Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)

1915-12-08 / 50. szám

2 Egy választás története. Az újvárosháza folyosóján éktelen 'korteske­dés. — Követválasztás? — kérdi egy jámbor vidéki. — Csak annyiban, hogy a jelöltek min­dlen követ megmozgattak. Egyébként tanács­nokokat választanak, számszerűit tizenhatot. Félnégykor indult meg a választási aktus és pedig a következőképpen. Egy városi szolga kezébe négyszáz szavazólapot nyomtak. N á- dor Lajos, a legkisebb józsefvárosi atya. sas- szemei vei végigfut a listán és megállapítja, — hogy a Józsefváros jelöltjének neve nem sze­repel rajta. — Ez vért kiván, mondja Nádöír Lajos'és mint a kánya az ártatlan bogárra, rá- csap a: szolgára. Ebből aztán megszületik az 'első affér, mire az elnök, ősz Szabó János, megnyitóidnak jelenti ki a választási aktust. — Egyre-másra érkeznek a választók. Hoff­mann Mihály, a király tanácsosa, önmagát igyekszik kapacitálni. -—- Éljen Bukovszky! — kiáltja. — Szeretem a. H aj n a 11! — szól a derék S ü m e g i Vilmos, — amivel enyhe céflí- •zás történik a „Vakolj magyar m. sz.“ tagjainak csoportos felvonulására. Hajdú Marcell' áll a másik front élén. Sztarikovits pozícióját szilárdítja. Rá is mordul egy türelmetlen Bukovszky-pártira, de az. yllenkortes nagy flegmával dünnyögi: —• Majd bolond leszek egy vivóbajnokkal kikez­deni. Azért a pénzért inkább á doberdói fensik- ra megyek. — Mikor indul? — evődnek a hős­sel. — Nem tudom; válaszolja, meg kell kérdez­ni Marx János bizottsági' tagtársamtól, mikor indul a legközelebbi vonat Doberdóba. Éppen akkor érkezik Rá th Péter. — Méltóságos uram, mikor indul ... — Rögtön indulok, vág közbe Ráth, csak leszavazok Miklós Ele­mérre. * Így kergeti áz egyik Miklós-párti a másik hatalmasabb vállalat. Nyílt titok, hogy a Városi várositását csak első lépésnek tekintették, amely önmagában véve nem volt céll, hanem az az ut, amely a közlekedési vállalatok, jelestül a villamos közlekedés községesitésére vezettek volna. A Közúti részvénytöbbségének megvá­sárlása benne volt a polgármester progjramm- jában és bizonyos, hogy nem fog megszűnni a két vállalat versengése a közgyűlésen mind­addig, amig az egységes vezetésnek valamelyik formáját meg nem találják. Ámde a Közúti megváltásához vezető tranz­akcióiról ma őrültség volna komolyan beszélni. Arról azonban egészen komolyan szó van, hogy a főváros nagyobb kölllcsönt szerezzen ily mó­don. T. i. az volna a kölcsönszerzésnek egyetlen elképzelhető s megvalósítható módja, hogy a fő­város megváltja a két vállaltot összes részvé­nyeit s aztán egy nagyobb kölesönkötvényt sze­rez azon a címen, hogy a pénz a vilamos vas­úti beruházásokra kell, tényleg azonban első sorban a deficit pótlására fordítja a pénzt. A terv fantasztikus, de tudjuk, hogy a 158 milliós kölcsön beruházási programmjálban szerepelt pl. a Magyar Vilílamossági r.-t. megváltása és a szükséges 22 milliót mégis más célokra hasz­nálták fel. Ebből az következik, hogy a Város­házán kész örömmel kapnak minden terv után, amely újabb pénzszerzéssel kecsegtet. IBlIHlHMIIiaillllBIIIBIIIBIIIIIIHIIIIIIIHIIHIUII Életre kelt a Népopera Opera, operette és koncert előadások A Népopera a főváros bolygó bitsorsosa. Megy, mendegél, minden ág megtépi és nem tud révbe érni. Most cüyan állomáshoz ért, ahol legalább kiheverheti a fáradalmakat, megpihen­het, uj erőhöz juthat és időt nyerhet a végleges rendezéshez. Liehet gúnyosan és lehet fölényes cinizmussal beszólni a változásról, die tény, hogy a mostani viszonyok között más megol­dás nincsen, rpdnt az,; hogy a főváros maga igyekezzék gondoskodni a Népopera soirsáról és megfcözellliteni azokat a célokat, amelyeket a szinház alapításához fűztek. Bukovszky-pártit. Közben Szabó József kezd dolgozni és fogadkozik, hogy S c h m e 11 h e g- g e r Árpádnak legalább ötven szavazatot sze­rez. Ezúttal alaposan tévedett Szabó: SchmeM- hegger 83 szavazatot kapott. Egy későbbi kor fogja eldönteni, hogy a választásnak ez a leg­szenzációsabb eredménye Schmellheggernek, vagy Szabó Józsefnek a tehetségét bizonyitja-e? Dűlnek a szavazók és szavazatok és R á c z Dezső, a Miklós-párt vezérkari főnöke, hol hí­zik, hol meg sovány ódák. Ehrlich bácsi gon­dosan preparálja a báránykáit. Azt mondja: — — Miklós is egy kitűnő ember, Sztankovits is, und auch der Bukovszky ist ein anständiger Mensch. Szavazzon ihiaga mind a háromra!... D e m j é n Gézának nincsenek kortesei. Nincs is szüksége rájuk, öt mindenki szereti, tiszteli, becsüli, ezenfelül pedig — mindenki rászavaz. Háromszázhuszonnyolc városatya közül 275 adta Demjénre a szavazatát. Az eredmény any- nyira biztos volt, hogy Bernién Géza hívei már négy órakor helyet foglaltak a büffében és nyu­godtan kávéztak. Bárczy polgármester ezenközben fogadást köt Biró Henrikkeiíl Száz havannába fognának. A polgármester azt mondja, Bukovszky fog győzni, Biró pedig Miklósban bízik. Meg is in- dökolja a polgármester, hogy miért fogad. — Az egyszeri hitsorsös üzletet akart kötni a korcsmában. Az alkudozás sokáig tartott és közben sok bor fogyott. A végén az üzlet meg­hiúsult, de legalább a bor volt jó. — Diktum- faktum: közben Bukovszkyt megválasztották, de legalább f— enyhe rekompenzáció! — a száz havanna marad meg. * I?cndes közgyűlés is volt és rendes tárgyso­rozat is. Horváth Lipót éppen a budai alagút vámja ellen interpellál, amikor a Lipótváros padsoraiból Linczer Imre a bejárat felé tö­rekszik. Budapest, 1915 december 8. Hogy áll a helyzet tulajdonképen? Az alapi- pitók elvesztették a pénzüket, nem bírják anya­gi erővel. A konzorcium, amely a bérlők helityébe lepett, megugrott, elvesztette a kedvét, vissza­lépett és nem maradt utána más, mint egy nagy pör a letett kaucióért. A Néipopera terheit fi­zetni kellett és fedlezet nem volt rá; itt tehát feltétlenül tenni kellett valamit. Ha tovább hagy­ják folyni az ügyeket, kihasználatlanul áll a ha­talmas épület a Tisza KáTmán-téren. Ez a meg­oldás, ameííiynek szerzője Márkus Jenő dr. tanácsnok, legalább reményt nyújt a Kibonta­kozásra. A főváros egyetlen egy fil­lért nem fektet a vállalkozásba, ami fölöttébb megnyugtató. Egyetlenegy uj ál­lást sem 'szerveznek, egyetlenegy embert sem alkalmaznak. A vezetés, intézkedés terhe Már­kus Jenő dr. tanácsnokra hárul, aki természe­tesen a legnagyobb önzetlenséggel, díjtalanul vállalta a munkát. Márkus tanácsnok köti; meg a szerződéseket a 'színházakkal és koncert- rendezökkelll. Szerződést kötött már eddig is a Vigszinházzal, a filharmonikusokkaill és befeje­zés előtt állmaik azok a tárgyalások, amelyeket Majovszky Pál miniszteri osztálytanácsos­sal folytat s amelyek azt fogják eredményezni, hegy az Operaház személyzete — be­leértve a zenekart is — h e ten kint kétszer fog előadást tartani a Nép­operában. Sem a színházak, sem a filharmonikusok nem kapnak fixumot. Ők egyszerűen áthozzák a Népoperába egész társulátukiat s a főváros ren­delkezésükre bocsátja a színházat. A bevétele­ket megosztják, tehát a fővárosnak egyetlenegy fillérnyi rizikója sincsen és amellett naponta több vagy kevesebb, de mindenesetre tiszta haszonként, talált pénzként jelentkező bevétel­hez jut. Ezt a bevételt teljes összegében a hite­lezők kielégítésére, a Népopera terheinek tör­lesztésére fordítja. Jól jár tehát a publikum, a mely újabb szórakozóhelyhez jut, jól járnak te­hát a hitelezők, akik pénzt kapnak, jóit járnak a színészek, művészek, akiknek alkalmuk lesz kü­lön keresetre és ami a fő, jól jár a város, mejrt — Szervusz Ernő! — mondja és a következő pillanatban apósi csókkal üdvözli a kedves, szimpatikus B r ó d y Ernőt, aki némileg meg­rokkanva, de mellén a signum laudissal érkezett haza a harctérről. * Este nyolckor hirdeti ki a polgármester a vá­lasztás eredményét. Küldöttség hozza a megvá­lasztottakat. Köralakban foglalnak helyet az el­nöki emelvény előtt és nagy meghatottsággal hallgatják a polgármester és az árvaszéki elnök párbeszédét. Csak három emberen nem látszik semmi meghatottság. Harrer, Márkus és W i 1 d n e r tanácsnokok csöndesen mosolyog­nak; őnekik nem jelent kitüntetést a választás, ők természetes dobognak tartják, hogy ismét tanácsnokok. Lelki szemeik előtt már más vá­lasztás lebeg. Alpolgármesterek . . . polgár- mester . . . * A tanács nivóját tehát sikerült emelni: Bu­kovszky Viktorból tanácsnok lett. Azt mondá­ja a közgyűlésnek egyik legtekintélyesebb tagja: — Húsz és egynéhány évig ült a hivatalában Bukovszky. Ült, ült és várt. Most végre kivágta a tanácsnoki állást. Győzött tehát — az ülőke. * — Gratulálok, polgármester ur, mondja egy újságíró. — Ugyan mihez? — Egy gonddali ke­vesebb. Nem kell törni a fejét polgármester ur­nák, hová tegye Bukovszky Viktort. — Hogy, hogy? — ügy gondolom, hogy az uj tanácsnok urat csakis a jogi ügyosztálynak lehet at élére állítani. — Mond valamit — szól Bárczy és nevet, ö már a választás előtti napon sejtette az ered­ményt. Szerdán délelőtt át is adta már Mar­ii e r tanácsnoknak az uj beosztást és ebben Bu­kovszky tényleg- a jogügyi osztály élén szerepelt . . . doljanak arra, hogy a tiz évre előre és egy füst alatt, jelentékenyen olcsóbb költséggel ki- nyomatott példányok árának emelkednie nem szabad. -Se papirdirágaságról, se háborúról, se egyebekről nem lehet szó ilyen körülmények között. Nem történhetik meg tehát, ami az idén megtörtént, hogy a kiadók fölemelték a tan­könyvek árát. Pedig ez az áremelés nem is volt csekély. Az 50 filléren aluli tankönyveknek árát 6 fillérrel, az 50 fillérnél drágábbakat 10 fillérrel, minden megkezdett koronánál ismét 10 fillérrel emelték az árakat. Hogyan engedhette meg a főváros ezt az áremelést, amikor éveken át feküdtek ezek a tankönyvek a pincékben? A háború alatt nem kellett se uj szedés, se uj papir, se uj nyomás. Amikor most a főváros eljutott az uj pályá­zathoz, figyelemmel kell ezekre a szempontok­ra lenni. Különösen fontos az, hogy hosszú szer­ződést kötni nem szabad, hiszen háborúban élünk, világok formálódnak újjá, uj lesz a tör­ténelem, uj á földrajz, uj minden, talán még a •tankönyvek ára is . . . IIIHmiDIIRIIIIIIIHIIIlllllllimillllllHIHIIII Villamosok fúziója. Százmilliós vasuii kötvénykölcsön. Ellenőrizhetetlen hírek szerint a polgármester - úgyis, mint a Városi Villamos igazgatóságának ellinöke - tárgyalásokat folytat a Közúti Vasút vezetőivel a két villamostársaság fúziójának a dolgában. Bárczy polgármester egy hirlap- ilfókböi álló társaság előtt tudomást szerzett a szállongó hírről, amelyet azonban megcáfolt az zal, hogy valóban tárgyalások folytak, de — úgy négy esztendővel ezelőtt. " A fúzió hire tehát legalább is korainak mond­ható, vagy elkésettnek. Mindazonáltal közel­fekvő az a lehtőség, hogy a Városi villamos- vásüttal.valami történni fog. Nem uj dolog, hogy a Városi részvényvásárlásához fűzött remények nem valósultak meg. A főváros jelentékeny ösz- széget fizet rá a részvényekre és a közlekedés irányítása sem az övé, mert hiszen a Közúti a

Next

/
Oldalképek
Tartalom