Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-06-30 / 27. szám
Negyedik évfolyam Budapest, 1915. junius hó 30-án 27. szám ELŐFIZETÉSI ARM Ki Égést évr*m ....................iß x Wé f év ne........................ $ jg J& Qyes stómok kupik u- Wft a kiadóhivatalban* Várospolitika! és közgazdasági hetilap Hog jelenik minden szemWmietOm Dacitf Emi/, dn. Szilágyi Hugó kiadóhivatalt VI. hon., Sziv-utca • • • 18. száma Talajon ...................137-43 ****" * l,‘ 1 *— *................................ .....................1,- -| - i i-_r j_ . A jégkartel a háborút jó alkalomnak találta arra, hogy illegitim haszonnal rakja tele a zsebeit. Békés időben sem volt ismeretlen fogalom a jéguzso- r?!< a jéggyárak visszaéltek azzal a helyzettel hogy kevesen voltak, szervezetten léptek fel s hogy a háztartások jégszükségletén kivül a betegek számára kellett a jég, az ár tehát mellékes volt. A tanács minden élelmiszer maximálásának jogát kérte a kormánytól, de csakis a jégre vonatkozólag kapta meg a.z engedélyt.. Ez is mulatja,, hogy a jég zavartalan előállitásához, fogyasztásához mily fontos közegészségügyi érdekek fűződnek. A tanács élt a jogával és a méltányosság legszélső határáig menve, aránylag igen magas árát szabta meg a jégnek. A kartel pedig ahelyett, hogy hálásan fogadta volna a hatósági áremelést, összeröffent és passziv rezisztenciát fogadott a fővárossal és a főváros közönségével szemben. Ha nem diktálhatják az árakat, ha nem kérhetne!: tiz koronát egy kiló jégért, .— akkor inkább vesz- szen az egész háborús üzlet, ne kapjon Buda. pesten senki sem jeget, _ Tehát romol jóm el minden élelmiszer a pesti háztartásokban és í lázbeteg jégtömlője jégnélküli tömlő maradjon. íme, a kartelszerü szövetségek minder lelketlen kapzsisága benne vao a jéggyárak dacos elhatározásában. Itt már azonban nem lehet habozni és nem lehet mellőzni a legradikálisabb eszközöket a kartel letörésére. Helyesen tette ai főváros, hogy ezt belátta s hog> sürgősen intézkedett a kartel letörésének legbiztosabb módja, a jéggyárak rekvirálása iránt- A főváros ráteszi a kezét a jéggyárakra, monopóliumként fogja kezelni a jeget és ezáltal nemcsak azt biztosítja, hogy a jég ára a maximálisnál is olcsóbb lesz, de egyszensmin- denkorra lehetetlenné teszi a kartell garázdálkodását, megszünteti azt a lehetőséget, hogy egyik napról a másikra jég nélkül áltljo* Budapest, csak azért, mert a tanács nem nyújt segédkezet a jégeladás utján elkövetett rabláshoz.Szinte tartunk tőle, hogy a kartel, a fő. város erős kezét érezvén, rimánkodásra fogja a dolgot és .megígéri, hogy ezentúl jól fog viselkedni. Félünk tőle, mert nemcsak a tanács lágyszívűségét ismerjük, de a kartelek lélektanát is. Bizonyos, hogy a jéguzsorások, mihelyt szabadnak éreznék magukat, ismét hozzálátnának derék munkájukhoz. Náluk az árdrágítás már öncél, betegség, amelyből csakis úgy gyógyulhatnak ki. ha mindörökre megfosztják őket ettől a játéktól. Fontos az elhatározás szilárdsága és a végrehajtás gyorsasága nemcsak a jéggyárak miatt, hanem azért is, hogy a többi, hasonszőrű gazdasági tömörüléseknek intő például szolgáljon. Nem engedheti meg a tanács, hogy a főváros közönségét büntetlenül nyomorítsák és nem válhatik a kormány a jégkartel bűnrészesévé a rekvirálási jog megtagadásával. A tisztviselőket kellemes meglepetés érte: a fizetési előleget mégis megkí pják, a nyár melegében elolvadt a belügyminiszter zordonsága. amellyel a közgyűlés határozatát fogadta. Nagy megkönnyebbülést jelent a jóváhagyás a tisztviselőknek, tanítóknak és al kalmazottaknck. de tanulságos a dolog az autonómia szempontjából is, amelynek pa- pirosszerüsége e kritikus időben domborodott ki a legélesebben. Egyben pedig megnyugtató tanulsága van a fizetési előleg ügyének: ime, a belügyminiszterre lehet hatni érvekkel, a sajtó munkája nem hiábavaló, a miniszteri szó nem szentség, a köz gyűlés határozatainak megsemmisítése nem feltétlenül kormányprogremm. Lujza asszonytól nem lehet megtagadni az üzleti élelmesség bizonyítványát. Aki Budapesten mulatni akar és pénze is van hozzá, annak jóindulatú pártfogója ő. A jókedv fokozásában olyan mesterművész Lujza asszony, hogy már az is megtörtént, hogy vendégei a háztetőre is felmásztak. Mindezek az érdemek azonban nem jogosítanak föl arra, hogy a városházától is előnyöket Eszközöljön ki vendégei számára. Ma, amikor a közúti közlekedést a legnagyobb nehézségek árán lehet csak a dolgozó közönség számára lebonyolítani, igazán nevetséges lenne, ha a városi tanács azon törné a fejét, hogy milyen autóbusszal jutnak haza Lujza asszony berlini kertjének vendégei. A városházán szerencsére tisztán látták a helyzetet és mikor Lujza asszony azt kívánta, hogy rendezzenek be neki autobusz-járatot, bizonyára megkapta a választ, hogy nekik most az a gondjuk, mit eszik a polgárság és nem az, hogy jól fogy-e Lujza asszony pezsgője. A tizes bizottságtól, amely absorbeálta a közélelmezési, pénzügyi bizottságokat és a közgyűlést, nincsen túlságosan elragadtatva a közönség. Hosszú lére eresztett szónoklatokkal és kommünikékkel ugyanis nem lehet elintézni a drágaság kérdését. A közönség előveszi a bizottság megalakulásának napján kiadott hivatalos vásárcsarnoki árjegyzéket és összehasonlítja az árakat a mai jegyzék áraival. És az összehasonlítás azt mutatja, hogy nem történt semmi a főváros élelmiszerellátásának javítása érdekében, nem csökkentek az árok, nem lett bőségesebb a kínálat, még csak a liszt sem lett jobb. pedig ennek a bajnak nem az uzsorások az okai. Úgy látszik, a tizes bizottság meddőségben fogja befejezni életét. Roch, a szerencsés kályhás Hogyan készíti a deficit. Előttünk fekszik a szomorú adat, hogy az 19M-ik évi költségvetés mintegy hét milliós deficittel zárult. Elfogadjuk és honoráljuk a mentegstődzést, hogy mindez a háború miatt történt. 1 ény, hogy a bevételek csökkentek, viszont a háborús költségek nagy összegre rúgnak. Ez az oka annak, hogy ma a .jövőre rr7vc krvetkezte^és'ket levonni nem lehet- Bizunk benne, hegv komolv akarattal, ügyes pénzügyi politikával helvre leimt állítani a íő- várrí háztartásának egyensúlyát. Ennek a reménynek záloga azonban egyedül az okos, céltudatos gazdálkodás lenne, amit pedig a fővárosnál nélkülözni vagyunk kénytelenek. A Fővárosi Hírlap töméntelen példával illusztrálta már ezt az állítást, most ismét módunkban van egy újabb esetet leszögezni. A főváros bérházaiban, iskoláiban, hivatalos helyiségeiben sok ezer Meidinger-kályha van, amelyek közül természetesen nagyon sok különféle javítási munka fordul elő. Ezeket a javítást munkákat a főváros egy évtizednél hosz- szabb idő óta szerződéses válla’kczónak szokta kiadni. A szerződésben egységárak vannak megállapítva olyan formában, hogy a kályhákat öt osztályba (A. B. C- D. E.) sorozzák, a kályhákon előforduló alkatrészeket pedig 32 tételbe osztják. A szerződést mindig egy évre kötik, júniustól júniusig. így például a jelenlegi vállalkozó szerződése junius 20-án járt le. Több vállalkozó jóval a szerződés lejárta előtt érdeklődött Zboray János műszaki tanácsosnál, aki a hozzáfordulókat azzal biztatta, hogy a vállalkozásra nézve kellő időben nyilvános verseny- tárgyalást fognak hirdetni. Természetesen, a váhalkozri akarók a műszaki tanácsos kijelentéseit készpénznek vették és akadt köztük olyan is, aki, hogy a háborús viszonyok között az anyagbeszerzésnél fönnakadás ne történjék, előre tíz waggon öntvényt rendelt. Közeledvén azonban a szerződés lejárata, a hirdetés pedig nem jelent meg, újra az ügyosztályhoz fordultak a vállalkozók, ahol az a meglepetés érte őket, hogy — többé nem Zboray, hanem — Lichtmann Győző c ^mérnök kereken kijelentette, hogy kár az érdeklődés, mert a tavalyi vállalkozó a tavalyi árban elvállalta a munkálatokat és az ügyosztály ki is adta azokat a nyilvános versenytárgyalás megtartása nélkül. Nehogy a Meidinger-kályhák kérdését lekicsinyeljük, föl kell jegyeznünk, hogy jelentős összegekről van szó- A javítási munkálatokat tiz éven át az Eisler és Vértes cég vállalta és pedig 1906—1912-ig a vállalkozó évenkint mintegy 35—42.000 korona áru munkát végzett. 1913-ban 3481 darab Meidinger, kivül- fütő, kalorif és folytonégő kályha került javítás alá, amelyekért 48,000 koronát fizetett ki a főváros. 1914-ben uj vállalkozó: Koch Jenő jött, akinek t munkálatai már a 48,000 koronát is lényegesen meghaladták, mert a közben felépült fővárosi kislakásokban több ezer uj Mei- dinger-kályhát állítottak fel. Egész joggal mondhatjuk tehát, hogy a vá-
