Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-11-03 / 45. szám
A TÖKE Hausse a börzén. Egyik napilapunk felfedezte, hogy a múlt héten a börzének nevezetes jubibeuimi napja volt. Október 30-án múlt itfiz esztendeje, hogy a Mária Vál'éria-utcai Lloyd-ép illet bői átköltözött! szabadságtéri fényes palotájába. Persze, hogy csöndes volt ez a jubileum, persze hogy senki se gondolH/ rá. Az értéktőzsde nagytermében most harctéri sebesülteket ápolnak, a gabona- csarnok terme is kong az ürességtől. ; Valami csodálatos fáturn van azokon, akik régi szűk hajlékból költöznek át uj> fényes palotába. A magyar parliarnieriJt! is de szomorú napokat látott, amióta elhagyta a kis Sándbr-utcai épületet. A börzének se volt sok szerencséje a Szabadság-téren. Nehéz válságokon ment át. pénz- krizisekem, hitel-kriziseken. Egyszer erőre kapott, hatalmas hausse-mozgalmat indított, mély egy-kiét eszttendeig tartott. De aztán összeomlott ez a mozgalom is ... A haussera d erout, majd tartós baisse következett, amelynél talán Csák az általános üzlettelenség volt szomorúbb, mely a börze hivatásos látogatóit szinte kétségbe ejtette Több mint félszázados már a pesti börze, de e hosz- szu idő alatt sohajse tudott azzá lenni, aminek lennie kellene: a magyar közgazdasági élet hatalmas lenditő tényezőjének. Különös intézmény a börze. Lényege, éltető eleme a spekuláció, más szóvá! a játék. Ezért sokan erkölcstelennek és károsnak tartják. De a mai l^apitalisztikus társadalmi rendben a spekuláció — nélkülözhetetlen mozgatója minden fejlődésnek, haladásnak gazdasági téren. Iparvállalatok azért keletkeznek, vasutak azért épülnek. Oceánjáró hajósvállc latok ,azért . alakulnak, mert az alapítók a; kibocsátandó részvények áremelkedésére számítanak. Államoki, községek, földbirtokosok azért jutnak kölcsönhöz; mert a hitelezők az árfolyamnyereségre spekulálnak. A börzék a bányászati, ipari, közlekedési értékeknek, állatni adósságoknak és közkölcsönöknek nagy gyűjtőhelyei, amelyek felveszik és szétosztják az érdekeket a közönség között. De a pesti börze ezt a szerepet nem tudta betölteni. Az értékeknek az a kis csoportja, amelyben ott üzleteket kötnek, ember emlékezet óta alig változik. A ■két hitelrészvény egy félszázad óta a vezető spekulációs papiros. Va|n aztán még egy-két bank: a Kom- fnerz, a Leszámitoló, újabban a Magyar Bank. Az ipari értékek közül a Rima és ai salgótarjáni, a közlekedésiek közül az osztrák-magyar államvasut és a Ikét villamos vasút. Évtizedeken át mindig ugyanazokban az értékekben folyik a játék. Államadósságokban, közkölcsönökben, záloglevelekben alig van üzlet. « —* .... A budapesti tőzsdének nincs „Hinterlandja‘‘, nines? erős tőkepénzes közönség, mely állandóan táplálná és foglalkoztatná. A bivatásas tőzsdelátogatók és ügynökök panaszkodnak, hogy a bankok nem foglalkoztatják őket, és a tőzsde megkerülésével bonyolitják le üzleteiket. Néha a magyar közönséget is elfogja a spekuláció láza. Ilyenkor boldog-boldogtalan játszik: Hitelben. Rimában, Közútiban minden hozzáértés nélkül, mert azt hiszi, hogy biztosan nyer. Ilyenkor a kurzusokat felhajtják, de aztán gyorsan következik a derűt, az összeomlás. Bizony, a pesti tőzsdének nem volt sok szerencséje a múltban. » I Mikor a háború kitört, természetesen bezárták a tőzsdét. A sok közgazdasági baj között, melyet a háború okozott, ez volt talán a legkisebb.’A hívatásos jíozsde látogatók jövedelmezőbb mesterség után néz- tjek. Erre bő alkalom kínálkozott a hadseregszállitá- soknál és egyéb a háborúval összefüggő üzleteknél. A szép szabadságtéri palota most a háborús jótékonyságot szolgálja és ez jól van igy. Talán az az uj vl- lág, mely a háború után következik, megossza a pesti börze rég várt reneszánszát. 4 _______________________________ De csodálatos. Míg a háború előtt a hivatalos tőzsde a legkeservesebb üzlettölenség napjait szenvedte át, miost a háború alatt egy nient hivatalos tlőzsdíe keletkeze)^ az úgynevezett magánforgalom, vagy értékpapír vásár, amely szokatlanul élénk. A lapok napról-napra bő tudósításokat közölnek és helyenként szinte viharos hausse-rot adnak hin. Vannak napok, hogy a „vezető éírtékek“ a Hitel, a Rimamurányi: és a Közúti 10—20 koronával, sőt még ennél is többel eme like dinek. Ha a tőzsde szilárd, ezt általában jó jelnek tartják a közgazdasági élet ismerői. De ismerve a pesti tőzsde viszonyaik közel van a feltevés, bogy itt ismét olyan periódusról van szó, melyben a közönség egy részé1! elfogja a játékszenvedély, a könnyű meggazdagodás vágya. Sok könnyű pénz van most, és a börzejáték Igenkor nagyon csábító. Aki a hadseregszállításon meg ment gazdagodott, lleg1- alább a börzén akar meggazdagodni. Hát' ez nagyon aggodalmas jelenség. Először is semmi közgazdasági érdek nem fűződik ahhoz, hogy a Hitel, vagy a Rima :olcsóbb-e vagy drágább'. Másodszor a magánforgalomban azért is veszedelmesebb a járatlan közönségre a spekuláció, mert ezt az üzletet nem ellenőrzi senki. Hai- madszcir, aki spekulálni aikar. vagy tökét akar elhelyezni, az jegyezzen had ik öT- csönti Ez biztosabb, szolidabb és ami fő, a máj időkhöz mélMóbb és hazafiasabb. Önzés a kereskedelemben A front mögötti munkáról mindannyian igen jól fudjuk, hogy az éppen olyan fontos, mint az, amely a harctéren folyik. Csak éppen az a kívánatos, hogy ennek is olyan önzetlennek, sőt önfeláldozónak kell Tennie, mint amannak. Kétségtelen, hogy legnagyobb részben ez igy is van. Kivételek azonban akadnak. Nem is kell azonnal gazembernek lennie, csak éppen a békében nem diszkvalifikált, de a háborúban igen csunyár*ak és erkölcstelennek bizonyult tulajdonságokról kell lemondani. A háborúban például nemcsak hogy nincs helye, de egyenesen megróni való a kereskedői önzés, amely ha imitt-amott föllép, az egész kereskedelemre gyanús közérzést hoz. Az önzés maga igen sok esetben nem lépi át a törvényes kereteket, nem ad okot a törvényes beavatkozásra, sokszor azonbeta a börtönbe is juttatják azokat, akik ellenállani nem tudnak. Az ok maga mindig ugyanaz, csak személye' válogatja, ki meddig megy az utón. Az egyik megáll a próbálkozásnál, a másik végigmegy egészen a megérdemelt büntetésig. Az elmúlt napok több ilyen esetet vetettek felszínre. Ott volt többek közt Neumann Frigyes utóda cég főnökének esete, akit zsirdrágitás címén öt napi elzárásra és 200 korona pénzbüntetésre ítélt a rendőr. biróság. A cég milliomos cég, de hol van á hazafiság, nem is» az önfeláldozás, csak az önztlenség ebben az esetben, amikor egyedül az önzetlenséggel lehet a fronton és a front mögött harcolni. Vagy ott van Sugár Vilmos szénnagykereskedő példája, akit széndrágitás óimén immár harmadszor ítélitek el. Sugár a Magyar Általános Kőszénbánya r. t. l[egfőbb budapesti elárusítója. Aligha tévedünk, ha azt mondjuk, hogy szüksége lenne az önzés ilyen allűrjére, nevének rendőri kommünikékben való meg- hurcolására, de megteszi, mert kereskedői önzése kényszeríti rá. Persze, a jómódú kereskedőnek a Rendőrség száz koronás birságai nem számítanak, de *talán arra is gondolhatna, hogy lesz még idő, az ilyesmit majd nem kihágásnak, hanem hazafiatlanságnak bélyegzik. Térjünk át a kereskedői önzés enyhébb példáira. Ott van Herz Lajos fővárosi bizottsági tag esete, aki, ;mint a Herz Ármin fiai cég főnöke, azt kívánta a fővárostól, hogy maximálja a szalámi árakat. Ne tessék azonbsü azt gondolni, hogV Herz urnák ezelőtt egy esztendővel, amikor a szaláminak még tűrhető ára volt, jutott eszébe a megváltó gondolat. Nem ak- ktor, hanem most, amikor a kiskereskedelemben mái 18 koronát ért el a szalámi ára és most, amikor előreláthatólag lejebb fog szállani a hús ára és amikor a magas maximális árak igen szép hasznot hoznának — a szalámigyárosoknak, talán mindenek- főlött a Herz cégnek. Valami hasonló csalafintasággal kívánta szolgálni kereskedői önzését Gerbaud Emil is, aki a minap megjelent a polgármester előtt és finom cukorkákkal 'kedveskedett a. polgármesternek és előadta, hogy a cukorkák bécsi és drezdai eredetűek és tejszínnel készülnek. Életérdek tehát, hogy a tejszintilalmat ä cukrászokra ne terjesszék ki, mert ebben az esetben Budapest, 1915 november 3. külföldi cukorkát fognak hozni, ami rontja Magyar- ország fizetési mérlegét. És végül nem mulasztotta el szerényen kommentálni a dolgot: __ Pedig köztudomású, hogy az én gyártmányom na gy export-cikk. . . A tejkérdés tárgyalásánál a tizes bizottságban ezt fjei is említette Bárczy polgármester. Mire Bódy Tivadar alpolgármester indíszkrét módon megkérdezte: _ Milyen címen szólalt föl Gerbeaud ur? A polgármester készséggel adta meg a fölvilágosi- tást: — Mint a cukrászípartestület elnöke. — Pardon, — mondta Bódy, — hiszen a cukrász:- ipartestület elnöke nem Gerbaud. hanem Hauer Rezső. A polgármestert a felvilágosítás láthatóan meglepte. Hát ilyesmit is lehet csinálni? Majd egyetlen kézlegyintéssel elintézte az egész cukrászmanővert, mondván: — Akkor menjünk tovább. Ez aztán igazán ordító példája a kereskedői önzésnek. A dúsgazdag Gerbaud nem akar lemondani mondjuk — ha sokat mondunk — egy esztendő fokozott üzleti hasznáról, amikor a süteményekben és cukorkákban elpocsékolt tejszínből ezer és ezer éhező gyermek és szenvedő beteg juthatna néhány korty üdítő, életadó tejhez. A kapzsiságnak ettől a fokától meg kell csömörleni. És fekete könyvet kell csinálni a háború utánra, ahol benne legyen azoknak a neve, ‘akik még a beteg gyermekeket sem kimélték. Magyar Waldetravers r.-t. A vicinálison özönvíz előtti barna( kocsik jártak, melyek rettenetesen ráztak. Mit tesz ilyenkor egy élelmes vicinális direktor? Atfesttette sárgaszínüre a ko, csikat, hogy a közönség rájuk1 ne ismerjen. Pont ez az eset történik a The Neuchatei Asphalt Comp. Ltd.-nél. Ez a vállalat angol származású és tavaly, mint idegen részvénytársaságot, felügyelet alá helyezték. A kormánybiztos dr. Hegyeshalmy Lajos lett. Az angol társaság azonban már megunta! a tétlenséget, újra akar 'vállakozni és hogy rá ne ismerjenek, átfesteti a cégtáblát. Az angolból magyarrá vedlett céget: Magyar Waldetravers részvénytársaság néven a cégbíróság már bejegyezte. Nem emelik a gyufa árát. Múlt heti számunkban megírtuk, hogy a gyufagyá- ?osok kartelje a gyufa árát kicsinyben 6 fillérre szedetné felemelni, ebből azonbsü egy fillért a kincstárinak akar fölajánlani. Az Újság értesülése szerint az érdekeltek ebben az irányban már eljártak Teleszky János pénzügyminiszternél, aki azonban kijelentette, hogy semmi körülmények )között sem egyezik bele a \gyufa árak emelésébe, mert a mostani viszonyok kö- zjött nem tűrhetné e fontos fogyasztási cikk további 'megdrágítását. Ha pedig ennek ellenére mégis meg 1 akarnák drágítani a/ gyufa árát, módot fog találni az árak maximálására. A ravaszul kieszelt terv tehát ily módon vizbe esett. A villamos tröszt közgyűlése. A Részvény tár sáság Villamos és Közlekedési Vállalatok számára közgyűlésén az igazgatóság előterjesztette az 1914. évre vonatkozó jelentését, mely a tartalékalap felhasználása után 3,397.391 K 18 fillér veszteséget mutat ki. A közgyűlés elfogadta a javaslatot, mely szerint a kimutatott veszteség kiküszöbölésére a részvénytőke 20 százaílékos lebélyegzés által 3,400.000 koronával leszállittassék. Továbbá elhatározta a közgyűlés, hogy a néhány nagyrészvényes által ellenérték , nélkül beszolgáltatott 21.250 lebélyegzett részvény 'megsemmisítése utján az alaptőke további 3.400.000 •koronával leszállitt: ssék, felhatalmazván az igazgatóságot, hogy ezen összeget az 1915. évben is fennálló kiedvezőtlen viszonyokra való tekintettel, további leírásokra és tartalékolásokra felhasználhassa. A társaság alaptőkéje ezentúl 10,200.000 koronát fog kitenni. Az Általános Iparbank fölszámol. A hivatalos lap október 31-iki számában megjelent az Általános Iparbank r.-t. mérlege, mely 3,689.776.52 korona veszteséget tüntet ki. Az igazgatóság ennek (következtében elhatározta!, hogy az 1915 november hó 8-ára egybehívandó közgyűlésnek Az intézet felszámolását .fog ja javaslatba hozni. \ Hermes. A Hermes magyar általános váltóüzlet részvénytársaság múlt hó 30-án tartotta rendes közgyűlését, mely magáévá tette az igazgatóság indítványát, mely szerint a megfelelő leírások után kimutatott 350.598.79
