Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-25 / 13. szám
Budapest, 1914. március 25. 3 nyiséget hozattak Qregersenék, amikor tehát úgyszólván kész volt már a megállapodás Gre- gersenékkel. 2. A feltételek szerint tiszta thallwoud kivántatott, a középitési bizottság Legutóbbi ülésén pedig Fock tanácsnok beismerte, hogy a jóelőre beszerzett fának csak 75 'százaléka tiszta thallwoud. 3. A fák vegyi vizsgálatát nem az illetékes szakközegek végezték, hanem városi alkalmazottak, akik kötött marsruta szerint alkották meg véleményüket. 4. A főváros külföldi céggel köt milliós üzletet, olyan céggel, amelynél napról-napra vátozik a tulajdonos s amelynek egyik tagja ellen nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt bűnügyi eljárás van folyamatban. 4. A főváros súlyos anyagi helyzetében halálos vétek belemenni ilyen üzletekbe, annál súlyosabb, mert a fedezet hiányzik, a költségvetésbe az ötnegyedmilliónak csak jelentéktelen része van felvéve, azt pedig nem tudhatja a tanács, vájjon ezt a tételt esztendőre is megszavazza-e a közgyűlés. 5. A középitési bizottság tagjai csaknem egyértelműen állapították meg, hogy az eddigi burkolóanyag kitünően megfelelt rendeltetésének, ennek dacára áttérnek a még ki nem tapasztalt, drága anyagra s egyszerűen kidobják a régi vállalkozót, akivel — ezt is Fock tanácsnok állapította meg — sohasem volt baj s aki száz/ezres beruházásokat eszközölt a tartósnak hirdetett üzleti viszony kedvéért. 6. Eddig huszonnégy koronát fizetett a város a burkolatért, most harminc koronát és ötven fillért. A differencia közel háromszázezer koronát tesz ki. Ezekben a vészteljes időkben ez az indok egymagában is elegendő arra, hogy felborittassék az a csúnya machináció, amely a városra, szabadította Máhléket. Folkusházyék bajban Hamisít az élelmiszerüzem? Szenzációs értesüléssel lepte meg a világot az elmult héten a „Pesti Hírlap“. Arról szólt az értesülés, hogy a dicső községi élelmiszerüzem hamis élelmicikkeket gyárt és hoz forgalomba. A vád súlyos "volt, minden eddiginél megdöbbentőbb. Nem csekély dolog, hogy a főváros azért sajátítja ki az adófizető polgárság egyik rétegének megélhetési forrását, —■ hogy aztán megmérgezze a saját adófizetőit. Érezte ezt a tanács és Folkusházv Lajos tanácsnok nem is késett a cáfolattal. A tanácsnok hosszú lére eresztett nyilatkozatban tiltakozik a gyanúsítás ellen, a lényegben azonban beismer annyit, hogy az Országos KémL ai intézet tényleg felül vizsgálta az élelmiszer-üzem áruit s a vizsgálat eredményét közölte a földmivelésügyi miniszterrel. Ebből a riileti közlekedési érdekeket érintett s közfigyelmet keltett. Vértes Emil az iránt érdeklődött, mi igaz azokból a hírekből, amelyek -szerint a községi élelmiszerüzemnek hamis a mája, meg a zúzája, sőt hamis minden portikája. A válasz természetesen tagadó volt, húsz darab városatya tombolt, lelkesedett Folkusházy Lajos tanácsnokért, az élelmiszerüzem azonban ettől aligha Nett jobb. És mert az interpellációkat beleékelték a tanácsi előterjesztések közé, Vértes után ismét a napirend tárgyalását folytatták a városatyák. Most Déri tanácsnokon volt a sor, az uj állások szervezéséről szavalt P a k s y és a minden lében udvari tanácsos H avass Rezső. Sőt a következő pontnál is Déri tanácsnok forgott a szőnyegen. A forgató pedig W a i g a n d József volt, a Ferencváros esze, büszkesége. Waigand súlyos kritikában részesítette azt a rendszert, amelynek köszönhető, hogy az egyik iskolánál 146.000 korona többkiadás merült fel, a másiknál pedig 300.000 korona. A közgyűlést derűs hangulatban találta a felszólalás s a tanácsi előterjesztésnek nem történt baja. Még öt perc és a humorelnök, R ó- z s a v ö 1 g y i Gyula, igy szólt: — Több tárgyunk nem lévén, köszönöm a páratlan türelmet. Az ülést bezárom. E pillanatban két városatya lézengett még a teremben. A türelem tehát nem volt páratlan. Rózsavölgyi vesztett. beismerésből nyilvánvaló, hogy ezt az ügyet nem lehet tiltakozó gesztussal és felháborodásszerű hanglejtéssel elintézni. Leigazolást nyert, lic-o'y a „Pesti Hírlap“ az adatokat a főváros vegyészeti hivatalának egyik tisztviselőjétől kapta. Az információ tehát hatósági személytől származik, olyantól, ki nincsen érdekelve ebben az ügyben, akinek alkalma volt belenézni a községi élelmiszerüzem boszorkánykonyhájába. A t.sztviselő ellen — II. osztályú vegyész — megindult a fegyelmi eljárás, azon a címen, hogy hivatali titkot sértett. A fegyelmi vizsgálat elrendelése tulajdonképen beismerése a vádnak, mert hiszen hivatali titkot csak akkor sérthet meg a tisztviselő, ha ilyen titok — tényleg létezik. Ha pedig nem lehet szó a városházán élelmiiszer- hamisitásról, ha nem igaz a vád, akkor nincsen hivatalos titok. Az első esetben tehát a kötelességét teljesítette a titkot felfedező vegyész. a másik esetben viszont félrevezette a. „Pesti Hirlap“-ot, ami pedig nem tartozik a fővárosra. — Céltalan és fölösleges dolog, azonfelül pedig embertelenség a szegény kis tisztviselő ellen fordulni s raita kitölteni azt a bosszút, amely Eolkusházyékat emészti. Még egy súlyos gvanuok merült fel a közeli napokban. Folkusházy tanácsnok intézkedésére az élelmiszerüzem könyveit a tanácsnok hivatalába hurcolták s uj könyveket vezetnek be. Nem tudjuk, mi történik a régi könyvekkel s nem-e arra való az eljárás, hogy a pikáns adatokat tartalmazó könyvek az örök enyészetnek adassanak át? Bizonyos, hogy az élelnüszerhamisitás dolga korántsem tekinthető elintézettnek. Vértes Emil maga is csak ideigljenesen vette tudomásul azt a választ, amelyet Folkusházv. tanácsnok a szerdai közgyűlésen elhangzott interpellációra adott. A közvélemény résen lesz és figyelemmel fogja kisérni a vizsgálat tovább' menetét. Úgy lehet, megfordul a helyzet s a tanácsnok által villogtatott' fegyvernek az éle nem a „rágalmazók“ ellen fog irányulni. A kölcsön kudarca Adóemelés, vagy csőd ? A főváros kölcsöne rosszul sikerült, ezt a tényt lehetetlen tagadni. A beérkezett jelentésekből megállapítható, hogy a pesti piacon aláírásira bo- csájtott 33 millió korona értékű kötvényekből mindössze 13 milliót jegyeztek. Londonban egy millió font sterlinget akartak elhelyezni s csak a tizedrészét helyezték el, Svájcra öt milliót preli- mimáltak, a jegyzés pedig 800.000 frank volt, Belgiumban és Hollandiában 8 millió helyett 2—300 ezer frankot jegyeztek, egyedül a német piac váltotta be a hozzáfűzött várakozást. A konzorcium nyakán maradt tehát kb. hatvan millió korona értékű kötvény, vagyis a kibocsátott tőkének közel egyharmada. Ilyen szégyenletes, szomorú eredményre nem volt még példa az állami és községi emisszióknak a történetében. A sikertelenség igazolja a városnak azt a politikáját, hogy minden áron, a legsiralmasabb feltételek mellett is igyekezett a pénzt a nagybankoktól megszerezni. Amilyen örvendetes dolog azonban, hogy ez egyszer nem a nagybankok jártak jól, hanem a főváros, annál megdöbbentőbb az a konklúzió, amelyre jutunk, ha közelebbről megvizsgáljuk a tényeket. Egy dolog bizonyos: a tőkeelhelyezés rentabilitása szempontjából kitűnő dolog volt a fővárosi kőlcsönkötvények jegyzése. Akkor, amikor nálunk a bankok négyszázalékos betéti kamatot fizetnek, a külföldi pénzintézetek pedig alig harmadfél százalékot s amikor a legutóbbi 500 milliós állami kölcsönt 91-es árfolyam mellett túljegyezték: — rendkívül előnyösnek látszott 5.3 százalékot jövedelmező fővárosi kötvények vásárlása. Nem ás a kibocsájtási feltételekben rejlik a hiba s a kudarc oka egyedül a feltételek mellett tündöklő kimutatás, amely a főváros aktiv és paszsziv vagyonát tünteti fel. A leghatározottabban állítjuk, hogy a főváros pénzügyi viszonyainak ziláltsága bizalmatlanságot keltett a tőkéseknél. A főváros anyagi helyzetének kétségbeejtő sivárságát, reménytelenségét olvasták ki a iné. légből a pénzüket féltő tőkések. A főváros összvagyona jelenleg 645 millió korona, amelyből 471 millió az ingatlanvagyonra esik. Ezzel szemben a város adóssága 429 millió korona, feltéve, hogy a függő kölcsönt kifizetik. Vagyis az összvagyon 62 százalék erejéig van megterhelve, az ingatlan vagyon pedig 91 százalék erejéig. Ha ehhez hozzávesszük azt a tényt, hogy a magyar államadósságok összegének ötven százalékát teszi ki az állam aktiv vagyona, akkor látni fogjuk, hogy sehol a világon nem képzelhető el olyan állam, vagy város, amely hasonló desperátus helyzetben van, mint Budapest. Van a főváros által közzétett mérlegnek még egy szomorú pontja, ez a Bárczy-rezsim, számokban kifejezve. Bár ez y István polgármestersége előtt 133 millió adóssága volt Budapestnek, ma pedig 429 millió. Rövid hét esztendő leforgása alatt tehát csekély 300 millióval szaporodott a teher. Ez pedig csak egy esetben nem volna baj (s egy esetben volna megbocsátható, ha t. i. a kölcsönpénzekből fedezett beruházások állandó értéket és értéküknek megfelelő hozadé- kot jelentenének a fővárosra nézve. A helyzet azonban, az, hogy az eddig létesített közüzemek sem szociális, sem pedig pénzügyi szempontból nem feleltek meg a hozzájuk fűzött várakozásoknak. A kommunalizálás politikája csődöt mondott, mert az élelmiszerüzemnek csak hátrányai vannak, a gázgyár semmiféle szociális előnyt r,em hozott, a villamos-telep rengeteg inte kaláris kamatveszteséggel jár stb. Nemsokára megkezdődik a zárszámadások összeállításának munkája. Az eredményt előre megjósoljuk: a legügyesebb technikai készséggel sem lehet eltüntetni a deficitet. 1913-ban három-négy millió korona deficit volt, ebben az esztendőben pedig háromszor akkora lesz. 1914-ben a 158 milliós kölcsönnek 9 milliós kamatterhe alatt fog nyögni a büdzsét. Ugyan miből akarja fedezni a polgármester ezt a horribilis tételt? Nem lehet más vége a dolognak, mint az, hogy újból a város adófizető polgárságának kényszerű áldozatkészségét ves'zi ■ igénybe a főváros. A z a d ó e m e I é s e 1 k e r ü 1- h e t e 11 e n. Egy esztendőn belül elkövetkezik a szomorú aktus, amely B á r c z y István nevének újabb dicsőséget fog szerezni. Hogy mennyire tehetetlenül, ügyefogyottan intézik a városházán a főváros pénzügyeit, annak kiáltó bizonyságát adták a 158 milliós kölcsönnél is. Tudvalévő, hogy a város a községi alapok vagyonából nyolc millió korona kölcsön kötvényt vett á t a konzorciumtól. A kibocsátási árfolyam 89 volt, a főváros ellenben csak 86-ot kapott, vagyis a 3 százalékos differenciát, ami 240,000 koronát tesz ki. a város nagylelkűen odaajándékozta a nagybankoknak. Tisztára kidobott pénz ez a negyedmillió, mert hiszen a fővárosnak nem kellett volna 1.58 milliós kölcsönt kötnie, hanem 8 millióval kevesebbet kérhetett volna s akkor a negyedmilliót megtakarították volna. Szomorú alkalom, szomorú téma a város pénzügyeinek kritikája. Bizonyos, hogy hosszú időkig, esztendőkig szó sem lehet uj fővárosi kölcsönről. A bankok alaposan meg fogják gondolni, vájjon újból kitegyék-e magukat a városi kölcsön kockázatának. Ebből pedig az következik, hogy a kölcsönpénzből megmaradt 45—46 millióval óvatosan kell bánni. Egyetlenegy fillért sem szabad könnyelműen kiadni. Legke- vésbbé pedig egy hóbort kedvéért, amiről azt mondják, hogy kommunizálás, holott nem más; mint pémzpocsékolás. ag készített női-, férfi- és gyermekfehérnemüek kezesség mellett rendkívül jutányosán VAJDA MÓR-nál IV., Deák Ferenc-utca 21.
