Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-18 / 12. szám
1914. március 18. ezért a munkáért 297.449 koronát kértek. A 3000 koronás differencia dacára az utóbbi cég győzött, mert a tanács és az építési végrehajtó-bizotság összekombinálta a kétfajta munkára kiirt pályázat számbeli eredményeit s igy állapította meg az ajánlattevők sorrendjét. A felebbező teljes joggal és igazsággal hivatkozik arra, hogy a Thirgaertner és Stöhr-cég csak a legutóbbi időben, csak a városi szállítás kedvéért jegyeztette be magát Magyarországon, de egész ügymenetében és ügykörében német cég. A Thirgaertner és Stöhr-cég —. igy mondja a felebbezés _semmiféle nexusban nincs a Németországban jó hirnévnek örvendő: Thier- gaertner, Voltz und Wittmer-céggel, melyet az építésvezetőség annak idején a fürdő tervezése végett meghívott. Ez a cég csak megengedte, hogy Magyarországon (de Ausztriában nem) a Thier- gaertner és Stöhr cég tulajdonosai cégük elnevezésében a szakkörökben bizalmat élvező „Thíer- gaertner" nevet is fölvegyék. A Thiergaertner és Stöhr-cég tehát teljesen uj cég, amely Magyarországon eddig még nem produkált semmit, ennélfogva méltán tarthatja mindenki sérelmesnek a magyar ipar indokolatlan mellőzését. Hisszük, hogy a közgyűlés is erre az álláspontra helyezkedik. Eltörlik az alagút vámját A polgármester nevezetes ajándékkal készül meglepni a főváros polgárságát. Biztos értesülésünk szerint a budai alagut vámját rövid időn belül — hónapok kérdése csak — meg fogják szüntetni. A történeti előzménvek a következők: Az alagutat a Budapesti Alaguttársalat létesítette 1857-ben s az engedély idő 1907-ben járt le. A koncessziót ugyan az állam adta. de a budai várhegy várerőd jellegének időközben bekövetkezett megszűnése folytán az alagut és a vámszedési jog tulajdonosa a főváros lett. mint az egész budai várhegy tulajdonosa. 1907-ben a főváros nem élt az alagut átvételének jogával, mert a részvényesek kielégítését és az alagut átalakításának költségeit nem akarta magára vállalni. Az alagut kezelését ideiglenesen a pénzügyminiszter vette át, azzal a hallgatólagos feltétellel, hogy mihelyt az átalakítási munkálatok befejeztetnek és igv a városra nézve az átvétel nem jár többé anyagi áldozatokkal, ugv a főváros rendelkezési joga megújul s az alagut vámjának megszüntetése a várostól fog függni. A közgyűlés 1913. május havában elfogadta a városgazdasági ügyosztálynak azt az előterjesztését. amely szerint a pénzügyminisztert értesíti a főváros, hogy a viztelenitési és restauráló munkák sikeres befejezése után az alagutat át kívánja venni s azt mint közutat fogja kezelni. A pénzügyminiszter időközben megbízta a Gregersen céget a munkák elvégzésével s úgy kontemplálták a dolgot, ho^v a város akkor veszi át az alagutat, amikor az átalakítási és viztelenitési munkák költsége, kb. 430.000 korona a vámjövedelemből befolyik, ami egybeesik a munkák befejezés--1-' időpontjával. Március hetedük az alagut viz- mentesitését ellenőrző bizottság Eckermann Ede miniszteri tanácsos elnöklésével megszemlélte a végzett munkálatokat és megállapította. hogy az alagut vizmentesitése kitünően sikerült. alagút falazata tökéletesen kiszáradt, uw fw" a jövője hosszú időkre biztosítva van. Most már csak az alagut falazatának kivakolása, fehérre meszelése és kivilágítása van hátra és minthogy a munkálatok tartama alatt összegyűlt vámjövedelem teljesen fedezi a költségeket, mi sem áll többé útjában annak, hogy a főváros a jogával éljen, az alagut kezelését átvegye s a vámdijat sürgősen megszüntesse. A közel jövőben ez meg is fog történni s igv a főváros polgárságának régi óhaja teljesül. A polgármester — ellenünk Felebbezés a kolportázs-ügyben Búirczy István dr. polgármester volt kegyes lapunkat elutasítani azzal a kérelemmel, hogy az utcai árusítás jogát élvezhessük. Az elutasító határozat ellen a törvényes határidőn belül indokolt íelebbezést nyújtottunk be. amelyből közijük az alábbi részt: ,,A polgármester urnák kétségkívül diszkrécio- nárius joga a kolportázs-engedély megadása. Ezzel a jogával azonban nem élhet elfogultan a polgármester ur, a kolportáisjog nem lehet kegy, nem lehet eszköze annak, hogy a polgármester ur jutalmazzon vagy büntessen. Az elutasító határozat indokolása szerint a kolportázsjog megadása 1. nem közérdek, 2. nem feltétlen szükségesség, 3. veszélyezteti az utca forgalmát. Nem akarunk ehelyütt meddő vitába bo- csájtkozni a polgármester úrral és felvilágosítani őt a sajtó nyilvánosságának óriási jelentőségéről. Megállapítjuk azonban, hogy ha minden, amivel az elutasítást a polgármester ur indokolta, helyt álló és igaz, akkor nemcsák a Fővárosi Hírlapra vonatkoznak ezek a kifogások, hanem általában minden időszaki lapra. Abból a körülményből azonban, hogy a polgármesteri kegy folytán kolportázsjogot élvez „Az Idő“, a „Budai Hirlap", „Budai Szemle“, „Enyje, bejó!“ stb. lap, arra a következtetésre kell jutni, hogy az indokolás erőszakos s csak azért készült, hogy a Fővárosi Hírlap elüttessék a legelemibb jogától. Leszögezzük azt az egyedül álló tényt, hogy a Fővárosi Hirlap ellen, amely pedig a legélesebb, legradikálisabb harcot folytatta a városházi gazdálkodás ellen, másfél esztendős fenállása alatt egyetlenegyszer sem indítottak sajtópert. A lap szerkesztői és munkatársai hivatásos újságírók, a lap szelleme, hangja, tartalma olyan, hogy méltán rászolgál arra a népszerűségre, amelynek fennállását köszönheti. Amidőn még megemlítjük, hogy azok közé az illusztris férfiak közé, akik a Fővárosi Hírlapot információkkal, intervjukkal ellátják, tartozik Némethy Károly belügyi államtitkár ur Öméltósága is, elegendő bizonyságát szolgáltattuk annak, hogy a kolportázsjog megragadása kicsinyes bosszúnak a műve volt csupán s okot egyedül azzal szolgáltattunk rá, hogy volt bátorságunk a városházi adminisztráció visszaéléseit, hibáit, a csúcsot sem kiméivé, támadni, kritizálni." Városatyák üzletei J A gázgyári vitához Az összeférhetetlenségnek legelemibb fajtája az, amikor a város fizetést ád. jövedelmeket biztosit a törvényhatósági bizottság kiválasztott tagjainaík. amikor tehát ezek a bizottsági tagok anyagi ellenértéket kapnak a város pénzéből azért a munkáért, amelyre ingyenesen vállalkoztak, amelyhez a választó- polgárok bizalmából jutottak. A városatyaság nobile officium jellegének a meghamisítására vezet a bizottsági tagok munkájának megfizetése, tagadhatatlan azonban, hogy az összeférhetetlenségnek ez a formája még a legkevésbé veszedelmes, éppen azért, mert mindenki által felismerhető, mindenki által könnyen ellenőrizhető. Amikor Vúzsonvi Vilmos az összeférhetetlenség kodifikálásának a szükséges voltáról beszélt, általában pedig amikor panama, vagy kijárási eset jut nyilvánosságra, sohasem ezekre a közgyülésileg alkotott összeférhetetlenségekre gondolunk, hanem ha az történik, hogy egyik- másik városatya a bizottsági tagságát jogtalan anyagi előnyök szerzésére használja ki. Az összeférhetetlenség körüli elmefuttatásnak az aktualitását a gázgyári vita adja meg. A gázgyár szervezési szabályzatának az a legkényesebb pontja, hogy vájjon a törvényhatósági bizottságnak e célra kiküldendő tagjai helyet foglalhatnak-e a gázgyár igazgatóságában, vagy sem. A nemmel szavazók —■ akik között természetesen a tanácstagok és gázgyári igazgatók vezetnek — azzal érvelnek, hogy a bizottsági tagok nem lehetnek a végrehajtó hatalom szervei. Ez az indokolás egészen hamis. Mert eltekintve attól, hogy a város egyéb üzemeinél ezt az akadályt nem fedezték fel ezek az urak (1. kenyérgyár), nem is arról van szó, hogy aközgviilés képviselői végrehajtó hatalmat gyakoroljanak, hanem hogy közvetlenül, tehát annál hathatósabban ellenőrizzék a végrehajtó hatalom gázgyári birtokosait. A gázgyár a leghatalmasabb kommunális üzem. Milliós költségvetése van, óriási személyzete, negyvenezer koronás fizetések, nagy összegű munkák, szállítások, megrendelések. A gázgyár a város legfőbb jövedelmi forrásának Ígérkezik. Lehetetlen dolog, liogv a mostani állapotokat fentartja, szankcionálja a közgyűlés. Nem személyek elleni küzdelemről, bizalmatlanságról van itten szó. hanem arról a nagy elvről, hogy a gázgyári vezetőség legfőbb ellenőrző szerve nem lehet két-három tanácsnok, hanem helyet kell biztosítani benne a közgyűlés delegáltjainak is. Eddigelé az volt a helyzet, hogy a gázgyár vezetősége tulajdonképpen nem a közgyűlésnek volt alárendelve, hanem a tanácsnak. Az igazgatók előterjesztéseiket a tanácshoz intézték, egyedül a tanácscsal állottak közvetlen érintkezésben. A közgyűlés jóformán alig nyert betekintést abba, mi történik a gázgyárban. A gázgyári 'direktóriumnak oly módon való szervezése, hogv abban a gázgyári igazgatókon kívül csak néhánv tanácstag foglaljon helyet, voltaképpen még kisebb térre szorítja az üzemvezetés ellenőrzését, mert eddigelé csak a közgyűlést mellőzték, ezután pedig a tanácsnak is csupán néhánv tagja gyakorolna befolyást a gázgyári adminisztrációra. A konklúzió tehát nem lehet más, mint az, hogy a bizottsági tagokat nem szabad kizárni a gázgyári direktóriumból. Teljes joggal, korlátlan hatáskörrel és felelősséggel kell őket felruházni, de fizetést nem szabad elfogadniok. Mert ha máiéi akarják követni azt a könnyelműséget, hogy a direktórium tisztviselő-tagjainak 6 8000 koronás jutalomdijakat szándékoznak adni olyan munkáért, amely tulajdonképpen hivatali kötelességük, amelyért tehát külön díjazásra nem tarthatnak igényt: akkor ne tetézzék ezt a hibát a városatyák nyilvános megvesztegetésével, ui összeférhetetlenségeknek kreálásával, állandó gyanúsítások s tülekedések forrásának nyitásával. Legveti annyi önzetlenség a kiválasztandó városatyákban, ho^v anvagi érdek reménye nélkül is. önzetlenül is teljes szivvel-lélekkel szolgálják a város érdekeit a gázgyár ügyeiben. I AUTOMOBILOKAT 1913. évi tipus 25 HP LUKSZUS-AUTÓKAT KARDAN hajtással! AUTÓBUSZOKAT! 2,5, 10 tonna hordképességO TEHERAUTÓKAT gyárt a Magyar Általános Gépgyár R,-T. Aütomobilgyára Budapest, VII keiület, Váci-ut 141. szám. Telefon 5—27 és 45—15. =
