Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-18 / 12. szám
1914. március 18. I ' '—T-yfx.—— . Jói ngasr jf/fj/tr űpar Pénzügy Váílaíkozás Xereskeöefem A kereskedelmi szerződések A porosz kereskedelmi miniszter a napokban kijelentette, hogy a német kormány az 1917-ben lejáró kereskedelmi szerződéseket nem szándékozik felmondani és hogy Németország az ö vámpolitikájának eddigi irányától a jövőben sem akar eltérni. Ez a nyilatkozat is^en közelről érinti Magyarország- egész közgazdaságát. Tudni kell ugyanis, hogy a mi kiviteli kereskedelmünkben Ausztria után Németország foglalja el az első helyet. Már pédig a most érvényben lévő szerződés nem nagyon kedvezett a magyar exportnak. Németország külkereskedelme hatalmassá és nagygyá nőtt a jelenlegi agrár-protekcionista rezsim alatt, a magyar export azonban nem - emelkedett, sőt fontosabb termékeknél (gabona, állatok) határozott visszaesés mutatkozik. Magyarország tehát nem egyezhetik bele abba, hogy az uj kereskedelmi szerződés az eddigi alapokon köttessék meg. Ez még az agráriusoknak sem áll érdekükben. Ami pedig a Balkán-államokkal való szerződéseket illeti, itt a mai agrárius irányzat még kevésbé tartható fenn, minthogy a mi ipari termékeink részére a Balkánon csak úgy teremthetünk piacot, ha viszont mi a gabona, de főleg az állat- és husbehozatal tekintetében jelentéke. lyebb koncessziókat teszünk. Csakhogy — sajnos - a protekciós irányzat európaszerte mind erősebben kezd érvényesülni. Németország. Franciaország, Olaszország és Oroszország kimondott protekciós vámpolitikája mellett természetesen Ausztria-:Magvarország sem' követhet szabad kereskedelmi politikát, mert akkor teljesen kiszolgáltatja magát a szomszéd államoknak. A mi virágzó vas- és cukoriparunkat továbbra is meg kell védenünk és bizonyos tekintetben protezsál- nunk kell mezőgazdaságunkat is. De azért az agráriusoknak még sincs igazuk, amidőn a mezőgazdaságot túlságos védelemben akarják részesíteni. Mert éppen ez a túlzott protekció idézte elő azt, hogy Magyarországon a gabona és a hús drágább, mint Európa Tármély más államában. Ez az állapot egyszerűén tűrhetetlen és a fogyasztók nagy tömegei hangosan követelik, hogy határaink az állat- és husbehozatalnak annál is inkább megnyittassanak, minthogy ennek fejében a mi iparcikkeink exportja is lényegesen emelhető lesz. Ebben az országban nemcsak mezőgazdák, de iparosok, kereskedők, gyárosok és munkások is laknak. Ez utóbbiakra nézve pedig exisztenciális kérdést képez az, hogy az élelmiszerek mostani hallatlan drágasága megszűnjék. Ausztria-Magyarországnak tehát a saját fogyasztó lakossága érdekében szakítania hell a tulságig menő agrárius politikával, melynek befolyása alatt a most érvényben lévő kereskedelmi szerződések megköttettek. Természetesen ez csak a hatalmas osztrák és magyar agrárius tábor visszaszorításával érhető el. Ez pedig a kereskedők és marosok részéről nagy munkát követel, annál is inkább. minthogy az agráriusok szervezk .ülése máris a legnagyobb erélylvel folyik. Különösen a városokra nézve fontos, hogy a mostani agrárius rezsimet megtörjék. Mert a varosoknak túlnyomó részben iparral és kereskedelemmel foglalkozó lakossága leginkább szenved az élelmiszerek drágasága miatt. Sajnosán kell látnunk e tekintetben a főváros mozdulatlanságát. Igaz. hogy nem csodálkozunk rajta, mert a főváros mai vezető embereinek sohasem volt érzékük ez aktuális gazdasági kérdések iránt, a legkevésbé oec'ig Rórczy polgármesternek, akinek a tehetetlensége ezen a téren is csak kudarcokat teremtett. Pedig a polgármester ur. aki tankönyvet irt a közgazdasági elméletekről, tudhatná, hogy a mai agrár-protekciós vámpolitika csak a bőrkabátosoknak használ. am:g az ország, de különösen a városok nagy tömegeit elszegényíti, kiviteli kereskedelmünket pedig megbénitja. Az ország kereskedőinek és iparosainak, eisö sorban pedig a fogyasztók nagy tömegeinek talpra kell állapi az agrárius vámpolitika megbuktatására. Három évi idő áll rendelkezésre. Ez elég ahhoz, hogy nagy munkát végezzenek. Alkalmas lesz erre az uj választói jog. amelynek alapján a mostani parlament agrárius-konzervativ többségét kisebbséggé lehet változtatni. Megfelelő szervezkedései. főleg pedig a városok iparos, kereskedő és munkás osztályainak harcvonalba állításával a parlamentben is utat lehetne törni egy szabadabb kereskedelmi irányzatnak, mely idebenn az országban az élelmiszereket olcsóbbá tenné, iparcikkeink részére pedig a külföldön uj piacokat hódítana. Tavaszi vásár Az idei 9-ik tavaszi vásár úgy méreteire, mint kiállítására nézve igazán nagyszabásúnak ígérkezik. A múlt évben tudvalevőleg a budapesti kereskedelmi kamara vette a kezébe a tavaszi vásár rendezését és mindjárt meglátszott, hogy a kereskedőknek és iparosoknak ez a leghivatottabb érdekképviselete a legalkalmasabb egy ilyen fontos intézmény sikeres irányítására. A kamara által az idén rendezendő második tavaszi vásár hasonmása lesz a világhírű „Leipziger Messe"-nek. Bizonyosra vehető, hogy a vásár rendkívül élénk idegenforgalmat fog Budapesten teremteni, annál inkább, minthogy éppen ebben az időben több országos kongresszus megtartása van tervezve. — Úgy tudjuk, hogy a kamara a fővárostól, úgy mint a múlt évben, megfelelő segélyt fog kérni a vásár támogatására. Tekintettel arra, hogy a tavaszi vásárnak nemcsak gazdasági, de jelentékeny kulturális fontossága is van> teljesen indokoltnak tartjuk, hogy a főváros ezt a hasznos intézményt úgy erkölcsileg, int anyagilag támogassa. A tavaszi vásárnak az iparosra és kereskedőre nézve való jelentőségét felesleges bővebben vegy- elemeznünk. Csak azt akarjuk megállapítani, hogy az iparos a vásáron 1. olcsón mutatja be árúit; 2. olcsó eszközökkel szerez megrendelést és vevőt; 3. személyesen érintkezve vevőjével, eszmecserét folytathat a gyártmányain eszközlen- dő újításokra, javításokra nézve; a nagyközönségnek is olcsón bemutathatja készítményeit, tehát olcsó és hatásos reklámot fejthet ki. A kereskedő az áruminta vásáron: 1. olcsón, fáradság nélkül ismeri meg a beszerzési forrásokat; 2. bevásárlásait egy helyben, nagy választékban eszközölheti; 3. tájékozódik az árakról és újdonságokról; 4. találkozik kereskedő-társaival és szállítóival; 5. megtalálja mindazokat az árukat, amelynek fölkutatására eddig külföldre kellett mennie. A Vásár ez évben lényeges emelkedést fog mutatni nemcsak a kiállító, hanem a vásárló kereskedők dolgában is. Az ez évi vásáron szintén megjelenik a papír-, iró- és rajzpapir, az üveg-, porcellán-, majolika- és agyagipar, a vegyi- és gyógyszerek, illatszeerek ipara, a cipőipar, az apró vas- és fémáru, az élelmiszeripar, a diszmü- ipar pedig teljes egészében képviselve lesz. A Vásárt április 30. és május 6-ika között tartják meg. Május 3-án tartja az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés nagyszabású jubiláris kongresszusát, amely alkalommal az ország kereskedőinek nagy része a fővárosban fog tartózkodni s ez alkalommal szükségleteik beszerzése végett a Tavaszi Vásárt is látogatni fogják. A Tavaszi Vásár irodájában (V., Szemere-u. 6.) az áruhelyek nagy része már le van foglalva és a Vásár veze:Biztosítás r Építészet Xözfekeöés 'Bányászat tősége nyomatékosan figyelmezteti az iparosokat, hogy igyekezzenek minél előbb helyeiket lefoglalni, mert máskülönben a nagyszámú jelentkezések miatt nem tud majd gondoskodni kellő elhelyezésről. Megalakul az élesztö-kartel. Az osztrák élesztő-kartell mintájára és ennek bevonásával, a legközelebbi napokban megalakul a magyar élesztő-kartell is. A szervezett osztrák élesztőgyárosok ugyanis már évek óta erős versenyt támasztanak a szervezetleneségíikben tehetetlen magyar élesztögyárosoknak, akik már több ízben megkísérelték, hogy egymással egyezményes szerződést kössenek. Ez a törekvés azonban mindeddig kudarcot vallott, mig most végre sikerült a tömörülés. A magyar élesztőkartell tagjai lesznek: a Gschwindt-gyár, a Krausz-féle gyár, báró Kuffner gyára, a nagyváradi Moskovits-cég, az aradi Neumann Testvérek, báró Springer élesztő- gyára és a Klein József és Adolf-cég. A kartell elnöke: dr. Gschwindt György és vezetője Rein Sándor, a Gschwind-gyár igazgatója lesz. A magyar kartell együtt működik majd az osztrák kartellek rayonirozzák az eladási területet és szabályozzák az árakat. Az utóbbi alatt természetesen a mielőbb beálló áremelést kell érteni. Meghátrált a sörkartel. A Fővárosi serföző részvénytársaság, amely nem lépett be a kartellbe, a napokban megkezdi működését és gyártmányát 2 _3 hónap múlva piac ra szándékozik hozni. A sörkartelt, amely főleg a budapesti piacot monopolizálta, a kéretlenül felbukkant versenytárs igen kényelmetlen helyzetbe hozta, és máris sorompóba léptek, hogy a kon- kurrens vállalat helyzetét megnehezítsék. Többek között a fogyasztókkal hosszabb lejáratú szerződéseket kötnek arra nézve, hogy szükségleteiket csakis az egyezményes gyáraknál szerzik be. A vevőket különféle kedvezményekkel csalogatják a szerződések aláírására: az átvett kvantum arányában bonifikácíót engedélyeznek, azonkívül behozni szándékoznak a hűség-jutalom rendszert, vagyis azoknak a vevőnek, akik kizárólag csak a karteltől vásárolnak, hektoliterenkint bizonyos összeget visszatéríteni fognak. Szó van továbbá arról, hogy a kartell az árakat is leszállítja. — Mindenesetre jó lesz, ha a fogyasztók elővigyázatosan szerzik be szükségleteiket, és nem ülnek fel a kartell berkeiből jövő szirén-hangoknak. __ Úgy láts zik, hogy az uj gyár és a kartell erős versenyre készülődnek, amiből természetesen csak a fogyasztóknak lesz hasznuk. A becsület védelme és a hitelképesség. A becsület védelméről szóló előadói tervezet első szakasza a többi között azt is kimondja, hogy aki más előtt oly tényt állít vagy hiresz- tel valaki felöl, amely hírnevét rontaná vagy pedig hitelképességét csökken te né, az rágalmazás vétségét követi el és hat hónapig terjedhető fogházzal és nyolcezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtandó. A törvényjavaslatnak ez a rendelkezése különösen a kereskedővilágot érinti. Sokszor láttuk, főkép az elmúlt válság idején, hogy alaptalan fizetésképtelenségi hírek terjesztésével a legszolidabb cégek is meginogtak. Nagyon helyesnek tartjuk, ha a törvény az ilyen hírek terjesztőit szigorúan bünteti. Ha az ilyen rágalmazás nyilvánosan vagy sajtó utján követtetik el, akkor a büntetés egy évig terjedhető fogházra és ugyancsak nyolcezer koronáig terjedhető pénzbüntetésre emelkedik. Ez az intézkedés főleg ama sajtóorgánumok ellen irányul, melyek a fizetésképtelenségi, árverési és csődkérési hírek közlésével tartják rettegésben a kereskedővilágot. Ezeket a sajtóparazitákat ki kell irtani. Ezt minden tisztességes ember követeli. Csakhogy az éremnek másik oldala is van. Tartunk attól, hogy a javaslatnak ez a rendelkezése megnehezíti majd a tisztességes sajtó helyzetét. Ugyanis egész hiteléletünknek szüksége van arra, hogy
