kérést, mire a pénzügyi, kereskedelmi, földmivelési és hadügyi kormányok hozzájárulásával a belügyminiszter meg is adta a szállításra a kiviteli engedélyt. Az engedély egyelőre ezer vaggon uj krumplira szól.

A német burgonyaközpont igazgatója és több tisztviselője e hir vétele után Budapestre érkeztek és a szállítást már e hó 20-án meg is kezdték. Miután pedig időközben a földmivelés- iigyi miniszter a főváros burgonyaosztályára bízta a burgonyabevásárlást, már a német horgony a köz pont ezer v aggoniáinak megszerzése is rá hárult.

A kivitel jelentékenyen hozzá fog járulni valutánk megjavításához, de a Németbirodalom és Magyarország között fennálló gazdasági kapcsolatot is szorosabbá teszi. A kiviteli engedélyt a Németbirodalom részéről máris előzékenységgel honorálták. Ennek hatása alatt történt ugyanis, hogy a birodalmi kormány 12 vaggon transito-sajtot, amelyet az átviteli tilalom következtében még május havában Poroszországban feltartóztattak, kiengedett és e sajtszállitmány a Haditermény r.-t. részére már meg is érkezett.

Készül a közmunka-központ.

Előkészítő intézkedések a békére.

Ha a háború előtt bizonytalan volt, mi fog a gazdasági élet terén történni, akkor sokszorosan bizony- tálam az, mint alakulnak a viszonyok a háború végeztével. Ez indítja arra az ipari szervezeteket, hogy egyrészt tapogatődzó munkát fejtsenek ki, másrészt pedig megtéve a célszerűnek tetsző intézkedéseket, előkészítsék a jövőnek bizonytalanba futó útját.

Ezek közé az előkészítő intézkedések közé kell számitanunk a Magyar Iparosok Országos Szervezetének figyelemreméltó tervét, amelyet emlékiratba foglalva Tisza István gróf miniszterelnökhöz intéztek és amelyet elolvasás, valamint pártolás céljából átnyújtottak Bárczy István dr. polgármesternek is.

A fölterjesztés tárgyaként a kis- és középiparnak a közmunkákban való részesedése, illetve egy köz- szállitási intézmény létesítése szerepel. Bő megoko- lással azt kérik az iparosok, hogy állítson föl a kormány olyan szervezetet, amely a társadalom termelő csoportjaival szervesen együtt működve, a közmunkák összes műveleteivel foglalkoznék.

Egyszóval — ugylátszik — az iparosok gondolatában valami közműnk a-k özpont él, amelynek hivatása lenne elsősorban a közmunkák gyűjtése, szétosztása, ellenőrzése, lebonyolítása, másodsorban a különböző termelőcsoportok egymást kiegészítő munkálkodásának előmozdítása, statisztika készítése, a világpiac ipari és kereskedelmi életének figyelése és ismertetése.

A tervezők azt kívánják, hogy az intézet hatóság jellegű legyen, amelyben a társadalom termelő csoportjainak emberei is dolgoznak.

A terv értékét természetesen csak a szakszerű erőpróba megejtése után lehet megállapítani és éppen ezért kívánatos, hogy legelső fórumon maguk az ipari szervezetek, az Iparegyesület és a többiek foglalkozzanak vele. Ha ők véleményt mondottak róla, akkor következik a főváros szerepe, ahol a közgazdasági ügyosztályban máris szorgalmasan tanulmányozzák a kérdést.