Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)

1915-09-15 / 38. szám

Negyedik évfolyam Budapest, 1915. szeptember hó 15-én. 38. szám jniiaiiiniiiaiiiémniiigihütllDiiiHWgiHPIIIdlIIHtiitalÉiüitiaiiiniiiamniiKitfitamnitidluiamninnHiBinaiiM ELŐFIZETÉSI jtJMKt Egósx If W*l érre........................... 9 |f Egyes számok ka ft ft «■ MA a kiadóhivatalban* Várospolitikai és közgazdasági hetilap FmimlBm * Dac só Emil. dr. Szilágyi Hugó Mtmgfmlemik mindert szer- dán. Szén készt őség és kiadó hív atal t VI. kan.. Szív-utca • • • IS. szám Telefon ••••••• 137-S3 Eltalálta kegyelmes uram, Budapest közigazgatásának az a legfőbb baja, hogy hiányzik belőle a ke­reskedelmi szellem. És ki volna illetékesebb ennek az F életnek a kimondására, mint a földmivelésügyi miniszter, az agrárpolitika hivatalos vezére Magyarországon, ő mondta a füszerkereskedők küdöttségének, hogy több kereskedelmi szellemet kell belevinni a városi igazgatásba, Ő, a legfőbb agrárpolitikus már régeru rájött arra, hogy merkantilista szellem nélkül még az agrikultur közigazgatás >sem lehet el. Műtrágyakartel, szeszkartel, cukor- kartel gondoskodnak a trágyázó, szesz- és cukorrépa termelő gazdák jólétéről, a birtok- politikát pedig ,,altruista“1 alapon, de erős kereskedelmi szellemmel ugyancsak egy bank csinálja. Ez a lelek szálija meg tehát a város urait is és akkor boldog lesz nemcsak a vidéki, de a fővárosi magyar is. Mert valósággal fölháborító, mennyire irtó­zott eddig a főváros igazgatása mindemtől, ami ,,üzlét‘‘, Polgármester, alpolgármesterek, tanácsokok^ ügyosztályok, üzemek igazgatói a középkori aszkéták puritánságával utasítot­tak el mindenkit, aki olyan javaslattal, ötlet­tel jött a közgyűlés elé, amelynek valami üz­leti színe volt, amelyről valaki keresni akart. Nem adtak és nem vettek a közgyűlésen tel­keket, nem építettek, nem szabályoztak, nem kötöttek hitelműveleteket, mem adták kon­cessziókat, szubvenciókat, mihelyst, észrevet­ték, hogy azoknál valaki előnyökhöz juthat, A közgyűlési teremből kizártak mindenkit, aki a városon keresni akart, aki a várossal bármily érdekösszekötitetésben volt, A köz- élelmezés bajait úgy oldották meg, hogy a vá­ros nem bízott kereskedőkre semmit, nem adott hasznot, jutalékot senkinek, maga látott el mindent: bevásárlást, eladást, szétosztást. A kijárókat, kufárokát, provizíósokat korbács­csal kergették ki a Károly-köruti szent haj­lékból. Ennek a rideg bürokrata puritánságnak meg kell szűnni. Államé;, várost, megyét ezentúl úgy kell kormányozni, mint egy részvénytár­saságot. Osztalékalapon, provizíós alapon és tanítieme alapon, A kéz kezet mos és a ,,leben und leben lassen“ elve alapján. Az agráriusok vezére, ime, meghajolt a merkantilista szel­lem előtt, Uj korszak következik, a merkan- tilís közigazgatás korszaka, mely megszüntet minden szociális nyomorúságot a fővárosban^ csakúgy, mint a vidéken. És ha így lesz, ha a legfelsőbb helyről érkezett buzdítás szerint teljesen üzleti alapra fektetik a közigazgatást, akkor Vázsonyi Vilmos szavai kibővülnek, mert akkor városatyának lenni szégyen lesz, de — hasznos. Két röpke hír száguldott végig az országon s a két hír­ben mennyi öröm, mennyi vigasz, mennyi elégtétel! Jónás társasága kibővült, uj víziló született az áll at kertben. Ez volt az első je­lentés, amelyhez hozzáfűzték, hogy az új­szülött kitünően érzi magái, nem panasz­kodik tejhiányról és dicséri Budapest taná­csát■ A másik hir arról szólott, hogy a sajtó képviselőinek és a tizes bizottság képvise­lőinek megmutatlak vagy kétezer darab ser­tést éis. elvezették őket egy pincébet ahol nem volt meglepetés a jövetelük, úgy hogy példás tisztaságban és rendben találhatták a zsíros hordókat. Mindebből pedig arra kellett a meghívottaknak következtetnit hogy a bölcs főváros, bőségesen gondosko. dott sertéshúsról és zsírról. Holott a szépen felkzzott disznók és a csinosan kitisztoga­tott zsirpincék még nem jelentik azt, hogy a főváros hús- és zsirszükséglete biztosí­tottnak tekinthető. Nagyon miniatűrnek, kisszerűnek, értékes mintának, kezdCluges. próbálkozásnak, Potemkin-dolognak tetszik az egész, ha meggondoljuk, hogy az összes városi sertések alig pár heti sertéshús fo­gyasztását tudják kielégíteni a pesti publi­kumnak és a sertésvásárlás is, a zsírkészle­tek halmozása is csak azt a célt kívánja szolgálni, hogy a város sakkban tartsa a hús- és zsiruzsorásokat. Hogy ez mennyire sikerült eddig, árról jobb nem beszélni. A pékek a mi drága, nagyon drága és egyre drágább barátaink, vidéki körútra indultak. Temes­váron nagy botrány volt, mert a budapesti vákipartestület elnöke állítólag azért uta­zott odaf hogy a temesvári pékeket a ke. nyérárak emelésére igyekezzék rábírni. Nem bizonyos, hogy csakugyan igy volt, de jel­lemző, hogy a pékeket erre az agitációra képeseknek tartja a közvélemény. A buda­pesti ipartestület elnökének hóditó kőrútjá­hoz a fővárosnak is volna egy-két szava, mert hiszen világos, hogy a temesvári ár­emelés minden pestisnél gyorsabb utón ér­keznék Budapestre Jó lesz tehát éber figyelemmel kisérni ezeket a vidéki kirán­dulásokat és nem árt, ha a budapesti pék urak magukba szállnak, látván a tömegun. dort, amely az áremelés hírére az országot elfogta. A Kárpátokban ujraépülnek az orosz hordáktól elpusztí­tott falvak. A nemzet áldozatkészsége pá­ratlan lelkesedéssel segíti gyakorlati kivi­telhez azt az eszmét, amelyet Németország a keletporoszországl falvakban már meg is valósított. Nap-nap után olvassuk, hogy Debrecen, Nagyvárad, Kecskemét, Szabadka és a többi magyar város a nemzeti köteles­ségnek mily nagy részét vállalta magára. Egyedül Budapest, a magyar főváros hall­gat, egyedül a főváros tanácsa késik az elő­terjesztéssel. Nyilván attól fél a tanács, hogy a Kárpáti Budapestnek — a nagyobb hasonlatosság kedvéért — szőröstül-bőrös­tül átengedi Budapest közönsége az egész tisztelt tanácsot. Fock tanácsn ok nyilatkozik az Andrássy-ut burkolásáról, a wil- lányi-uti c saloraa építésről, kőbánya vásárlásáról és egyebekről. A múlt héten versenytárgyalási hirdetés jeleni meg az Andrássy.utnak fával való burkolására vonatkozólag. A Fővárosi Hírlap munkatársa megkérdezte Fock Ede tanácsnokot, az ut- és csa- tornaépitő ügyosztály vezetőjét, hogy az eddigi vállalkozónak, a Neumann és társa cégnek le­járt-e a szerződése, vagy egyéb okok késztették áz ügyosztályt a szerződés fölbontására. Fock tanácsnok a következő felvilágosításokat adta: — A Neumann és társa céggel kötött szerződés dejárt és igy igen természetes, hogy a versenytárgyalást kiirtuk. A saj­tóból azonban értesültünk Neumannék vi­selt dolgairól és igy meg kell keresnem és meg is fogom keresni az ügyészséget, hogy mitevők legyünk. Egyelőre a fogva levő Neumann helyett fiai vezetik a mun­kálatokat. — Úgy tudjuk, a középtési bizottság elhatá­rozta, hogy az Andrássy_utniak az Oktogon-tértől a ligetig terjedő részét asztali-burkolattal kell el­láttak Most mégis kőburkolásról szól a verseny- tárgyalási hirdetményi? — A középitési bizottság ezt tényleg el­határozta és ehhez a határozathoz a ta­nács is hozzájárult. Egyelőre azonban) a háború folytán beállott aszfalthiány meg­akadályoz bennünket abban, hogy a hatá­rozatnak érvényt szerezzünk. Különben is vannak ezen az úttesten olyan részek, amelyekért Neumannéknak, az eddigi vál­lalkozóknak, 1918-ig terjedő jótállásuk van. Természetesen ez a jótállási köte­lezettségük 1918-ig minden körülmények között fönnáll. Az esetleges uj vállalkozó majd azokon a részeken fogja a javítási mukálatokat végezni,, amelyek nincsenek] benne Neumannék jótállásában, — Jóváhagyta-e már' a belügyminiszter a Villányi.uti csatorna építési munkálatainak ki­adását? — A belügyminiszteri jóváhagyás már megtörtént és a munkálatok is folyamat­ban vannak. Orosz foglyok dolgoznak a villányi-uti főgyűjtőcsatorna munkálatain és éppen most irtam alá azt a kérésün­ket, hogy még több foglyot bocsássanak ren­delkezésünkre, mert az őszi idő bekö­szöntésével, amikor legkisebb a Duna, most kell megépiterjünk a csatorna kitorkollá- sát. Ezzel kapcsolatban azonban meg akar­juk csinálni az Ördögárok bebo'ltozását is, amely szintén nagy munka és elsőrangú érdek­— Az ügyoszály legnagyobbszabásu ter­ve most a balparti csatornázás megvalósi- Msa, Az óbudai csatorna már készen van. Némi késedelmet szenvedett ugyan a do­log, mert a kerekek és zsilipek szállítása, amelyek külföldön készül ek, a háború miatt nem voltak szállíthatók. Most azon­ban már megérkeztek és ma már semmi akadálya nincs, hogy az óbudai csa'omát, amelynek költségei két millióra rúgnak, a jövő hónapban ünnepélyesen átadjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom