Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-19 / 3. szám
2 ff is kidolgozzuk, Természetesen ez sem novum, hiszen Németországban is meg van. Reméljük, ez sem fogia a közönséget különösebben megterhelni. Az elektromos áram megadóztatása leginkább a kereskedőket sújtja, akik a konkurenciával szemben, tehát mintegy üzemköltségképen és nem luxusból kénytelenek üzleteiket fényesen kivilágítani. Nem osztja a tanácsnok ur ezeket az aggodalmakat? Ezeknek az aggodíaílmakinatk sincsen meg a komoly alapjuk. Nem hiszem, hogy a kereskedők károsodnának, hiszen a közgyűlésen Glücksthai bizottsági tag ur egv közbeszólásra megadta a választ, hogy a kereskedőknek módjukban lesz kiadásaik igv származó többletét a közönségre áthárítani, anélkül, hogy azt a közönség is kőin o 1 yab'ban megérezné. — Tervbe veszi-e az ügyosztály a pezsgőnek és k á r t y á n a k, ezeknek a leginkább luxuscikkeknek megadóztatását? —- A pezsgő és a kártya megadóztatására mindenesetre gondolni kell A mi szemünkben is. de azt hiszem, a közönség szemében ás, ez lesz a legszimpatikusabb része az élvezeti adónak. E tekintetben azonban igen fogas kérdés az. hogy hogyan oldjuk meg az adózás módját, itt is mindenesetre a külföldi rendszerek egybevetése áll tall fogjuk a legalkalmasabb módot megállapítani. Azt hiszem, akinek egv éiszaka módjában van háromszáz koronát elmulatni, annak nem fog fájni az se, hogy háromszázhuszonöt koronát kell maid fizetnie, De ha valaki egv üveg pezsgőt iszik is csak. annak is ve tiz korona helvett tizenegy koronája. Természetesen az idegen származású pezsgőt erősebben kell majd megterhelni, mint a magyart, hogy a hazai inar ez ágának ezáltal is előnyt nyújtsunk. Általában a pezsgő és a kártya adóiát még ma a háborúban is igen aktuálisnak tartom, mert az egész Budapest tisztában van vele. hogy a mulatóhelyek üzletmenete ma nemcsak hogy nem csökkent, de jelentékenyen emelkedett. Az uj adónemek tárgyalása mielőbb megkezdődik és a tervezetet lehetőleg gyorsan elkészítjük és mihelyt készen lesz. közzé is fogjuk tenni. Slendrián gazdálkodás. Közhivatalnok-e a Tattersal tisztviselője ? A T attersal ügykezelését a múlt napokban egy törvényszéki tárgyalás tükrében láthattuk. Es ez a tükörkép éppenséggel nem volt épületes. Kinos vallomásokra kényszerültek maguk az üzem tisztviselői, akik a bírák kérdéseinek súlya alatt igen szomorú bizonyítványt állítottak ki magukról, olyant, amilyent egy magáncég sem szívesen engedne magán száradni. A székesfőváros emez üzeménél azonban — mint a tárgyaláson kiderült — aláiratlan nyugtákat adtak ki, a dátumot pedig, mint fölösleges munkafecsérlést, állandóan mellőzték. A tárgyaláson panaszosként szereplő pénztárosnő rendkívül érdekesen okolta meg ezt az eljárást. — Nálunk bizalommal csinálják a dolgokat: mágnás és katonatiszt nyugtát sem kér a fizetés teljesítéséről. Még nyugtát sem, nemhogy — mint a tárgyaláson szereplő lókereskedő, vagy maga a bíróság — aláírást, vagy nyugtát követelnének. Szóval a Tattersalban szakasztott olyan a felfogás az üzleti ügyekről, minő a Nemzeti Kaszinóban. Ez mindenesetre előkelő dolog, de a bíróság nem osztozik ebben a felfogásban és az egyik biró kénytelen volt megbélyegezni ezt az ügykezelést, amelyet „slendrián gazdálkodásának nevezeti. A tattersali állapotokat annyira jellemző törvényszéki tárgyalásnak, amelyen Kendy Elemér elnökölt, előzménye az, hogy a tiszti ügyész átirata alapján a főváros megengedte Laczkó Melániának, a Tattersal pénztárosnőjének, hogy mint k ö z h i v a t a 1 n o k panaszt tegyen M a- gyar Lajos lókereskedő ellen. A tárgyaláson Magyar Lajos előadta, hogy a pénztárnál fizetni akart Laczkó Melániának úgynevezett „lóállások“-ért, ami alatt a Tattersalban bekötött lovak napi abrakolását és gondozását kell érteni. A pénztárosnő — a lókereskedő állítása szerint — öt lóállással többet számított föl a kelleténél. Magyar Lajos ez ellen tiltakozott és ingerültségében igy szólott:- Úgy látszik, ezt a pénzt is oda akarják elúsztatni, ahová 1914. novemberében a 460 koronát. A pénztárosnő emiatt a kijelentés miatt emelt panaszt. A tárgyaláson aztán Molnár szavazó biró megkérdezte magyar Lajost, hogy mire vonatkozott ez az inkriminált kifejezés? Budapest, 1916 január 19. A4 agyai Lajos. 1914 novemberében 460 koronát fizettem lóállásokért. Rövid idő múlva újra kérték tőlem a pénzt. Erre elmentem G á 1 Bélához, a Tattersal igazgatójához és fölmutattam előtte a nyugtámat. Gál Béla erre igy válaszolt: — Ez nyugta ugyan, de Laczkó Melánia a 1 á- írása nincsen rajta. Molnár biró (Laczkó Melániához): Csakugyan volt Magyarnak ilyen nyugtája? Laczkó Melania: Volt, de aláirás nélkül. Magyar Lajos: En az aláiratlan nyugta ellenében fizettem, mert nem is gondoltam arra, hogy nem volna aláirva. Máskor sem néztem meg az aláírást. Molnár biró (Laczkó Melániához): Dátum volt azon a nyugtán? Laczkó Melania: Nem volt rajta, de abban az időben sohasem tettünk keletet a nyugtákra. Molnár biró: Bizony ez slendriánság. A nyugtán már csak kell dátumnak lennie, hiszen annak kellene mutatnia, hogy mikor teljesítették a fizetést. Laczkó Melania: Azóta el is rendelte a közélelmezésügyi ügyosztály, hogy minden nyugtára kelet kell. Nálunk bizalommal csináljuk a dolgokat: mágnás és katonatiszt nem is kér nyugtát a fizetés teljesitéséről. Molnár biró: A szóbanforgó 460 koronát mikor könyvelték el? Laczkó Melania: Március 6-án. Molnár biró: Szokásban van, hogy fizetéseket másnap, vagy későbben könyvelnek el? Laczkó Melania: Igen, megtörté ni k. Molnár biró: Hát bizony ez slendrián gazdálkodás. Magyar Lajos: Szabadkai hotelszámlával bizonyítom, hogy március 6-án nem is fizethettem, mert nem is voltam Budapesten. Az inkriminált kifejezéseket pedig jogosan használtam, mert a 460 koronát kétszer fizettem meg. Ezután Gál Bélának, a Tattersal igazgatójának kihallgatása következett, aki elmondta, hogy annakidején Magyar tényleg járt nála a nyugtával, de azt nem tekinthette a fizetés igazolásának, mert aláirás nem volt rajta. Molnár biró: Szoktak-e dátumot adni a nyugtákra? Gál Béla: Bizony, régebben nem irtunk, de ez eset után elrendeltem. Vécsei Marcel (Magyar védője): Közhivatal n o k-e az igazgató ur, vagy legalább I annak érzi-e magát? Költségvetés és Népopera. Zrínyi városatyát kereste minden tekintet, amikor szerdán délután, pontban négy órakor elfoglalta elnöki székét a polgármester. Zrínyinek azonban hült helye meredezett csupán a Belváros padsoraiban. — Mi az, csak nem rohant ki ismét a Gyöngy- tyuík-utcába? — kérdezték az emberek. —- Dehogy is, volt a válasz. Először is: fényes nappal nem szoktak kirohanni. Másodszor: Zrínyi bizottsági tagtársunk itt volt, leadta a szavazatát, aztán eltávozott. Tehát leszavazott a városatya. Es leszava— tak a többi atyák is, ki Fuchs Jenőre, ikl Ecséryre, ki pedig Kirchknopf Ferenc- re. És, sajnálatos, mellőzték a kardvívás dupla olimpiai világbajnokát, megválasztották helyette Ecséryt. Ellenben a másik sportférfiu: Borb ás Gáspár egy jól irányzott rúgással bekerült az altigyészi állás hálójába. Előbb azonban zordon ügyet referált a tanácsnok főjegyző. Nem kevesebb,, mint kilenc város- atya alól húzták ki a virilista alapot és kilenc uj virilistát iktattak a bizottsági tagok közé. Elek Bcrnát és Fried Zsigmond, amikor bizottsági tagságuknak halálát jelentették, szépen kisompolyogtak és búcsút intettek a közgyűlésnek. Török György ellenben, aki szintén a delegált kiíencek között volt, nem vette tudomásul az esetet és rendüli eteti en flegmával aludt to~ tovább a Sasok padján. Bérezel tanácsnok vette át a szót. Akrobata-mutatványképen felsorolta a főváros bevételeit, kiadásait, de akárhogy csoportosította a számokat, mégis deficit jött ki belőle. És kezdetét vette az 1916. évi budget-vita. A megnyitó nem volt hatásos: H e t e é s Antal a tisztviselők ellen dőrgött, amiért a tánc- és illemtan szabályait vele szemben lanyhán kezelték. Lön erre nagy zugás és ellentmondás. Reich féld Izor nyomban szólásra jelentkezett és mint disz-bérkocsishoz illik, leszállította Heteést a bakról. S z a 1 a y Mihály központi anyagbeszerző hivatal felállításáért tört lándzsát. Praktikus észjárású emberek nyomban kiszámították,, bogy a fővárosnak napi 45,000 korona a szénkiadíása, ha tehát ebből) csak öt percentet takarít meg az uj hivatal főnöke, akkor is kerek miiliócskája lesz belőle az esztendő végén. Glück stahl Samu, a Lipótváros esze uj adónemnek csinált hangulatot. A villamossági áram fogyasztói viselnék ezt az adót, amelyből 3 és féil millió korona bevétele volna a fővárosnak. Az uj adónem kulcsának rendkívül egyszerű a szerkezete: nem is adó, hanem a világítás dijának felemeléíse. Akinek úri házában sokáig ég a villany, az fizessen pár fillérrel többet, mint eddig. Izzótestek szerint vetnék ki az uj adót, nem pedig izzadó testek után: ez a különbség a villamos-adó és a pezsgő-adó között. amely szintén előre vetette árnyékát Glücksthai beszédében. A szónok beszéde alatt ugyanis a belvárosi padsorokban Ungár Bertalan minduntalan belekiáltotta a terembe: A pezsgőt adóztassák meg, ne a kereskedői! Glücksthai Samu egy ideig tűrte a közbekiáltást, majd igy riposztozott: — Tisztelt tagtársam bizonyára nagy szakértő a pezsgő terén? — Hol van a pezsgő-tér? — kérdezték a városatyák, de senki sem tudott felelni a kérdésre. Baránszky Gyula véres zászlót lobogtatott meg: Budát Pest nagyon elhanyagolja, mondotta, Pest Budának a zsírján hízik, mindent Pest kap, Budának csak levegője van. — V á- z sornyi Vilmos túlozta ezeknek a helyi aggodalmaknak a jelentőségét, amikor Pestet meg- vöGe — Budával és Baránszkyval szemben. A gellérthegyi siklóról beszélt Vázsonyi és azt ajánlotta, hogy csináljanak a hegy aljába egy hat személyes liftet, azon majd könnyű szerrel feljuthat minden turista a Gellérthegyre. Majd komolyabbra fordította a szót Vázsonyi és a városokat vette oltalmába a kormánnyal szemben, A beszéd csattanója a vigalmi-adóra vonatkozó indítványa volt. És itt már egyetértett Buda is a szónokkal. Sőt S z e k u 1 a Gyula még tovább ment. Amikor Vázsonyi az éjjeli mulatóhelyekről szólt, elevenére tapintott a dolgoknak, mondván: — Éjfélkor be kell zárni őket, mint Bécsbenl B á r c z y polgármester volt a költségvetési vita utolsó szónoka, ö is a városok politikai^súlyának az emelésétől várja a deficitek elmúlását és ő is elfogadja a költségvetést, amit elvégi e nem lehet csodálni. Következik a választások eredményének kihirdetése. ősz E c s é r y László be sem várja, amig a polgármester üdvözli a megválasztottakat. Rázendít egy megható dalra, hidrafejről, nemzetgazdaságról, igazságról, hitvallásról beszélt és bár a folytonosság némi hézagokat kap, mégis végére ér ciíkornyás szónoklatának.
