Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1916-01-12 / 2. szám

Budapest, 1916 január 12.

5

akkor ellicitálják mindjárt a vámházaknál és ilyenkor a' fináncok jutnak olcsó pénzért babhoz, liszthez vagy kenyérhez. Természetesen senki sem sajnálja tőlük az ilyen apró szerencsét.

Eddig tizennyolcezer korona gyűlt be igy a lefoglalt cikkek elárverezéséből, azok azonban, akik a kihágást elkövették, ezenkívül még tetemes birságot is fizettek és esetleg még elzárási büntetést is kénytelenek voltak elszenvedni. A tizennyolcezer koronából egyötöd rész a feljelentőt, illetve a íöljelentőket illeti, egyötöd rész jut a fináncoknak, háromötödrészt pedig a hivatal jótékony célra a hadsegélyző hivatalnak utalt át, amely ilyenformán közel tizenegyezer koronához jutott.

Előfordult az is, hogy különösen a tilalom életbeléptetésének első idejében elkövetett kihágásoknál az utolsó fórum mellőzte a lefoglalt liszt elkobzását, ezek n felek sem kapták azonban visssza a lisztjüket, hanem csak az akkori maximális árat kapták meg az eljárás alkalmával felmerült költségek levonásával.

mellőzik a tanítókat.

Sérelmek, amelyek orvoslásra várnak.

A főváros közoktatásügye uj kezekbe került, sőt a közoktatásügyi ügyosztály nem is került bele Déri Ferenc dr. alpolgármester csoportjába, hanem az uj tanácsnok, Wildner Ödön dr. sáfárkodása fölött a fej- ügyeleti jogot Bárczy István polgármester tartotta fönn, magának. Az uj regime olyan rövid, hogy annak teljesitményeirőll ma bírálatot mondani még lehetetlen volna, aminthogy egyelőre a közoktatásügyi ügyosztálynak befejezett, kialakult uj programmja alig is lehet. Ezzel szemben azonban fönnállanak a fővárosi tanítóság régi vágyai, teljesittetlen kívánságai. Ezekre vonatkozólag a fővárosi tanítóság körében a következőket hangoztatják:

A háborús viszonyok Déri Ferenc tanácsnok reformterveinek szinte egész komplexumát vetették vssza. — Mind. zonáltal sikerült a közoktatásügyet a régi nívón megtartani. Mondhatjuk, hogy a háborús viszonyok az oktatásra különösebb hátrányos h‘fással nincsenek Az iskolaépületeket ugyan nagyrészt háborús célokr kellett átengedni és a tanügyi személyzetből igen sokan vonultak hadba. Miután az elemi iskolákról van szó, csak a 432 hadbavonult tanítót említjük föl, amely szám a középiskolai tanárokkal együtt 605-re emelkedik.

A katonai beszállásolások és az iskoláknak kórházi célokra való átengedése csík az első időben okoztak zavart. Folytatólagosan több és több iskoja szabadult föl. A tanítói karn:k mégis igen komoly kívánsága, hogy az iskolaépületek most már végleg és teljesen fölszabadíttass nak. Ennek meg is van a lehetősége, mert a b rakkok építésével már lehetővé van téve, hogy az iskoják visszaadassanak rendeltetésüknek. Ez annál is inkább fontos, mert az idén az elemi iskolákba kétezer tanulóv 1 többet írattak be, mint tavaly.

A tanárok kisebb száma és a munka megszaporodása miatt nem panaszkodnak a fővárosi tanítók. Ezzel szemben azonban igen természetes kívánságuk, hogy bizonyos, a háborúval kapcsolatos, sőt azoktój független kívánságuk megvalósíttassák. Ezek során először a drág sági segélyt kell említenünk, amelyet a mai napig sem kaptak meg a tanítók, bár a polgár- mester 50 százaléknak kiutalását már a karácsonyi ünnepekre ígérte. Természetesen a késedelmeskedés bántja a tanitókat, akik, mint a többi lateíner elem, szintén nehezen küzdenek a drágasággal. Kínosan érinti a tanítókat az is, hogy a tanerőivel szemben

bőkezűnek kikiáltott főváros nem hogy meg nem előzte, de nem :s utánozta a szűkkeblű államot, amikor az minden alkalmazottja számára, minden gyermek után családi pótlékot engedélyezett.

A tanácsnak jogában van minden fővárosi tanítónak várakozási idejét s a fővároshoz történt megválasztása után, a t:zedik szolgálati évtől kezdődőleg egy évvel megrövidíteni. A tanács ezzel a jogával azonban eddig mindössze egyszer élt. Remélik a fővárosi tanítók hogy a háborúban szerzett érdemeik méltányolásánál ebben a kedvezményben újból részesíteni fogják őket nemcsak munkaszaporulatok, de a háborús jótékonyság, népsegítés és közélelmezés kérdéseinek megoldása körül kifejtett tevékenységük jutamazásaképpen is.

Igen fontos kívánságuk a tanítóknak a tanítói és igazgatói állások szervezése és azoknak az iskola-év végén való betöltése, valamint a címzetes igazgatókká való előléptetés is. Az oktatószemélyzet öt százalékának címzetes igazgatóvá való előléptetése is. Az oktató személyzet öt százalékának cimzetes igazgatóvá

való előléptetését — illetve elöláptethetöségét — a Fzetési szabályzat irja elő, ennek dacára azonban a tanács ebben a kedvezményben eddig csak egyszer részesítette a tanítóságot, de akkor sem a megállapított számarányban.

Ezek lennének nagyjában azok a kívánságok, amelyek megoldását a székesfővárosi tanítók a mai háborús viszonyok között sem tartják lehetetlennek.

^xyvtmoäilij/zMp

Tisztelt előfizetőinkhez!

A múlt hó vegén körlevélben közöltük, de szükségesnek tartjuk itt is megemlíteni, hogy a lap előállítási költségeinek csaknem W0 százalékkal történt emelkedése folytán az előfizetési dijat, csekély 4 koronával

évi 20 koronára

emeltük fel. Az áremelést nem nyerészkedési célzattal eszközöltük és minthogy a normális viszonyok beálltával a régi 16 koronás előfizetési dijat visszaállítani akarjuk, — a dij ideiglenes megváltoztatását a lap fején nem is üntetjük ki.

A kiadóhivatal.

Előléptetések a gázmüveknél.

A tanács keddi ülésén dr. R i p k a Ferenc gázgyári vezérigazgató előterjesztésére: Rozs a Károly főtitkárt és Schön Rezső és K o 1- lár Nándor főhivatalnokokat igazgató-helyettesekké nevezte ki. Mind a három fő- tisztviselő méltán rászolgált az előléptetésre, de városházi körökben különösen Rózsa Károly előléptetése váltott ki osztatlan elismerést, ahol jól emlékeznek még az újságíróra, aki szeretetreméltó modorával és előzékenységével mindenkinek a legkészségesebben állt rendelkezésére. A gázmüvekhez a községesités alkalmával lépett be és ott rövid néhány év alatt a hivatalnoki. kar oszlopos tagjává küzdötte fel magát. Maradandó érdemeket szerzett működésével, a melyet a tanács a díszes előléptetéssel honorált.

A duzzogó törzsfőnök

P 1 a 11 h y György dr. levelet irt a polgármesterhez és bejelentette, hogy visszavonul a községi politikától, lemond nevezetesen a tizes bizottsági és kerületközi választmányi tagságról. Súlyos elhatározásának az volt az indoka, hogy a Krisztinaváros plébánosa nem az ő jelöltje lett, Hunkár Géza, hanem Zeitiger Vilmos Úgy látszik, Platthy később meggondolta a dolgot. Erre vall az is, hogy a polgármester mindeddig sem a 36-osban, sem a népélelmező bizottságban nem jelentette be Platthy lemondását. Úgy tudjuk, hogy a szabad polgári párt volí vezére tényleg habozik és kéreti magát.

Uj bizottsági tag.

Múlt számunkban arról adtunk hirt, hogy Popper Mór elhunyt bizottsági tag helyét R o zg ony i Jakab póttag foglalja el a közgyűlésen, mert a soron levő póttag, Kállay Dezső már korábban lemondott. Ez a hírünk tévedésen alapult s a tévedést az okozta, hogy Kállay Dezső a VII. kerületi demokrata párt megalakulásakor tényleg lemondott, de csak az Erzsébetvárosi Kör tisztikarában viselt állásáról. Az ml bizottsági tag ennélfogva nem Rozgonyi, hanem Kállay Dezső, aki egyúttal első képviselője a VIÍ. kerületi demokrata pártnak a közgyűlésen. Kállayban a törvényhatósági bizottság igen jeles, agilis, lelkiismeretes, ügybuzgó tagot nyert. Az uj városatya egyébként fia Kállay Gyula bizottsági tagnak.

ASügyész-választás.

A szerdai közgyűlésnek nem a legfontosabb, de a legizgalmasabb tárgya lesz a tiszti alügyé- szek választása. Petzrik Jenő eddig is al- iigyész, ö tehát versenyen kívüli pályázója a saját állásának. A három uj állásra a kerületközi választmány ifj. Borbás Gáspárt. Szeme th y Károlyt és Ecsé.ry Lászlót jelölte. Ez a jelölés csakis Bordásra és Szemethyre nézve dönti el a választás sorsát, mert Ecséiy Lászlónak erős ellenfele van Fuchs Jenő személyében A kardvívás kétszeres olympiai világbajnokát öt kerület jelölte, közöttük olyan nagy kerületek, mint a VI. és a VIII. is.

Kibukott főjegyzők nyugdíjaztatása.

Utolsó felvonulása játszódik le szerdán a tisztuji- tásnak. A közgyűlés akkor tárgyalja a három mellőzött főjegyző nyugdíjazására vonatkozó előterjesztést. Ivánszky Imre 30 éves szolgálati idő után 6147 korona nyugdijat és 1760 korona lakbért fog kapni. László Iván 32 éves szolgálati idő után 6473 korona nyugdijat és 1856 korona lakbért kap. Petykó Antal 29 esztendős szolgálati idő után 5984 korona nyugdijat és 1712 korona lakbért.

A tévhit ellen.

legnehezebb harcolni. A ,,Milliók Könyve" uj vállalatának is először azt a tévhitet kellett legyőzni, hogy a vállalat megcsonkítva adja regényeit hihetetlenül olcsó áron, 24 fillérért. Pedig a ,,Milliók Könyve" regényei m.nd teljes, megcsonkitatlan, befejezett regények. Ilyen a január 15-én megjelenő harmadik könyve is, amely Farkas Pál legnépszerűbb humoros müve. „Egy önkéntes naplója“. A kitűnő v:dám könyv Miihlteck Károly eredeti rajzaival díszítve jelenik meg és ára szintén cs k 24 fillér. A ,,Milliók könyve" egyik legközelebbi regenye a magyar irodalom legnépszerűbb könyve lesz: Híic^eg Ferenc „Gyurkovics-leányok“ cimii müve a mely ma is éppen olyan elragadóan üde és friss, mint húsz évvel ezelőtt, amikor az illusztris iró megírta.

A TÖKE

A fényűzés ellen.

A mailt alkalommal az 1915. évi mérlegekről elmélkedtünk és arra utaltak, hogy a leltárak felvételénél a leírásoknál, a tartalékolásoknál, a nyereségek és osztalékok megállapításánál a legnagyobb óvatosság és mérséklet a helyénvaló. A vezetőknek ne az legyen az ambíciójuk, hogy mennél fényesebb nyereségekkel és osztalékokkal izgassák a részvényesek és spekulánsok fantáziáját, hanem arra törekedjenek, hogy a nagyközönséget, melyet a háborús közgazda- sági élet bizonyos jelenségei megzavartak: az időlegesen nagy pénzbőség, a jó üzletmenet, a könnyű nyereségek a helyzet túlzottan kedvező megítélésén is bizonyos könny üvérüségre csábítanak, arra ösztönözzenek!, hogy a helyzetet komolyabban Ítéljék meg, legyenek óvatosabbak, mérsékeltebbek és főleg takarékosabbak.

Időközben a sajtót, a politikai és közgazda- sági köröket egy nagyon komoly jelenség izgatja: a külföldi fizető eszközök: a valuták és devizek rohamos áremelkedése. Természetesen nem a mi hivatásunk, hogy ebbe a bonyolódott nagy és nehéz vitába beleszóljunk. De konstatáljuk, hogy az a javaslat, melyben az összes szakértők megegyeznek, egy valutaközpont megalakítása. Ez a központ rekvirálja az összes külföldi fizető eszközöket, melyek a kiviteli kereskedelemből, külföldi követelésekből erednek és ugyancsak ez a központ gondoskodik arról, hogy ezeket az eszközöket szétosztja azok között. akiknek erre szükségük és jogos igényük van. Tehát nem kapnak valutákat azok. akik spekulálnak, de azok sem, akik külföldi pénzekért fény űzési dolgokat akarnak importálni.

A valutaközpont tehát arról fog gondoskodni, hogy ne lehessen behozni francia sampányiát, osztrigát, orosz káviárt, exotikus nyalánkságokat. Kerülő utakon francia és angol divatkülönlegességeket, csipkéket, ékszert, szóvá1 olyan dolgokat, amelyek finomak, drágák, de feleslegesek. Szó van még egy másik javaslatról is. Miután a valuta megjavításához aranyra van szükség, rekvirálni akarják a monarchiában az összes aranytárgyakat, melyeknek értékét a statisztikusok 400 millió koronára becsünk.

Mindezeket a javaslatokat egy szóban lehet összefoglalni: takarékoskodni kell. Ezt kívánja a közgazdasági helyzet, ezt kívánja az állam és édes mindnyájunk érdeke. Életmódunkból ki kell küszöbölni minden felesleges fényűzést. A szertelenségeknek az öltözködésben a szórakozások keresésében meg kell szűnnie. És takarékosságra van szükség úgy a magánosok, háztartásában, mint az állam és a főváros gazdálkodásában. A valutapiacokon mutatkozó jelen-