Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-04-26 / 17. szám

99

Budapest, 1916. április 26.

tonatisztek közül bizonyára igen sokan fognak szállásadóiknál reggelit, sőt esetleg más kosztot is fogyasztani.

Katonák a diákotthonban*

— A hónapos szobák mellett azonban van máS' megoldásunk is. A főváros diákszállást, diák-otthont épit a Műegyetem közelében. Olyan lesz ez, amely igen jól megfelel fekvésénél fogva is a mi céljainknak. Ennélfogva fölajánlottuk, hogy hajlandók vagyunk az uj diákszállóban egy egész emeletet, mintegy 80 szobával az átvonuló katonatisztek számára állandóan bérelni és azt becsületesen megfizetni. Ezzel nemcsak olcsóbb lakásokat biztosítunk a katonatiszteknek, egyben azonban mintegy állandó, biztos bázist adunk a diákszálló existenciájának is.

Hollandia a világháborúban

Közélelmezési állapotok. — Kiviteli tilalmak életbeléptetése. — Útban az árak maximálása. — Munkanélküliség*. — A közüzemek áremelése. — Vigalmi adó. — Hadikenyér.

S’atntóri Király Domokos főkonzul nyilatkozata.

Amsterdam, április végén.

(Saját tudósítónktól.) Valamennyi semleges országok közül Hollandia van a legexponáltabb helyzetben. A békének ez a kis területe találkozóhelye ma az ellenséges államok alattvalóinak és a húsz hónapos háború nagy változásokat teremtett Német- altöldön. Hiszen a három nagy holland város, Amsterdam, Hága és Rotterdam élénk nexusban van nemcsak az ántánt államokkal, hanem a központi hatalmakkal is. A Fővárosi Hírlap munkatársa a minap Hollandiában járt, hogy tájékoztassa magát, miképen mérlegelik a hollandok a háborús helyzetet. Amsterdamban fölkereste Szatmári Király Domokost, a monarkia főkonzulját, aki a holland főváros jelenlegi visznyairól a következő érdekes fotográfiát, adta:

— Mölllandia a háború kitörésekor azonnal mozgósította hadseregét, de arra nem volt elkészülve, hogy az európai nagyhatalmak összecsapása változásokat fog hozni a holland városok adminisztrációjában. Ki gondolta eleinte, hogy a háború három hónapnál hosszabb ideig fog tartani? 1914. őszén már mutatkozni kezdett a háború hatása. Az élelmiszerek ára csaknem kivétel nélkül emelkedett s az amúgy is drága piac napról-napra még jobban drágult. A drágaság okát két körülményre vezették vissza:

1. a Németországba irányuló kivitel folytán a piaci áruk jobb vevőközönséget tajláltak a külföldön, mint idehaza, a termelők tehát idegen piacon igyekezték terményeiket értékesíteni;

2. közel félmillió belga menekült Hodlandiába, ezeknek élelmezéséről és ellátásáról az országnak kellett gondoskodni. Egymásután jöttek a hírek, hogy a harcban álló országok városainak vezetősége rekvirál, maximál s mindent elkövet, hogy a kapzsi termelőt visszatartsa a fogyasztók kiuzsorázásától. Hollandiában ilyen intézkedésekre nem volt szükség. De amikor az élelmicikkek árai 15—20 százalékkal emelkedtek, a városok feliratban sürgették a kormányt, hogy egyes élelmi cikkekre nézve kiviteli tilalmat rendeljen el. Egymásután szorította meg a kormány a hús, a liszt, a zsir, a vaj, a tej, a kávé, a szappan, a citrom stb. kivitelét. Ez a tilalom nem Anglia parancsára történt, a holland kormány csak a belfogyasztókat akarta védeni rendelkezéseivel.

— A további drágaságnak elejét veendő, a holland városok vezetősége most foglalkozik a maximális árak életbeléptetésével. Ezt valószi- nüleg német mintára fogják megcsinálni. Tanulmányozzák a városok vezetői azt is, miképpen lehetne emelni a városok bevételeit, mert a háború óriási károkat okozott Hollandiában. Rendkívül nagy azoknak az ipari munkásoknak száma, akik a nyersanyag hiánya folytán elvesztették kenyerüket és városi támogatásra szorultak. Hogy ne említsek egyebet, Amsterdamban, a háború kitörésekor tizezer gyémántcsiszoló munkást bocsájtottak el alkalmazásukból. Mit csináljanak ezek a szegény emberek? És mit csináljanak a kenyér nélkül maradt hajómunkások, akik ezrével kószálnak a tengerparton. Mennek a városhoz, amelynek terhei napról-napra emelkednek. Igen sok munkát ad a holland városoknak a bonyolult és komplikált hadsegélyezés kérdése. Körülbelül hétszázezer ember ügyét kell a közigazgatási hatóságoknak elintézni. E mellett állandóan gondoskodnak kell a polgár- mestereknek, hogy a súlyos viszonyok között is ellássák a szükséges anyaggal a városok közüzemeit. Hogy milyen nehéz például szenet szerezni, azt csak az tudja, aki itt él. Úgy hallom, hogy a községi jövedelmek fokozására különböző propoziciókat terjesztettek elő.

— így például a világhirü amsterdami villamos — amelynek nagyszerűen berendezett luxuskocsijait minden idegen megbámulja — valószínűleg meg fog drágulni. A város kezelésében vannak ezek a gyönyörű, tiszta, világos villamos kocsik, amelyek 5 cent egységes viteldijért gyorsan és kitünően bonyolították le a forgalmat. Valószínűleg drágább lesz a villany- és gáz- világitás, a fogyasztási adó, a vám, a propeller stb. is. Emelni fogják az adókat és az iskolai oktatás diját. Hollandiában rendkívül sok villanyos és elektromos villamos vonal van. Ezek viteldija is megdrágul. Az úgynevezett vigalmi adó eddig se volt itt ismeretlen fogalom Németalföldön. Hollandia nincs ijgyan háborúban, de április 24-től kezdve itt is csak kevert lisztből szabad a kenyeret sütni. Még csak annyit, hogy most kezdtük meg a jegyzést a második hadiköl- csönre. (V. M.)

9

— A terv azután a katonaügyi bizottság elé került, ahol olyan aggodalmak merültek föl, hogy bizonyos hazafias szempontok miatt egyelőre nem lenne-e jó jogos kívánságainkat félretenni. Tekintettel arra, hogy reményünk lehet a méltányosságra, amely szerint az abnormális háborús beszállásolási kiadásokból bizonyos részt visz- szatéritenek, elállottunk a mozgalomtól.

— A liáboru után azonban semmi kétség nem lehet benne, hogy újra kezdjük akciónkat, amely úgy látszik, országossá dagad. Máris tele vagyunk a vidéki városok kéréseivel, küldjük meg nekik tervezetünket, mert őket egyenesen a városi háztartás agyonnyomásával fenyegetik a beszállásolás háborús terhei. Ahány vidéki város értesült a mi akciónkról, mindnek itt van már az átirata. De kérdésekkel fordultak hozzánk Laibach és más osztrák városok is, pedig ott a városokra kedvezőbb a beszállásolási költségek megosztásának aránya és azonkívül ott a városoknak joguk van még 5 százalékos beszálláso- lási pótadót is kivetni, amiből a béke idején jelentékeny tőkét is gyüjthettek.

Beszállásolás iskolákban, szállodákban és bérelt szobákban.

— Ami most már még ma is rendelkezésünkre áll a beszáílásolásolási költségek redukálásában, az a részletekre tartozik. A legénység elszállásolása jobbára iskolákban történt és csak néhány esetben történt (jobbára a mozgósítási idején, vagy olyankor, amikor egyes vidéki századok speciális kiképzésre érkeznek Budapestre), hogy egyes üresen álló üzlethelyiségeket és alagsorokat használtunk fel a beszállásolás céljaira.

— A katonatisztek beszállásolására 29 budapesti szálloda áll velünk szerződéses viszonyban. Ezek 2—2.50 koronát kapnak naponkint. Az elmúlt esztendőben azonban olyan nagy volt az idegenforgalom Budapesten, hogy a szállodák alig tudtak szobákat bocsátani rendelkezésünkre. A budapesti szállodásipar szintén azok közé az iparágak közé tartozik, amelyeknek semmi panaszuk nem lehet a háborúra. Sok idegen fordul meg mostanában Budapesten és a telet pedig a sok vidéki ur, akik egyébkor a külföldet keresték föl, most teljes egészében itt töltötték. Ilyenformán a szállodákban nem is tudtuk volna elhelyezni a sok tisztet, akik most Budapesten át- vonulóban vannak. Havonként átlag 1200 tiszti beszállásolásunk van, ami rászorított bennünket, hogy hónapos szobákat béreljünk.

— Az ilyen hónapos szobákért havi 50 korona bért fizetünk. Elhatároztuk, hogy a bérelt hónapos szobák számát szaporítani fogjuk, mert ez még mindig olcsóbb, mint a szálloda. Nem hisszük, hogy ezzel a szállodásipart károsítanánk, ellenben a budapesti közönségnek mégis némi jövedelmet is juttatunk nemcsak a szoba bérlete révén, de azon az alapon is, hogy a kaOppenheimer, a Hofjud.

A főváros tudós főlevéltárosa, Gárdonyi Albert dr. rendkívül érdekes felolvasást tartott a napokban az Akadémia nagytermében, a régi Budáról. A régi budai közigazgatásnak arról a idejéről számolt be, amelyik a XVII. század utolsó esztendeiben, Buda fölszabadulása után indult meg nagy döcögéssel. A hallgatóság éppen olyan érdeklődéssel hallgatta a régi budai magisztrátus szervezetéről szóló részleteket, mint a budai kereskedelem és ipar megindulásának sok kedves mozzanatát, kétségkívül azonban a legjobban érdekli a mai nemzedéket az előadásnak az a része, amelyik a XVII. század hires hadseregszállitóiról, Szavoyai Eugen liferánsairól szólt.

Az előadó szerint a hadseregszállitók örökös harcban állottak egymással és hogy a budaiak igen keserves instanciákat küldöttek a hadseregszállitók ellen a kamarához és a kamarai kormányzósághoz. Budának a török hódoltság alól való felszabadulása után, tehát a XVI1. század nyolcvanas éveinek a végén két zsidó kapott engedélyt arra, hogy Budán megtelepüljön és a mai Vízivárosban üzletet nyisson. Ez a két zsidó Hirschl Feith és Nattl Jakab volt és őket a régi iratok állandóan Handels- judok-nak említik. Az ő cégük volt az első társas cég Budán. Vegyeskereskedésük volt.

Jóllehet csak ennek a két zsidónak engedték meg a megtelepedést és ezeket sem néztek

jó-szemmel a budaiak, röviddel későbben másik két zsidó is megtelepedett Budán, még pedig Oppenheimer Wolf és Bürgel Sámuel. Ezek a frankfurti Oppenheimernek, Szavoyai Eugén főliferánsának voltak a megbízottai, vagy amint ők magukat nevezték: a faktorai. Mindketten Budáról intézték a hadseregszállitások ügyét, innen küldöttek zabot, meg gabonát a hadsereg után, emelett azonban egyéb üzletekkel is foglalkoztak. És éppen ez volt az, ami a budaiaknak nem tetszett. Budának ugyanis abban az időben nem voltak olyan kiváltságai, amelyek mellett kifelé is kereskedhetett volna és igy a budaiak rá voltak utalva arra, hogy üzleteiket idehaza bonyolítsák le. így tehát kellemetlen konkurrensiik volt a négy zsidó és ez a helyzet teszi érthetővé azokat az elkeseredett hangú beadványokat, amelyeket a zsidók kiirtása (Ausrottung der Juden) érdekében a felsőbb fórumokhoz intéztek.

Ugyanebben az időben történt azután, hogy Oppenheimer egyik faktora, Bürgel Sámuel egy Meyer Franciska nevű nőtől olyan aranytárgyakat vett, amelyekről megállapították, hogy templomrablásból származnak. A tanács bűnvádi eljárást indított Bürgel ellen, nyomban felirt a kamarához, hogy távolítsa el a két zsidót, hiszen egy régi kamarai rendelet értelmében csak két zsidónak van jussa ahhoz, hogy Budán megtelepedjék. Ennek a beadványnak nem sok eredménye lett. A kamara visszairt, hogy a bűnvádi eljárást majd ő folytatja le, holott ehhez csak a tanácsnak lett volna joga. A zsidókat fel is mentették, amiben kétségkívül nagy része

volt a frankfurti Oppenheimernek, ki a beadványaiban állandóan „Kaiserlicher Hofjud“-nak Írja magát.

A zsidók eltávolításából sem lett semmi, jóllehet pedig a budaiakért nem kisebb ember exponálta magát, mint Kolonits Lipót bibornok. aki a budaiak vallási életét féltette a négy zsidótól. A zsidók, különösen az Oppenheimer emberei mellett a katonaság szállott sikra, a Budán székelő katonai parancsnokság azt mondotta, hogy a zsidók nélkül nem lehet a katonákat élelmezni és hogy a két hadseregszállitó tényleg nélkülözhetetlen. A polgárok viszont azt mondották, hogy a hadseregszállitók más üzleteket is csinálnak és hogy ezekben az üzletekben maga a főszállitó is részt vesz. Viszont Oppenheimer beadványt intézett ugyanekkor a kamarához, hogy a hadsereg élelmezése érdekében neki szüksége van arra, hogy Budán állandóan két faktora legyen, mert különben nem tud eleget tenni kötelezettségeinek.

A vitatkozás végén a kamara kijelentette, hogy érvényben tartja ugyan azt a határozatát, hogy Budán csak két zsidó telepedhetik meg állandóan, de megengedi, hogy a hadseregszálli- tás lebonyolítása céljából Budán tartózkodó zsidók le is telepedhessenek Budán. Közben a budaiakat az a kellemetlen meglepetés is érte, hogy Hirschl és Nattl, akik eredetileg közös üzlet nyitására kaptak engedélyt, széjjel váltak és hiába való volt a budaiak minden tiltakozása, külön-külön nyitottak üzletet, arra hivatkozva, hogy nekik meg van engedve a letelepedés, tehát senkinek nincs köze ahhoz, hogy társas cé-