Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-12-25 / 52. szám
2 99 Budapest, 1915 december 25. gozás alatt vannak és a jövő év első felében tárgyalás alá kerülnek. Ehhez a tervhez tartozik a Hungária-uti nid kérdése is. Ezzel kapcsolatban tervbe vettük a közmunkák tanácsa által készített tervnek revízió alá való vételét, amely a pesti feljáróval organikusan bekapcsolódó VI. kerületi külső részekre és a Krausz Mayer-féle telkekre vonatkozik. Itt gondunk van rá, hogy a Krausz Mayer-féle telkekből később kiképzendő park-terület biztositassék. Mielőbb munkába kívánjuk venni azonkívül a Sasad-szabá- lyozús tervét is. —Ezen egyes nagyobb vidékek szabályozásának terve mellett, illetve e terveket egységbe összehozandó mindinkább foglalkozni kell a város jövőbeli elrendezésének a kérdésével is, amely kérdés alapjában véve a pályaudvarok, a kikötők és a leendő gyárváros elhelyezésének problémáját öleli föl. A jövő év folyamán reméljük, hogy végleg meg tudjuk oldani az utcai névtáblák és a házszámozás kérdését is. Az utcai névtáblák körülbelül olyanok lesznek, mint amilyenekkel legújabban a Vilmos-császár-utat elláttuk. — Az elmúlt másfél év alatt az uj építkezési szabályzat alkalmazásánál szerzett tapasztalataink alapján szükségesnek mutatkozik a szabályzat több irányban való revíziója. Ennek az anyaga elő van készitve és ez a közel jövőben az illetékes közmunkák tanácsának tárgyalása alá lesz bocsájtható. — A már elavult tűzrendészen és színházi tűzbiztonsági szabályoknak revideálását oly- képen kívánja az ügypsztály megoldani, hogy elsősorban amaz intézményekre vonatkozólag kívánja az elveket fölállítani, amelyekkel szemben a fokozottabb és részben különleges követelések támasztan'dók. Ilyenek a gyárak, malmok, színházak, mozik és előadási termek. A megoldást ama vezérelv alapján tervezzük, hogy megállapít- tassanak azok a tűzbiztonsági feltételek, amelyeket okvetlen létesíteni kell. Tisztujitás után. Kibuktatott főjegyző. A tisztviselői állás jogbiztonsága. A főváros múlt heti tisztújító közgyűlése ugyancsak kitett magáért: — kibuktatott a ta- náosjegyzői karból három régi főjegyzőt s igy — a változatosság kedvéért, jobb, nemesebb cél híján - egy kicsit a tisztviselői állás jog- biztonságát renditette meg alapjában. Nehéz úgy hamarjában megállapítani, hogy ezt a gyönyörű eredményt tulajdíonképen minek is köszönhetjük inkább: az egyes tisztviselők és pártfogóik kortesmüvészetének-e, vagy annak az elszánt, mohó, kíméletlen törtetésnek, mely halottakon keresztül lovagol a célja felé. Egy bizonyos: hogy sem a polgármesternek, sem a közgyűlés vezető embereinek nem válik dicsőségére ez a választás. És a mostani tanulság után nem helyezkedhetnek többé arra az álláspontra, hovy a választást hagyni kell a maga utján, mindenki próbálkozzék, mindenki boldoguljon, a hogy tud. Meit ez az a módszer, mely arra vezet, hogy a tisztviselőket demokratizálja, hogy megrendítse bennük állásuk jogbiztonságának tudatát s munka alapján való érvényesülés helyett a protekcióban, befolyásos pártfogók megnyerésében s korteskedő ügyességben keressék előremenete'tikét. Vajon melyik tisztviselőnek lehet kedve ezután, hogy távol a központtól, valamelyik kerületben, vagy az anyakönyvnél teljesítse szolgálatát, ahol a kis és nagy bizottsági tagokkal érintkezésbe alig jut, szívességeket, apró szolgálatokat nem tehet s igy pártfogókat nem szerezhet. Hiszen egy legközelebbi alkalommal a kibukás veszedelmének teszi ki magát! Az a írivolitás, ahogy a múlt heti választáson törölték a sorból azokat a tisztviselőket, akiknek talán más hibájuk sem volt, mint hogy nem dicsekedhettek egyes bizottsági tagok közvetlen ismeretségével, ez a írivolitás megfelelő védekezésre kell, hogy késztesse majd a tisztviselőket — és talán több egyéni joggal, mert elvégre az exisztenciájukat valahogy csak kell biztosítani! Csaknem kibuiktatták ezen a múlt heti választáson az egyik tanácsjegyzőt is, aki kerületben teljesít szolgálatot s végzi pontosan, lelki- ismeretesen a kötelességét. Százötven bizottsági tag törölte a nevét a listából. Talán azért, mert valami őbenne rejlő okuk volt rája? — Nem. Egyszerűen nem ismerték s csak azért törölték frivol módon a nevét, hogy így szerezzenek helyet egy másiknak, akinek kortes- pártfogói voltak. Hét szavazaton múlott, hogy ez a derék tanácsjegyző el nem veszítette állását. Ott volt a közgyűlésen, szalonkabátban, eskütételre készen és sápadt arcán még az eskü alatt is ott ült a rémület, hogy kis híja vége szakadt volna a pályájának s csak a karzatról nézhette volna, mint tesznek helyette esküt a boldogabbak, az élelmesebbek, akik pártfogót, kor- test szereztek. Aminthogy igy nézte végig az eskütételt a karzatról az egyik kibuktatott főjegyző családja s hiába kereste az eskütevő tisztviselők közt azt, akiért ünnepi díszbe öltözött. — Hja, ez a választás! — mondják majd a könnyen vigasztalódok, akik nem vesztettek semmit. , Nem. Ez nem választás. Ez a tisztviselők választási rendszerének csődje. Nem a tisztújító közgyűlés az arra való fórum. hogy kibuktasson évek óta szolgáló, régi tisztviselőket. Ezt a jogot eddigelé még olyan tisztviselőkkel szemben sem arrogálta magának a közgyűlés, akik hibát követtek el. Eddig az volt a szokás, hogy még az ilyeneket is visszaléptették szépen, csendesen, a választás előtt s még őket sem engedték pellengérre. De hogy húsz évnél tovább szolgáló fötisztviselő, derék, hozzáférhetetlen, jellemes hivatalnoka a fővárosnak igy végezze a pályáját, hogy mások kedvéért egyszerűen kibuktássák: erre nem volt példa .mióta Budapest áll, 1873 óta. Jó lesz, ha az illetékes tényezők okulnak ezen a hallatlan eseten s idejekorán gondoskodŐnagysága kacsát vesz ... Irta Erdősi Dezső. Hetet vagy nyolcat ütött az óra és a ház asszonya felébred. Vannak szépei e városnak, akiket csak kilenc, esetleg tizenegy órai harang7 ütés kerget ki a selyempaplan alól. Én nem ezekről a sors kegyeltjeiről irok, talán hadse- regszállitó a férjük, talán háziúr, milliomos. Ok, Budapest gazdag szépei csak annyiban érzik az idők változását, hogy kevesebb szórakozásra nyílik alkalom és Jadlowker sincs a Népoperában. Az asszony, kiről énekem zeng, a közép- osztályhoz tartozik, a társadalom gerincéhez, amely roskadozik a rászakadt terhek alatt. Tehát hét vagy nyolc óra van, felkel az asz- szony és a szerint, ahogy az ura nevelte, vagy betekintést vesz a horkoló férj pénztárcájába, vagy a maga napi budgetjét veszi szigorú vizsgálat alá. Sem a jól, sem a rosszul nevelt asz- szony vizsgálódásának nincs meg a kivánt kedvező eredménye. Istenem, éppen tegnap este számította ki, hogy legalább ötszáz koronányi pillanatnyi és elodázhatatlan szükségletet kell beszereznie, hogy egy-két hétig ne gyötörjék a háztartás gondjai s íme fő a kis, okos fej, hogy a kis pénzből miképpen tegye elviselhetővé a mai napot? A férj dolgozik, szeret jól enni, a gyerekeknek farkasétvágyuk van., a cseléd felmond, ha száraz kenyeret és sült krumplit kap vacsorára ... Istenem, mikor lesz vége a há- borunak? És maga mellé vévén a Jucit, ö nagysága hadjáratra indul, hogy drága pénzéért kiharcolja az egynapi lét eszközeit. Az ut a tejcsarno- kos mellett visz el. akinek mellesleg szenes- és fás-pincéje is van. Egy véletlen szerencse ő nagyságát 15 mázsa jutányos (á 6 korona) szénhez juttatta s a tejcsarmokos a hű telein szén- kundsaftnak a szokásos másfél helyett csak fél- liter tejet adott, ö nagysága keresztül töri magát a tejes bolt előtt rostokoló tömegen s delibben a tejeshez:-— Tejes nr, mért adott ma csak féllitert? Kérdezd meg a számumot, hány porszemet zudit a tik ka Öt karavánra? Hogy mért csak félliter? Ezer és egy oka van annak. Ha ellenben hoz a nagysága hatósági bizonylatot arról, hogy két éven aluli gyermeke van, orvosi bizonyítványt arról, hogy hektikájának tetszik lenni, születési bizonyítványt arról, hogy elmúlt hetven éves a‘ családnál tartott nagypapa, akkor esetleg szó lehet egy liter tejről.- Szóval, teázni fogunk, — sóhajt ö nagysága s kilibeg a boltból. A vásárcsarnokban zsongás-bongás. Hova tűnt a háború előtti zsibaj. a nyüzsgő tömeg, a tolongó hordárok? A hordárok a harctereken vannak, a kórházakban, vagy a föld alatt, a vásárló tömeg pedig oda haza maradt, mert szívfájdalom az a szegény embernek, ha lát minden finomat, szépet és jót és nem veheti meg. Mert a régi gyönyörű élelmicikkek mind, mind meg vannak a vásárcsarnokban. A mészárosok bódéiban véresen csillognak a remek húsok, a halászok üveges szekrényeiben kívánatosán úszkálnak a Balaton pikkelyes halai, a kofák előtt lihegve terpeszkednek a ki hizlalt liba- és kacsa- monstrumok. Nézőjük még akad elég, de a vásárló kevés. Mosolyogva kelleti magát a legszebb alma és a sok más gyümölcs. Meg van itt minden, mi szem és száj ingere, minden, amit terem az istenáldotta magyar föld. És ridegen, szófukaran állnak az áruik mellett az árusok, ez a korai publikum nem az övék. A gazdag asz- szonyok, a hadlseregszállitónék, ezek későbben jönnek a csarnokba, azok vásárolják a nemes húsokat, a finom halakat, az óriásra hizlalt apró marhákat és a remek gyümölcsöket, ök, kiknek brilliántos iijjai közül gondtalan gyorsasággal repülnek ki a buszkoronások és ötvenlkoronások. Ezeké most a világ a vásárcsarnokban. Aki nem nagy pénzzel jön ide, az jobban teszi, ha odahaza marad. De ez az én asszonyom a fejébe vette, hogy ma ha törik, ha szakad, de kacsát vesz. Az ura az éjjel a fülébe súgta, hogy utálja már a virsliket ebédre, a liptóit és a tíz deka sajtot vacsorára. Utálja, bár elismeri, hogy kellett a hetven korona keztyübőrrel borított cipőre,'a százötven korona boára, ami nélkül ma igazán nem lehet kimenni az utcára. Oh! Édes jó ember aiz uram — gondolja ő nagysága — ma kacsapecsenyét kap ebédre, este megesszük a májat és tepertőt, holnapra marad az aprólék, holn.aputánra a melle és zsír is lesz egy literre való. Talán még egy vacsorát is kiszorítok és akkor négy napig nem jön a házba se virsli, se liptói túró. Dobogó szívvel lép a Ikacsás kofához, felemeli az egyik kivégzett kacsát. Gyönyörű darab, a pukíkadásig kövér, van hét kiló is. Az ára? Kilója öt korona. Itt dögöljék meg, ha olcsóbban adom. Szól a kofa s gőgösen néz el a kacsa-kincs köré gyülekezett hölgyeik felett. Egy kiló öt, hét kiló harmincöt korona — számolja sebesen őnagysága. Nem egészen ennyit keres az uram hét nap alatt. Istenem, miilyen drága! Ilyesformát gondol a többi asszony is és lassan elandalognak a drága kacsák színteréről. De az egyik boszut forral, megkérdezi a rendőrt, mi a kacsa maximális ára: — A maximál? Négy korona harminc. ■— De az az asszony öt (koronát kér. A rendőr a szép kacsák tulajdönosájioz lép, leszidjia mint a bokrot s a hölgy, kinek énekét zengem, visszaoson, hátha a rendőr közbelépésére olcsóbb lesz a hőn óhajtott szárnyas? Mit nekem a maximál? Tömjön kacsát a főkapitány. Levágatom a két karom, ha még egyszer kacsát tömök. Inkább hazaviszem én. Megeszem én. De négy harmincért nem adom. Ráfizetek. Itt csurogjon ki a szemem, ha rá nem fizetek. És fogja a kacsák kihűlt hamvait, kosárba rakja, a kosarat kis kocsira s kidöcög a vásár- csarnokból. De minél távolabb imbolyog a néni- bér hordó alakja, annál fájdalmasabban dobog őnagysága szive. Miit ér a négy hai mine as maximál, ha ma megint virslii vagy marhamáj
