Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-25 / 13. szám
Harmadik évfolyam Budapest, 1914. március hó 25-én 13. szám. feiiiaiiiaiiiamniiraiiFDmniiiaHíniiiállíftiiiiiinüiamaniPiiiampuiaiiiamaíHnmaiiiainatiiaiiiniiBHiiiDnti ELŐFIZETÉSI JtRHKt Égést, évre ..................ló K Fé l évre ........................ S K Egyes számok ftap ft a- Éóft a kiadóhivatalban. Várospolitikai és közgazdasági hetilap Fmtmíöa aamwkmmats Dacsó Emil. tút>& Jíerfteji/j dr. Szilágyi Hugó kiadóhivatalt VJ. kér.. Szív-utca • • • IS. szám. Telefon.................. 137-13 Villámok cikkáztak a közgyűlés termében, orkánszerü zugás reszkettette meg a levegőt, elkeseredett vita folyt, a lelkek súlyos izgalmakkal telit- vék, a szenvedélyek nem ismertek többé korlátot. A jámbor idegen, ha véletlenül odavetödik a karzatra, azt hihette volna, hogy a városatyák ezekben az izgalmas pillanatokban kimondják a fővárosnak Magyarországtól való elszakadását. Vagy pedig azt határozzák el, hogy a községi pótadót, mint fölöslegesnek bizonyult intézményt, eltörlik. Valójában pedig miről volt szó, mi okczta a tragikomikus összi£ütközést a bizottsági tagok között? A közgyűlésről szóló tudósítás elárulja a nagy titkot. Két pont körül folyt a legádázabb küzdelem. Az első vollt a karosszékek bérletének odiózus dolga. A világért sem akarjak kicsinyelni annak a becsületes törekvésnek a jelentőségét, amelv a vitában szereplő városatyákat szólásra késztette. Lényegben is azonosítjuk magunkat azokkal, akik szerint a bérlet elintézése nem történt szabályszerűen, a főváros érdekeinek megfelelően. Szintúgy a mi álláspontunkat fedte a Sáros-fürdőnél tapasztalt furcsa iparpártolás fölötti fölháborodásnak a kifejezése is. De jellemzőnek és elszomorító jelenségnek tartjuk, hogy a közgyűlés atmoszférájának csakis akkor szökken fel a higanymérője, a közgyűlés csakis akkor jut lázas, önkívületi állapotba, amikor magánérdekről, üzletről van szó. Bizonyos, hogy azok, akik lelkiismereti kérdést csináltak abból, hogy a nyilvános árlejtésnek az eredményét ne hamisítsa meg a tanács, hogy a város a legkedvezőbb feltételek mellett értékesítse a bérleteit s hogy a magyar ipart ne érje meg nem érdemelt mellőzés: — valamennyien önzetlenül és becsületesen cselekedtek, amikor aggodalmaiknak felszólalásaikban kifejezést adtak. Azonban lehetetlen szemet hunyni ama tény fölött, hogy akármennyire is igazuk volt a mellőzött pályázóknak, az ő részükről tisztára üzleti érdek forgott fenn. És jellemző, hogy egyedül az ilyen üzleti vonatkozású kérdések tudják a városatyák lelkinyugalmát megbillenteni, közérdekű kérdések, amelyeknek a hátterében nincsen üzlet, belevesznek a részvétlenség és közöny fertőjébe. A legutóbbi közgyűlés ékesen bizonyítja ezt a megállapítást. Több mint három órán keresztül tartott a vita arról, hogy melyik cég győzzön a karosszékeknél meg a fürdőberendezésnél. Ellenben félóra alatt végeztek a városatyák az évi 300.000 korona terhet jelentő ui adásokkal, fontos interpellációkkal. Ez az aránytalanság adja meg a közgyűlés nívóját. 7Z/ZZ&YA?OZ A belügyminiszter minden esztendőben egyetlenegyszer, a költségvetés jóváhagyásakor, észreveszi, hogy a gondjaira bízott államügyek közé tartozik a főváros is és a főváros szénája nincsen rendben. A belügyminiszterek évről-éi re váltakoznak, de a panasz állandó: a főváros háztartása nélkülözi az okszerűséget, a mértékletességet. Feltétlen hívei vagyunk a főváros autonómiájának és az a meggyőződésünk, hogy a miniszteri ellenőrzés csak szubszidiárius jellegű lehet, vagyis csakis abban az esetben engedhető meg, ha a főváros vezetőségének szuverén bírája, a közgyűlés, lanyhán teljesíti a maga ellenőrző tisztét. S amikor ezt az álláspontot leszögezzük, ugyanakkor megállapíthatjuk, hogy bizony jelenleg a belügyminiszteri beavatkozás nemcsak megengedhető, hanem egyenesen kívánatos. A magas minisztérium elfogulatlanabb, mint a közgyűlés, amely a maga feje fölé ülteti a tisztviselőket. A belügyminiszter látása tisztább lehet és szubjektív körülményektől mentes. Nagyon szomorú dolog, hogy a legfőbb ellenőrzés ennek dacára sem érvényesül. A költségvetés jóváhagyásához fűzött megjegyzések méltó társai azoknak a közgyűlési határozatoknak, amelyek alig élnek öt percnél tovább, senki sem veszi őket komolyan, még azok sem, akiktől származnak, annál kevésbé azok, akikhez címezve vannak. A. kölcsön még meleg, a város kötvényei még a hitelező nagybankok vasszekrényeiben várnak elhelyezésre: __ s a nemes tanács vadat, halat s mi jó falat, mindent összehord, mindenféle terveket főz, ezer ötletet akar megvalósítani, nem fér a bőrébe, lázasan keresi a pénzpocsé- kolási alkalmakat. Optimista) számítás szerint a kölcsönből __ ha becsületesen megfelel a város kötelezettségeinek — alig marad nehány millió. Mégis napról-napra azt olvassuk, hogy az egyik ügyosztály szállodákat épít, a másik fürdőket bővít, a harmadik iskolákat emel, a negyedik játszótereket tervez. Egy-kettőre vége lesz a dicsőségnek, ami még nem volna baj, mert dicsőség amúgy sincsen. De vége lesz a pénznek is, ami viszont óriási baj, mert pénz __ az szintén nincsen. Még megérjük, hogy a legközelebbi beruházások egy „fölveendő kölcsönnek a számlájára“ iratnak. Villamosok harca A Kossuth Lajos-utcai vonal Meglepetésszerűen érte a be nem avatottakat a közlekedési ügyosztály előterjesztése a Kossuth Lajos-utcai villamos vonal létesítéséről s az ezzel kapcsolatosán rendezendő kérdésekről. Több ízben fejtegettük már a közlekedési problémák megoldásának óriási jelentőségét. Tőlünk származik az a megállapítás, liogv a főváros közgyűlését ina sem az országos, sem a városi politika elvi kérdései nem bontják pártokra, hanem kizárólag az a szempont. hogv a Közúti, vagv a Városi kapicn-e kedvezményeket, előnyöket a várostól. A közlekedési ügyosztály előterjesztése — nem képzelhetjük el másként — becsületes kompromisszumnak az eredménye. Ha ez a sejtésünk valónak bizonyul, akkor hosszú időre megoldottnak tekinthető nem csak az a speciális kérdés, amelyről' az előterjesztésben szó van. hanem egv hosszú, elkeseredett, kíméletlen harcnak a nyugvópontra jutása: a közgyűlés békés munkálkodásának a biztosítása is remélhető. A közönség érdeke tiszta és világos. A főváros polgársága olcsó és ió közlekedést akar. nem törődve azzal, vajion a Közúti, vagy a Városi szálíitia-e egvik helyről a másikra. Nagyon érdekes dolog a Kossuth Laios-ut- cai villamos vasútnak a története. Mert e kérdésnek már története van. Huszesztendös kívánsága a főváros közönségének a Rákóczinknak és Budának a Kossuth Lajos-utcán és az Erzsébet-hidon (amelv közben elkészült) keresztül való összekapcsolása. Kezdetben elvi okok halasztották a megoldást. Akkor még a Kossuth Lajos-utcának az ellőkelőségét. forgalmát féltették a villamostól s a Nemzeti Kaszinó becsületkérdésnek tekintette a demokratikus közlekedési eszköz kiépítésének megakadályozását — Ezek a szempontok voltak akkoriban irányadók s ezek a tényezők buktatták meg a tervet. Szó sem volt még abban az időben a két vasúttársaság féltékenységéről. versengéséről, a Közúti kon kurrens nélkül állott, de a város tehetetlen volt már akkor is. Attól a pillanattól fogva pedig, amikor a Vámosi részvényeinek többsége a fővárosé lett. megindult a küzdelem a Közúti és a Városi között, felvonultak az ellentétes táborok s az ütközőpont mindig a Kossuth Laios-utcai vonal volt. Elfogulatlan szemmel vizsgálva az előterjesztést, megállapíthatjuk, hogy a mérleg a Városira nézve valamivel kedvezőbb, mint a Közútira nézve. A Városi nemcsak a Kossuth Lajos-utcai vonalat kapja, ezenkívül ped'g két budai vonalat, hanem peage-iogot nver a Lipót-körutra is. ami mindenesetre jelentékeny veszteséget jelent a Közútinak. Igaz. hogv viszont a Kossuth Lajos-utcai vonal dicsőségét és hasznát meg kell osztani a rivális társasággal, de envhiti a fájdalmat az a körülmény. hogv a Közútinak tulajdonképpen szerzett jogai voltak már a vonalra é^ hogv az építés költségei tulajdonképpen a fővárosra hárulnak, ama kétes értékű jognál fogva. hogv a felemelendő alaptőkének megfelelő részvényeket a főváros veszi át. Ezekkel az előnyökkel szemben a Közútinak két-három kockázatos vonalat kell kiépitenie. peage-io- gokat kell biztosítania s a tarifát mérsékelnie.
