Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-18 / 8. szám
»Ipar Vámügy Válla fkozás JCeieskebefem Biztosítás r Építészet JCözfeüeőés Bányászat Speciális bankok. Egész gazdasági életünk a hitelforgalomra van alapítva és igy annak természetesen szüksége van a bankokra is. Már most ezeknek a bankoknak az volna az ideális feladata, hogy az összes iparágak termelőképességét erősítsék, illetve, hogy gazdasági életünket a tőkék célszerű elosztásával fejlesszék. Csakhogy a valóságban ez nem egészen van igy. Közismert dolog, hogy nagybankjaink aktiv hitelüzleteiket előszeretettel nagystílű vállalatokkal kötik meg, mig az úgynevezett középosztály hitelszükségleteinek kielégítésére kevés hajlandóságot mutatnak. A nagyipari vállalatok egyoldalú előnyben való részesítésének már is a következménye, hogy ezek a nagyvállalatok bizonyos függő viszonyba kerültek a bankokhoz, ami nemzetgazdasági szempontból nem mindig kívánatos. így például a szindikátusok és kartelek alakulása rendesen az ipari vállalatokat finanszírozó nagybankok ösztökélésére történik. Es habár a kartelintézmény- nek meg van a jogosultsága, kiváló közgazdászok mégis aggasztónak látják azt. hogy a nagybankok ilyen módon befolyásolják a gazdasági élet szabad evolúcióját. Másrészről azonban nem tagadható, hogy a kereskedelem és ipar — különösen nálunk Magyarországon — éppen a nagybankok ilyen irányú tevékenysége következtében lendült fel. Mindennek dacára bizonyos körökben a speciális bankok eszméjével próbálnak propagandát csinálni. Azt akarják, hogy egyes iparágak hitelszükségleteinek kielégítésére speciális, külön pénzintézetek állíttassanak fel. Csak a napokban hallottuk, hogy egy nagy építőipari bank alakítása van tervben. Azelőtt a vár o- sokbankjánaka tervét lanszirozták. A meglévő fabankok mellé még egy újabb sorakoznék és igy tovább. Ezekkel a speciális bankokkal eddig nem volt nagy szerencsénk Magyarországon. A lezajlott krízis csaknem mind elpusztította, ami azt bizonyítja, hogy ezek gyenge alapítások voltak. A középosztály és a kisemberek hitele szükségletének jelszava alatt létesült pénzintézetek nagyrésze is elbukott a válság alatt. Az eredmény az, hogy ma a bankszakmában erős koncentrációs folyamat indult meg, mely megint csak a nagybankok hatalmát gyarapítja. Ilyen viszonyok mellett a kisebb tőkével működő speciális bankok alapítása nem nevezhető szerencsés gondolatnak. De újabban ezek az alapítások nem is sikerülnek, vagy egyáltalában nem kerülnek kivitelre. Csak beszélni hallunk róluk, de a megvalósítást sohase látjuk. Különben is a mi nagybankjaink sokoldalú tevékenysége mellett ilyen speciális bankokra alig van szükség. Másrészről pedig a bankoknak éppen ez a sokoldalú működése képezi szolidságukat és erejüket. Ha a konjunktúra ingadozása miatt nem megy az egyik üzletág, megy a másik. A mostani válság alatt nem volt jelzálogüzlet, nem volt építőipari üzlet és alig volt konzorciális üzlet. Helyette a „kamatüzlet“ lendült fel. Most pedig megindultak az állami, kommunális és más kölcsönök, továbbá a jelzálogüzlet, viszont a gazdasági depresszió miatt a diskonto üzlet hanyatlott. Magyarorzságon tehát nem igen lehet talaja a speciális bankoknak, melyeket most bizonyos körök forszírozni akarnak. A mi nagybankjaink feladatuk magaslatán állanak és a sokféle üzletág mivelésével a gazdasági élet összes hiteligényeit kielégíteni igyekszenek. Elismerjük, hogy itt-ott a hitelkorlátozás csa- varait a kelleténél jobban megszorították — mint például a krízis idején az építőipari hitel terén — általában azonban mondható, hogy éppen sokoldalú tevékenységüknek és óvatos hitelpolitikájuknak tulajdonítható, hogy ennyire megerősödtek és hogy hatalmas tőkéikkel a gazdasági élet összes ágazatát fruktifikálják. Ezekben találjuk az okát annak, hogy nálunk az úgynevezett speciális bankok nem igen tudnak meghonosodni. A nagymalmok zsarolása. Körülbelül egy évvel ezelőtt a Fővárosi Hírlap irányította a közfigyelmet először arra a zsarolási akcióra, melyet a nagymalmok az őrlési fogalom visszaállítása, illetve a behozatali b á r c á k életbeléptetése érdekében megindítottak. Ma már ez az akció odáig jutott, hogy a nagymalmok szinte biztosra veszik követeléseik teljesítését. Lapjaikban máris dobra ütik, hogy a magyar kormány az osztrák kormánnyal megegyezett a behozatali jegyek dolgában. Mi úgy tudjuk, hogy ez nem felel meg a valóságnak, Egyelőre csak iratváltás történt ebben a dologban, minthogy azonban az osztrák kormány teljesen elutasító állásponton van, a tárgyalások egyelőre megfeneklettek. A magyar kormány ebben a kérdésben legalább nyilvánosan — még nem precizirozta álláspontját, de a magyar fogyasztó közönségnek máris tiltakoznia kell az ellen, hogy a malmoknak, illetve a malombáróknak ilyen nemzeti ajándék adassék. Nem engedhető meg, de a helyes gazdasági politika alapjaival is ellenkezik az, hogy egyetlen iparág szabadalmat nyerjen a vámmentes behozatalra, a többi iparág rovására. Lehetetlennek tartjuk, hogy a kormány privilégiumot, kedvezményeket adjon a hatalmas malomiparnak csak azért, hogy néhány nagyvállalkozó milliomos nagyobb hasznot vágjon zsebre. Eddig is sok kedvezményt élveztek, köztük a r e f a k c i á k a t, melyekkel még az államvásutaktól is nagy jövedelmeket vontak el. A beviteli jegyek Németországban is kenyérdrágaságot okoztak, viszont az exportot nem növelik, úgy hogy ott most erős akció indult meg eme rendszer megszüntetésére. Nálunk pedig az illetékes köröknek, de az összes érdekképviseleteknek is mindent el kell követniök, hogy a malmoknak ez az újabb merénylete meghiusit- tassék. Vissza Prágába! A S c h 1 i c k—N i c h o 1 s o n részvény- társaságnak az elmúlt esztendő gyászos emlékei közzé fog tartozni. Ennek egyik legsajnálatosabb oka az, hogy a vezetésben állandó volt a hatalmi mérkőzés. A cseh érdekeltség folyton harcban állott a magyar vezető-emberekkel, aminek a következménye az volt, hogy Herczegh József lemondott a vezérigazgatói állásról és helyébe egy Feuchtinger Ignác nevű prágai mérnököt ültettek. Ez a derék ember aztán egymásután elűzte a magyar hivatalnokokat, köztük Vajdát, a Schlick-gyár volt igazgatóját is. A részvénytársulat hivatalaiban valóságos anarchia kezdett uralomra jutni, aminek a legközvetlenebb hatása az idei rossz mérlegben fog kifejezésre jutni. Ezt az állapotot azonban most már megelégelte a vállalat fő- részvényese, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és mint jó forrásból értesülünk, H e r- czegh Józsefet visszahelyezi előbbi állásába és a vezetést újra az ő szakavatott kezébe teszi le. Közgazdasági érdemekért. Megbizható forrásból értesülünk, hogy zólyomi Wágner Géza dr. a közeli napokban szaporítani fogja a m. kir. udvari tanácsosok hatalmas gárdáját. Kinevezését a hivatalos lap már a napokban hozza. — Ugyancsak királyi kitüntetésben részesül Székely Miksa, a Sonnenfeld Lina és fiai újpesti vaskereskedő cég főnöke is, aki az ócska- vaskereskedelem terén szerzett érdemein fölül az újpesti munkapártnak is oszlopos tagja. Dolgozik a gyufakartel. A gyufakartel máris emeli az árakat. Pedig mindig azt hangoztatták, hogy az organizáció a gyufaipar „szanálása“ érdekében történik. Úgy /átszik a pénzügyminiszter már jó előre átlátott a szitán és annak idején nem ment bele a kartelnek állami segítséggel való megalakításába, mert nem akarta magára venni a gyufa megdrágításának ódiumát. Most még csak a nagykereskedők fizetnek többet a gyufáért, később majd a fogyasztók is. A kartel mindenféle meg nem engedett eszközökkel terrorizálja az outsidereket, eddig azonban kevés sikerrel. A- fogyasztó közönség érdekében kívánatos, hogy ez a harc a kar- telen kívül lévő gyárak győzelmével végződjék. Az uj járadék. Lapunk mai számának hirdetései között adjuk az aláírási felhívást a most kibocsájtandó 500 millió koronányi 4 és fél százalékos járadékból jegyzésre kerülő 400 milliónyi ilyen papírra. Az aláírás szombaton, február 21-én lesz, az aláírási árfolyam 90.45 százalék. Az aláírás iránt az összes piacokon óriási érdeklődés nyilvánul. Előléptetések. APestimagyarkereskedelmibank igazgatósága B ü c h 1 e r Lajos, Hollós Ödön és Schweiger Ödön aligazgatóknak, eddigi hatáskörük épségben tartásával, az igazgatói címet adományozta; továbbá Hammer schlag Oszkár, dr. Lóránt Richárd és R o t h Imre titkároknak, valamint Balogh Sándor, Huszár Ernő, Német Lajos és Pap Lőrinc íőtisztvise- löknek a cégjegyzői jogosultságot és a brassói fiók főnökének, H o 11 ó s i Andrásnak, a fiókigazgatói címet engedélyezte. A Magyar általános hitelbank igazgatósága Lévai Ignác, Ervin Kálmán és S e- b e s t a Kolos igazgató-helyetteseket, jelenlegi munkakörük változatlan fentartása mellett, az intézet igazgatóivá nevezte ki. ABudapestitakarékpénztárésor- szágos zálogkölcsön rt. igazgatósága S i v ó Justin és Lindner Bernát aligazgatókat igazgatói, Martin István cégvezeztőt és V á g ó Károlyt, a iézizálogkölcsön-üzem intézőjét, aligazgatói címmel ruházta fel. Az Ó-b u d a-u j 1 a k i takarékpénztár rt. igazgatósága ifj. Lindmayer János főpénztárost igazgató-helyettessé, Révész Géza főkönyvelőt pedig irodafönökké léptette elő. Közgyűlések és mérlegek. Pesti magyar Kereskedelmi Bank. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank e hó 14-én tartotta 72-ik évi rendes közgyűlését Lánczy Leó v. b. t. tanácsos elnöklésével. Az évi mérleg 15 millió 031.213 korona 15 fillér tiszta nyereséggel zárul, ami a részvénytőke 24.05 százalékos kamatozásának felel meg. Hozzáadva az 1912. évi nyere- ségáthozatot, 1,112.595 korona 52 fillért, a közgyűlés rendelkezésére áll 13, 927.602 korona 45 filléi*. Az igazgatóság indítványozza, hogy ebből lOmillió 625.000 korona az 1913. évi osztalékszelvény 170 koronával való beváltására fordittassék; az osztalék-tartalékalap javadalmazására 1,450.000 korona az uj banképület értékcsökkenési tartalékára 650 ezer korona használtassák föl; az 1,202.602 korona 45 fillér maradvány pedig, mint nyereségátvitel, az 1914. év javára irassék. Az osztalék a részvénytőke 17 százalékos kamatozásának felel meg. A tartalékalapok 2,100.000 koronával leendő javadalmazása után az összes tartalékalapok következőképpen alakulnak: rendes tartalékalap 40,000.000 korona, rendkívüli tartalékalap 33,000.000 korona, osztalék-tartalékalap 29,750.000 korona, összesen 102.750.000 korona az uj banképület értékcsökkenési alapja pedig 6,150.000 koronára fog emelkedni. A föntebb kimutatott 102,750.000 korona tartalékalapok összegéből minden egyes részvényre 1644 korona esik, a tartalékalapok az alaptőkének 164.4 százalékát (múlt évben 162.08 százalékát) képezik, a látható belső értékgyarapodás tehát 2.32 százalékra rúg, azaz részvényenkínt 23.20 korona és banképület értékcsökkenési alapjába fektetett 650.000 korona betudásával 33 korona és 60 fillérre re emelkedik. Boróczy Lajos részvényes indítványára egyhangú köszönetét szavaztak az intézet lelkes vezetéséért és odaadó munkásságukért,
