Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-09-29 / 40. szám
Budapest, 1915 szeptember 29A TÖKE Jobb erkölcsöket! A drágaságba — bármily fájdalmas is bele lehet és bele kell nyugodni, ha meg van az a megnyugvásunk, hogy az áruk emeliíedését a viszonyok kényszere, okozza. Azt már megtanultuk tizennégy hónap alatt, hogy a mai idők mindnyájunktól erőink, képességeink legjavát, áldozatkészségünk legnagyobb fokát követelik. Nem olyan kiskorú, nem olyan betegesen ideges ez a társadalom, hogy a megváltozhatatlaniba bele nem tudna nyugodni. De meg kell lenni annak a bizonyosságnak, hogy a törvény is, a na lóságok is egyenlő mértékkel mérnek mindenkinek. Hogy az áldozatok mindenkire nézve egyformán kötelezők, hogy senkinek sincs joga, se termelőnek, se fogyasztónak az általános szorultságot aljas vagyonszerzési célból a maga javára leihasználni. „A kormány segítséget vár mindenkitől és segítséget nyújt mindenkinek“ olvastuk a háború elején egy ünneplés hangú kiáltványon, A nagyközönség megértette a szózatot. Kész minden áldozatra és minden nélkülözés elviselésére, de elvárja, hogy őt is védjék meg a piac élősd'eitől, azoktól, akik összebeszélnek, a termelő, a legitim kereskedő és a fogyasztó közé furakodnak, akik az árukat eldugják és mesterségesen fokozzák a drágaságot, akik jog és szükség nélkül, csak a maguk hasznára drágítják az árakat és ínségre, nélkülözésre kárhoztatják a közönséget. Sok ága-boga van ennek a rettenetes kezelésnek, amely azonban végtelenül egyszerű volna, ha az egész kormányzati tevékenységet, m'nden hatósági felügyeletet áthatna az az elv, hogy a háború senki számára sem jelenthet üzleti konjunktúrát, senki számára sem jelenthet meggazdagodási alkalmat. Itt segíteni kell mindenkinek és áldozatot hozni mindenkinek, A hadseregszálliiók csalóinál semmivel sem kevésbbé megvetésre és büntetésre méltóbbak azok, akik az itthon maradt közönséget uzsorázzéik ki azzal, hogy felhajtják az árakat és drága pénzen hitvány, silány árukat sóznak a nyakábaAz a felsőbb érdek, melynek most mindnyájan szolgálatába állunk, megköveteli, hogy egységes hittel és lelkesedéssel töltse be az egész társadalmat, Ám az árdrágítók, az uzsorások, a társadalom erkölcsét rontják, hitét ingatják meg, a köz- segitséget nyugtalanná, elégedetlenné és elkeseredetté teszik. Ez az elégedetlenség, __ ezt nem mi mo ndjuk, ezt a rend leghivaíotíabb őre, a rendőrség főkapitánya mondja —■ már lázongássá fajul. Röviden: minden nélkülözést el lehet viseln", minden áldozatot meg lehet hozni az egységes nagy érdekért, de azt a társadalom nem hajlandó sokáig tiirni, hogy egyesek, sokak, piócák, paraziták módjára éiősködjenek a közönségen és csak a maguk aljas hasznát keressék, Németországban törvény készül, mely a polgári becsület elvesztésével sújtja az árdrágítókat. Egy ujafcib szövetségtanácsi rendelet pedig a meg- bizhaílan ellenieket teljesen ki akarja zárnii a kereskedelemből, Ilyen kérlelhetetlen szigorra első sorban magának a tisztességed kereskedelemnek volna szüksége, mert az ő jó hírének, tekintélyének, akc jóképességének ártanak legtöbbet ezek a parazitáik. Nádunk még csak egyszerű kihágás az árak jogtalan és erkölcstelen megdrágítása. Egyszerű pénzbírság jár' érte, melyet az érdekeltek úgy tekintenek, miint egy könnyű és olcsó kockázatot, A (rendőrség, amennyire' ,csak lehet ydlsjnőrzi és sz:goru.an bünteti a bűnösöket. A pénzbírsággal sújtottak között, apró kofák, kis élelmiszer- árusok és szatócsok között feltűnt nekünk egy ismert szénnagykereskedő neve. Sugár Vilmost, a ,,Magyar Általános Kőszénbinya részvénytársaság képviselőjét rövid egymásutánban kétizben büntette meg a rendőrség, egyizben 200, másodízben 300 koronával- A közönség a télen szénin- ségLŐl tar; és félelmében m nden árat megfizet, amit kérnek tőle. Ha apró kis szenesek pár száz kilogrammos raktárukkal élnek vissza ezzel a helyzettel, ezt még megértjük. De hogy ismert nagykereskedő cég, bányák vezérképviselője kockáztassa meg ugyanilyen módon a rendőri pénz. _____4_____________________________________ rü mEúm, bírságot, ez azt bizonyltja, hogy a kereskedői tisztességről és a polgári becsületről nálunk a fogalmak még zavarosak. Ezeket a törvénnyel és kormányrendeletekkel kell tisztázni, éppen úgy mint Németországban. iti 2ü Bl iEa Ű G* ti ^ ks tó Bí ti 68 ti £8 a fí S S tií SI IS B5 M fi 6i Ű B B 58 a B ti S Itt E iő ti á humánus Cíe&erali. Már egy ízben leszállítottuk kellő értékére a Triesti általános biztosító társaság ama bőkezűségét, amelyet a lapokban elhelyezett kommünikéiben, öndícsérő dithyrambusokban röpített világgá, hogy a társaság magyarországi igazgatósága az itthonmaradt kisebb fizetésű magyar tisztviselői és szolgái támogatására, az áprilisban már engedélyezett 50.000 koronán felül, augusztus ÍS-án újabb 50.000 koronát szavazott meg és azt szeptember hó folyamán kifizeti, Dgy_e bár ez nemes és dicsérendő cselekedet? A drágaság ugyan már oly tűrhetetlen, hogy a drágasági pótlék; szinte morálisan kötelező, de ha egy vállalat, amely magyarországi üzleteivel a befektetett tőke normális hozadékát magasan túlszárnyaló jövedelmeket szerzett a béke évtizedeiben, a háború hónapjaiban a törvény parancsoló kényszere nélkül csupán filléreket jelentő drágasági pótlékot ad is önként tisztviselőinek, ez mindenesetre elismerésre méltó cselekedet. Főként, ha ezt egy oly társasáig teszi, amely szociális körökben nem a legjobb hírnévnek örvend. Feltétlenül megemeljük hát kalapunkat a bőkezű „Generali“ előtt, csupán az önelismeréstől csöpögő nyilatkozat egyes kifejezéseit szedjük ki, íüzzük aláJ és rögzítjük meg a memento okaiból. Az első feltűnő kifejezés ez: ,,a Generáli magyarországi igazgatósága“. Hát ez ugyan kicsoda;'? Marco tíesso igazgató ur nem. Edgardo Mór pur go igazgató ur színién nem. Luigi Luzaiii igazgató ur ugyancsak nem. Mert ezek a központi igazgató urak, akik a magyar üzlet vezetésénél is diszponáltak, az olasz háború kitörésekor — ill* a berek: nádak, er-ek __megugrottak Triesztből. A velünk ellenséges igazgatóknak ugyanis egy kicsit meleg leit volna az a föld, amely nek k és tőkéjüknek oly dúsan kamatozta a jövedelmet,— i irredentísta érzelmeik olyan helyzetbe juttathat- J ták volna őket, amilyen helyzetű urakkal nem 1 szokott a Generáli életbiztosítást kötni. Rájuk hát nem vonatkozik e passáus, hanem nyilvánvalóan Pór Jakab igazgató urra. E bőkezűség tehát kizárólag az ő érdeme- Tisztán az ő humanizmusát dicséri az is, hogy a legszerencsétlenebb páriákat, az idén belépett napidijasokat a drágasági pótlék, tói elütötték, _ Második aláhúzandó passzus, hogy az áprilisban engedélyezett 50,000 koronán felül újabb 50.000 koronát fizetnek ki szeptemberben. Kérdés már most, hogy az első 50.000 koronát miért csak utólag áprilisban szavazták meg és nem az év elején, amikor már a kisfizetésű alkalmazottak javában koplallak? Vájjon csak azért-e, mert néhány havi kamatnyereséget akartak behozni a tisztviselők zsebe terhére és a másodikat Imiért csak szeptemberbon fizetik ki, ha már auguztus- ban megszavazták. Ismét az egy havi kamatmegtakarítás miatt? Vájjon csak ezért-e? Bizonyára ezért is. De nem csak ezért és nem főként ezért. A „Generali“ három főigazgatója kiszökött ellenségünkhöz. A Generáli igazgatóságában ebből kitünőleg irredentísták ültek — velünk ellen_ séges és nekünk veszedelmes ag táíorok -— akik itt ellenséges üzleti politikát folytattak a mi zsebünk megadóztatásának - belép tídijával és a magyar t'sztvíselők sanyargatása,., árán, A Generáli megszökött igazgatói — mint állítottuk és meg nem cáfolták .— Svájcon keresztül ma is irányítják itteni üzletüket. A Generáli az olasz hadíköl- csönre — tehát & mi állami megsemmisítésünkre, fiaink fegyveres leigázására — állítólag összesen tizenkét millió líra hadikölcsönt adott. Ezek a tények felháborodást váltanak ki, megtorlást köveiéinek és súlyos következményeket vonhatnak maguk után- A felzuduló haragot le keli csillapítani. Valamivel be kell tömni a közvélemény száját. Akkor s azért jött — mindig utólag, mindig garasos havi kamatokban spórolva — a „koszorú megváltás“. És végül még egy. A Generali a háború kitörésekor magyarországi alkalmazottaitól minden előmenetelt kategorikusan megtagadóit, a h,adbavo_ nult alkalmazottak közű] pedig a nőtlenek, fizetését 40 százalékra és a nősekét 80 százalékra szállította le. A Besso, Morpurgo és LuzZatí derék és kiváló igazgatótársa, a humánös és 50.000 koronákat hajígáió Pór Jakab miért inem állította vissza a rendes fizetéseket, az előmeneteli rendet? Miért adott ehelyett 50-000 koronákat? Hiszen a rendes fizetés becsületes kiutalása előbbre való a drágasáigi pótléknál! Azért, mert ezt Qem lehetett volna öndiosérő szókban feltálalni szociális jótéteménynek, ki- kommünikézni a Morpurgok, Bessok, Luzzatiék bűne elfedésére, a Generáli ellenséges üzelmei szépségfiastromául; ez nem hivalkodhatott volna koszorú megváltásként. Nem tisztviselőin akart segíteni a jótékony és szociális Pór Jakab — hanem a Morpurgók Generálijának kátyúba zökkent szekerén! A gyapjuközpont vajúdása. A gombamódra szaporodó központok legközelebb újból megsokasodnak: a gyapjuközpont (nem tévesztendő össze a már megalakult gya- potközponttal) szervezésére vonatkozó kormány- rendelet legközelebb megjelenik a hivatalos lapban. Az uj központ voltaképpen nem egyéb, mint a már eddig is fennállott textilkartel, textilbeszerzési iroda átszervezése oly módon, hogy a kormánynak és a hadseregnek is közvetlen befolyása alá kerül, A gyapjuközpont elnöke Weisz Fülöp lesz, a Kereskedelmi Bank alelnöke. Az igazgatóságban Vogel Samu vezérigazgató a zsolnai katonaposztógyárat, Kemény Manó igazgató a Besztercebányai posztógyárat, záporí Regenhardt Ferenc a pozsonyi és gácsi textilgyárakat, báró Liebig osztrák nagyiparos a temesvári posztógyárat és Kammer Szigfríed az újpesti Kammer- gyárat fogják képviselni, A központ igazgatója' J anowitz Simon, a kartel mostani irodájának vezetője lesz, A Központ különben részvénytársaság formájában fog megalakulni, 2000 darab ezer koronás részvényből álló 2 millió alaptőkével, A tőkét az érdekeltek jegyzik. Rizs és makaróni. A Fiumei első magyar rizshántoló- és keményítőgyár r.-t. a minap kommünikét adott közre, amelyből kitűnik, hogy a vállalat éveken keresztül megfelelő osztalékot tud fizetni még akkor is, ha szünetelne a rízsbehozatal, mert bőséges tartalékokkal rendelkezik, Budapesten és a vidéken a kereskedelem készletei úgyszólván teljesen kifogytak, az árak ennélfogva folyton emelkednek, A rizst leginkább ma is a hadvezetőség vásárolja. Egyik nagy bankunk igazgatója a rizshiányra és a rizsárak folytonos drágulására vonatkozólag a következő fölvilágosítást adta munkatársunknak: — Némi rízskészletekkel a Hitelbank, a Leszámítoló, Forgalmibank és a Fiumei rizshántoló rende keznek. A készletek pótlásáról nem lehet szó, mután a behozatal szünetel. Nincs is kilátás rá, hogy rizst be lehetne hozni. De ez nem baj, rizs nélkül is egészen jól megleszünk, A másik speciális olasz élelmicikk: a makaróni, még van elegendő. Olcsó olasz készletek is vannak még, azonkívül Ausztriában több helyen, mint Mar- burgban és Felsőcsehországban most is dolgoznak még a makaróni-gyárak. Információm szerint Magyarországon most, __. tekintettel az olasz beho zatal szünetelésére, — uj makaróni-gyárat fognak létesíteni. Az alapítók a gyárat Makón fogják felépiteníAz „Esztergom-szászvári‘‘ tőkeemelése. Az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya az Esz- íergommegyében szerződésileg (biztosított területeken már évek óta végez kutatásokat, amelyek kiváló eredményre vezettek: Csolnok és Dorog községek határában kiváló minőségű szenet találtak. A társaság a felkutatott szén kiaknázását mielőbb meg akarja (kezdeni. Az igazgatóság szeptember 27_ón tartott ülésében elhatározta, uogy részvényeseit folyó október ll-ére rendkívüli közgyűlésre hívja meg, melynek indítványozni ;°gja, hogy a nyitandó uj bányához szükséges összeg beszerzése végett határozza el a jelenleg 6 millió koronái tevő alaptőkének 10 millió koronára való felemeléséi, mely célból bocsásson ki zO.OOO darab egyenkint 200 korona névértékű uj részvényt. A kibocsátandó részvények felére, azaz 10,600 darabra biztosit!assék a régi részvényeseknek az elővételi jog, másik fele pedig adassék el , a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, a Wieíner
