Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)

1915-11-03 / 45. szám

Budapest, 1915 november 3. 2 azonban csak a budai kerületekben vannak na- gyoib csoportbam Liviéi. míg Déri Ferenc az VI., VII. és VIII. kerület bizottsági tagjainak túlnyomó részére számíthat. Ezzel azutáni vég­leg el is dőlt a harmadik alpolgármesteri alias sorsa Holt bizonyosra vehető, hogy ha szava­zásra kerül a sor, úgy Déri Ferenc legalább 250—260 szavazatot! kap, megválasztása tehát miniden körülmények között feltétlenül ^ bffizo­A legkeményebb dió a t ana csín ok válás z t a s lesz. A1 m á d y tanácsnok lemondott, D é r i Ferenc alpolgármester lesz, úgy hogy két ta­nácsnoki állás üresedik meg. Hosszas belső küz­delmek, korteskedések, tanácskozások után végre döntő elhatározás történt az egyik állás tekinletébeu. Illetékes tényezők meg­állapodtak Bernjén Géza főjegyző személyében, úgy hogy az ő megválasz­tása alkaflmiaisint egyhangú lesz. A választás rendkívül szerencsés, mefrt Demjén főjegyző komoly, megbízható, ambiciózus, nagymüvdt- ségii és az adminisztrációban teljesen jártas fő- tisztviselő. A másik tanácsnoki állás képe még nem alakult ki teljesen, de a sztikebb választás területén már csak ezek a nevek maradtak; Miklós Elemér tanáesjegyző. S z a s z o v- s zky Józs)ef> Bu kovszky Vikltjor főjegy­zők, Schmelhegger Árpád és Wi tin- g e r Gyula tanácsjiegyzők. Hogy a jelöltetik kö­zül ki lesz az uj tanácsnok, az elsősorban a pol- mesteir állásfoglalásától függ. Legtöbb esélye kétségkívül Miklós Elemérnek van, akinek megvá'asztásával alkalmazást nyerne az az elv, hogy a fiánácsnok-választásnál már nem a szolgálati idő, a rangsor dönt, hanem itt már szükség van a legszigorúbb szelekcióra. Két uj főjegyzője lesz a fővárosnak az alpolgármes' téri, illetve tanácsnoki választások után. Sor­rend 'szeirinfi, az auttlomatikus előléptetés alapján Szabó Gyula és Halász Elemér I. osztályú tanácsjiegyzők lesznek az uj főjegyzők. Első osztályú tanácsjegyzőkké lépnek elő: Lieber Endre és Borvend ég Ferenc, II. oszályu ta­nácsjegyzők. Másodosztályú tanácsjegyzöík lesz­nek hárman. A jelöltek ezek: Muzsikó István, Basch Imire, Bösinger Rezső, K a r á n y i Elemér (jelenleg katona), Gazsi Benő és P a p p e r t h fogalmazók, Uj fogalmazók lesznek (ezeket már a tanács választja): La­im o 11 e Károly polgármesteri titkár, aki méltán rászolgálnia sokkal nagyobb előléptetésre is, azonkívül Vezér Károly, Vigyázó Géza, M á r ti on f f y Márius, Hubatsek Géza, Lindt Zsiglmond. A tiszti ügyészségen is nagy változásokat fog előidézni a restauráció. A tiszti főügyész és íőügyészhelyétltes személye természetesen nem változik. Tiszti ügyészek lesznek: Z u m a Béla, S i p ö c z Jenő, KHm Róbert, Reichel Ká­roly, ifj. B o iib á s Gáspár és Szemethy Ká­roly. A két utóbbi ma még csak tb. alügyész, de az átlagot messze fölülmúló képességeik, szor­galmuk, ügyszeretetük pótlóba nállulk az előlép­tetés fokozatosságát. Alügyészek maradnak: Váradi Jenő, Tóth Péter és Petzrik Jenő; uj alügyész lesz K i r c hknop f Ferenc, vagy Fuchs Jenő. Elkészültek a transpapens hirdető-bódék. A fővárosi közmunkák tanácsa hosszas ostrom után elerte a tanácsnál, hogy al főváros utcáin és terein levő, azokat elcsúfító és a közönség szemét bosszantó tra- fikos bódékat eltávolíttassa. Huszonnyolc ilyen bódé van, amelyek majd eltűnnek a budapesti utcákról. gyelőre csak öt uj bódét építenek színes hirdető- transzparansekkel ellátva. Kétségtelen, hogy az uj, úgynevezett „hirdető bódék" yilágvárosias szint adnak a főváros utcáinak és a (szemnek is tetszetősek lesznek. Minden vajószinüség szerint ennek az öt bódénak a fölépítése után talán joidore szünetelni fog a további akció, mert annak folytatása igen sok érdekbe ütközik. Többek között f ^kereskedők é* a bulevard-lapok kiadói sam iat,ak szívesen az uj intézményt. A most fölállított bódékat a régiek volt tulajdono­sainak adják bérbe. Benyújtott ugyan egy ajánlatot az Általános Beszerzési és Szállítási Vállalat r. t.ß amely ajánlatot azonban tárgyalás alá sem vesznek abból az elvi okból, mert a, bódékat a' volt tulajdonosoknak, helyesebben a trafikosoknak akarják fönntartani. A hirdető-bódékat a főváros hirdető vállalata fogja bérbeadni. Nem lehet azt mondajni, hogy valami nagyon olcsó lenne a haszonbér, de mégis szívesen akadnak bérlők, mert a házakban lévő boltbéreknél még mindig kevesebbet fognak fizetni. Az árakat aszerint fogják meghatározni, hogy a bódé a város milyen forgalmú helyén vsta és eszerint a bér 1000—1500 korona között Jog váltakozni. Ha meggondoljuk azt, hogy a fővárosnak egy-egy hódé mindössze 5—6000 koronájába kerül, akkor ki­tűnik, hogy igen jó üzletet csinál, mert hiszen az öt­hatezer koronás befektetés rengteg hasznot hoz, külö­nösen. ha azt is hozzászámítjuk, hogy a bódék transz­parens-hirdetésének jövedelme is a fővárost illeti meg. Kulisszatitkok az uj gázgyárak biztosítása körül. A székesfőváros óbudai gázgyárának fölépí­tése után természetszerűleg esedékessé vált az uj gázmüveknek a biztosítása. A társaságok, a melyek a (biztosításban részesedést vállaltak, előjegyeztették az összeg és a Ikyétía arányában való rizikióviselésüket A gázgyár tizeinkét mil­lió korona erejéig kötöttje meg a biztosítást az Első Magyar Általános Biztosi t,ó T ársaságga] és a vele, erre a célra társult, többi biztosító intézetekkel. Ezek a társaságok nlévsziejrint a következők voltak: a Magyar-fran­cia, a Fonciere, a Hungária, továbbá az Adria és a Generáli. Ez az utóbbi két társaság a biz- tositási összegnek 12Vo—12^ százalékát vál­lalta. A gázgyár igazgatósága október elején elha­tározta, hogy a biztosítást véglegsen megköti. Krimiké zésbe lépett tehát az Első magyar álta­lános biztosító társasággal, amely az előjegy­zésnek megfelelő előterjesztést nyújtott be. Eb­ből az előterjesztésből a gázgyár igazgatósága megütközéssel látta, hogy az üzletrészt vállaló társaságok között olyanok is vannak, amelyek nagyobb összeggel támogatták az ellenséges hadilkölesönt. Elsősorban esik a vád alá az A 'S s i c 11 r a z i 0 n i Generáli, amely hir szerint 14 milliót jegyzett az olasz hadikölcsön- re. Erről a társaságról azonkívül különböző hírek is jelentek meg, melyek mindmáig cáfolat- lamu! maradtak. Többek között följegyezte a sajtó azt, hogy B e s s 0 Máik elnök, M 0 r- p 11 r g 0 Edward vezérigazgató és L u z a 11 i igazgató a háború kitörése után elmenekültek Triesztiből, hogy Olasz földön kamatoztassák tehetségüket. Itt hagyták, sorsukra bízták a bjztositottlakat, amelyeket Bessoéik kötöttek ve­lük. A Triesztből! megugrott direktorok azonban ma is Olaszországból intézik, üzletüket Svájcon át és önkényesen kormányozzák Pór Jakab igazgató urat. Hogy ennek az igazgatásnak ki­fejezetten irredentálista jellege van, annak (bi­zonyítására aligha Ikeffi több tényt fölhozni, m.iinifl- hogy Besso—Morpmrgio—Luzattiéik osztrák ál­lampolgár létükre megugrottak a monarchia területéről. Csak egészen természetes ilyen körülmények között, hogv R i p k a Ferenc dir., a budapesti gázmüvek vezérigazgatója, aki jó magyar em- b,efr és nincsen megfertőzve a különböző befo­lyások általi, tiítlakozott az elleni, hogy a gáz­gyári biztosításnál részesedést kapjanak oly vállalatok is, amelyek ellenséges érzületükről súlyos tanúságot tették. Az ő álláspontja voít tehát! az egyediül helyes, amikor kimondta, hogy olyan társulattal, mint a Generáli, amely ellen­ségnek bizonyult, nemcsak mert direktorai meg­szöktek, de íijneirt az olasz hadiikölcsönre is sok millió koroná Ijfrát jegyzett, a székesfőváros egyik üzemiének nem szabad összeköttetésbe lép mi. Amikor a Generálinál megtudták, hogy a fő­városnál mlég akadnak emberek, akik ilyen ri­gorózusan1 kezelik a hazafiság ügyét és ilyen puritán szeponitiokat is figyelembe vesznek, min­den összeköttetésüket megmozgatták, fühöz-fá- hoz kapkodták, hogy valamiképpen a gázgyár- biztositási üzletei! megmenthessék. Minden bi­zonyítékuk azonban abban merült ki. hogy égre- föilidlre esküdöztek, nem tehetnek róla, hogy olaszországi fiókjuk jegyzett az olasz köcsönre. ■ez végre is csak a jobb kéz, amely nem tudja, mi'teseliekszik a bal. Hivatkoztak aztán arra, hegy milyen kiváló közgazdasági tevékenysé­get fejtettek ki mindenkor Magyarországon, ho­lott minden közgazdasági analfabéta nagyon jól tudja, hogy ennek a serény közgazdasági tevé­kenységnek egyedül maga a társaság látta hasznát. A Generáli azonban hatalmasabbnak mutat­kozott pártfogói révén, mint a hazafias szem­pontokat képviselő gázgyári igazgató. A Ripka- Generáli ha|:cban az utóbbi maradt felül. Meg­történt a szégyen, hogy ugyanakkor, amikor fiaink ezrei elk es eredetit küzdelemben állanak az olasz hadáron, ugyanakkor az olasz front mö­gött B e s s ó urék kezüket dörzsölve vették tu­domásul Pór Jakab alázatos jelentését, hogy a főváros az el multi napokban megkötötte a gáz­gyári biztositásA amelyben a megfelelő kvóta arányában ők is részesedtek. Dédelgetett hajósok. A pesti Dura nimphája. A Fővárosi Hírlap megemlékezett már az óbudaiak kérelméről, hogy a Margithid pesti oldalától propel­lerjáratokat létesítsen a Csavar gőzöstár saság Óbudáig. Megírtuk azt is, hogy a propeller-állomást csak egyetlen helyen lehet a célnak megfelelő módon el­helyezni és pedig a Margithid alatt, amely partrész­let ugyan ma a Délnémet Dunagőzhajózási Társaság kezében van, de csak föltételesen. Ezt a partrészletet a tanács bármely pillanatban elveheti, ha akarja és arra célra adhatja, amire akarja. Most itt lett volna az alkalom, mert komoly közér­dek játszott közre. Az óbudaiak és a Csavargőzös együttes kérése most azután el is intéződött. Elintéző­dött a közlekedési bizottság hozzászólása nélkül, mert ,a bizottság napirendjéről a múltkor levették ezt a tár. gyat, A tanács tudniillik úgy intézkedett, hogy a pro­peller-járat kapjon állomást, de ne ott, ahol a kö­zönség érdeke és a hajózási technika követelményei szerint az egyedül helyes lett volna. A dédelgetett osztrák vállalattól nem vették el a partrészletet, ha­nem máshol jelöltek ki állomást és pedig a Magyar kir. folyam- és tengerhajózási r.-t. és Délnémet DGT. partbérletei között. A megoldás rossz, mert a csavargőzös útját leg­alább hat perccel meghosszabbítja, ami az ilyen rö- Ividjáratu hajóutnál igen jelentékeny különbségnek mondható. A tanács azonban túlságosan figyelmes a Délnémet Dgt.-gal szemben, amelynek német és bajor lobogója mögött az osztrák kormány részvényei szerepelnek dugáruként. Mi nagyon jól tudjuk, hogyan gyakorolt az osztrák kormány pressziót a fővárosra minden al­kalommal, amikor arról volt szó, hogy a Délnémet Dgt. a legjobb partrészleteket kapja meg. Bécsben a ■ mi magyar vállalatunk, a M. F. T. R, csak úgy kapha­tott megfelelő kikötőt, ha a Délnémetet mi itt Buda­pesten érdemén fölül elkényeztetjük. Ugyanebben az eljárásban részesült a magyar hajóstársaság Linzben is, ajiol egyáltalán nem akartak neki kikötőhelyet engedélyezni. Ilyen terror alatt születtek meg a Dél­német budapesti privilégiumai és valószínűleg valami hasonló fenyegetésnek az árnyékát kell ott is fölfedez­nünk, amikor a tanács a budapesti polgárság érdekeit ismét a Délnémet kényelme mögé szorította. * Különben ismét valami újabb kívánságok közeledtét érezzük. A hivatalos lap nemrégiben közölte a Délné­met Dgt. magyarországi nyereség- és veszteség-szám­láját, amely Magyarországon 64.529 márka 75 pf. veszteséget mutat ki. Történt ez a háborús esztendő­ben, amikor eltekintve a Délnémet külföldi röyid já­rataitól, a leghosszabb járatai a magyar Dunán át vit­tek. Ami üzlete volt, azt itt csinálta. Amit szállitott, atz a magyar Dunán szállította, sem Bulgáriával, sem Szerbiával, sem Romániával nem volt hajózásunk a hadviselés miatt. Tőlünk kivinni és hozzánk behozni lehetett csak árut. Hogyan fizethetne hát rá a Délné- ímet éppen a magyarországi járataira? Ennek a nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom