Fővárosi Hírlap, 1915 (4. évfolyam, 23-52. szám)
1915-06-02 / 23. szám
/ Negyedik évfolyam Budapest, 1915. junius hó 2-án. 23. szám eeőfízetés i finn Ki Egész évwe....................,7*5 x Eél év ne .......................... g x Eg yes sí*]mólt ftajjft a* a kiadó hivatal ban* Várospolitikai és közgazdasági hetilap rmtmíRm —^ Dacsó EmU. Wn.u.,,,,,«« dr. Szilágyi Hugó Slegfetcnih minden szí dán, SzentkesztOaég 4a /kiadóhivatal 1 VI. hmw., Sx.lv-utca • • • is. smétam Tmlmfon................ • 137-43 amao^^^.~.u~.~.- rr ~. - r r rr jj Kilenc esztendővel ezelőtt, pontosan: 1906 junius hó 19-én, gazdát cserélt a polgármesteri szék; Halmos János utóda Bárczy István lett, a ta-"- nács legfiatalabb tagjából a tanács vezetője. Kilenc esztendő a népek, városok történetében rendes körülmények között nem nagy idő, Horatiusról Írták, hogy minden költeményét kilenc évig pihentette az asztalilók ja- ban s csak ha akkor is Jónak ítélte, adta át a nyilvánosságnak, Jtviienc esztendő lehat a római költészet időszámítása szerint alkalmas volt arra, hogy az emberek értékelni tudj art alkotásaikat, tíudapest legutolsó kilenc esztendeje azonban nemcsak a iövarosnak, na- nem az egesz magyar nemzetnek a történe- teoe illeszkedik, /-v. Kezdetén a ,,nemzeti eiien- anas' — most pedig a nemzet verenunasa, őserejének, vitézségének, türelmes áldozatkészségének remek tuzprobaja: — ami közben történt, annak a jelentősége szinte elenyészik a világot rengető események mellett. Sem az idő, sem az évek száma nem alkalmas arra, hogy jubiláljunk. A későbbi kor történetírói amúgy sem a legmagasabb szolgálatban eltöltött éveknek a száma szerint fogják tagozni Jbudapest történetét, hanem lei lógják osztani a nabcru előtti es a babom utáni időszakra. Ami közben van, a háború alatti események loglaiata, az szerves része lesz a világháború krónikájának. Mi csak azt a szomorú tényt akarjuk kiemelni, hogy tíuda- pest éppen a fejlődés müutjának a kezdetén volt, amikor minden szép és jó szándékot elnyelt a népek szörnyű kaiasziroiaja. ngy-ket évig, úgy látszott, mintha budapest mértioides csizmaKKai naiaana azon a bosszú vonaion, ameiy oexiirnoi es jűécsioi sok lekintetoen elválasztja. in agy aranya epitkezeseK maunan meg, uj csapásakon naiaat az aaminisziracio, a varcsigazgatás, a községi politika; hatalmas keretekben indult a szociális iejiödés, a városháza belső képe teljesen átformálódott, modern eszméknek, modern embereknek lett a hivatala. De a forrongásszerü uj élet nem sokáig tartott. A balkánháboruk kitörése elvágta a békés haladás útját. A gazdasági depresz- szió mindjobban éreztette hatását a főváros pénzügyeire. — A világháború előjelei voltak azok a nehészségek, amelyek sürü gonddal emésztették már két-három esztendővel ezelőtt a városigazgatók munkáját. Aztán tűrhetetlen lett a nagy feszültség, jött a serajevői dráma és egy-kettőre benne voltunk a legszélesebb érelemben vett világháború kellős közepén. Kritikának, visszatekintésnek nincsen helye e pillanatban. Türelemmel, rendületlenül, ^ bizakodással várjuk az újkori magyar történelem legszebb napját, amikor végre megszűnik a gyilkos őrület, visszatér mindenki családjához, hivatásához és békés polgárok boldog varosa lesz ismét Budapest. Még egy, legföljebb két közgyűlése lesz a főváros törvényhatósági bizottságának, azután a városatyák szerteszétednek azzal a nyugodt öntudattal, hogy ebben az esztendőben nem sokat ártottak Budapestnek. Bizony, bizony, e: a városházi év nem adott alkalmat milliók költésére, rossz szerződések kötésére, klikkek titkos aknamunkájára, veszekedésre, apró-cseprő cselszövésekre. Ehhez az esztendőhöz nem fűződik semmiféle városházi alkotás, mert ezt az esztendőt Clio örökíti meg. Még csak a zárszámadások — utólagos, elszámolás az 1914 ik esztendőről — vannak hátra és ráborít a városházára a nyár szürkesége, esemé: ytelerisége. Szerencsére (?) a világ cso amezöi gondoskodnak majd nyári szenzációkról is, úgy hogy nem igen fogjuk majd hiányát érezni a városházi eseményeknek. Sóhivatalnak csúfolja egy nagy nagyot; napilap a liszt- jegykiosztó hivcialv. Bizpnyyssj .hogy a makói hagyma Yö'íeldvb van "aj''i-eruzsálemi szent sirokho-z'ylniró az attikai-tó a pesti liszthivatalfiVzr Hiába ontják a so‘k' jelentést a Lisztutaiü&iyokról, csak a várj:d'Szégyenének adnüky ezzel nagyobb nyillpínps,ságot. Horribile 'dictu —- kettőszázéshűszonnégy zsákról szóló^Útplványokat o$ziptt szét huszonnégy óra ‘ajafi. k.etlöszáiz iiszt-bizotis.ág. A lisztjegykiosztásWl \fieivcsak az derült ki, hogy célszerűtlen,' hanem az is, hogy fölösleges. Az emberek nem vrekszenek a lisztutalványokért, aminek két oka van. Az egyik, hogy istennek és az emberek bölcs előrelátásának hála, a legtöbb háztartásban bőséges liszttartalékok és. póttartalékok voltak és vannak. Akinek pedig nincsen jó lisztje — ez a másik ok az inkább lemond a kenyérfogyasztásról, , mintsemhogy kukoricakeverékkel rövidítse meg az életét. A konklúzió tehát az, hogy ha a város nem tud jóminőségii és bőséges mennyiségű lisztet adni.inkább ne adjon semmit és ne költsön félhavonta százezer koronát a iisztutalványok adminisztrációjára, — amikor a két hét alatt elfogyott főzőliszt ára hetvenezer korona. A bérkocsisok sohasem tartoztak fővárosunk legnépszerűbb polgárai közé. Mindenképpen baj van velük, ha sokan vannak, gorombák és szemérmetlenek, ha pedig a zabhiány csökkenti a keresetüket, rögtön bevonják csaknem az összes kocsik vitorláit. A közgyűlés nemes nagy el elküs éggel sietett felemelni a tarifát, amikor a bérkocsisok panaszkodtak a zabhiány és, korpadrágaság miatt. A szives készséget úgy hálálják meg a bérkocsis urak. hogy — nem állnak a közönség rendelkezésere. Való igaz, hogy senkit sem lehet rákényszeríteni arra, hogy dolgozzék, keressen. De ha nem szeretik az iparukat a bérkocsis urak, miért nem lépnek püspöki pályára, miért nem adják vissza az engedélyeiket? Leckéztet az államtitkár Amiről nem tud a főélelmező. A városházán Budapest közélelmezésének megkönnyítése céljából imilt-amott mégis tesznek valamit, ellenben minden alkalommal bekövetkezik az a vég-akkord, mely a maga gixeros mivoltával rombadönti azt is, ami előbb tetszetősen hangzott. A legeklatánsabb példák egyike erre az, amelyet a főváré, sertéseiről tudunk föl jegyezni és amely olyan kézenfekvő volt, hegy még a kormány figyelmét is fölkeltette. Pedig ez is becses gondolattal indult meg, a kivitelben azonban teljesen szétfoszlott minden a gondolathoz fűzött reménység. A főváros háborús gondoskodásai között ugyanis ott szerepelt jelentékeny sertésállománynak a beszerzése is, a melynek segedelmével a sertéshús árának a szabályozását vélte elérni a közélelmezési ügyosztály. Nem is csalódott volna, ha az összegyűjtött sertések tényleg a budapesti húspiacra jutottak volna el. A Fővárosi Hírlap azonban már hetek előtt megírta, hogy a Budapestnek szánt sertéseket Becsben mérik ki. Megírtuk ugyanis, hogy a csalói löki vásaiokid ielhajtoll sertéseket a ,,Wiener Grosschlaechterei“ vásárolja össze és szállítja el. A mi híradásunk után a napi sajtó is foglalkozott ezzel az abnormitással. A következő hetivásárokon azonban ennek ellenére megismétlődött az általunk leszögezett eset. De a közélelmezési ügyosztály nem méltatta figyelemre a mi jóindulatú fölszólalásunkat. Szinte szerencse, hogy a minisztériumokban nagyobb lelkiismeretességgel olvasnak újságot s igy történt, hogy Bartóky József földmi- velésügyí államtitkárnak szemet szúrt az eset, hogy Folkusházyék folyton sírnak a főváros hússal való ellátásának lehetetlensége miatt és ugyanakkor a kezük között levő sertéseket közegeik végtelen nemtörődömséggel bécsi kézre juttatják. Bartóky államtitkár nem titkolta el ezt a véleményét és az .Országos Gazdasági Bizottság“ egyik ülésén, amelyen Sándor János be1- ügyminiszter is jelen volt, kifejtette, hogy a kormánynak teljesen lehetetlen, a főváros hússal való ellátásáról gondoskodni akkor, ha a főváros birtokában levő sertéseket a bécsi Grossschlachterei méri ki, A jelenet nagyon érdekesen fejlődött. Fol- kusházy tanácsnok nagy zavarba jött, szégyenszemre beismerte, hogy sem a történtekről nincs tudomása, sem a lapok figyelmeztetését nem olvasta. Mentegetődzött és megígérte, hogy a dolgot megvizsgálja és a legközelebbi ülésen jelentést tesz, Nyolc nap múlva újra ülést tartott az „Országos Gazdasági Bizottság“, amelyen most már önként szólalt fel Fclkusházy tanácsnok. Beismerte, hogy a helyrehozhatatlan eset tényleg megtörtént. Előadása azonban úgy tompította a hibát, hogy az csak egyetlen egyszer fordult elő, amikor is harminc darab sertést vásároltak meg a bécsiek, Egyben bejelentette azt is, hogy gondoskodott az ilyen esetek kiküszöböléséről. Hogy az ilyesmi többé elő ne fordulhasson, úgy intézkedett, hogy a vásáron megvásárolt sertéseket ezentúl hatósági em-
