Fővárosi Hírlap, 1916 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-05 / 1. szám
1 1 Ötödik évfolyam __Budapest, 1916. január ho 5-én 1. szám ELŐFIZETÉSI ARMKt Eff ész évwm...................;I6 K Fé lévre......................... 3 K Eg yes sz.ttmo£i ft a ff ft a- Műt a Ma. dó hivatalban* Várospolitikát és közgazdasági hetilap D*cwi Emil. T*wm*mm~kmmuiM «f»». Szilágyi Hugó rmtotöm Mogf alenlft mindert szan- ddn. Sttenltesstöség 4a Madó hivatal t VM. item.. Szív-utca • • • 13. száza Telefon ••••••• 137-#« Ö év, uj év ejnye be hasonlítanak egymáshoz. Hófehér parókája a réginek; tompa orrán öreg pápaszem. Azonát gúnyolódik a tekintete, azalatt vigyorog az ajka a friss jövevényre, aki az elhagyott szoba ajtaján kenyérjegy-utaJ- vánnyal kopogtat. A elaggottnak, a jövevénynek arcát mintha egyazon fotográfus készítette volna. Járása bátortalan; bicegve baktat mind a kettő. Az is, aki búcsúzik, az is, aki beköszönt. Ványadt az arca, mint a távozó öregé foszlós a ruhája. Ágyra járó szegénység fotográfiája támadt benne életre. A boldog idők újévi emlékezetének ez a mostani a kitaszított gyermeke. Mint a halál árnyékába vonult elődjének, az ő két szemének is tétova a tekintete. Nem tudja merre felé igazítsa. A harctéren vagy az itthon küzdők felé-e? Mint a nagy költőnek Pókainé-ja, nem tudja, melyiket szeresse. melyiket' kívánja, mikor mine a kettő egv anyának két gve^'-Nr^ Ne álljunk eléje, ne háborgassuk kérdésekkel. Kivállképen ne arról, hogy van-e mondani valója a mi fővárosunk számára? Hozta—e, amit elődei ígértek, a vámmentes hidakat, az alagutat; hozta-e a város uj szabályozását, a frissen épült Tabánit, az Erzsébet- sugárutat, javult közlekedést, szapora autóbuszt, a Hungária-utj és a Baross-téri hidakat, a jó kosztol, az olcsó lakást, iparunk, kereskedelmünk lendületét s van-e annyija, amennyiből kitelik esztendős kamatja a tartozásnak s van-e még hitele annyi, hogy a sürgős, a halaszthatatlan munkák belekerülhetnek a megvalósulás érlelőjébe. Miért faggadtnánk, hogy legalább a főváros területén felszabadítja-e a Dunát? Lerázván róla a partbérletek monopóliumát: benépesíti fiatal közlekedési alkalmatosságokkal s elhessegeti róla azt a vizi szipolyt, a melynek kettős nevében csak a csavar a va- jódi, de a gőzös nem. Még akkor sem, ha nem személyszállítással illetlenkednek, hanem szémétcsavaf gőzöléssel. Tornyot emelhetnénk a szegény, hurutos uj évi' jövevény elé kérdésekből. De menekülünk a torony-épitéstől, aggódva hogy alatta, körülötte még nagyobb bábeli zavar keletkeznék, mint amilyen a múlt évben volt/ Ha lehetne, inkább megszöknénk mellőle. A szegény, a bátortalan uj év mellől, aki foszlányos fátyollal véd: inikogni tóját s aki gondoktól gyötrőtten nem is próbálja velünk elhitetni azt, hogy ő az a várva-várt, mindenkitől sóvárgott, reményeket fakasztó boldog ui esztendő. Senkinek sem adhatunk több jogot, mint amennyi jogunk magunknak van. Ezt a klasszikus igazságot úgy lehet alkalmazni a városházi viszonyokra, hogy a meghosszabbított közgyűlés tulajdonképpen nem adhat megbízást, nem választhat hosz- szabb időre, mint amennyi időre szól életének kivételes meghosszabbítása Ha szigorúan és következetesen ragaszkodnának ehhez az elvhez, akkor a tisztviselők mandátuma nem szólhatna tovább, mint a békekötés napjától számított legfeljebb három hónapra. De a kivételes állapotról kivételes törvény intézkedik és mi nem is abból a szempontból mutatunk rá a legelemibb jogszabály követelményére, hogy ime, a városatyák visszaéltek jogukkal, hanem kifejezést akarunk adni annak a meggyőződésünknek, hogy míg a háború tart, addig nincsen joga a közgyűlésnek a folyó ügyeken túlmenő tervekkel, előterjesztésekkel, kiadásokkal foglalkozni. ,, <ft, f] J' f , Budapest V ■/• „ lesz a Balnál, felé iránx* ó- forgoh'-htnak a köz- P . j c. • ■' ■ • > i > pontja, jSu.'apest lesz a iegnagyjbi- franzitoállomás. A világháború talán mégzz, csak elmúlik valaha és akkor senkinek seri lesz több joga remélni, misst Budapestnek. JJ-qwe'r' tanácsnok e lap hasábjain * közölt’nyilatkozatában olyan perspektíváját vázolta Budapest fejlődésének, hogy aki nem tudja róla, mennyire reális talajon mozog a szelleme, fantasztának, utópisztikus törekvések zászlótartójának tarthatja. Pedig egészen bizonyos, hogy Budapest fejlődésének az útját most építik a harctéren küzdő katonák. Az ut adva lesz és egyedül a vezetőktől függ, hová vezet majd az az ui: a aagy, hatalmas, gazdag, boldog Budapest felé, vagy a deficittel küz- ködő, szerencsétlen, koldus magyar főváros felé. Kenyérjegy lesz és hsztjégy és mi még sem lázadozunk és nem zúgolódunk, mert Budapesten a kenyér- és lisztjegy azt jelenti, hogy a rendszertelenségből igazságos, egyenlő rendszerre térnek át. Budapest némi kárörömmel mutathat rá arra, hogy ime, végre a vidék is csak annyit kap, ameny- nyit ő, megszűnik a vidék favorizálása a fővárossal szemben. Ez ugyan nem a legtisztább öröm, de vigasznak mindenesetre jó és ha a városházán nem fogják megint elvetélni a kormány rendeletét, akkor a kenyér- és lisztjegy azt fogja jelenteni, hogy nem lesz szerencsénk ebben az esztendőben sem tengeri liszthez, sem kukoricakenyérhez. Természetes, hogy a kormány jóindulata nélkül ez a reménység csalóka lesz. Beosztani csak azt lehat, ami van és nem lehet mással takarékoskodni, mint a meglévő készletekkel. Ha tehát sürgős gondoskodás nem történik arról, hogy Budapest megkapja a lisztjét, úgy Budapesten rendszerbe foglalták — a nagy semmit, az üres-levegőt. Khuen-Héderváry gróf nyilatkozik a ,,Fővárosi Hírlap11 tudósítója előtt. Ha az ember Khuen-Héderváry grófra gondol, minden eszébe jut róla, csak az nem, hogy a Belváros országgyűlési képviselője. — Tudjuk, hogy két Ízben volt Magyarország miniszterelnöke, hogy Horvátország bánja volt, elnöke a nemzeti munkapártnak, a Vörös Félholdnak, a kárpáti házakat építő bizottságnak és mi mindennek. Talán még abból az időből is szállong róla néhány bájos anekdota, amikor még Verőce vármegyében közigazgatási gyakornok volt; de a IV. kerület képviselősége igazán nem tartozik /jellemző tulajdonságai közé. A Khuen-Hédcrváry-zsáuerii államférfiak nem bíbelődhetnek apró kerületi érdekekkel és mégis a Fővárosi H i r 1 a p munkatársa, akinek nehány kérdést volt szerencséje a volt miniszterelnökhöz intézni, meglepetve látta Khuen- Héderváry gróf jóságos szemeiben, mosolyok szárnyán szálló elmés szavaiban a komoly érdeklődést Budapest ügyei iránt. Egy kis jó^du- I'atu gáncs, egy kis szerető kritika van ebben az érdeklődésben. Kiérzik a szavaiból, hogy örül Budapest fejlődésének, de ezt a iejlődést a nagyváros tradicionális hibái nélkül szeretné látni. T? ■■ ■ , v • Kir . r,., .H ■••••'• kérte K h u e n-H é d e rvár y grófot, mondaná meg, szükségesnek tartja-e a fővárosi törvény revízióját és nem kellenc-e abban intézményesen gondoskodni a tisztviselőknek életfogytig való választásáról?- Nem ismerem én — szabódott — annyira a főváros ügyeit, hogy hivatott lennék azokról nyilatkozni. Különben is most sokkal nagyobbszabásu kérdések foglalkoztatják az embereket, mint ez. Minden szava olyan könnyű, olyan becsületesen őszinte, hogy fél az ember tovább firtatni a dolgot. De elmondjuk a legutóbbi választások történetét, hogyan buktatott ki a törvényhatósági bizottság három érdemes, régi tisztviselőt Még egyszer ki akarja védeni a kérdéssel való támadást: — Igazán most hallom a dolgot először — mondja. * De már érzik az arcán, a szemein, hogy nem tudja tovább rejtegetni a véleményét. Gondolkozik egy pillanatig, aztán mosolyogva mondja: Nagyon nehéz az autonómiát megbolygatni. Budapest maga választja a törvényhatóságát. Ha ez ellen a törvény- hatóság1 ellen panaszok vannak, egyedül Budapest közönségén áll, hogy változtasson a helyzeten. Röviden, szakgatottan beszél. Minden mondata egy-egy axióma. Budapest, a megtévedt leányzó iránt, szeretetteljes szánalommal viseltetik, A — Schimpfen und kaufen. Ez a budapesti közönség elve. Kritizálni annyit tesz, mint kiszolgáltatni magunkat a mások kritikájának. A budapestiek azonban azt tartják, hogy kritizálni nem nehéz, de dicsérni — unalmas. Általában, ha megfigyeli az ember a budapesti közönséget, soha sem
