Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-04-12 / 15. szám
3 Budapest, 1916. április 12. ■■ .i.i . ---- r .'-.er-! -. mé rték a Duna .gazdasági szerepének fontosságát, mar az Alduna fölszabadításának napja óta intenzív munkát fejtenek ki, hogy a Duna hasznosítását, a hatalmas víziutnak tökéletes kiépítését a szövtséges államok minél szorosabb gazdasági kapcsolatának egyik alapjává tegyék. A magyar közgazdasági tényezők ezideig -A leszámítva néhány tudományos fölolvasást nem igen mozdultak meg ebben az irányban. Most azonban, a Fővárosi Hírlap arról értésük hogy megindul nálunk is a mozgalom a dunai hajózás nagyarányú fejlesztése, és külkereskedelmünknek a vízíutra való hatalmas méretű átterelése érdekében. A mozgalomnak egyik reánk magyarokra és budapestiekre nézve legkiválóbb eredménye az lesz, hogy a Duna kihasználására alakítandó nemzetközi egyesülésnek középpontja a magyar székesfőváros lesz. Egyelőre még maga az egyesülés is terv csupán, de kétségtelen, hogy létre fog jönni, mórt a gondolatot erőskezü németek vétették föl és egyben a gondolat megvalósítását a jövő gazdasági kényszere viszi előbbre. Bár ma még csak terv a terv, de biztató reményként sugárzik felénk az a tudat, hogy már ebben a kezdetleges stádiumban is «gyedül Budapestre gondolnak, mint a dunai hajózás nemzetközi központjára. A regensburgí polgármester indítványa. A szövetséges dunamenti államoknak a Duna hasznosítása körül egyesülésbe való vonásának tervét Regensburg város polgármeStere vetette föl. Ő volt az, aki emlékiratot intézett a magyar kormányhoz és Budapest székesfőváros tanácsához. Kifejtette, hogy a Duna lesz a középeurópai kereskedelem lebonyolításának leghasznosabb és legtermészetesebb útja és igy csak kézenfekvő, hogy ennek a nagyszerű vizíütnak a kihasználása érdekében már ma mindent meg kell tennünk, hogy a jövőt előkészíthessük. A Duna mentén fekvő országok szakköreinek részvételével hatalmas egyesületet kell alakítani, amely meg fogja találni a praktikus eszközöket a Duna hasznosítására. A regensburgí polgármester arra is rámutatott már ennél az első lépésénél, hogy a dunai hajózás fejlesztésének központjává Budapestet kell megtenni, legelsősorban központi fekvésénél fogva, amely egyenesen predesztinálja a magyar fővárost a vezetőszerepre. Jwaßasrinf’Mr Értekezlet a városházán. A regensburgí polgármester kezdeményezd lépése természetesen rendkívüli örömet és lelkesedést keltett úgy a városházán, mint pedig másrészről a hajózási szakkörökben. Külö- nössen Kvassay Jenő miniszteri tanácsos, a kereskedelmi minisztérium vízügyi osztályának vezetője lelkesedik a tervért, akinek kezdeményezésére a hajózási körök már élénken foglalkoznak a nagyszabású tervvel. Volt azcnbar.i értekezlet a városházán is, amelven Bárczy István polgármester elnökölt és a hajózási szakkörök is megjelentek, élükön Kvassay miniszteri tanácsossal. Az értekezlet a legnagyobb örömmel foglalkozott az üggyel és elhatározta, hogy minden erejével arra törekszik, hogy a tervek valóra váljanak és Budapest domináló szerepe, a magyarság hegemóniája ezen a téren tökéi eteseri érvényesüljön. Az értekezleten azonkívül igen sok szó esett a magyar folyamhajózás fejlődéséről, amelynek, hogy a hegemóniát magához ragadhassa, és megtarthassa., magas színvonalúvá kell emelkednie. E tekintetben a legfőbb feladat a kormányra hárul és igy a városházán tartott értekezlet fe1 adatává tűzte ki, hogy ezirány- ban a kormánynál is kezdeményező lépéseket tegyen. Meg kell említeni még azt is, hogy az értekezleten olyan kérdések is szóbajöttek, amelyek a most fo1yamatban levő kiegyezési tárgyalásokat érintik. Kifejezték azt a kívánságukat, hogy a magyar kermánv a hajózási ügyekben is teljes erővel képviselje a magyar folyamhajózás érdekeit. Annál is fontosabb ez, mert már a kiegyezési tárgyalások is alkalmasak arra, hegy a magyar hegemóniának a Dunán való érvényesítése szempontjából mindent elkövessen. Ebben az értelemben is meg fogják termi a kormánynál a szükséges lépéseket. Mi lesz Romániával? A Duna mellett fekvő országok között van Románia is, amelynek igen nagy Duna-szakasz esik osztályrészül. A nagyszabású tervet tárgyaló első értekezleten, amikor azokról az országokról volt szó, amelyeknek a Duna kihasználására alakítandó szövetségben részt kell venniök, mérlegelték azt a kérdést is, hogy mi lesz Romániával!? A mai helyzet azonban éppenséggel nem világos annyira, hogy erre a kérdésre konkrét feleletet lehetne adni. E tekintetben nem lehet tudni, hogy Romáegyelőre csak szándék marad. Ráérünk erre még! A halva született ideák számára a hetedik emeleten lesz egy görög motívumokkal ékes csarnok. Vörösréz-urnákban itt élnék majd örök halhatatlanságban: a Gellérthegyi Pantheon, a Píc- cadílí és a többi derék elvetéltek. — Az abur- tus-csarnok mellett lesz az aquárium, kizárólag a tengeri kígyókká nőtt városházi ügyek számára. — Lesz, persze hogy lesz, deficit-terem is, diskrét félhomállyal, labirintokkal, sülyesztőkkel, a melyek — talán mondanom is fölösleges, a deficit eltüntetését fogják szolgálni. Az uj városháza építésének költségvetését a legmesszebbmenő takarékossággal igyekeztem elkészíteni. Minden garast a fogamhoz vertem mielőtt a költségvetésbe beállítottam és ezzel a lelkiismeretes szigorúsággal sikerült is olyan eredményt produkálnom, a melyre előre is gőgösen büszke vagyok. Tudom, hogy a tengernyi sok számjegy nem érdekli önöket, nem is részletezek hát, eleg azt hiszem, ha a végsummát igtatom ide: az előirányzatot — umberufen össze-vissza 270.365.480 korona 57 fillérrel lépem túl. Nem várok elismerést, nem várok tapsos bókot ezért a bravúros eredményért, én csupán kötelességemet véltem teljesíteni, mikor tulkiadásban is a legtöbbet próbáltam nyújtani. A legmelegebben pártolom a Közúti megváltását és a két villamostársaság kommunizált egybekelését. Praktikus dolog, mert egyszerűsíti a szabadjegyet is, a káromkodást is. Ilyen nehéz időkben az is könnyebbítés, hogy elgázolásnál, kocsi- hiánynál, herin^esdinp! csak egy igazgatót kell majd ezután a nagyszüleivel kapcsolatosan említeni. Amíg az őrgrófnő és az írónő állanak az uj liga élén, addig nem féltem a pesti korzó stílusos ele- gánciáját. Ha az őrgróf és az iró vezetnék a mozgalmat, akkor talán-talán lenne foganatja, mert az asszony ugyan a barátnője pukkasztására pá- váskodik, de mégis mindenekfelett a férfi-szemet akarja hizlalni. Borsót hányni szép, tapétás falra, bizonyára hálásabb ambíció, mint a divat és luxus ellen csatázni! Egyébként is az a hitem, hogy senkinek semmi köze a Nyafkáné ékszereihez, legfeljebb az urának, mert ő fog ,,süvet“ ülni Illa- ván az ökőí-butonért és senkinek semmi köze a Pityóka comtesse 133 lóerős autójához, legfeljebb a barátjának, akit joggal dühösit, hogy ő vette részletre az autót a comtessenek és a hála — a sofföré. Ha azonban az örgrófnő és az írónő komoly munkával mégis csatázni akarnak a divat kinövései ellen, próbálják meg becsületes igyek- véssel a külső utcák dívat-rettenetességeit megszüntetni: hogy ne a „mezitláb“ legyen a módi télvíz idején is; hogy ne vékony rongyban dideregjen a szegénység szélbe, hóba, fagyba és hogy a szennyes, lázitó rongyokból ki ne kandikáljon a legborzalmasabb színfolt — a csupasz emberrészlet. A fényűzés ostobaság és ostobaság ellen az istenek is hiába hadakoznak! Ha uj divatot akar teremteni, méltóságos asszonyom: akkor a divat legbántóbb kreációi, a nyomruság rongyai (ez az ősi ,,bukj el!“ szoknya) ellen kegyeskedjék agitálni és hódoló kézcsókkal csatlakozom. ,SzentmíkIósi József. nia a háború sorsának további alakulása alatt milyen álláspontot foglal el. Bármily elhatározott dolog is az egyesület összehozása, még mindig kétséges, milyen gazdasági és politikai viszonyban leszünk Romániával? Éppen ezért a városházán tartott értekezleten úgy döntöttek, hogy Romániát egyelőre nem vonják be a szövetkezésbe, bár ebből ki sem kapcsolják. Ezt a kérdést a jövő dönti el. Tekintettel azonban arra, hogy Románáia ezt az időleges mellőzést is zokon vehetné, nem alakítanak újabb egyesülést, vagy szervező bizottságot, hanem a Duna kihasználásának nemzetközi akcióját egyelőre a Wekerle Sándor dr. elnöklése alatt álló Középeurópai Gazdasági Egyesület ha— táskörébe viszik át, amely egyesületnek természetesen nem tagja Románia. A Középeurópai Gazdasági Egyesület öt hat hét alatt fog összeülni és ott vesz komoly és állandó formát a kiváló terv. Addig is azonban ébrentartják a dolgot, a magyar folyamhajózás sorsát szivükön viselik, akik csendben, de eredményesen dolgoznak. A közúti megváltása. Kétszáz milliós üzlet f a háború eseményei iránti érdeklődést is einyomta a múlt héten a Közúti megváltásának készülő szenzációja. Az eszme, igaz, nem volt uj, mert hiszen a főváros vezetői négy esztendővel ezelőtt, a mikor a Városi részvénytöbbségét megszerezték, úgyszólván belekalkulálták ebbe az üzletbe a következő lépést is: a Közúti megváltását. De hogy négy esztendő óta éppen a mai pillanatot ragadták meg az intézők, hogy éppen a világháború kritikus napjaiban vetették magukat a négy esztendős terv megvalósítására: ez bizonyára nem alkalmas körülmény arra, hogy népszerűvé tegyék az egész üzletet. És valóban, az a helyzet: a Közúti megváltását el lehet fogadni, mint szomorú kényszerűséget, vagy mint reális, pontos, megbízható, elfogulatlan kalkulációk eredményét, de lelkesedni ezért a tranzakcióért nem lehet, annál kevésbbé, mert nyomában jár a tarifaemelés, úgy hogy ha a megváltás önmagában véve előnyös lesz is a főváros pénztára, háztartása szempontjából, de a közönség feltétlenül ráfizet majd az üzletre. Az udvarias levélváltás után, amely a polgár- mester és Sándor Pál között történt, most némi pihenés következik. De egy hónapon belül elkészül a közlekedési ügyosztálynak az az előterjesztése, amely már nem csupán elvi jelentőségű döntést provokál, de számszerű adatokkal illusztrálja azt a kérdést: mi az ára a megváltásnak és hogyan találja meg a főváros a maga számításait. Érdemben tehát csakis akkor lehet majd hozzászólni ehhez a dologhoz, egy tényt azonban már most meg lehet állapítani: nem volt és nem is lehet a fővárosnak ennél nagyobb arányú tranzakciója. Mert az üzlet, amely most készül, voltaképpen négy részből áll: 1. A Közúti üzemének átvétele. 2. A Közúti tarifájának emelése. 3. A Városi kisebbségi részvényeinek megváltása. 4. A Városi tarifájának emelése. Minimális becslés szerint is kétszáz millió koronára tehető tehát a nagy üzlet szubsztrátuma. Tisztában lehet most már mindenki azzal, hogy a tranzakció forszirozásának kettős rugója vám az egyik bizonyos börzei csoportnak az az igyekezete, hogy a Közúti részvényeinek érlékét ezer koronára javítsák meg, a másik pedig a főváros vezetőinek buzgalma, hogy a Városi üzemének a Közúti üzemével való egyesítése által eltakarják és ha lehet, eltüntessék a Városi erősen hanyatló tendenciáját. A Városi rossz bőrben van, sok az adóssága, nincsen pénze a régi vonalak javítására, uj vonalak építésére. Ezt a súlyos helyzetet akarják orvosolni a Közúti üzemével. Tagadhatatlan, hogy azok, akiknek kedves az üzlet, sok tetszetős érvet fognak találni mellette, Nem lehet pl. figyelmen kívül hagyni, hogy ha a két üzem egy. kézbe kerül, akkor a főváros megtakaríthatja a Közúti adminisztrációjának háromnegyedrésznyi költségeit megtakaríthatja <=.
