Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-09-08 / 37. szám
Budapest, 1915 szeptember 8. Tüzves^sdelmes mulatóhelyek. A városházán — minit a Fővárosi Hírlap megírta __a tűzrendészetnek uj alapokra való helyezé sére gondolnak és most tanulmányozzák ezt a ; kérdést. Amikor erről van szó, nem hiábavaló I munka a mulatóhelyek pótszék.rendszerének föl- emliitése. Mert a pótszékek az összes mulatókban rendszerré lettek. A tulajdonosok a színházaik befogadóképessége szerint fizetik a közterheket és már ez is elégendő ok lenne, hogy ai vasárnapi hanm'nc percenttel megnagyobbított „ház “-at már csak fiskális szempontokból í.s figyelembe vegyük. De vannak ennél sokká1! fontosabb szempontok is. Ott van a közönség kényelme, melyet hia sehol nem is, de a mulatóhelyeken méltán követelhet meg. E helyett azonban a heringes hordók mintájára berendezett nézőtéren szorongani, tülekedni, egymás lábát taposni és az elfoglalt átjárókon bukdácsolni —• ez igazán nem tartozik a közönség kényelméhez. Mindenek! ö lőtt pedig egyenesen életveszélyes fenyegetés a< szemérmetlen mértékben elharapódzott pótszékrend- szer. Aki látott már egy budapesti mulatóhelyet Budapesten vasárnap este, annak nem lehetnek kétségei az iránt, hogy egy esetleges tűzvész alkalmával! a .székekkel túlzsúfolt nézőtér a szórakozó közönség Ököritója lehet. Erről nem kell sokat beszélni, ezt látni kell és akkor1 biztosak vagyunk benne, hogy az uj tüzrendészeti szabályzat ebben is szigorúbb lesz, aminthogy a .színházak, mulattok és mozik tűzbiztonságának megítélésében egész általánosságban is .szigorúbbnak kell lennie. De ez sem elegendő. Az uj tüzrendészeti szabályzat még a kodifikálásig sem jutott el é.s addig is gátat kel] vetni a veszedelmes vísz_ szaélésnek. Most kezdődik a szezon, most van ideje, hogy a visszaélőket megrendszabályozzák és hinnünk is kell, hogy az illetékes fórum nem fog szemet hunyni ez előtt a víszás tény előtt akkor, amikor a mulatók minden látogatója! .aggódva lépi át a küszöböt, mert nem tudja, hogy egy katasztrófa esetén hogyan juthat ki a mulatónak csúfolt heringes hordóból. Az uj városatya. A napokban elhunyt Gell éri Mór a főváros tanácsának is a tagja volt. Utódja az első virilista póttag, Perlesz Dezső lesz, aki a Perlesz-féle .sertésvágó junior főnöke. Perlesz Dezső mérnök ember és csak később lépett be az atyja, Perlesz Gerzson cégébe, Amerikában és Dániában tanul- mányutakat tett és ő hozta Budapestre Dániából elsőnek a serté^pörköldéket, A zsír és disznóhus nagy konjunktúrái természetesen ezt a céget is a leggazdagabbak sorába emelte. Az uj városatya félmillió koronát jegyzett a két hadiköl- csönből. A TŐKE A kartelekről. —- Szén, cukor és petróleum. — A kartelekről egész könyvtárt írtak már össze a nemzetgazdasági tudcmáqy mivelői. Vannak ennek az intézménynek hires, szenvedélyes ellenségei, de egyben olyan hivei is, akiknél komoly, jóhiszemű és becsületes meggyőződés, hogv a kartelekre szükség van Az első tábor avval érvel, hogy a kartel leköti a versenyt, nem engedi érvényesülni a kínálat 'és kereslet hatását, korlátozza a termelést, diktálja az árakat és jogtalanul megadóztatja, megsarcolja a fogyasztást. A másik tábor viszont a karlelek nagy előnyének ismeri el, hogy a termelés szabályozva van, az árképződés ment' a nagy hullámzásoktól, az értékesítés nyugodtabb, egyszerűbb, biztosabb és olcsóbb, ami végeredményben a termelést is olcsóbbá teszi és a fogyasztónak is javára szolgál és igy .ovább és igy tovább- Egy azonban bizonyos A inai rendkívüli viszonyok között a karlel működése jótékony, sőt szükséges lehet. Lát.uk például, hogy Németországban a kormány szinte erőszakkal kényszerűét.e a rajna—wesztíáliai szénbányákat, hogy ismét kössék meg a felbcmlani készülő szindikátust. Miért? Mert a háború alait a kartel megkönnyíti a kormánynak az illető termelési ág ellenőrzését, termelő, értékesítő és árpolitikájának irányítását. A kormánynak az ilyen köz- poniositctE egyöntetűen irányított iparágakkal szemben sokkal könnyebb a helyzete. Mert hisz látjuk a gabonánál, kenyérnél, egyes élelmezési cikkeknél, hogy a kar- telnélküliség egyáltalában nem akadálya a végnélküli árfelhaj tásnak Ellenben a kartelált iparágaktól annál inkább el lehet várni egy mérsékeltebb, humánusabb árpolitikát, mert hisz ők a békében is elegeit keresnek, nincsenek reászorulva rendkívüli háborús nyereségekre. Most keli tehát megmulatr.ick, hogy a kartel a szolid, biztos árképződés eszköze- Itt ezenfelül hatalmas gazdag részvénytársaságokról van szó, me'yek mögött még hatalmasabb pér.izcsopor- tok állanak. Tehát, mi sem volna természetesebb, minthogy jó példával járjanak elől és az árak megállapításánál némi önmegtagadás t, az eladás és szállítás terén pedig, éppen szervezettségüknél fogva, rendet, pontosságot, megbízhatóságot és előzékenységet tanúsítsanak a fogyasztóközönséggel szemben. Ám ha ezt önszántukból elmulasztják, itt van a kor- mány, melynek elég eszköz van a kezében, hogy a kartelekeí a köz és hadviselés érdekeinek nagyobb tiszteletére kényszerítse. De hogy van ez a gyakorlatban? Itt van mindenekelőtt a cukorkartel. Elatalmas gazdag vállalatok szövetsége Az unalomig ismeretes, hogy cukorkivitelí ország vagyunk, és sokszorta többet termelünk, mint amennyit elfogyasztunk. A maximális árakat tulmaga- san, a kar telek érdekeinek túlságos figyelembevételével állapitolták meg. Jó! Ezt elszenvedjük- De miért vannak ezek az örökös zavarok a cukorellátás terén- Miért! nem lehet a fővárosban egy kil ó cukrot kapni, óraszámra való utánjárás nélkül? Miért nem lép közbe a kormány és a. főváros? És végül még egy ártatlan kérdést: Miért nem teszik közzé a cukorgyárak mérlegeiket? Szégyelik talán horribilis nyereségeiket? És miért olyan drága a szén? Miér; oly megbizhatlan a minőség? Hisz a kormány gondoskodott róla, hogy elég munkaerő álljon a szénbányák rendelkezésére? Szénhíány nirxs sem magyar, sem cseh, sem sziléziai szénben. A magyar szénkarteínek ezt az egyeduralmát tehát! igazán nem tartozik tűrni az ország, ipara, ha a kormány némi jóakarattal van iránta. És legvégül a petróleum. A lapok most tették közzé a „Magyar Gazdaszövetség“ panaszos beadványát. Ebből megtudjak, hogy ha volt is némi zavar a galíciai nyersolajtermelés körül, a petróleumfinomitók Romániából kaptak nyersolaja; elég bőségesen és elég olcsón, 15 koronás áron. Még is 102 koronát kérnek nagyban és mire a szegény falusi nép asztalára kerül, már 1 korona 20 fillérbe kerül kilója. A petróleumfinomítók nem olyan szemérmesek, ők már közzé teszik számadásaikat. Az egyik nyeresége az előző évvel szemben 1 és fél millióról, három millióra, a másiké 380.000 koronáról 590.000 koronára, a harmadiké 350.000 koronáról közel egy millióra emelkedett. Nagyon szomorú dolog az, hogy a magyar fogyasztó közönség még a mai nehéz viszonyok között is csak a káros, rossz hatását érzi a karteleknek. És nincs hatalom, mely ezt a kíméletlen árdiktaturát, a fogyasztás érdekeinek teljes semmibevevését mérsékelné. 3 A villamossági tröszt szanálása. Amióta nyilvánosságra került, a börzén és pénzügyi körökben sokat beszélnek a villamossági trösztről amelyet iosszul sikerült üzleti vállalkozások következtében nagy veszteségek értek. A nagy fényűzéssel átalakított „Arad_hegyaljai mo- toros-vasut" 3 millióval, a nemrégiben épített „Pécsi villamossági rt." 1 és fél millióval tartozik a .trösztnek- amelynél körülbelül hét millió ko róna fedezetlen veszteség mutatkozik. A fő- bajt az okozta, hogy az aradhegyaljai vasutat, amelyre ráfizetett a tröszt, nem akarta átvenni a Máv. A többi telep és vasút is keveset jövedelmezett és húsz év alatt mindössze csak 800.000 kor. tartalékot tudtak félre'enni. A konstantinápolyi telep és az ujvidék.mitrovicai viilámos jövedelmét pedig a háború befolyásolta úgy, hogv ezeken sem keiesett a tröszt, amely állandóan aránytalanul nagy összeget, 7—800.000 koronát fizetett ki osztalék címén. A vállalat pénzügyi bajaira elsőnek Sebes.ztha Kolos jött rá, aki mint a) Hitelbank igazgatója, tagja volt a tröszt igazgatóságának. A trösztnél érdekelt „Trieszti lég- szeszfársulat“ azon az állásponton van, hogy a veszteségek nem uj keletűek és miután ő 1912- ben vett át 7000 darab trösztrészvényt- a régi veszteségekért nem vállalhatja a következményeket. Éppen ezért a részvényeknek készpénzben való visszavásárlását követeli. A légszesztársulat nevében dr. Camus Ernő intézi a tárgyalásokat. A tröszt alaptőkéjét minden valószinüség szerint 50 százalékkal lebélyegzik. A vállalat részvényei a tőzsdén 170-—180 koronáig csúsztak le. Kötvényei szintén erősen estek, mert Bécsből nagyobb tételeket kínáltaik eladásra. A vállalat igazgatóságából természetesen ki fognak válni a trieszti légszesztársulat emberei. Az ügyvezető igazgatóság azonban megmarad a helyén. A trösztöt most Kovács igazgató vezeti, a.k;t Tolnay Kornél helyébe Németországból hoztak a tröszthöz, évi 60.000 korona biztosított jövedelemmel. Megindul az osztálysorsjáték. Mint pénzügyi körökben halljuk, az Osztálysorsjáték rt. abbamaradt húzásait október 7-én tovább fogja folytatni ott, ahol annak idején abbahagyták, az ötödik osztálynál. Az Osztálysorsjáték rt. erről már bizalmasan értesítette is. az ügynökségeit. Arról, hogy a befizetett pénzek kamataival mi történik, hogy a kamatokat meg- téritilk-e a sorsjegyek tulajdonosainak, arról persze nem beszél a társaság, amelynek még a sorsjátékok szüneteléséből is szép haszna volt. A kincstár tűzifát termel. A kincstárit erdők kitermelésében nagy jelentőségű változások fognak bekövetkezni. Mint ismeretes, eddig a kincstári erdők faanyagát nyilvános árveréseken licitálták el, a legtöbbet ígérőnek. A jövőben az értékesítésnek ez a módszere meg fog szűnni, mert a kincstár saját maga fogja kitermelni a faanyagot házilag és az igy nyert faanyagot fogja értékesíteni. A földművelésügyi kormány már hozzá is járult a> kincstári erdő- igazgatóság uj javaslatához, amely meg fogja szüntetni a fatenmelők nagy árfelhajtását, a tul- kalkulácíót és az ennek eredményeképpen bekövetkezett horribilisen magas faárakat. A fakitermelés ugyanis kincstári üzemben lényegesen olcsóbb lesz és így, ha a fakartel erőszakos üzleti politikájával fel nem veri az árakat, akkor az árakban lényeges csökkenéseknek kell majd bekövetkezni. IM Kiadja: a „FŐVÁROSI HÍRLAP“ lapkiadó-vállalat. A kiadásért felelős: Dacsó Emil. Merkantil nyomda, Havas és Lehner.
