Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-25 / 13. szám
1914. március 25. . Joinßö-sf lúfj/íp 5 Jpar Pénzügy Válíaíkozás Kereskebefem 'Biztosítás r Építészet Közié keb és 'Bányászat Állami pénzügyeink Teíeszkv pénzügyminiszterről mindig: azt hallottuk, hosv zseniális finánctechnikus, fáz a tehetsége az 1914—15-iki költségvetés ösz- szeáll'tásában sem hagyta cserben. A budget a számok eredménye szerint felesleggel zárul. Hangsúlyozzuk, hogy csak a számok eredménye szerint, mert aki a számok között olvasni tud. az mindjárt észreveszi. hogy az idei költségvetés olyan irreális alapokon van felépítve, mint azelőtt talán soha. A magyar államférfiaknak régi bajuk. hogy a közgazdászok tanítását sohasem vették figyelembe. Pedig erre éppen most a legnagyobb szükség lett volna. Mert ha Teíeszkv csak valamennyire is tanulmányozta volna azokat a hatásokat, melyeket a pénzügyi és gazdasági krízisek az állami jövedelmekre gyakorolnak, akkor rájött volna, hogy a bevételeknek az előző évinél 200 millóval való magasabb előirányzása nem lehet egvébb szemfényvesztésnél, amely mögött annál sötétebben emelkedik ki a deficit ijesztő árnyéka. Benne vagyunk a legnagyobb gazdasági depresszióban. A vasutak bevételei a kisebb áruszállítás következtében csökkennek, az adók kedvezőtlenül folynak be és az állami üzemek redukált méretekben kénytelenek dolgozni. A Máv. január havi kimutatásából megtudjuk, hogy a bevételek e hónapban nem érték el a múlt évi határt, pedig azóta a hálózat uj vonalakkal gyarapodott. Ilyen körülmények között igazán merészség kellett ahhoz, hegy a Máv. bevételei 15 millióval ma- gaabban irányoztassanak elő. Ilyen irreális a budget többi tétele is. A vasipar erős pangása dacára a pénzügyminiszter az állami gyárak jövedelmeinek fokozását várja és annak megfel'előleg csinálta meg az előirányzatot. Hogyan reméli a pénzügyminiszter az egyensúly fenntartását az 1914—1915-iki évben. amidőn a bevételek az 1913-iki évben is csaknem 200 millióval maradtak az előirányzat mögött? Pedig akkor a depresszió, mely most adia ki ereiét, hatásaiban még nem volt annyira érezhető, mint a jelen periódusban. A magyar állam pénzügyei az utolsó három évben ijesztő mérvben leromlottak. Most már az egyensúly csak uiabb és újabb kölcsönökkel tartható fenn. A legszomorubb a dologban az. hogy a kölcsönök nagy részét mindig az állam üzemei részére szükséges beruházások nyelik el. ami azt bizonyítja, hogy ezek az üzemek nem csak hogy nem jövedelmeznek. hanem lekötnek olyan összegeket is. melyek eredetileg más állami célokra rendeltettek. A tulságig menő államosítás tehát ártott az ország pénzügyeinek. Az állami kő- szénbánvászat eddig 50 millióba került és folyton uiabb áldozatokat követel, anélkül hogy csak valamelyes jövedelmezőségre is kilátás volna. Az állami földgázakció, amely eddig 3 millióba került, kudarcot vallott. Az államvasutak üzemére évenként 20—30 milliót ráfizetnek, mig az állami vasgvárak csak folytonos uiabb beruházásokkal képesek üzemüket fenntartani Az állam rossz üzletvezetőnek bizonyult. A bürokratikus formák bénítják az üzletet és kizárnak minden jövedelmezőséget. Ezért végét kell szakítani a mindea áron való államosításoknak. Erős gazdasági fejlődés csak ott lehet, ahol minden a magánkezdeményezésből fakad. Példa rá Anglia, ahol se áltamvasut. se más állami üzemek nincsenek. Itt is azt mondjuk, hogy vezető államférfijaink közgazdaságot is tanuljanak. Más országokban is azt latjuk, hogy- az államosítási akciók rossz eredményeket szültek. Megterhelték a budgetet. anélkül, hogy a fogyasztókra hasznot hoztak volna. vagy az árak leszállítását előidézték volna. Mig a régi közgazdasági iskola hívei mindig azt hangoztatták, hogy az egyéni kezdeményezésnek szabad folyást kell engedni, addig a mi politikusaink erre a szerepre az egyént képtelennek tartják és azt hiszik, hogy csak az állam tűd jót s hasznosat produkálni. Pedig az eredmények nem ezt bizonyítják. Van a költségvetésnek még egy igen szomorú momentuma és ez a személyzeti kiadások óriási növekedése. Gazdasági szempontból csak káros lehet az. hogy mig az ország népe felvton szegényedik és a kivándorlás mind nagyobb mérveket ölt. addig az állami tisztviselők száma szaporodik és a bürokrácia évről-évre fokozódó teherrel nehezedik az államkincstárra. Ez nem politikai, hanem elsőrendű gazdasági kérdés, melynek megoldásánál csakis a gazdasági szempontoknak szabad dominálni. Állami pénzügyeink egyensúlyát a jövőre nézve csak ugv biztosthatiuk. ha minden vonalén takarékoskodunk, ha állami üzemeinket gazdaságosan kezeljük, ha a folytonos adósságcsinálással felhagyunk és végül, ha erős kézzel határt szabunk a bürokrácia terjedésének. ilz osztólysorsjátéh szabadalma Az osztálysorsjáték szabadalma tudvalévöleg 1917-ben jár le. A megújítás kérdése tehát még nem aktuális. Mégis azt halljuk, hogy a társaság az illetékes tényezőknél már most megmozgat minden követ arra, hogy ezt a busás koncot ismét 20 évre biztosítsa a maga részére. Mérvadó pénzügyi körökben azt is beszélik, hogy L u- k á c s László miniszterelnöksége idején már végleges megállapodás létesült a társasággal1 a szabadalom megújítása dolgában és ha nem jön közbe a nagy panamista szégyenletes bukása, akkor az erre vonatkozó törvényjavaslatot máris a parlament elé terjesztették volna. A szerződéstervezet örökségül maradt Tisza Istvánra, aki — hir szerint — hajlandónak is mutatkoznék arra, hogy a szerződést már most fina- lizálják. Annyi bizonyos, hogy a társaság emberei, valamint a szabadalom körül érdekelt fezör- népség folyton házalnak a miniszterelnöknél, hogy öt a szabadalomnak időelőtti megújítására rábírják. A „Fővárosi Hírlap“ irányította rá elsőnek a közvélemény figyelmét az os'ztálysorsjátéksza- badalom feltételeire, melyek a magyar államra nézve egyenesen szégyenleteseknek mondhatók. Ezt a privilégiumot semmi körülmények között sem szabad megújítani és pedig annál ke- vésbbé, minthogy az abból eredő példátlanul busás jövedelem idegenből bevándorolt jövevények zsebeibe vándorol, vagyis a magyar közgazdaság annak egyáltalában nem látja hasznát. De ettől eltekintve, a megújításnak már azért sem szabad megtörténnie, mert a magyar állam kedvezőtlen pénzügyei megkövetelik, hogy minden elérhető jövedelem az államkincstár részére biztosittassék. Ausztriában az állam a sorsjátékot saját regieben kezeli és 15 millió korona hasznot ér el, mig a magyar társaság a szabadalomért mindössze két millió koronát fizet az államnak. Ezenkívül az osztrák sorsjáték a közönségre sokkal előnyösebb, játékterve jobb és nyerési esélyei nagyobbak. Ilyen körülmények között úgy az állami raison, valamint az állam pénzügyi érdekei szempontjából szükségesnek mutatkozik, hogy az osztálysorsjáték szabadalma többé ne ujittassék meg. A parlament nem járulhat hozzá olyan egyezményhez, mely az állam megrövidítését, a közönség kifosztását és a külföldi tőke gyarapodását célozza. Nagyon kívánatos volna, ha ellenzéki képviselők, mint Huszár Károly vagy Szmrecsányi György, akik a panamák felfedezése körül érdemeket szereztek maguknak és a magyar közgazdasági élet tisztaságának őreiül léptek fel. meginterpellálnák a kormányt az osztálysorsjáték szabadalmának megújítása dolgában. Nyilatkozzék a kormány, vájjon igaz-e. hogy a társasággal a megegyezés már perfekt? Mert ha igen, akkor azt egyszerűen stornirozni kell. A magyar parlament úgy se járulna hozzá a szabadalom megújításához. Nyugtassa meg a kormány a közvéleményt az iránt, hogy nem ismétli meg azt a szégyenletes üzletet, melyet annakidején az Európa legnagyobb panamistájának bélyegzett pénzügyminiszter kötött meg a magyar állam és a magyar közönség kárára. Elég volt a panamákból, melyek közül az osztálysorsjáték szabadalma bizonyára a legszégyenletesebb. Kibővítik a MÁK. cementgyárát. Az épitö-ipar válságos helyzetét a Magyar általános kőszénbánya cementgyára annyira nem érezte meg, hogy ép e kritikus időben határozta el a vállalat igazgatósága a gyár nagyarányú kibővítését. Eredetileg évi 6000 waggon termelésre rendezték be a gyárat, a kiváló minőségű cement azonban annyira kapóssá vált, hogy a gyártási képességet 12,000 waggon- ra kellett felemelni. A több millió befektetést igénylő munkálatok most vannak folyamatban és úgy értesülünk, hogy a gyár kibővítési munkálatai már a nyár elejére elkészülnek. Ugyancsak fokozzák a MÁK mésztermelését is és a beruházások itt is folyamatban vannak. Pénzintézeti kongresszus Budapesten. Értesülésünk szerint a Pénzintézetek Országos Szövetsége a jövő hó 18-án és 19-én O r- szágos pénzintézeti kongresszust rendez Mándy Lajos vezetése mellett, mellyel kapcsolatban meg fogják tartani a szövetség jubiláns közgyűlését is. A kongresszus részletes programmjáí a legközelebbi jövőben publikálják. Mi történik a Pestmegyei takaréknál? Az utóbbi napok során hire járt, hogy K e 1- 1 e r Béta, az Első Magyar Iparbank volt igazgatója a Pest megyei takarékpénztár igazgatója lett. Értesülésünk szerint ez a hir annyiban felel meg a valóságnak, hogy Keller a takarék újonnan szervezett végrehajtó-bizottságának elnökéül hívta meg, miután Keller az Első Magyar Iparbanktól járó évi 6000 korona nyugdiját tovább is élvezni akarja. Keller Béla tulajdonképpen igazgatói hatáskört fog betölteni I és a tervbe vett, de még el nem határozott nagytétényi fiókot is vezetni fogja, miután apósa, Löwy Ernő ottani nagybirtokos révén —■ akitől a Kereskedelmi bank és a Hitelbank a nagytétényi sertés-szállásokhoz szükségelt területek nagy részét is vette — Tétényen elsőrangú összeköttetései vannak. A takarék vezetőségében különben — információnk szerint — jelentékeny változások készülnek: Szász János igazgató tegnap négy heti szabad- s ágra ment, amelyet állítólag prolongálni is fognak és Palotai igazgató mellé koordinált állásban uj igazgató kerül. Ezek a változások jelenleg még tárgyalás alatt állnak, de a döntés már a legközelebbi jövőben megtörténik. Elárverezték az Elektrát. Tudvalevő, hogy az Elektra villamosművek r-t. csődbe került, aminek folytán ösz- szes ingóit árverés alá bocsátották. Az árverés pénteken és szombaton folyt le, még pedig elég kedvező eredménnyel. Az összes berendezés, gépek stb. jó áron keltek el és körülbelül 500.00 K folyt be Weisz Jónás dr. tömeggondnok kezéhez.
