Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-18 / 12. szám
Harmadik évfolyam Budapestt 1914. március do 18-án. 12. szám . 2fxn>aBO&JIÚ3MP ^wmnmiiianiamaiiiaiHnmaniainDiíiDiiimiiaiiinniPniomniiininnuinmninamamatnamniigBfiMDinü ELŐFIZETÉS í A TU7H i Egész évne ......................16 K Fé l évi*e .......................... 8 K Eg yes számot* ftaph a- tűit a hia dó hivatalban* Várospolitikai és közgazdasági hetilap felelős aw+wMmm*i3 Dacsó Emil* Tá* .szerbe,zts etr*. Szilágyi Hugó Meg Jelöni f* minden széf- dán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VJ. kér*., Sziv-utca • • • 18. szám Telefon ••••••• 137-13 Vállalkozók panaszaivá;] találkozunk itt is, ott is, a városházi ügyek széles területén. Az általános panasz az, hogy a város szállításainál, rendeléseinél, nem az ár és a minőség döntik el a konkurrensek küzdelmét, hanem szubjektív szempontok, amelyek alatt kijárókat ülik érteni. Egészen nyíltan beszélik, hogy a ihal- lowoud-íára egy kijárásokban megőszült városatya nyomta rá a kitűnőségnek a bélyegét, pontosan tudja mindenki, melyik vállalat lappang az autóbuszról szóló miniszteri rendelet mögött s az sem titok,miért Kell elutasítani a külföldi egészségügyi berendezők ellen irányuló felebbezést. Vegyük még hozzá ezekhez a vádakhoz a nyilvános árlejtéseredmények kompromittálására irányuló kísérleteket és azt a tiltakozást, amely a vállalkozók összeségének részéről a városházi számlák késedelmes kifizetése miatt legutóbb elhangzott — és akkor teljes lesz a kép, amely a fővárosnak és a vállalkozóknak egy- más közöt■ i \ iszonyát szemlélteti en megörökíti. Ott tartunk, hogy a vállalkozók remegve várják az árlejtések eredményét, mert tudják, hogy még abban az esetben sem kapnak munkát a várostól, ha a legkedvezőbb ajánlat az övék. Ott tartunk, hogy a nyilvános árlejtés elvét, ha csak lehetséges, mellőzik s ha nem lehetséges, megcsufolják. Ott tartunk, hogy a vállalkozó majdnem minden alkalommal kijárási illetéket kénytelen hozzácsapni az árhoz s ezzel kénytelen drágítani az ajánlatát. Favorizált vállalkozók ülnek a nyeregben, a tanács egyik esetben nem tud szabadulni a favcritokhoz tapadó kijáróktól, a másik esetben közjótékonysági intézménynek minősiti a várost és a méltányosság hamis jelszavával erősiti meg pozíciójában a városon élősködőket, a harmadik esetben ürügyet keres arra, hogyan lehetne visszahozni a kegyenceket a veszendőnek látszó paradicsomba. Hova-tovább messziről elkerülik a várost a tisztességes iparosok és kereskedők és átengedik a teret azoknak, akik jobban birják összeköttetésekkel. Egy másik, hatalmas csoportja a kifogásoknak, vonatkozik a hazai ipar sérelmeire, állandó mellőzésére. Ennél a pontnál diszting- válni kell. Főelv, hogy a magyar iparnak csakis ceteris paribus szabad győznie, akkor, amikor a város érdekei megvédetnek, kielégitést nyernek vele. Ebben az esetben azonban feltétlenül s nem szabad hozzájárulni ahhoz a lehetetlen állapothoz, hogy az ország legelső törvényhatósága minden lehető és minden lehetetlen alkalommal behódol a külföldi vállalkozók élelmességének. A polgármester ur szigorú rendeletet adott ki s a rendeletben mérsékletre, takarékosságra hivja fel az ügyosztályokat s az ügyosztályok élén álló tanácsnokokat. A polgármester rendeletére valóban égető szükség volt. Felháborító dolog, hogy a koldus-szegény város százezreket fizessen évente autótartási költségekre. Nem szabad tűrni, hogy a koldus-város első polgára hatféle autón robogjon végig a pesti utcákon, azzal dicsekedjék. hogy autójának párját csak a német császár használja. Nem lehet szótlanul hozzájárulni ahhoz, hogy a polgármesteri szobák keleti pompában és fényben ússzanak, ugyanakkor pedig az egyik ügyosztálynak az emberei, tisztviselői keservesen panaszkodjanak a helyiségük miatt, a megva- kidásiél remegjer ik, meri szellő nélküli, sötét, dohos szobákban kénytelenek dolgozni. Igaza van a polgármesternek, a takarékosságnak az ideje el kell, hogy következzék. A sort pedig _ a polgármester urnák ke ll megkezdenie. Budapest képviselőit csatasorba kívánta állítani a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén Jenes Vilmos. Azt indítványozta, kérje fel a város a főváros országgyűlési képviselőit, vessék latba minden befolyásukat, tekintélyüket, összeköttetéseiket a kormánynál, s hassanak oda, hogy a sertésszállások dolgából óriási kár ne érje a fővárost. Az indítvány kissé későn jött, mert a ser- tésszállástelepnek a dolgát alaposan és végérvényesen elrontotta a nemes tanács. Arra azonban alkalmas a felszólalás, hogy megállapítsuk a fővárosnak e részben lévő mostoha helyzetét. Budapest kilenc képviselője között hatan foglalnak helyet a törvényhatósági bizottságban. Ezek a képviselők valamennyien ellenzéki pártállásnak, tőlük tehát nem követelheti senki, hogy a kormánynál közbenjárjanak. Három kormánypárti képviselője van Budapestnek: Berzeviczy Albert, Khuen-Héderváry Károly gróf és Jakabffy Imre. Ezek az urak országos nevű emberek, vezető oszlopai a kormánypártnak. Budapest ügyes-bajos dolgai nem érdeklik őket, nem volt még példa arra, hogy akár Berzeviczy, akár Khuen, akár Jakabffy a kormánynál is képviselték volna a fővárost. Jenes Vilmos indítványa tehát szomorú eredményre vezet. Mégis Buchwald! A karosszékek botránya A dunaparti korzó karosszékeinek dolga se- hogysem jut nyugvópontra. Megírtuk, hogy a Fővárosi Hírlap akciója folytán kiirt nyilvános árlejtés örvendetes eredményre vezetett. A differencia az ügyosztály által pártolt Buchwaid-féle ajánlat és a nyilvános árlejtésen elért bér között nem kevesebb, mint ötvennégyezer korona: ennyivel szaporodott volna a bérleti idő tartama alatt a főváros jövedelme. Szomorú dolog, hogy a városházán még most sem akarnak okulni a tapasztalatokon s merev csökönyösséggel ragaszkodnak a régi bérlőhöz, Buchwald Sándorhoz. A Ferenc József-rakparti karosszékek bérletére a következő ajánlatok érkeztek be: 1. Rajna Sándor 9200 korona 2. Pápai és Náthán-cég és Hertzka Halász és Berger-cég együttesen 6100 korona 3. László Ferenc 5400 korona 4. Radó B. Zsigmond 4050 korona 5. Marek András 3800 korona 6. Buchwald Sándor 2700 korona A kiküldött albizottság _. nagyon helyesen — a legkedvezőbb ajánlatot fogadta el s Rajna Sándornak javasolta az üzletet kiadni. Rajna Sándor ur, aki a Muzeiun-köruíon divatáru-kereskedő, mint utólag kiderült, nem volt komoly pályázó. Ö legalább azt hitte, hogy az ajánlatát nem kell komolyan venni s amikor mégis megkapta az üzletet, úgy megijedt, hogy nyomban bejelentette a visszalépését. A tisztelt ur azonban megfeledkezett arról, hogy az árlejtési feltételek értelmében nincsen joga senkinek sem visszalépni s ha ezt mégis megteszi, akkor elveszíti a letett 1500 korona bánatpénzt. Semmiféle értelme nincsen a bánatpénz kikötésnek, általában pedig a nyilvános árlejtés kiírásának, ha a tanács maga komolyan nem veszi a feltételeket s minden büntetés nélkül futni engedi azt, aki egy jó üzlet reményében vett részt a város által kiirt nyilvános árlejtésen. Az első baklövés tehát az volt, hogy a város- gazdasági ügyosztály merő humanizmusból, nevetséges és naiv indokolással kiengedte az oblígóból Rajnát, aki evvel rokonának, Buchwald Sándornak vélt szolgálatot tenni. Alegkevesebb, amit elvárhat a város, az hogy Rajna kaucióját visszatartsák s már csak intő példaadás okából is beszolgáltassák a város pénztárába. A Rajna-ügy- nek ily módon való „elintézése“ után következett a második felvonás, amely még káprázatosabb, mint az első volt. Az ügyosztály ugyanis ahelyett, hogy Rajna kaucióját megtartotta volna s a bérletet a Rajna után következő legjobb ajánlattevőknek javasolta volna kiadni, újból Buchwald Sándort kezdte pártfogolni s a közelmúltban több ízben elfoglalt álláspont ellenére utóajánlatot, magyarázó kérvényt fogadott el Buchwaldtól. Ebben a magyarázó kérvényben, amely lényegileg uj ajánlat, a régi bérlő a 2700 koronás béren kívül felajánl az állatkertben birt karosszékbérlet fejében évi 1500 koronát, azonnal a fővárosnak engedi át az állatkertben levő 600 darab széket, azoknak jókarbantartását, átengedi továbbá a városnak a Ferenc József-rakparti karosszékeket, de csak 6 esztendő múlva. Az ügyosztály kalkulációja szerint a Buchwald-féle pótajánlat a következőket ígéri: a) Bér a Ferenc József-rakparti székekért 2700 K b) ezeknek a székeknek egy évi értéke
