Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-05-10 / 19. szám
ainDiiioiiiQiHQiiiPniginoiiioiHOiiipmoiiioitiDiiiDiHPiHguioiiiiamamDmonionidinoHi Dinging in piiiL' ELŐFIZETÉSI TtJtTlK: tgésx évre ........... 20 Fél évre •••••••••••••••• IO H Egyes számok kaphatók a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilav Megjelenik minden szev_ , ^ dán. Szer* ke szí őség és reiviSs szaekeazts Dacsó Emil. rdPs*MPfi„2/Ä dr>. Szilágyi Hugó kiadóhivatalt V/. kér. Sziv-utca ...... IS. szám Telefon ............... 137-15 A hagyma kényes jószág, romlandóbb az emberi szervezetnél és bűzösebb a megzápult községi tojásnál. Eme hasábok olvasói előtt már korábban sem volt titok a hagymapör, amely immár második esztendeje folyik I'olkus- házy Lajos tanácsnok és a városgazdasági ügyosztály vezetője között, íootballt játszván a sokszor kicsufoít és végül is rothadásig melengetett hagyma-egyedekkel. Egy izgalmakkal fűszerezett, novembervégi tizes bizottsági ülésen kapott hajba a hagyma fölött a két tanácsnok. A vádló Márkus tanácsnok volt, s a vád úgy hangzott, hogy Eolkus- házyék az osztrák-magyar-szerb hadüzenet pillanatától kezdve külön hagyma-Vozáryak- kal kémlelték, lesték azt a nevezetes pillanatot, amikor a hagyma eléri a maximumát, a csimborasszóját annak, amit a képzelet a hagymakoszorú árához hozzáfűz. És dicséretére váljék a közélelmezési tényezőknek, hogy a pillanatot üstökénél fogva megragadták. a legmagasabb hagymaárakat magyar gavallériával megadták, s akkora hagymaütegeket vásároltak össze, hogy a makói piacon ma is sóhajtva mondják: „Egyszer volt Makón fővárosi hagvmavásár“. ... A legdrágábban, s a legnagyobb mennyiségben szerezték be Eolkusházyék Budapest hagymaszükségletét, s mert a pesti hagymahiány csak mondvacsinált volt, sok-sok hagymakoszorútól maradt ékes a községi élelmiszerüzem. Átkenték hát a hagymát a városgazdasági ügyosztálynak hatósági zöldségüzemére és most. amikor minden hagyma erjed és csírázik és penetráns illatoknak szülője, Folkusházyék egyszerűen az utód számlájának a terhére akarták a hagymapört Írni. A közélelmezési ügyosztály vezetője nyilatkozott a kellemetlen ügyről és bájos flegmával „egy másik szerv“ ellen irányította a sajtó hagyma-offenziváját. A másik szerv: a városgazdasági ügyosztály, amely sokkal kol- legiálisabbnak és lojálisabbnak mutatkozott a pörben, mert megszólalván, nem azt mondta, hov^ hiszen Folkusházyék vásárolták össze fölös mennyiségben és méregdrágán a hagymát, hanem azt igyekezett bizonyítani, hogy az üzlet jó volt, s hogy akkor döbbentek volna meg a városházán, ha a hagyma „természetes“ rothadása be nem következett volna. A normálhagyma rothad, ha izzadni kezd, ha a főváros hagymája rothadás nélkül állotta volna ki a pincék fojtó levegőjét, akkor hiba történt volna a vétel körül, mert akkor kiderült volna, hogy a főváros hagymája .— abnormális hagyma. Körülbelül ez volt a lényege annak az okoskodásnak, amely a hagymapör védőbe- szédének készült. A publikum az orrát fogta és megállapította, högy a főváros közélelme- zése nem szintelen és szagtalan és hogy nagy fölöslegek lehetnek ott, ahol néhány vaggonnyi hagymarothadás megfelel a természetes veszteségnek. A publikum továbbá ki- .-számitotta azt is, hogy Budapesten állandóan hagy mabőség volt, s hogy ha Folkusházyék ötven vap’gon helyett csak húszat vettek volna, akkor nem öt, hanem legfeljebb két. vaggon hagyma romlott volna el. Mert ha elfogadjuk a védekezés adatait, akkor megállapíthatjuk, hogy a fővárosnak ötször hét- ezernyolcszáz koronája rothadt meg a Ra- kóczi-téri vásárcsarnok pincéjében. • • • A vigalmi adó és a világítási adó példája a legjobban mutatja, hogy nem minden adó népszerűtlen és hogy különbség van adó és adó között, mert a gáz- és villamosáram fogyasztásának megadóztatása ellen joggal lehet kifogást emelni, lévén eZ az uj adó: fogyasztási adó, tehát a legigazságtalanabb és légár árny tatanabb teher. A vigalmi adó ellenben, amelyet a lumpok, a korhelyek, a kártyások, pezsgőfogyasztok fognak űzetni, egyenesen erkölcsjavitó tendenciákat szolgál a főváros kétségtelen pénzügyi szempontjain felül. Gázzal, elektromos árammal világítani, esetleg főzni, kultúrát jelent és elsőrendű szükségletet; ez tehát nem luxus és nem nélkülözhető dolog. De d ár id ózni, francia pezsgőt élvezni nem kell senkinek sem, s akinél ez mégis életszükséglet, az nem fogja sajnálni a köztől azt a csekély többletet, amelyet ezentúl a pezsgőért fizetni fog. A vigalmi adó anyagi sikere aránylag csekély lesz, de nagy az erkölcsi haszna és nagy az elvi jelentőségé, mert megtanít arra, hogy vannak szociális és erkölcsi alapon történő adóztatások és hogy a magyar ember irt ázat a az adótól, nem vonatkozik minden adónemre. Eldorádónak nevezték ki Budapestet Székely és Serbán méltóságós urak. Azt mondták a nyolcasokká olvadt tízesek ülésén, hogy nádunk bőséges a koszt, ideális a helyzet, minden van és minden jó és minden eléggé olcsó. És bősz haraggal fordultak a tízesek a pesszimista, bizalmatlan, rosszhiszemű, gonosz indulatéi sajtó ellen, amely minduntalan élelmezési mizériákról ir. Szó sincs róla: ha nem is fenékig tejfel minden, de némi tejfel mégis csak akad a pesti kannákban. Készséggel elismerjük, hogy Budapesten iürheíöbbek a viszonyok, mint Bécsben, vagy Berlinben. De hát hogy szabadna egy agrárország fővároséiban hiánynak lenni? És ha a bajok legnagyobb része elsimult is, vájjon nem-e a sajtónak volt ebben a legnagyobb része? Még nyolc hónap egy rutinos pesti tejkereskedönek igazán nem árthat meg. Ama Barta Izidor legalább, akinek manipulációit vakmerőnek, kapzsinak és közveszedelmesnek mondotta ki a bíróság, most újabb nyolc hónapot kapott az előbbi hathoz. A pesti ember tollal nem tudja leírni, hogy milyen megnyugtató dolog az élelmiszer-mér géz őket a bíróság kezében tudni. Ám csak próbálja meg a tisztiügyész, talán sikerül a többi gazemberről is megállapítani, hogy valóban az. Vegye sorra a szeneseket, akik hamis mérleggel dolgoznak, a henteseket, akik megnevezhetetlen anyagokkal töltik kolbászaikat, mind-mind, akik csalnak és harni- ' sitanalz. Hátha rájuk is rá lehet húzni a Barta Izidor hat-nyolc hónapját a száz koronák helyett, amiket vigyorogva löknék ki a mellény zsebből. Milliós túlkiadás az átvonuló katonaság- beszállásolása körül. A I'óvárosi Hírlap munkatársa nemrég érdekes beszélgetést folytatott Csupor József dr. tanácsnokkal, a katonai ügyosztály vezetőjével. A tanácsnok nyilatkozatából élénk színekkel rajzolódik ki az a rendkívüli munkásság, amelyet az ügyosztály végez és azok a módfelett nagy áldozatok, amelyeket a fővárosnak a háború során hoznia kell az átvonuló katonaság beszállásolása körül. Mindez pedig abban leli magyarázatát, hogy a beszállásolási törvény aránytalan terheket ró a főváros, de egyben a többi városok vállára. Budapest is, de a vidéki városok is megindították mozgalmukat a beszállásolási törvény revíziója iránt és ha ma pihen is a dolog, annak egyetlen oka, hogy a hazafias magyar városok nem akarják a kormány, gondjait a mai nehéz időkben növelni. Kétségtelen azonban, 'hogy a háború után a beszállásolási költségek igen nagy hányadának vissza kell hárulnia az államkincstárra, amelynek visszamenőleg is fedeznie keli a költségek ama részét, amely a fővárost méltatlanul sújtotta. Hogy ez mennyire igy van, annak tanulságául szolgá'jon, hogy a’TV'-ik ügyosztály az 1915-ben fölmerült katonai beszállásolások tulkiadásainak fedezésére legközelebb a közgyűléstől újabb 865,413 korona 64 fillér póthitel engedélyezését kéri. A póthitel aktái már a pénzügyi ügyosztályban vannak, amely a pénzügyi bizottság tárgyalása számára készíti elő -.azokat, hogy azután a közgyűlés elé kerüljenek. Az átvonuló katonaság beszállásolási költségei az 1915. évben 1,019.413 korona 64 fillért tettek ki és pedig a következő tételekben: átvonuló tisztek magánosoknál bérelt szobaköltségei ...................... 660.16/ K 10 í átvonuló lisztek szállodaköltségei . 351.709 K 54 i egyéb javítás -és konyhaköltség . 7.537 K — f összesen 1,019.413 K 64 i Erre az 1915-ik évre 150.000 koronás hitel volt engedélyezve, a túlkiadás tehát 865.413 korona 64 fillér, amelyet most az ügyosztály póthitel alakjában kér engedélyezni. Még nehány számadatot sorolunk föl itt. amelyek mind élénk bizonyságai annak, hogy milyen hatalmas összegekkel és munkával járult hozzá Budapest székesfőváros a háború diadalmas befejezéséhez. Az ügyosztály 1914 julius 27-ikétől 1916. évi március 1-éig a mozgósítási előlegből többek között a következő kiadásokat eszközölte: előfogati és szalma-költségekre 242.047 K 70 f katonai szállítások és beszerzésekre ............................... 18.870 K 30 f ló-avatási és egyéb költségekre 91.550- K 07 í bemutató-szemlék és helyiségek 42.011 K 02 f közlekedési költségekre . . . 1.855 K 34 í élelmezési és munkadijakra . 37.921 Kiír katonaság élelmezésére . . . 6.907 K 03 í garage-használat .................. 299 K 72 f összesen 359.462 K 29 í Körülbelül igy festenek a mozgósítási költségek, amelyek azonban aligha merültek ki ’ebesen ezzel az összeggel. Az átvonuló katonaság beszállásolására kiadót!
