Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)

1915-11-03 / 45. szám

Negyedik évfolyam Budapest, 1915. november hó 3-án. 45-. szám fitiiniiinmaiiinrnainaitiDiiiniiidmHHIBHldiiianimnniiicinauin[i;nnianiniiiaiua[iiauin!HQiiiHiimíitií ELŐFIZETÉSI ART* Ki Egósx évr*m .............16 K Fé l év ne....................... s K Äey es számolt hajt ft m- a f*iadóhivatalban* Várospolitikai és közgazdasági hetilap rmtmíSm nwmOmmn*» Dacsó Emil. dn. Szilágyi Hugó kiadó hivatal s VJ. kan.. Szív-utca • • • IS. sxázm Tol afon .......................... Boldog semlegesek, akik messze idegemből eljöttek Budapest ta- miiilmányozására s elvezettettek ama törpe parcellákra, áliol buja a legelő, hamisítatlan tejet ömleszt a telién tőgye, rostbeefet hasit a marha húsából a mészáris. s zsir csurog a vendéglátó házi gazda ereszéről. Volt szá­lunkra bőséggel minden. Még garnirung is. Disz lobogóik, diszelőadiás, pattogós cigány- muzsika, amelytől halhatatlanságba szédül a halandó is. És ez a semleges vendéglátó vir­tus a magunk erejéből tellett. Jövevény lá­togatásra van mindenünk. Még parádés ru­hánk is. Ámbátor az a gyanú settenkedik e cécó mögött, hogy úgy cselekedtek, mint az adomabeli jogászi, aki egy zsurmeghivásra ezt válaszolta: Köszönöm a meghívást. Ott leszek, ha Nagyságod küld egy nadrágot, a mely lehetővé tenné, hogy szobámból ki­mozdulhassak. — Szerencsénk, hogy a sem­leges látogatók nem jutattak tu|l a vendég­látó előszobáján. Ott még a maradék élelmi­szer s oda rakták ki a zsölléket, hogy az elő­szoba d'isziszobárnak látszassák. Egy hóna- alja szalonna a falhoz támasztva, két zsák liszt a bejárat kuporgójában, zsirbödönök, vajjal, rizszsel kitömött polcok, a diszasztal- kán hailasmedence, felmetszve vadhús, sze- lidhus összerakva egv garmadáiba, glóriá­nak fölötte hagyma és foghagyma koszorúk. Hát én szeretném látni azt a nem semle­gest, akinek meg nem merevedik a két sze­me, aki megállja szájtátás nélkül azt a ‘.látvá­nyosságot, amelyet egynéhány semleges új­ságírónak bemutattak s amelytől nyáladzás- nak indulhatott valamennyinek a szája. És, nagy szerencsénk, hogy nem vezették őket a belső termekbe. Ahová a pókok és svábbogarak költöztek téli szállásra s ahol a kikeletig, szerelmes molypárok rendeztek be találkahelyet s ahol szendergő legyek várják érelmeszedés okozta halálukat Az élelmi tartalék kriptája ez. Megavasödott zsir csöpög az elrodhadt burgonyára s de­hogyis nyitják ki szellőztetésre az ablakokat amelyeken ujságpapiros pótolja az üvegtáb­lákat. Kint, a ház eresze alatt, cigánymuzsika zendült. Elállitotta a tömegzajt, amely éle­lemért kiáltoz. Aztán: idegenek látványára kapott meghívót s érzi, hogv a diszszónok- íatok koncertjét tilos zavarnia a kongó gvo- mor gixerjévélí. Meghatóban, tisztélő érzés­sel állt a semleges falatozók asztala körül, mint az a szegény dijnok. aki a vendéglő díj tó üvegén. át nézte a könnyfacsaró tormás­virsli fogyasztókat s zsebbe válóját a szeme élé tartva rebegte: — De szeretnék veletek sírni! Diszkrét kiadások szerepelnek a régi gázgyári társaság és a főváros elszámolásában. Akik a kiadáso­kat illetékes helyre juttatták, már nem élvezik a gázgyári tantiémeket, sőt elköltöztek az élők sorából azok is, akik a kétszázezer koronát megkapták. A nevek tehát nem fontosak többe, de érdekes és jellemző, hogyan bontakozik ki egy városi üzletnek a képe, micsoda erők és ösztönök működnek közre és Herkulesnek és Sziszifúsznak milyen egyesitett munkájára van szükség, amikor minden poklon keresztül végre­hajtani akarják a becsületesek az ő becsületes szándékukat. A gázgyári példa mutatja egy­úttal, milyen üzleti szellemtől áthatott kezek­ben volt addig a gázgyár vezetése és mily nagy szükség volt arra, hogy kapzsi részvényesek ke­zéből a főváros ragadja magához a világítás pénzthozó kötelességét. * A kormány amikor a főváros felterjesztésében foglalt kíván­ságoknak egy: észet ',jnsiti, tulajdonképpen ugyanannak a bűnnek a vonásait mutatja, amely bűnbe a főváros vezetői estek. Amikor nagyne- hezen elhatározták, hogy rendkívüli közgyűlést hívnak össze és a kormánytól ezt meg amazt fogják kérni, akkor voltaképpen beismerték, hogy igenis, lehetne és kellene tenni valamit a drá­gaság ellensúlyozására, tudják is a módját és mégis vártak vele egészen addig, amíg csak le­hetett. A kormány is bebizonyította most, hogy nagyon sok bajnak az elhárítása tőle függött és mégsem cselekedett, hanem mintha csak előbb diszkreditálni akarta volna a várost, ölbe tett kezekkel nézte a vergődést, a kapkodást, a te­hetetlenséget. Ha a főváros korábban fordul a kormányhoz azzal a határozottsággal, amellyel a rendkívüli közgyűlésen találkoztunk, akkor a kormány döntése is korábban következett volna be. Igaz viszont, hogy a kormánynak nem szabad várni addig, amíg jó tanácsokkal el­látják, mert hiszen végtére is a kormány nem­csak hatalmat jelent, hanem bizonyos kötelessé­geket is. * Nagy idők és kis emberek. A világháború az átlagosnál százszorta kiválóbb embereket igényel, a nor­mális tehetségnél százszorta tehetségesebbeket és azt kell tapasztalni, hogy a közélelmezés sú­lyos problémáit olyanoknak kell megoldani, akik még az átlagos, normális feladatokkal sem tudnak megbirkózni. Nem kertelünk, hanem vi­lágosan kimondjuk, hogy a közélelmzési ügy­osztály vezetőjéről van szó. Nincsen szakér­telme, nincsen energiája, nincsen önálló aka­rata. Hajlik a cukrászoknak, a kávésoknak, a tejnagykereskedőknek a szavára és ha kérdik tőle, mennyi volt az ára egyes élelmicikkeknek a múltban és mennyit tesz ki a fogyasztás, akkor nem felel, mert nem tud felelni. A gyámoltalan­ság kibődült a legutóbbi népélelmezéísi bizottsági ülésen. Kiderült, hogy a közélelmezési ügyosz­tály vezetője készületlenül, kellő tájékozottság és kellő javaslat, kellő terv nélkül jelenik meg és a vitának sovány anyagot nyújtván, a bizott­sági tagok minden igyekezete belevész a sekély vízbe, amellyel a tejkérdést rendezni akarják. Tisztujitás előtt. Jelöltek és esélyek. B á r c z y polgármester helyettes főpolgár­mesteri minőségében kiírta a pályázatot mind­azokra az állásokra, amelyeket a közgyűlés tö.t be tiiíikos szavazás utján. Ezzel a restauráció 'természetesen a legaktuálisabb téma lett a vá rosházán, mint ahogy mindig olyan mozgalmak­nál észlelhető a telkeknek legnagyobb hullám­zása és érdeklődése, ahol személyekről, vá­lasztási harcokról van szó. Etőirehláthaitö, hogy a küzdelem mindössze néhány állás körül fog nagyobb hullámokat verni. A polgármesteri állásnak egyedüli je­löltje Bár czy István lesz. Rózsavölgyi Gyula sokáig kétségben hagyott mindenkit az­iránt, mik a tervei a jövőre vonatkozólag: vájjon belátja-e, hogy a fiatalabb tehetségek érvénye­sülése elé nem szabad akadályokat gördíteni, vagy pedig jól megérdemelt, mindenki által szívből kivánltt pihenésre tér és lemond a 6000 koronás reprezentációs költségről, amivel ke­vesebb lesz a jövedelme. Most végre bekövet­kezett a döntés: hosszas tárgyalások után Rózsavölgyi Gyula úgy hatá­rozott, hogy nem pályázik az a 1- polgármesteri állásra, han e m nyug­díjazását fogja kérni. Bizonyos, hogy a közgyűlés a távozó alpolgármester iránti nagyrabecsülésének, Rózsavölgyi nagy érdemel fölötti elismerésének méltó módon fog kifejezést adni. Az ily módon megüresedő első alpolgár­mesteri állásra Bódy Tivadart), az ő helyébe pedig második alpolgármesternek Festetich Géza grófot egyhangúlag, ellenjeflöít! nélkül fogja megválasztani a közgyűlés. A harmadik alpolgármesteri állás betöltése is sokkal simábban fog történni, mint gondolni le­li etet ti volna. Festetich gróf helyére négyen pá­lyáznak : Déri Ferenc, Foikusházy Lajos, Harrer Ferenc és Márkus Jenő tanács­nokok. Közülük Márkus Jenő külön lapra tar­tozik. Mostani részvétele a pályázatban' még csak a jövőre vonaltkozó jogfenntartás ugyan, de városházi körökben úgy beszélnek róla, mint a legközelebbi jövő egyetlen számbavehető embe­réről, akinek az alipolgármíesteri álllást is meg­haladó jogos ambíciói lehetnek. Foikusházy pályázása nem egyéb, mint a közgyűlés felzú­dulásának egyenes provokálása. Azok után, amiket Budapest) a közélelmezési ügyosztály vé- zehőjélnek köszönhet, a tehetejdoínségnek, mu­lasztásoknak, baklövéseknek tobzódása után, valóban frivol játékot enged meg magának FoT- kusházy tja.nácsnok ur, amikor még jutalmat, koszorút kér a fejére. Bizonyos, hogy a köz- 'éHelmezés ügye nagyot! nyerne Foikusházy tá­vozásával, ennek azonban más módja is van, mint az, hogy a közgyűlés a váiíaira emelje azt az embert, aki ma a legnépszerütlenebb Buda­pesten. A közmondás szerint: „Mond. meg, kik a barátáid1 és akkor tudni fogom, ki vagy.’1 Eb­ből a szempontból kell megítélni azt a hirt, hogy Foikusházy számit a Sasoknak és a Ferencvá­rosiaknak a szavazataira. Ez pedig a legjobb esetben 60 voksot jelent, ttehát még erkölcsi si­kernek sem számit sokad. Harrer Ferenc két­ségkívül nagyon tehetséges, abszolút puritán ember és bizonyos, hogy nem fog sokáig várni, amíg az elnöki emelvényre kerül. Ezidöszerinf

Next

/
Oldalképek
Tartalom