Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-08-18 / 34. szám
Budapest, 1915 augusztus 18, ség szempontjából is, mert ezáltal a minden egyes esetben való határozás helyett, általános elvek jutnak érvényre, Egyéb terveink között ott van meg a város újból való felmérése is. A mérések jelzései bizony jobbára elpusztultak, vagy megrongálódtak Nagyon nagy szükség van ennek a munkálatnak a végrehajtására is, sajnos azonban, épein a mi munkaerőink közül, akikre ez tartozik, igen sokan teljesite- nek hadiszolgálatot. Szóval, terveink volnának bőven, az előkészületeket is minden tekintetben megtettük, csak a háború mielőbb való befejezése alkálimat nyújtson azoknak kivitelére. aBBMBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB»MBBBBBBBBBI Kisiparosok veszedelme. SzooiálpoSitikaá baklövés. Büszke, dicsekvő kommüniké hirdette, hogy a főváros tanfolyamét nyit a. derék házmes.e- rek számára, akiknek módjukban lesz ilye- ténképen magasabb képzettséghez ju.ni és ezen a réven még inkább lenézni a szegény partájt. Ez azonban a kisebbik szempont. Hiszen a házmesteri gőg.már ma is olyan magaslatot ért el, hogy szinte lehetetlen, hogy még magasabbra hágjon. A fontosabb az, hogy a főváros bölcs szociálpolitikája ismét merész ütésre készül- Ennek a másik ütésnek a nyomán egy sereg becsületes iparosnak a kezéből hull ki a kenyér és a merész szociológiai újításnak használ a szánalomra méltó háziurak fölözik le. Szegény háziurak! Kénytelenek voltak Wildner tanácsnok urat szegényes fiakkeren fölkeresni, mivel hogy az autókat besorozták, autotaxit pedig nehéz kapni. Szomorodott szívvel és könnyes szemekkel adták elő panaszaik özönét a jószivü tanácsnoknak. Háború van — mondták — nem lehet megélni. A házat illenék megmenteni az időelőtti összeomlástól. És ez sok, nagyon sok pénzbe kerül. | i - .i-.u-bz-vidio belekerül negyedevenkini 120 koronába, a kőművesmunka is fölemészt ötven kororuít Ötven korona malterre — rettenetes összeg! Próbálkoztak olyan házmesterek alkalmazásával, akik mindenhez értenek, ami egy budapesti házban szükséges. Ezek a derék ,,Mann für alles‘‘-ek, amikor alkalmazták őket mindenhez értettek, mindent vállaltak- A villany, a gáz, a vízvezeték, a lift, a lakat, a seprés, a mázolás, a téglarakás — mind a kisujjukban volt. A végén aztán kiderült, hogy csak a kapupénz szedéshez értenek. De ahhoz aztán jobban, mint a legvihar- edzetlebb végrehajtó, y— Kifejtették azután Wildner tanácsnok előtt, hogy a szociálpolitika is kétoldalú érem. Módja van annak egy kis szofizmával akár a nagytőkééi is segíteni Valahogy ez lehetett a magja a budapesti házmester-képző főiskolának. Wildner tanácsnok felcsigázott fantáziájában mindenesetre az ideális házmester tipusa alakult ki, talán jó szándékok vezették, de teljesen elhibázta a dolgot. A magyarázata ennek, hogy ezen a réven a háziurak négy, vagy hathetes kurzus után minden néven inevezendő szakmunkát ingyen elvégző házmesterekhez jutnak. Hogy az.án milyen lesz az a munka? Semmi esetre sem olyan, ami közbiztonsági és egyéb szempontokból megbízható lenne. Komoly szakmunkások helyett egy csomó kontárt, a mes- térségéhez alig konyitó házmestert szabadi'a nak rá azokra a szakmunkásokra, melyek eddig az iparosok egész tömegének biztosították a megélhetést. Hogy milyen viszás ez a helyzet, annak leg- eklalánsabb bizonyitéka, hogy az ipartestület iparigazolványt csak annak adhat, aki három esztendeig inaskodott és munkakönyvével iga zolja, hogy legalább jó pár évig mint szakmunkás dolgozott. Ha tehát Wildner tanács nck korcsszülött ötlete komoly formát ölt, akkor előáll az az abszurdum, hogy bolond lesz az a budapesi háziúr, aki el nem végezteti a házmesterével a főváros által alapito i kurzust. És akkor minden házban kontár házmesterek fogják végezni az összes szakmunkákat. Végeredményben pedig tönkre mennek a kisiparosok, akik eddig a budapesti házakban előforduló javítási munkálatokat végezték. A főváros elveszti becsületes adófizető polgárainak egész tömegét, amit — ugy látszik ■— az eAövelkezendő 18%-os községi adóemeléssel igyekeznek majd pótolni. Ám pusztuljaraak az apró adógarasok alanyai, csak a háziurakat kíméljék meg a restaurálással járó kiadásoktól. Budapesten a villanyszeretők, a vízvezeték- szerelők, bádogosok és lakatosok két csoport- j ra oszlanak. Vannak nagy cégek, amelyek uj épületek munkálatait vállalják és vannak kismesterek, akik a javítási munkából élnek. Hogy kellőéin jellemezzük a szociálpolitikai ügyosztály baklövését, föl kell jegyeznünk, hogy az iparigazolvánnyal bíró mesterek közül legalább 90%-a ilyen javításokból él- Ilyen az aránya annak a pusz itásnak, amelyet a házmester-főiskola a szakiparosok körében igein könnyen okozhat- Nem lehet kétség iránta, hogy amikor a főváros uj ,,intézmény ének“ megnyitásakor ilyen veszedelmek vetik előre árnyékukat, akkor sürgőser.i határozni kell az intézmény megszüntetése iránt. Sem a háziurak, sem a házmesterek nem kényeztettek el benníinke. annyira, hogy a fővárosnak az ö érdemeik jutalmazásaképen egész iparágakat lenne joga tönkretenni, «B«níSíBiiaiiait««i!tnBs«iBt«sas«ii!81B8aHJ,#atE1iJ;.Sia£ Husgondok a városházán. Szünetel a behozatal. A hirdető-oszlopokon még ott olvashatjuk a plakátokat^ hogy a külföldi hús megérkezett és a megjelölt helyeken kapható. Ezt hirdeti a polgármester, a valóságban pedig úgy fest a dolog, hogy Budapesten egy deka idegen származású nust sem lehet vásárolni. Hogy miért nincsen külföldi hús? Erre nézve a sajtóban már elhangzottak a fölvilágositások. Ez az akció i.s tehát, mint a közélelmezési ügyosztály, annyi szerencsétlen más vállalkozása, zátonyra jutott. A .hibA ott kereshető, hogy Folkusházyék megint 111 ^7yt>l É ---' £ T,,; i . • ,1 V, < -- rro giiali nozza a nuseiiatas kérdésének megoldásához, Megismétlődött az eset, ami a közélelmezés körül annyi sokszor megtörtént, hogy az ügyosztály a husüzletet ügynök utján kötötte meg. Ezúttal ;az ágens egy Pahlen nevű berlini kereskedő volt, aki viszont a Berliner Grosseinkauf Gesellschaft-nak az embere, Pahlen és a berlini társulat Németországot és Ausztriát is ellátták külföldi huosal. Végre aztán kinyillott az ügyosztály szeme is és hogy az ügynöki rendszer most íis bajokat okozott, ahhoz az eszközhöz folyamodtak, amelyet eredettől kezdve alkalmazni kellett volna. KikiilcL íék ugyanis Reich Samut, az élelmiszerüzem vezetőjét és Breuer főállatorvost, hogy egyenes ösz_ szekötiteíést szerezve, gondoskodjanak a Budapest számára (szükséges friss húsról. Értesülésünk szerint, e hó végén ezen az utón lesz is már olcsó húsúnk. iaSSBKRIDIBBHIBBBIBB B3 ■ B ■ ■■ ■ konzorciuma. Mesterségese:? emelik a húsárakat. A konzervgyár néhány hét előtt beszüntette a vásárlást és emiatt folyton apad a felhajtás, Hir szerint azonban a gyár nemsokára újra üzembe kerül ós ennek hatását a marhaárak emelkedésében már most is érezni lehet, A helyzet hétiől. hétre nehezebb lesz, annál is inkább, mert leg utóbb két helybeli nagyvágó: Himler József és Redner Samu konzorciumot alakítottak és £ konzervek gyártásához (szükséges húst a buda pesti piacon ez a korzorcium fogja bevásárolni. Az árak csökkenését az is megakadályozza hogy a budapesti vásáron «sok az olyan bizomá. nyos, akiknek igen furcsa szerepük van. Ezek i bizományosok, ha látják, hogy nincs nagy keres let, táviratilag visszatartják a vidékről elindítót marhákat, nehogy azok lenyomják az árakat. A; ilyen machinációkat, amelyek mind a közönsé« zsebére dolgoznak, a közélelmezési ügyosztály nak kötelessége volna megakadályozni. De mi törődik ezzel az ügyosztályi? A felvágók a csar nokokban éppen úgy dolgoznak, mint azelőtt, ; nagycsarnok hűtői még mindig a felvágók árdrá gitó céljait szolgálják. Városházi mozaik. Elfogyasztott minta zsemlyék. — A sebesült szerencséje. Az elmúlt héten Bódy alpolgármester a közélelmezés kérdéseiben informal.a a sa]to képviselőit. Szólott a fehér süteményről is, majd azt ismertette, hogy mit kivannak a pékek. Elmondotta, hogy a pékek nincsenek megelégedve a zsemlye négyfilléres araval, de — a pékek szerint — korántsem a négy fillér miatt, hanem azért, mert igy nem tudnak elég szép zsemlyéi sütni. Ha a főváros belemenne abba, hogy hat fillérért adjanak egy zsemlyéi, akkor olyan piros és ropogós zsemlyét tudnának sütni, hogy Budapest lakossága talár? tűnte.ést rendezne a pékek mellett Tudvalévő, hogy a tizes közélelmezési bizottság később úgy határozott, hogy a zsemlye négy dekás legyen és négy fillér maradjon az ára. Akkor azonban még reméltek a pékek s tizenkét gyönyörű mintát csináltak a főváros számára. Különböző súlyú és áru zsemlyéket, még ötfilléres tipusuakat is, hogy a fővárosnak bő választék álljon rendelkezésére. Amikor Bódy részletesen ismertette a pékek kívánságait, ki jelente.te:-- Mos: pedig be tcguk mutatni az uraknak a zsemlyemintákat. Becsöngette a titkárát s megkérte, hozza be a mintákat. A itkár néhány pillanat múlva szomorú arccal tért vissza : — A miqták nincsenek meg.-— Hát hol vannak?-— Megetjék a szolgákBody haragosan mondotta :-— De hiszen a zsemlyéken pecsét volt, azonkívül kékceruzás följegyzések! — Azokat is mege'ték, — jelentette a titkár. Ilyenformán a pékek hatfilléres zsemlye- mintái a város szolgáinak a gyomrába vándoroltak. Úgy látszik, a közönségnek csak ja* vára szalgált az eset, mert a hatfilléres zsemlyék terve meghiúsult. Az első és utolsó hatfilléres zsemlyéket a városi szolgák ették meg. A városházára gyakran járnak föl panaszo sok, akik hadsegély-ügyeket akarnak elintéz- tetni. Többnyire vadházasságban élők, akiknek állandóan bajuk van a segélyezéssel. Hegy mi történik velük, meghallgatják-e őket s csakugyan) segitenek-e rajtuk, nem tudjuk * A minap egy szegény, sebesült káplár jött fel a városházára. Az asszonyára támaszkodott ; még így is alig tudott felvánszorogni a lépcsőn. Idegenkedve, félve nézett körül s keresett ot: valakit, akit megszólíthatna. Éppen akkor jöt ki Bárczy polgármester Bódy alpolgármesterrel a hivatalából s a szegény, sebesült káplár véletlenül a polgár- mestert szólította meg : Kérem, hol intézik itt a hadisegély- ügyeket ? A katona valószínűen nem volt elkészülve arra a válaszra, amit kapott, A polgármester és az alpolgármester részletesen kikérdezték a káplárt, majd a polgármester kihivatta Lamoiie fogalmazót s azt mondta neki : —í Kalauzolja ezeket a városházán. Nézzék meg, jár-e nekik segély, ha pedig rém jár, adjanak nekik a segitő-alapból. A káplárnak meg az asszonynak tágra nyílt a szemük a csudálkozástól : vájjon micsoda urat szólítottak meg ? Aztán boldogan, köszönő et hálálkodva meritek el Kétségtelen, a káplárnak nagy szerencséje volt. Most már csak azt kellene tudni, hogy mi tör énik azokkal, akik sem Bárczyval, sem Bódyval nem találkoznak a folyosón ? . . ,
