Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-12-25 / 52. szám
^omkostSlkvgp_ Budapest, 1915 december 25. 8 __ Opa r Bénzügy Váfíaíkozás Kei eskeödem A drágítás — bűn. Az országgyűlés törvényt hozott, mely büntetéssel sújtja az árdrágítókat. A javaslat bírálói — első sorban Vázsonyi Vilmos — kimutatták, hogy az uj alkotás nagyon bátortalan és félszeg munka, meghatározásai hézagosak és homályosak és nagyon sok rést engednek, melyen az árdrágítók kibújhatnak és a büntetéstől szabadulhatnak. A német birodalmi törvény és az osztrák törvényerejű császári rendelet, mely már régebben életben van, sokkal alaposabb és szigorúbb kodifikáció. Ez kétségkívül úgy is van, és ha a törvényalkotás céljaként csupán a gyakorlati és közvetlen hatást tekintjük, aligha várhatunk tőle valami nagy eredfnényt. A drágaság nem igen csökken érezhető módon és azok, akiknek érdekük és törekvésük, hogy az árak tovább emelkedjenek, alig fogják magukat munkájukban zavartatni. De azért mégis nagy dolog ez az uj törvény. Épen azért, mert a tűrhetetlen viszonyok kényszere szülte, épen azért, mert oly félszeg, oly nehézkes, olyan bátortalan. Meglátszik minden során, hogy merőben uj útra indult vele a kormány és törvényhozás és ez az ut nehéz és szokatlan. Gyakran hallani azt az aggodalmat, hogy ez a rettenetes világháború nem változtatja meg a gondolkodást, nem alakítja át az elméket és a háború után sem lesz több szabadság, több megértés, több haladás. Utalnak példákra is: íme hiába volt Magyarországon a nagy tömegek mindent elhomályosító hősiessége, a jogkiterjesztés gondolata elöl még mindig elzárkózik a magyar törvényhozás. A demokratikus és szociális haladásnak, mely a gondolkodó elméket hevíti és a nagy tömegeket egyelőre még szervezetlenül és öntudatlanul áthatja, még ennyi hősiesség, önmegtagadás és áldozatkészség után is leküzdhetetlen akadályai vannak a vezető osztályok önzésében és maradiságában. Ám ez a kis törvény az árdrágítóik ellen, jobb kedvre derítheti és jobb reményre jogosíthatja fel a pesszimistákat. Mert ez a törvény első lépés egy uj iránya, egy uj világnézet felé. Nehézkes, bátortalan, határozatlan, botorkáló, mert nehezen, félve szánták rá magukat, akik megtették, mert a viszonyok ellenállhatatlan nyomása alatt tették meg. De épen mert első lépés a szónak igazi értelmében: forr a dalin i lépés. A világháborúnak kellett elkövetkeznie, hogy végre kodifikálják azt az uj jogelvet: az árdrágítás — bűn, melyet az állam hatalmával és szigorával büntetni kell. Gondoljuk csak el, micsoda változás ez az eddig uralkodó jogi és gazdasági felfogásokkal szemben. Hiszen eddig az államhatalom és a társadalom minden szervezete azon dolgozott, hogy az árak mennél magasabbak legyenek. Egy kriziselmélct uralkodott az egész világon, mely azt tanította, hogy a gazdasági rázkódtatásokat és válságokat a többtermelés okozza. Az árak csökkenésétől úgy féltek, mint valami nagy gazdasági veszedelemtől. A protekció lett a gazdaság-politika uralkodó elve: a magas védővámok, a differenciális kedvezések minden téren. Nálunk az iparfejlesztés eszközei: adómentességek, szubvenciók, szállítási kedvezések, mind-mind az áremelkedést szolgálták. Ez a protekciós védvámos irány szülte az árdrágítás végvárait: a kartelleket és szindikátusokat. Az emelkedő jólét jeleként üdvözöltük, ha az árak gabonában, vasban, szénben emelkedtek é's ha íiémi visszaesés mutatkozott: egy közeli veszedelem jelének tartottuk. Pedig már a háború alatt is mutatkoztak jelek, melyek azt mutatták, hogy az árak folytonos és állandó emelkedése (ez a processzus, ha lassúbb is volt, már meg volt a háború előtt is) nem emeli, hanem veszélyezteti az általános jólétet. Élelmezési bajokkal küzdöttünk már a háború előtt is. A drága nyersanyagok és félgyártmányok miatt az ipar nem fejlődhetett, a drága vas- és téglaárak miatt nem épültek uj gyárak és pangott az egész építési ipar. A nehéz megélhetés okozta a munkások örökös bérmozgalmait. Az árak emelkedése ekozta végül a pénzszükséget és a hitelélet állandó zavarait. Ezek a jelenségek vezettek végül a magyar államháztartás egyensúlyának megromlására, mert a személyi kiadások emelkedését és az állami üzemek rosszabb üzleteredményeit idézték elő. Ezt a nehézkes és félszeg törvényt azért üdvözöljük olyan melegen, mert minden bátortalansága és határozatlansága ellenére is uj megismerést vezet be a jogi és gazdasági gondolkodásba: az árdrágítás — bűn. Ma még csak a kis közvetítőket, a kis spekulánsokat, a kis termelőket sújtja, de az elv, a megismerés élni fog tovább, és átalakítja egész gazdasági és jogi gondolkodásunkat. A szociá'is gondolkodásnak buja vetése fog ebből a kis magból kicsirázni. Greiner Jenő. Török világ Magyarországon. Budapest a^Balfcán szive. Abból a hatalmas lendületből, amelynek célja, hogy mggyá, gazdaggá és mert — bárha még a nyugathoz tartozunk, de a szomszédság folytán gazdasági érdekeink mégis kelet felé vonzanak; — a Balkánon do- minálóvá tegye országunkat, kiveszi természetesen a részét Budapest is. Az ország szive, kulturális és gazdasági fokusa, ahonnan kiindul minden és ahová befut minden. Hogy milyen lesz a háború után Budapest fejlődése, — nehéz arra már most megfelelni, függ még teljes győzelmünk sikerének mérvétől, a békefeltételek diktálta uj berendezkedéstől és a nekünk esetleg jutó területi rekompenzációk mértékétől is. Egy rzonban bizonyos, az, hogy nem nézhetünk Nyugat és Észak felé, a mi fejlődésünk minden titka, törekvéseink minden szála Keleten van: a Balkánon. A lapokban megjelent az a hír, hogy napok múltán megnyílik a Berlin—Konstantinápoly vasút vonala. Hát ez tévedés. Igenis megnyilik a vonal, de csak januárban. A zimonyi hid, — hiteles értesülésünk szerint -—- december 25-én lesz kész s igy az első express csak január elején roboghat Berlinből Oderbergen keresztül át a magyar rónán, elfoglalt szerb területeken Szófiába s onnan Konstantinápolyba. Az ut hatvan órás, mintahogy ezelőtt 57—59 órás volt. Nem is Kevevárán s Semendrián keresztül fog vezetni, — mint egyes lapjaink írták, — hanem régi utján. Ezzel belépünk ismét a nagy vílágforgalom relációiba. Budapest lesz a középpontja a Nyugat és Kelet ölelkezésének. Budapest nagy tervek kidolgozott prográmmját hordja méhében: a Balkán szive lesz. A kereskedelemügyi minisztérium III. szakosztály 1. ügyosztálya már készíti annak nagyszabású tervét, hogy miként legyen a Kelet és Nyugat vasúti forgalmának fokusa Budapest, a II. szakosztály annak terveit, hogy dunai hajóforgalmunk eddig nem remélt forgalmat létesítsen • Kelettel és a III. szakosztály 2. ügyosztálya keleti kereskedelmi forgalmunk nagyszabású terveit. Az bizonyos, hogy nemzetközi forgalmunk óriási mérveket fog ölteni Bulgáriában s Törökországban. Ezt tudják itten s tudják ott. Törökországban már szervezik is ezt a gazdasági szövetkezést. Már magyar tanszékeket állítottak fel főiskoláikon s Achmet Hikmet budapesti főkonzul komoly munkái alapján, elhatározott terv e szövetkezés agrárszociálís megerősítése. Egy fiatal tudós: Karácsonyi Gyula dr. kormányunk engedélyével belépett a török miniszterelnökséghez tanácsosi ranggal s itten jár, hogy a szervezkedés munkáját előkészitse. Budapestet főként az érdekli, hogy nagy török kolónia lesz. Mecsetet kap, főimámi hivatalt, török hitközséget, mert nem kevesebb, mint hatezer felsőbb tanulót akarnak Budapesten elhelyezni: a technikán, kereskedelmi, ipari s gazdasági tanfolyamokon s bizonytalan, de nagyszámú iparost, kereskedőt küldenének ide. A Biztosítás r Építészet Közfetieőés Bányászat vidéki mintagazdaságokba pedig főként anatóliai, kis- ázsiai képzettebb gazdasági gyakornokokat, akik itt megtanulnák az intenzivebb gazdálkodást. Nem érdektelen az sem, hogy a kivándorlást Amerika s Románia helyett Kisázsia felé akarják irányítani, ha akadni fognak, akiknek a győzelem folytán fellendült uj Magyarország még sem tud kenyeret, vagy földet adni. Kultúrát vinnének keletre — s ez Törökország érdeke, — de itt könnyen megtarthatnák magyarságuk s visszavándorlási készségüket, ami meg a mi érdekünk. A török kormány megbizottai gyakran járnak Budapesten. Az express megnyitása nagy idegenforgalmat biztosit Keletről már a háború alatt is, de összeforrott 1 gazdasági életünk még nagyobbat a háború után. . Sok bulgárra, vág ybulgár összeköttetésekre is számítunk joggal, főként, ha határaink érintkezni fognak. Szerbiai hódításaink is sok pénzt, munkát s idege* pénzt hoznak majd Budapestre ,de nem csekély módon fogják emelni Arad s Temesvár gazdasági nekilendü- dőlését. Nem kis haszna lesz a fővárosra a sok, nagy gazdasági előnyön kívül az sem, hogy — ha nem is tartozunk a Balkánhoz, — mi leszünk a Balkán Parisa mégis s török-bolgár világ fog lenni Budapesten. Dr. Kán Andor. A hadügyminisztérium szakértői. Kár, hogy a magyar hadseregszállitásnak nin- ■ csen meg a maga Urmánczyja, aki e téren fel- ; merült sérelmeit a magyar gyáriparnak és kereskedelemnek illetékes fórumokhoz eljuttatná. Egy igen jellemző esetet mondunk itt el. Még 1 a múlt év február 7-én lépett életbe a közös hadügyminisztériumban a „Zentralevidenz für Armeelieferungen“ cimü intézmény, amely a had- seregszállitási ajánlatokat vizsgálja felül s a melyhez szakférfiakat is meghívtak. E szakemberek között egy sem volt magyar és a Magyar- országból érkezett ajánlatokat az illetékes katonai tényezőkön kívül csupa osztrák nagyiparos vizsgálta felül és véleményezte. Nem akarjuk most részletezni, milyen viszás hatása volt a magyar hadseregszállitókra nézve, hogy csupa katona és osztrák szakértő szerepelt a Zentralevidenzíben. Idehaza tehát mozgalom indult meg a sérelem orvoslása végett, a Gyosz. panaszt emelt a kereskedelmi miniszternél, aki készséggel elismerte, hogy sérelem történt és igen erélyesen lépett fel a hadügyminiszternél. Több hónapos tárgyalás után a hadügyminiszter végre rászánta magát a paritásos intézkedésre és kinevezett magyar szakértőket is, elég tekintélyes számban olyanokat is, akik a szakmában tekintéllyel bírnak. Már most mi történt? Az történt, hogy a megtisztelő kinevezés meg van ugyan, de hivatali működés nincs. A cs. és kir. közös hadügyminisztérium egyszerűen nem veszi igénybe a magyar szakértőik munkálkodását. A kinevezettek között van Stark Lipót, a városi elektromos müvek vezérigazgatója, V o- g e 1 Samu, a zsolnai posztógyár r.-t. vezér- igazgatója, Doktor Mór szombathelyi pamutgyáros, T schőgl Gusztáv, a Hoffmann József gyarmatáru cég főnöke, Schön Géza, a Bőripari központ vezérigazgatója, Kaszab Aladár, a Kaszab-féle csavargyár r.-t. igazgatója és kívülük még más tekintélyes nagyiparosok. Egyetlen egynek a véleményét sem kérte eddig a hadügyminisztérium. Stark Lipót a Gyosz egyik értekezletén kijelentette, hogy magyar polgári szakértőket egyáltalán nem hallgatnak meg odafent, nagyjában ugyanúgy nyilatkoztak a többi szakértők is, akik most már mulatságosan fogják fel „valóságos belső titkos szakértői*' működésüket. Igaz, hogy a hadügyminisztérium hivatala Bécsben lévén, az osztrák szakértők inkább kéznél vannak, de az mégis furcsa, hogy a magyar kormány közbenjárásának csak any- nyi eredménye van, hogy a magyar szakértőket kinevezi a hadügyminisztérium, aztán ad acta teszik az egész dolgot s a régi sérelem a maga egész érzékenységében a régi marad.
