Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)

1915-11-24 / 48. szám

4 fizetett .volna, ennyit a városnak. És -'tekintetbe kell venni még, hogy az elektromos müvekbe fektetett összeg csaknem negyv en m i 111 o korona, úgy hogy az amortizációt és az JegyéH szolgálltatásokat .'számítva is kevésnek mondható az elektromos müvek tiszta hoza- díélka A gázgyár • óriási emelkedésével, renta- Mlkfrsával szemben ,m egál la pijtlha tjük» hogy a villamos üzem kevésbbé jól prosperál. A silány költségvetés kiadási tételei között kétszer szerepelnek közlekedés i k öl t sé g elk: az áf ramél osztás főcímnél fuvarozás és közle­kedés cimén 62,000 koronát vettek fel, amiből 13.000 korona esik autókra, a központi ki­adások között pedig egyszer 5432 korona, egy­szer pedig 23.000 kor. irányoztatok elő a u t o- tart-ásra. Engedelmetl kérünk, de ezt a luk- szust nem engedheti meg magának egy ilyen fiatal üzemi. Jól emlékszünk arfra az időre, amikor Star k vezérigazgató ur nem ragasz­kodott még feltétlenül két-három autóhoz, vil­lamos autotartáshoz, hanem beérte vifemios- vasuttal. Az autotartás csak kiszakitoitt része a költségvetésnek, de az irányzat realitására, az üzemvezetés szolidságára egyaránt jellemző. A közgyűlés hihetőleg redukálni fogja Stark ve­zérigazgató ur autogyüjtési szenvedélyét. ;; ' A1 gázgyár költségvetése. Ripka Ferenc dr. vezérigazgató előterjesztette a tanácsnak a gázgyár jövő évi költségvetését. E sze­rint a gázüzem a főváros háztartásának beszolgáltat: a községi aiapba felesleg gyanánt 600.000 K-át, meg­téríti a községi alapnak az üzemmel kapcsolatos köz- igazgatási költségeket 40.000 K-át, fedezi a községi alap rendelkezésére bocsátandó újítási alapot 900.000 K-át, viseli az utcai gázvilágitás tényleges kezelési költségét, mint valóságos kiadást 1,126.860 K-át, ellenérték nélkül szolgáltatja a közvilágításhoz és a városi épületek világításához szükséges gázt 1.777.932 K-át, jókarban tartja a városi épületek gáz­mérőit 15.000 K-át, vagyis 4,459.792 K-át. Tehát a gázüzem azonfelül, hogy maga viseli a teljes befek­tetett tőke kamatát és törlesztését, 1916-ban részint készpénzben, részint ellenérték nélkül való szolgálta­tásokban és vagyonszaporulatban 4,459.792 K-át ad » székesfőváros háztartásának. Vér az iskolákban. A tanács az összes fővárosi iskolák számára meg­vásárolta Hevesi József írónak: Vér cimü költemény­füzetét. A jeles munkát az iskolaigazgatók átvehetik a tanügyi osztályban. A gyömröi uti telkek. Megírtuk, hogy a Gyosz. a1 X. kerületben a Győm- rői-ut mentén letelepedett gyárak érdekében előter­jesztéssel fordult a fővároshoz és a Fővárosi Köz­munkák Tanácsához, hogy a tervezett keresztutcák, amelyek által a gyári telkek több részre osztatnának, a szabályozási tervből töröltessenek. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa az előterjesztéshez hozzájárult s hasonló értelemben foglalt állást ebben a kérdésben a főváros közgyűlése is. Védekezés a tejhiány ellen. Temesvár városa a kormányhoz feliratot intézett aziránt, hogy az egész ország területén tiltsa meg a tej felhasználását bármely más tejtermék (túró, vaj, sajt stb.) előállítására. Feliratát pártolás végett meg- kuldötte a székesfőváros tanácsának, valamint a többi törvényhatóságoknak is. Német útmutató Budapestről. A hires lipcsei Woerl's Reisehandbücher gyűjtemény­ben most jelent meg egy kis füzet, amely Budapestről szól és a cime Illustrierter Führer durch die honig, liehe Haupt- und Rezidenzstadt Budapest und Um­gebung. A füzet mindenre kiterjedő figyelemmel és Budapest teljes ismeretével kalauzolja az idegent a magyar fővárosban. A főváros tanácsa a füzet kiadá­sában szubvencióval támogatta a Woer/-céget. aminek ellenében jogot nyert a könyv anyagába,' való bete­kintéshez. így történhetett, hogy megszületett az első idegennyelvü kalauz, amely mentes a tudatlanságtól és baklövésektől. A TŐKE Kényszeregyezség. A magyar minisztérium a kivételes törvé­nyek alapján rendeletén adott ki a csődön kí­vüli egyeztetési eljárásról. A kormányt a ren­delet kiadására kétségkívül az indította, hogy a háború következtében tömegesen lépnek fel a fizetésképtelenségi és csődesetek és azért I szükség van olyan eljárásra, mely jobban védi úgy az adós, mint a hitelező érdekeit, enyhéb­bé, könnyebbé teszi az insolvent adós ügyeinek rendezését. Ám a rendelet maga, ha egészében tekintjük, nem. látszik ideiglenes in­tézkedésnek. Kész kodífikatorius munka ez, 1 melyet nyomban be lehet illeszteni törvénytá- írunkba. A kormány, a mikor a rendelet íor- i máján választotta és egyelőre nem viszi ezt a munkát, mint törvényjavaslatot a képviselő- ház elé, kétségkívül arra gondolt, hogy most nincs ideje a hosszas jogi vitáknak, amely pe­dig elkerülhetetlen volna, főleg a mi parlamen­tünkben, a hol olyan sok a jogász és ügyvéd képviselő. A rendeletet jogi szempontokból nem a mi hivatásunk megvitatni, de közgazdasági szem­pontból értékes, sürgős és szükséges alkotás­nak tartjuk. A rendelet tulajdonképen a csődön kívüli egyezségi eljárást szabályozza és annak az elvnek szerez érvényt, hogy a hitelezők két­harmad1 része, mint többség, az egyezségi meg­állapodást a kisebbségre bízza. Ez a rendszabály már miaga is vívmány, mert megakadályozza azt a tapasztalai'; szerint gyakori kisé)rietet, hogy a kisebb hitelezők terrorizálják a nagyo­kat, saját követelésük teljes, vagy jogtalanul nagy hányaddal való honorálását kívánják ab­ban a feltevésben, hogy a nagy hitelezők, akik a mai csődeljárás mellett a csődöt minden áron el akarják kerülni, ebbe kénytelenek be­letörődni. Ezt a tisztességtelen alkut az uj el­járás teljesen kizárja, mert érvényt szerez an­nak az elvnek, hogy az egyezségi kvóta min­den hitelezővel egyenlő tegyen. De nem ebben, vagy legalább nem egyedül ebben van az uj .eljárás vívmánya. Itt nemcsak kényszeregyezségről, itt tulajdonképen uj» mél­tányos, humánus, gazdaságos csőd eljárásról van szó, mely a régi csődeljárás barbár kegyetlen­ségeit úgy szünteti meg, hogy a hitelezők ér­diekéit a réginél sokkal hatályosabban óvja meg. Eddig a fizetési zavarokba jutóik adlós. ha nem tudott minden hitelezőjével csöndben éis barátságban megegyezni, kényte­len volt maga ellen csődöt kérni, a végrehajtást és árverést kérő hitelezők miaitít. Megtörtént Igen gyakran, hogy az adós súlyos kényszer- helyzetében és abban a feltevésben, hogy va­lami csoda segit irajta, kielégítette ezeket a hi­telezőket és ezzel egyrészt károsította a többit, másrészt magát a legsúlyosabb kailamitásnak tette ki. Most az adós, áki természetesen irtó­zik a csődtől, mely a mai eljárás szerint a teljes vagyoni összeomlást jelenti, nem kénytelen tűrni ezt a terrort. Nem csődeljárást kér maga ellen, hanem egyeztetési eljárást és pedig bírói közbenjárással. Akkor a hitelezőik összeülnek, mgvizsgálják a státust, megkísérlik az adós ügyeinek legcélszefrübb rendezését és ez ala­pon döntenek az egyezség felett. Vagyongond- nokot rendelnek ki, de ennek nem kell ügyvéd­nők lenni. Kinevezhetnek erre alkalmas szakem­bert. Gondoskodnak róla, hogy az adós üzletiét tovább vezesse, aktíváit legelőnyösebben ér­tékesítse. Az egyeztetési eljárás nyomban fel­függeszti az összes végre,hajtásokat és árveré­seket. Az adós lélegzethez jut. Az egyes hite­lezők terrorja megszűnik. És megszűnik a irégi tömggondhokoik aranykora, is. Méltányosság és igazságosság jellemzi az. uj eljárást úgy az adóssal, mint a hitelezővel szemben. Az adós­nak nem kell az utolsó pillanatban szalmaszá­lakba kapaszkodni, a hitelezőknek nem kell at­tól (tartani, hogy a csődeljárás követelésük utolsó maradékait is felemészti, Budapest, 1915. november 24. _________________________________ . . - --------­A rendelet után az üzleti világ immár sok­kal nyugcdtalbban nézhet ama következmények elé, melyet a háború okozott. A háború sok exisztencia és főleg sok cég vagyoni helyzetét ingatta meg, de a kibontakozás ezekből a za­varóikból most könnyebb és nyugodtabb lesz. Két milliárd. Amig vitéz hadseregünk az egész fronton győzelmesen halad előre, addig itthon, a front mögött egy újabb csatát nyertünk meg. Magyar- ország pénzügyi és gazdasági ereje aratta a diadalt a harmadik hadikőIcsönnel, melynek fényes eredménye a legmerészebb várakozá­sokat is felülmúlja. A háború nemcsak a nem­zeti erényeket juttatta érvényre, hanem elő­segítette az ország gazdasági erőkifejtéséit! is. Mindenki sietett jegyezni tehetsége szerinti az­zal a szilárd elhatározással, hogy anyagi esz­közeivel is hozzájárt!'jón a háború győzelmes befejezéséhez. A nemzet .minden, [rétege áldo­zott! a. haza oltárára, első. sorban a-kereskede­lem, az ipari vállalatok .és a pénzintézetek. A nagybirtok azonban .még mindig nem vette ki a jegyzésből az őt megillető részt, dacára annak, hogy külön rendelet intézkedett a hitbizomá- nyoknak e célra való megterhelt ebese iránt. Az eredmény azonban így is impozáns. A két milliárd arany betűkkel lesz bejegyezve Ma­gyarország pénzügyi történetébe és örökre ta­núságot fog tenni a magyar nemzet páratlan erőiki,fejtéisérölí — A budapesti pénzintézetek nagy érdemeket szereztek a kölcsön körül. Ezeknél a harmadik hiaidikölcsönpe 1894 miiüiót jegyeztek, vagyis 860 millióval itlöbbet, mint a második hadikölcsönnél. A pénzintézetek és biztosító társaságok saját számlán 302 milliót jegyeztek!, szemben a második hadiköícsön 109 milliós jegyzésével. Körülbelül ilyen arány­ban növekedett az tira.ikodócsaiád, az egyház, a vállalatok és miagánosok jegyzése. Örvende­tes jelenség a kisemberek tömeges jegyzése, minek azért is nagy jelentősége van, miért a jövőben garanciát nyújt arra, hogy államköl- csöneink ezentúl iiüthon is lebonyoáthatók lesz­nek. Készül a kisiparosok bankja. Ipari szakkörökben már régóta tudnak arról, hogy a városházán tervbevették az Albreceht Hildegará- alapnak intenzivebb kihasználását. Most azután a terv abba a| stádiumba jutott, hogy kezd testet ölteni. Hogy milyen módon fog az megtörténni, arról egye­lőre semmiféle pozitívumot nem lehet följegyezni. Hó­napokkal ezelőtt történt, hogy dr. Vita Emil tanács­nok, a közgazdasági ügyosztály vezetője az illetékes szakköröket, többek között a szaksajtó utján is föl­hívta, hogy jelöljék meg a módokat, mint képzelik az Albrecht Hildegjard-ialapnák nagyobbterjedelmil kihasználását. A tanácsnok fölhívása azonban teljesen eredménytelen maradt, mindmáig egyetlen választ, egyetlen ötletet nem bocsátottak rendelkezésére azok a szakkörök, amelyek tulajdonképen a saját érdekei­ket képviselték volna, ha kívánságaikat, terveiket előadják és érdekeiknek megfelelő megoldási módo­kat tudnak szolgáltatni. Az Albrecht Hildegard-alap- ból eddig évenkint mintegy százezer koronás kamat­mentes kölcsönt kaptak a' budapesti kisiparosok és tény az, hogy alig volt az alapnak vesztesége, az ipa­rosok még ma a háború idején is szorgalmasan fize­tik vissza a kölcsönöket. Most amikor az alapot keze­lő bizottság a kisiparosok más módokon való segé­lyezését is tervbe vette, fölmerült a kérdés, hogy ezek az uj módok nem ütköznek-e az alapító által föl­állított föltételekbe. Illetékes helyen azt a fölvilágo- sitást kaptuk, hogy az alapítás kikötései csak magára a tőkére vonatkoznak. Afölött az összeg fölött, amely- lyel a tőke idők folyamán megnövekedett,, a bizott­ság szabadon rendelkezhetik. Miután a szakkörök semmiféle előterjesztéssel nem éltek, a bizottság Vita dr. tanácsnokot bízta meg, foglalkozzék az Albrecht Hildeg. rd-alap intenzivebb fölhasználásának tervével. A tanácsnok most dolgozza ki előterjeszté­sét, amelyet a bizottság legközelebbi ülésén fog tár­gyalni. Úgy tudjuk, az előterjesztés egy iparos-pénz­intézet alapítását fogja javasolni, ahol a budapesti iparosok olcsó kölcsönöket kapnának:,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom