Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-11-24 / 48. szám
Budapest. 1915. november 24. 2 hid megnyitása után megnyíló realációk talán valamivel megjavítják a mérleget. A fogaskerekű megváltása. — A közlekedési bizottság ülésén a svábhegyi fogaskerekű vasútra vonatkozólag azt a választ adtam, hogy egy hónap alatt beszámolhatok a 'társasággal való tárgyalásomról. Bizonyos adatok beszerzéséről volt akkor szó. Ezek az adatok pár nap alatt rendelkezésemre fognak áll an i és akkor hozzáfoghatunk az elő- 'terjesztés megfogalmazásához. Ma már 'teljesen tisztában vagyunk a helyzettel és a f o- g a s k e r e k ii megváltása meg fog valósulni. Az eddigi állapot egészen lehetetlen volt, mert télen át egy meglehetősen rozoga eszközökkel rendelkező vállalatot kellett szubvencionálni. A társaság télen át különben nem tartotta volna fönn üzemét, pedig ma már a Svábhegyhez igen sok érdekeltségünk fűződik,- kulturális, • pedagógiai, nyaralási és sport-érdekeltségek, a melyek mind hathatósan követelik a lépést, a mely előtt állunk. A fió eltakarításának nehézségei. — A hó eltakarítása az idén különös nehézségekbe ütközik. Sem igaerő, sem munkáskéz nem áll rendelkezésünkre. Ilyenformán igen valószínű, hogy csak a főbb közlekedési útvonalakról tudjuk e 11) a k a- ij- i t a n i a lehetőség hóé z k ép;e s t a havat; a közönségnek pedig, ha újabb megpróbáltatás lesz is, meg kell alkudnia a heh,- . zettel, hogy az idén nem lesznek olyan tiszitla utcáink, mint egyébkoir volták. __A hónak a főbb útvonalakon való eltakarítása is csak úgy lesz majd lehetséges, hogy a fuvartelep igaerejét is fölhasználjuk, természetesen mérsékelt módon, mert a fuvartelep- nek részben nem is ez a hivatása, de meg a szemét kifuvarozása is elsőrendű követelmény. Munkaerő sincs és igy gondoltunk orosz foglyok a’kalmazására is. A hadvezetőség azonban eirre a célra, nem ad foglyokat és különösen kocsis-teendőkre nem engedi őket alkalmazni. Pedig csak gyerek-kocsisokat lehet ma kapni, ami megint veszedelem, mert tiessék elképzelni a helyzetet ma, amikor a villamosokon is gyermekek a kocsivezetők, milyen könnyen származhatnának veszedelmek. Ilyen körülmények között bizony elég kellemetlen a helyzeti, amelyekkel szemben a közönségnek türelmesnek kell lennie, ha csak a természet meg nem kímél bennünket a nagyobb hóeséstől. Habemns pápám. Hová, hová, méltóságos uram? — így szólította meg az egyik ndivafri tanácsos a másikat. És a felelet ez volt: — Megyek, sőt rohanok a Váczi-utcába, ahol ma polgármester- választás lesz. — Miért rohan méltóságod? — Nem lehet semmit sem tudni. Esetleg szükség lesz az én szavazatomra. így felelt a méltóságos városatya és szá- guldva ért a közgyűlési terembe. Amit látott, szerfelett megnyugtató volt. Összejött vagy háromszáz városatya, mindegyik azért jött, hogy segítsen Bárczynak, ha baj van a választás körül. De nem volt baj, sőt nem is lehetett, lévén Bárczy István az egyedüli jelölt a saját állására. De azért mégis komoly választási eljárásnak kellett magát alávetni, mert a polgár- mestert abszolút többséggel választják és ha háromszáz atya közül százötven esetleg eltávozik' anélkül, hogy leszavazott volna előbb, aikkoir újból kellett volna kéz dient a dolgot, dacára a jelölés egyhangúságának. A nagyterem melletti szobában trónolt a szavazatszedő küldöttség. Félnégykor B ó dl y • alpolgármester azt mormolta: — Uraim, kezdhetjük. Afire Szabó János, az örök választási elnök, magáihoz vette Leit ne r Adolfot, úgyis mint helyettes elnököt, úgyis mint szaka Iliül aj dóri őst. Egy ósdi masinába golyókat dobtak a szavazók. Az elnök mindén városatyának Tiller Samu utóda — az Egyesült Államok bécsi nagykövete. Aki még nem tudta volna, illő komolysággal adatik tudtára, hogy San Marino-val is ellem séges viszonyban állunk. Ellenségeink tömegében majd elfeledkeztünk az entente e tiszteletreméltó támaszáról, amelyet béke idején sok- szqr juttatott eszünkbe Tiller Samu színesen lengő szakálla. Mióta a háború kitört, egész sereg ellenséges konzul kötötte föl talpára az obsitot, akinek pedig Budapesten volt polgári foglalkozása, az uj névjegyeket csináltatott és el volt inézve az ügy a lovagiasság szabályai szerint. Az a pár ember, aki tudta, vagy sejtette, hogy San Marínéval is efenséges viszonyban vagyunk, kérdő tekintetet vetett Tiller Samura, aki maga is rendkívül kíváncsian tekintett a fejlemények elé. Nem volt tisztában vele, hogy dip lom at a- kairriérje folytatódik-e, vagy a kegyetlen köztársaság szívtelenül vissza adja-e őt első szerelmének, a délceg egyenruhák, csákók, kardok és rendjelek magasztalásánák. Barátai óvatosan kezelték a kérdést, voltak viszont olyanok is, akik meg voltak róla győződve, hogy a hálátlan San Marino a világháború lázában teljesén megféledkjezett szegéhy Tiller Samuról. Franciaország és Anglia előkelő főkonzuljai régen elköltöztek, az orosz főkonzul búcsú nélkül hagyott itt bennünket, Schreye.r Jenő fővárosi bizottsági tag, aki Szerbiát képviselte, megvetéssel vált meg e tisztétől. A diplomáciai kart a főváros törvényhatóságában ma már csak U 1 lm a n n Pál Paraguay konzul a képviseli. (Helyettese: U11 mann Béla, a Lipótváros dédelgetett ,,Luilu‘‘-ja.) Equador konzula, Grossmann, a derék fogász, csak titokban ölti fel otthon, a tükör előtt, parádés ruháját. A vezetőszerep a német és török főkonzuloknak jutott Budapesten, akikkel ma már népszerűség dolgában csak Pa ne se Dorew, a bolgár fokon z ni v et ék e dh etik. Tiller Sárira sokszor kétségbe volt esve, miért nem választott ő/ is valami barátságosabb államot, amelyet jól élek ke! tudna képviselni. Az idő azonban haladt és Tiller mester még arról sem kapott hivatalos értesítést, hogy San Marino tényleg megüzente-e a háborút a monarchiának? Naponta türelmetlenül várta a lapokat, nincs-e benne szó a san-marinoi nagy of- fenziváról? De soha semmit nem- talált, ami pozitív bizonyítéka lehetett volna annak, hogy hazafiassága és diplomáciai rátermettsége ellentétbe jutottak volna egymással. fekete és sá|rga golyóbist nyomott a kezébe. Leitner Adolf pedig magyarázattal szolgált: — Ha Ön, bizottsági tag nr, Bárczy Istvánra óhajt szavazni, akkor a sárga golyót dobja az urnába. Ha pedig nem óhajtja Bárczy Istvánt, akkor a fekete golyót gurítsa a lyukba. — A fekete golyó tisztább, mint a sárga, molrmioilták az atyák, jó lesz a gyerekeknek, hazaviszem. Ezzel indokolták a bizottsági tagok, hogy valamennyien a sárga golyót dobták az urnába, úgy hogy véget érvén a nevezett aktus, a fekete golyók eltűnteik a. városatyáik zsebeiben, a sárgákat viszont elnyelte az urna. Közben a trieszti jutagyár ajánlatot tett a fővárosnak egy szép zsákra; az ajánlatot menten elfogadták és a zsákba belegyömöszölte a választási elnök az urna ta/rtalmát, 296 sárga golyóbist, olyanokat, amilyenekkel hajdanában, gyermekkorunkban játszottunk. A nagyteremben eízalatt mindössze annyi történt, hogy B ód y Tivadar félhatra tűzte ki a választás végét, aztán felfüggesztette az ülést és mindenki a pipázóba menekült, ahol már várták a városatyákat a tanácsnokjelöltek, a tanácsjegyzői, ügyészi állásokká pályázók. Megfigyeltünk, egy városatyát, aki öt percen beiül tizenkét tanácsnok-jelöltnek, huszonnyolc tanácsjegy ző-jel öl tn ek és nyolc iigyészjelölt- nek ígérte meg a szavazatát. Közben a nagy falióra mutatója féllhiathoz ért, .mire a városatyák betódUltak a terembe és a . jelöltek egyedül maradtak a pipázóban és nyilMost azután kétségtelen bizonyítékot szerzett. Dr. Vita Emil tanácsnok a napokban magához kérette és közölte vele, hogy a hűtlen san-marinoiak détronzálták. Bár diplomata külsője ezt merően cáfolja, Tiller Samu nem konzul többé. Nem szabad a san-marinoi címert kiakasztani a lakására és a san-marinoi zászló sem lenghet már ablakaiban. Még csak búcsúlevelet sem kapóik sok évi tiszteletreméltó szolgálataiért. Az Amerikai Egyesült-Államok bécsi nagykövete ’tudatta a külügyminiszterrel, hogy a san-marinoi polgárok védelmét ő vette át és hogy ilyen körülmények között Tiller Samu derék buzgalmára nincs szükség. A kik ügy miniszter tudomására hozta a dolgot Harkányi báró kerskedelmi miniszternek, aki viszont a főváros tanácsát értesítette. A tanács a szomorú, sok tapintatot igénylő föladatot Vita Emil dr. tanácsnokra bízta. Tiller Samu elérzékenyedés nélkül vetltie a hirt és azzal vigasztalódik, hogy a háború ideje alatt diplomáciai hatáskörét nem kisebb ember vette át, mint az' Egyesült-Államok bécsi nagykövete. Fényszórók az éjszakában. Rávilágítanak Budapest rejtelmeire. Nyolc napja már, hogy a megrendszabályozott pesti mulatókból elkerültek az ál-artistanők, az álcigaretták és mindaz a hamis cifra disz, amely elszé- ditette az idegent és bizonytalanná tette az éjszakát. Ma már nincsenek a mulatóhelyeken ál-táncosnők és gyanús művésznők, hogy mi történt velük, meg, fogjuk tudni a rendőrség jelentéséből, amely a közigazgatási bizottság ülésén majd elhangzik. Szomorú lesz a beszámoló, a rendőrség hivatalos számadatokkal fogja kimutatni, hogy a fertőző betegségek roppant szaporodása összefüggésben volt az éjszakai mulatóhelyek ál-artistanőinek szereplésével. A főkapitányságon illetékes forrásból a következő információt kaptuk: —A mulatóhelyek ma már mentesek az álartistanőktől. Azok a .razziák, amelyek a főkapitány rendeletét követték, megtisztították részben a kávéházakat az áRartlstanők szereplésétől, a P a'l e ír m o-kávéházban, vagy a ■M e t e o r-iban már férfkiséret mellett sem léphetnek föl, sőt legújabban naponta rendez razziákat a detektivosztály azokban a szállókban is, amelyek rendes lakóhelyük volit! az ál- artisfainőknek. így razzia volt többek között a Hársfa-utcai E d i s o n-szállóban, a Révay- utcai W i e n-száll óban, általában mindenütt, ahol az éjszakai nők megfordultak. Razzia volt a zugsizállóikban is és hogy eirre a lépésre is ván egymást kezdték kapacitálni. Bódy alpolgármester felemeli a hangját és jelenti, hogy a polgármesteri állásra Bárczy István urat •(igy!) vá’asztotta meg a közgyűlés. Zugó tapsviharban indul el a küldöttség, amely a nevezetes eredményről értesíti a polgármesteri hivatalban drukkoló (?) jelölt urat. Radocza János vezette a küldöttséget és néhány perc múlva már jött is Bárczy polgármester; fekete császárkabát volt rajta, az arca a rendesnél másfél fokkal halo vány abb, meghajol a városatyáik előtt és az altpolgármester felszólítására kívülről, be sem várva a minta felolvasását, elmondja esküjét: ,,Esküszöm, hogy a magyar állam alkotmányához, törvényeihez hitt maradok, hivatalos állásommal járó kötelességemet teljesítem. Esküszöm, isten engem úgy se géljen! ...‘‘ Most Bódy Tivadaron a sor. Nagy meghatottsággal üdvözli a főváros első polgárát. Bárczy válaszol, elmondja beszámolóját és progjrammbeszédét, mire ismét felzug a taps, az éljenzés és mindenki az elnöki emelvényhez rohan, hogy gratuláljon az ünnep éltnek. A versenyben első, erős küzdelem után fél téglahosszal, újlaki Müller József, második Eán- c z jy Leói ha rmaöik M a d a r a s s y-B e é k Gyula báró. Molnár Ferenc is melegen megrázza a polgármestcir kezét, utána következett a bizottsági tagok végtelen sora, majd a terem kiürül és egyedül a fouáltünidér szövi tovább a katonák harisnyáját.
