Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)

1915-11-24 / 48. szám

Budapest. 1915. november 24. 2 hid megnyitása után megnyíló realációk talán valamivel megjavítják a mérleget. A fogaskerekű megváltása. — A közlekedési bizottság ülésén a sváb­hegyi fogaskerekű vasútra vonatkozólag azt a választ adtam, hogy egy hónap alatt beszá­molhatok a 'társasággal való tárgyalásomról. Bizonyos adatok beszerzéséről volt akkor szó. Ezek az adatok pár nap alatt rendelkezésemre fognak áll an i és akkor hozzáfoghatunk az elő- 'terjesztés megfogalmazásához. Ma már 'telje­sen tisztában vagyunk a helyzettel és a f o- g a s k e r e k ii megváltása meg fog valósulni. Az eddigi állapot egészen lehe­tetlen volt, mert télen át egy meglehetősen ro­zoga eszközökkel rendelkező vál­lalatot kellett szubvencionálni. A társaság télen át különben nem tartotta vol­na fönn üzemét, pedig ma már a Svábhegyhez igen sok érdekeltségünk fűződik,- kulturális, • pe­dagógiai, nyaralási és sport-érdekeltségek, a melyek mind hathatósan követelik a lépést, a mely előtt állunk. A fió eltakarításának nehézségei. — A hó eltakarítása az idén különös nehéz­ségekbe ütközik. Sem igaerő, sem munkáskéz nem áll rendelkezésünkre. Ilyenformán igen valószínű, hogy csak a főbb közleke­dési útvonalakról tudjuk e 11) a k a- ij- i t a n i a lehetőség hóé z k ép;e s t a havat; a közönségnek pedig, ha újabb meg­próbáltatás lesz is, meg kell alkudnia a heh,- . zettel, hogy az idén nem lesznek olyan tiszitla utcáink, mint egyébkoir volták. __A hónak a főbb útvonalakon való eltaka­rítása is csak úgy lesz majd lehetséges, hogy a fuvartelep igaerejét is fölhasználjuk, termé­szetesen mérsékelt módon, mert a fuvartelep- nek részben nem is ez a hivatása, de meg a szemét kifuvarozása is elsőrendű követelmény. Munkaerő sincs és igy gondoltunk orosz fog­lyok a’kalmazására is. A hadvezetőség azon­ban eirre a célra, nem ad foglyokat és különö­sen kocsis-teendőkre nem engedi őket alkal­mazni. Pedig csak gyerek-kocsisokat lehet ma kapni, ami megint veszedelem, mert tiessék el­képzelni a helyzetet ma, amikor a villamoso­kon is gyermekek a kocsivezetők, milyen könnyen származhatnának veszedelmek. Ilyen körülmények között bizony elég kellemetlen a helyzeti, amelyekkel szemben a közönségnek türelmesnek kell lennie, ha csak a természet meg nem kímél bennünket a nagyobb hó­eséstől. Habemns pápám. Hová, hová, méltóságos uram? — így szólította meg az egyik ndivafri tanácsos a má­sikat. És a felelet ez volt: — Megyek, sőt ro­hanok a Váczi-utcába, ahol ma polgármester- választás lesz. — Miért rohan méltóságod? — Nem lehet semmit sem tudni. Esetleg szükség lesz az én szavazatomra. így felelt a méltóságos városatya és szá- guldva ért a közgyűlési terembe. Amit látott, szerfelett megnyugtató volt. Összejött vagy háromszáz városatya, mindegyik azért jött, hogy segítsen Bárczynak, ha baj van a válasz­tás körül. De nem volt baj, sőt nem is lehetett, lévén Bárczy István az egyedüli jelölt a saját állására. De azért mégis komoly választási el­járásnak kellett magát alávetni, mert a polgár- mestert abszolút többséggel választják és ha háromszáz atya közül százötven esetleg eltá­vozik' anélkül, hogy leszavazott volna előbb, aikkoir újból kellett volna kéz dient a dolgot, da­cára a jelölés egyhangúságának. A nagyterem melletti szobában trónolt a szavazatszedő küldöttség. Félnégykor B ó dl y • alpolgármester azt mormolta: — Uraim, kezd­hetjük. Afire Szabó János, az örök választási elnök, magáihoz vette Leit ne r Adolfot, úgyis mint helyettes elnököt, úgyis mint szaka Il­iül aj dóri őst. Egy ósdi masinába golyókat dob­tak a szavazók. Az elnök mindén városatyának Tiller Samu utóda — az Egyesült Államok bécsi nagykövete. Aki még nem tudta volna, illő komolysággal adatik tudtára, hogy San Marino-val is ellem séges viszonyban állunk. Ellenségeink tömegé­ben majd elfeledkeztünk az entente e tisztelet­reméltó támaszáról, amelyet béke idején sok- szqr juttatott eszünkbe Tiller Samu színe­sen lengő szakálla. Mióta a háború kitört, egész sereg ellenséges konzul kötötte föl talpára az obsitot, akinek pedig Budapesten volt polgári foglalkozása, az uj névjegyeket csináltatott és el volt inézve az ügy a lovagiasság szabályai szerint. Az a pár ember, aki tudta, vagy sejtette, hogy San Ma­rínéval is efenséges viszonyban vagyunk, kérdő tekintetet vetett Tiller Samura, aki maga is rendkívül kíváncsian tekintett a fejlemények elé. Nem volt tisztában vele, hogy dip lom at a- kairriérje folytatódik-e, vagy a kegyetlen köz­társaság szívtelenül vissza adja-e őt első sze­relmének, a délceg egyenruhák, csákók, kar­dok és rendjelek magasztalásánák. Barátai óvatosan kezelték a kérdést, voltak viszont olyanok is, akik meg voltak róla győződve, hogy a hálátlan San Marino a világháború lá­zában teljesén megféledkjezett szegéhy Tiller Samuról. Franciaország és Anglia előkelő főkonzuljai régen elköltöztek, az orosz főkonzul búcsú nél­kül hagyott itt bennünket, Schreye.r Jenő fővárosi bizottsági tag, aki Szerbiát képviselte, megvetéssel vált meg e tisztétől. A diplomáciai kart a főváros törvényhatóságában ma már csak U 1 lm a n n Pál Paraguay konzul a kép­viseli. (Helyettese: U11 mann Béla, a Lipót­város dédelgetett ,,Luilu‘‘-ja.) Equador konzula, Grossmann, a derék fogász, csak titokban ölti fel otthon, a tükör előtt, parádés ruháját. A vezetőszerep a német és török főkonzulok­nak jutott Budapesten, akikkel ma már népsze­rűség dolgában csak Pa ne se Dorew, a bolgár fokon z ni v et ék e dh etik. Tiller Sárira sokszor kétségbe volt esve, mi­ért nem választott ő/ is valami barátságosabb államot, amelyet jól élek ke! tudna képviselni. Az idő azonban haladt és Tiller mester még arról sem kapott hivatalos értesítést, hogy San Ma­rino tényleg megüzente-e a háborút a monar­chiának? Naponta türelmetlenül várta a lapo­kat, nincs-e benne szó a san-marinoi nagy of- fenziváról? De soha semmit nem- talált, ami po­zitív bizonyítéka lehetett volna annak, hogy hazafiassága és diplomáciai rátermettsége el­lentétbe jutottak volna egymással. fekete és sá|rga golyóbist nyomott a kezébe. Leitner Adolf pedig magyarázattal szolgált: — Ha Ön, bizottsági tag nr, Bárczy Istvánra óhajt szavazni, akkor a sárga golyót dobja az urnába. Ha pedig nem óhajtja Bárczy Istvánt, akkor a fekete golyót gurítsa a lyukba. — A fekete golyó tisztább, mint a sárga, molrmioilták az atyák, jó lesz a gyerekeknek, hazaviszem. Ezzel indokolták a bizottsági ta­gok, hogy valamennyien a sárga golyót dob­ták az urnába, úgy hogy véget érvén a neve­zett aktus, a fekete golyók eltűnteik a. város­atyáik zsebeiben, a sárgákat viszont elnyelte az urna. Közben a trieszti jutagyár ajánlatot tett a fővárosnak egy szép zsákra; az ajánlatot menten elfogadták és a zsákba belegyömöszöl­te a választási elnök az urna ta/rtalmát, 296 sárga golyóbist, olyanokat, amilyenekkel haj­danában, gyermekkorunkban játszottunk. A nagyteremben eízalatt mindössze annyi történt, hogy B ód y Tivadar félhatra tűzte ki a választás végét, aztán felfüggesztette az ülést és mindenki a pipázóba menekült, ahol már várták a városatyákat a tanácsnokjelöltek, a tanácsjegyzői, ügyészi állásokká pályázók. Megfigyeltünk, egy városatyát, aki öt percen beiül tizenkét tanácsnok-jelöltnek, huszonnyolc tanácsjegy ző-jel öl tn ek és nyolc iigyészjelölt- nek ígérte meg a szavazatát. Közben a nagy falióra mutatója féllhiathoz ért, .mire a városatyák betódUltak a terembe és a . jelöltek egyedül maradtak a pipázóban és nyil­Most azután kétségtelen bizonyítékot szer­zett. Dr. Vita Emil tanácsnok a napokban magához kérette és közölte vele, hogy a hűtlen san-marinoiak détronzálták. Bár diplomata kül­sője ezt merően cáfolja, Tiller Samu nem kon­zul többé. Nem szabad a san-marinoi címert ki­akasztani a lakására és a san-marinoi zászló sem lenghet már ablakaiban. Még csak búcsúlevelet sem kapóik sok évi tiszteletreméltó szolgálataiért. Az Amerikai Egyesült-Államok bécsi nagykövete ’tudatta a külügyminiszterrel, hogy a san-marinoi polgá­rok védelmét ő vette át és hogy ilyen körül­mények között Tiller Samu derék buzgalmára nincs szükség. A kik ügy miniszter tudomására hozta a dolgot Harkányi báró kerskedelmi miniszternek, aki viszont a főváros tanácsát ér­tesítette. A tanács a szomorú, sok tapintatot igénylő föladatot Vita Emil dr. tanácsnokra bízta. Tiller Samu elérzékenyedés nélkül vetltie a hirt és azzal vigasztalódik, hogy a háború ideje alatt diplomáciai hatáskörét nem kisebb ember vette át, mint az' Egyesült-Államok bécsi nagykövete. Fényszórók az éjszakában. Rávilágítanak Budapest rejtelmeire. Nyolc napja már, hogy a megrendszabályozott pesti mulatókból elkerültek az ál-artistanők, az ál­cigaretták és mindaz a hamis cifra disz, amely elszé- ditette az idegent és bizonytalanná tette az éjszakát. Ma már nincsenek a mulatóhelyeken ál-táncosnők és gyanús művésznők, hogy mi történt velük, meg, fogjuk tudni a rendőrség jelentéséből, amely a közigazgatási bizottság ülésén majd elhangzik. Szomorú lesz a be­számoló, a rendőrség hivatalos számadatokkal fogja kimutatni, hogy a fertőző betegségek roppant szapo­rodása összefüggésben volt az éjszakai mulatóhelyek ál-artistanőinek szereplésével. A főkapitányságon il­letékes forrásból a következő információt kaptuk: —A mulatóhelyek ma már mentesek az ál­artistanőktől. Azok a .razziák, amelyek a főka­pitány rendeletét követték, megtisztították részben a kávéházakat az áRartlstanők sze­replésétől, a P a'l e ír m o-kávéházban, vagy a ■M e t e o r-iban már férfkiséret mellett sem lép­hetnek föl, sőt legújabban naponta rendez raz­ziákat a detektivosztály azokban a szállókban is, amelyek rendes lakóhelyük volit! az ál- artisfainőknek. így razzia volt többek között a Hársfa-utcai E d i s o n-szállóban, a Révay- utcai W i e n-száll óban, általában mindenütt, ahol az éjszakai nők megfordultak. Razzia volt a zugsizállóikban is és hogy eirre a lépésre is ván egymást kezdték kapacitálni. Bódy al­polgármester felemeli a hangját és jelenti, hogy a polgármesteri állásra Bárczy István urat •(igy!) vá’asztotta meg a közgyűlés. Zugó taps­viharban indul el a küldöttség, amely a neve­zetes eredményről értesíti a polgármesteri hi­vatalban drukkoló (?) jelölt urat. Radocza János vezette a küldöttséget és néhány perc múlva már jött is Bárczy polgármester; fe­kete császárkabát volt rajta, az arca a rendes­nél másfél fokkal halo vány abb, meghajol a vá­rosatyáik előtt és az altpolgármester felszólítá­sára kívülről, be sem várva a minta felolvasá­sát, elmondja esküjét: ,,Esküszöm, hogy a ma­gyar állam alkotmányához, törvényeihez hitt maradok, hivatalos állásommal járó kötelessé­gemet teljesítem. Esküszöm, isten engem úgy se géljen! ...‘‘ Most Bódy Tivadaron a sor. Nagy megha­tottsággal üdvözli a főváros első polgárát. Bárczy válaszol, elmondja beszámolóját és progjrammbeszédét, mire ismét felzug a taps, az éljenzés és mindenki az elnöki emelvényhez rohan, hogy gratuláljon az ünnep éltnek. A versenyben első, erős küzdelem után fél tégla­hosszal, újlaki Müller József, második Eán- c z jy Leói ha rmaöik M a d a r a s s y-B e é k Gyula báró. Molnár Ferenc is melegen meg­rázza a polgármestcir kezét, utána következett a bizottsági tagok végtelen sora, majd a terem kiürül és egyedül a fouáltünidér szövi tovább a katonák harisnyáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom