Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-18 / 8. szám
2 MMßO&jlW&IP Budapest, 1914. február 18. ellemvégiratnak a benyújtására 15—15 napot engedélyez a törvény s itt halasztásnak nincsen helye; bizonyos, hogy március hó végén befejezik a periratváltást s áprilisban megszületik az I. bírói Ítélet (az ügy referense Schwicker Richárd dr. törvényszéki biró), amely egészen bizonyosan a főváros álláspontjának a győzelmét fogja jelenteni. A megváltással tehát befejezett tényként kell számolni, semmi értelme sincsen annak; hogy a szabályrendelet ideiglenes megoldást foglaljon magában. Arra a kérdésre pedig, hogy a Magyar Villamossági önálló üzem legyen-e, vagy sem, csakis evv választ lehet adni: a külön igazgatásnak semmi előnve nincsen, hátránya pedm az- hovv évi 300.000 korona költségtöbblettel jár. Semmi értelme sincsen tehát és semmi célja. Százhúsz millió» Márciusban pénzt kap a város. Amiről eddig tisztára jámbor óhajként, merő kombinációból beszéltek és Írtak, nemsokára valóra válik: a főváros pénzhez jut, a régvárt kölcsön útban van már. A félmilliárdos államkölcsön lebonyolítása után sorra kerülnek a városok hiteligényei. Ezek között elsősorban a főváros, amely a legjobban rászorul a hitelnyújtásra. A polgármester megállapodott a pesti nagybankokból alakult konzorciummal, amelynek élén a Hitelbank és a Kereskedelmi Bank állanak, s e megállapodás szerint legkésőbb március hónap elején folyósítják a nagybankok a kölcsöntőkét a fővárosnak. A kölcsön összege minden valószínűség szerint százhúsz millió korona lesz. Ebből az összegből a nagybankok mindenekelőtt lefogják azt a 85 millió koronát, amit már eddig is előlegeztek a végleges kölcsön számlájára, függő kölcsönök formájában. A kamatok, kiállítási és egyéb költségek levonása után kb. 33 millió korona kerül a főváros pénztárába. Ebből a Magyar Villamossági rt. megváltására húszmillió korona fog kelleni, a gázgyári és egyéb építkezésekre pedig tízmillió korona. Ott leszünk tehát ismét, ahol voltunk; üres lesz a pénztár s csak a költségvetésszerü kamatteher fogja mutatni, hogy a fővárosnak egykor volt hitele és voltak milliói. A legújabb köicsönszerzéssel kimerül a fővárosnak a koalíciós kormány idejében nyújtott törvényhozási Kedvezménye és kjjmerül egyúttal az az összeg, amelynek felvételére a közgyűlés a tanácsot felhatalmazta. Uj kölcsönről ezután hosszú ideig nem lehet szó. A 1.30 milliós tranzakció után a város adósságai veszedelmesen megközelítik az aktívákat. Céltudatos és reális politikát kell ezentúl folytatni, arra kell fordítani a legfőbb gondot, hogy a milliókból fedezett uj beruházások uj jövedelmeket is jelentsenek. Házat bérel a város. A hivatalok elhelyezéséről Régóta hangoztatott panasza a városnak, hogy szűk már a központi városháza. Az ügyosztályok hatásköre kibővült, sőt az ügyosztályoknak a száma is tizenhatra nőtt az idők folyamán. A szűk helyiségekben lehetetlen lebonyolítani a nagy forgalmat, az adminisztrációnak óriási kárára van az, hogy kevés a szoba, túlzsúfoltak a hivatali helyiségek. Komikus dolog, hogy pl. két ügyosztálynak a számára nincsen hely a városházán, a szociálpolitikai és közgazdasági ügyosztályokat egy bérházban kéllett elhelyezni. A tanács többizben foglalkozott már ezekkel az anomáliákkal s szinte hétröl-hétre váltakoznak a megoldást célzó, különféle tervek. Megemlékeztünk arról, hogy az ügyészséget ki akarták lakoltatni s a Károly-köruti Sziits-ház- ban jelölték ki a helyét. Az árvaszék helyiségeit is le akarta foglalni az egyik ügyosztály, arról is szó volt, hogy a város kibérli a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület Egyetem-utcai, régi házát, amelyből májusban költözik át az intézet uj palotájába. Ez a terv nagyon szerencsétlen volt, mert a Pesti Hazai háza any- nyira elhanyagolt állapotban van s mai formájában, berendezésében annyira alkalmatlan a jelzett célra, hogy a városnak tetemes költséggel kellett volna a házat átalakítania. Most aztán annyira aktuális lett az elhelyezkedés dolga, hogy tovább nem lehet várni. A városgazdasági ügyosztály előterjesztést készített, amelyben kifejti a hivatalok kényelmes elhelyezésének szükségességét s arra az eredményre jut, hogy egy bér házat kell kibérelnie a városnak s abban el kiéli helyezni az árvaszéket, az ügyészséget és több hiatalt. Az előterjeszt“1;, amelyet Pichler fogalmazó készitett. legközelebb kerül a tanács s onnan az illetékes bizottságok elé. Titkos szerződés a W esseiéiiyi> utcai villamos ellen A hetedik kerületi bizottsági tagok vasárnap este értekezletre gyűltek össze, hogy állást foglaljanak az autóbusz-közlekedés dolgában. Az értekezleten elkeseredett kiíakadá- sok hangzottak el a város közlekedési politikája ellen, amely tiz esztendő óta teljesen meddő. A_ legfőbb panasz a Wesselénvi-utcai közúti forgalom körüli késedelem volt. Nemcsak a hetedik kerületnek, hanem az egész főváros közönségének eminens érdeke kivárnia, hogy a Rákóczi-ut óriási forgalmának egvrésze a Wesselényi utcába tereitessék. A Rákóczi-ut nem bírja lebonyolítani az óriási mértékben megnövekedett forgalmat s a legideálisabb megoldás az. hogy a körutat a Károlv-körut- tal összekötő Wesselénvi-utcán keresztül akár villamosvasút, akár pedig autóbusz járjon. Ez a kérdés nem uj keletű, de ma aktuálisabb, mint valaha volt. Egyrészt azért, mert a hetedik kerület polgársága a legerősebb akcióra szánta el magát, másrészt pedig abból az okból, mivel a két villamos társaság prog- rammjának és az autóbusz-kérdés megoldásának kapcsán lehetetlen hallgatással mellőzni a Wesselényi-utcai közlekedés dolgát. A nagyközönség — amely fogalomban bennefoglaltatnak a városatyák is — nem tudja, hogy tulajdonképpen mi az akadálya az olyan egyszerűnek látszó kérdés megoldásának. mint amilyen a Wesselényi-utcai közlekedés. Pedig a dolog nem olyan egyszerű és hosszú évekre visszanyúló története van. Hosszú esztendőkkel ezelőtt titkos megállapodás jött létre a Közúti és a Városi villamos vasutak között. A megállapodásnak két pontja volt: 1. A Városi arra kötelezte magát, hogy sohasem fogia forszírozni a Wesselénvi- utcai vonal kiépítését. 2. A Közúti viszont rekompenzáció fe- ■ ■ lében átengedte a Ferenc József földalatti vasút r.-t. vezetését a Városinak. Tudni kell ennek a szerződésnek megértésére azt. hogy a Földalatti vasút a két villamostársaságnak közös alapítása. Az alapszabályok szerint a vezetés tiz esztendőként változik. Ennek dacára a vezetés állandóan a Városi villamos kezében van: —- viszont a Wesselényi-utcai villamos, amely nagy kárt okozna a Közútinak, még sokáig jámbor óhaj marad csupán. Így csúfolja meg az élet a geometriának azt a törvényét, hogy a vonal nem egyéb, mint megszámlálhatatlan pontoknak az összetétele. Bizony, bizony, a titkos pontokból sohasem lesz villamos-vonal! . . . Való igaz. hop'v a közönség szempontjából a két társaságnak a megállapo'dása joggal kifogásolható. De ha objektiv szemmel vizsgáljuk a megállapodást, nem lehet tagadni, hogy a két társaság joggal kötötte meg ezt a szerződést —• a közönség rovására. A villamos- vasutak akkor, amikor a megállapodás létesült, magántársaságok voltak és igv természetes. hogy egyedül a maguk érdekeit tartották szem előtt és megtettek mindent arra nézve, hogy a lehető legelőnyösebb helyzetbe jussanak. A két társaság vezetősége ezért csakis a részvényeseknek felelős, a részvényesek pedig örülhettek, hogy érdeküket mindkét vállalat vezetősége sikerrel képviselte. Azóta a Városi villamos vasút részvény- többsége a főváros kezébe került, a városnak pédig, mint erkölcsi közületnek. más szempontokat kell érvényesíteni. Most itt van a legkedvezőbb alkalom arra, hogy az összes érdekek megfelelő kielégítést nyerjenek. Fel kell használni azt a pillanatot, amikor a legkevésbbé kiélezettek az ellentétek a két társaság között. A megoldás szinte önként adódik. A Közúti villamosnak módot kell adni arra, hogy a Rákcczi-uti vonalnak a Kossuth Lajos-utcán és az Erzsébet-hídon való folytatásával régi terve megvalósuljon. Ezzel szemben a Városit fel kell oldani kötelezettsége alól, meg kell adni számára a Wesselényi-utcai vonalat s nem szabad akadályokat gördíteni az ellen, hogy orogrammiának egyébb pontjait is keresztül vigye. Nem a két társaság magánérdekéről, részvényeiről- vezetőségéről van itt szó, hanem a főváros közönségének elsőrendű közlekedési igényeiről. FOLKUSHÁZY STÁJGEROL Drágább lett a hentesáru Folkusházy Lajos tanácsnok ur, Budapest közélelmezésének legfőbb gondozója, hazaérkezett szabadságáról és megkezdte áldásos működését. A nevezetes tényről nem adott ki kommünikét az élelmiszerüzem s ami még ennél is feltűnőbb jelenség, egy idő óta egyetlenegy büszkélkedő híradás sem érkezett az élelmiszerüzem- rőL Pedig milyen gyönyörűséggel olvashatta a jámbor olvasóközönség azokat a jelentéseket, amelyekben Folkusházyék önmagukat dicsértették s amelyek arról szólották, hogy a községi élelmiszerüzem remekül prosperál, javítja a közélelmezést és annyira csökkenti az árakat, hogy a közönség mindennapi imájába foglalja a tanácsnok nevét. A kommünikék elmaradtak. Pedig az élelmiszerüzem vezetőségének igen érdekes közölni valója van. Folkusházyék az élelmiszerek ár- szabályozására és javítására irányuló lázas tevékenységük közepette egészen megfeledkeztek annak a ténynek a publikálásáról, hogy a községi élelmiszerüzem egész csomó hentesáru árát felemelte. Egy korona és nyolcvan fillér volt eddig a P á- rozott kolbász ára: — most két koronába kerül. A sertéskaraj árát 2.20 fillérről 2.30 fillérre, a füstölt lapockáét 1.88 fillérről 196 fillérre, a füstölt oldalasét 1.80 fillérről 1.88 fillérre s a h á j a t 1.42 fillérről 1.52 fillérre emelték fel Folkusházyék. Ez már aztán a netovábbja a községi élelmiszerpolitikának! Kiderül, hogy Folkusházy! alaptalanul támadták, alaptalanul rágalmazták. A tanácsnok ur, illetve a vezetése alatt álló üzem beváltotta a pro- grammját, tényleg szabályozza az árakat, ez az árszabályozás azonban a gyakorlatban igy alakul, hogy az összes árak emelkednek. A kenyérgyár után most a községi élelmiszerüzem áll az élén az élelmiszerdrágitásra irányuló akciónak. A kenyérgyár volt az első, amely a kenyér árát emelte. Példáját rövid habozás után követték az összes fővárosi pékek s nem kell nagy fantázia annak az előrelátásához, hogy a községi élelmiszerüzem után az élelmiszeruzsorásoknak kikiáltott hentesek is stájgerolni fogják az összes hentesáruk árait. A közeljövőben tehát alighanem találkozni fognak az árak magasságában a hentesek és Folkusházyék, az árak szabályozottak lesznek: egyformán magasak! Erre bizonyára nincsen példa a világon. Budapest az egyetlen főváros, amely azzal biiszkél- kedhetik, hogy tetszése szerint diktálja az élelmiszerárakat. Folkusházy tanácsnok ur parancsszavára az összes árak fölfelé mennek, mint borban a gyöngy. A csodálatos a dologban mindösz- sze az — és ezt nyomatékkai hangsúlyozzuk hogy a legújabb diadalról elfelejtett beszámolni a székesfővárosi községi élelmiszerüzem. Éppen
