Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1914-02-04 / 6. szám

■ ■r ' r | I' ■I Budapest, 1914. február 4. 3 bőségének ujabb diadala! A községi kenyérgyár volt a legnagyobb büszkesége Folkusházy Lajosnak. Ezt az üzemet dédelgették a városhá­zán, semmiféle áldozatot nem sajnáltak tőle. Ál­landóan azt hirdették, hogy a kenyérgyár első­rendű üzlet, kitűnően porsperál, mérsékli a ké­nyéi árat, lehetetlenné teszi a pékmesterek ga­rázdálkodását. A valóságban pedig úgy alakult a helyzet, hogy a községi kenyérgyárból semmi haszna nem volt a városnak, folytonosan ujabb és ujabb beruházásokat, százezreket igényelt, az árak pedig egy ideig változatlanok maradtak, atnig végre a községi kenyérgyár megunta az egy­hangú helyzetet és elsőnek emelte fel az árakat. A pékek csak most, három hónappal később követték a város példáját, ők most már joggal hivatkozhatnak arra, hogy ha a város, amelynek nem kell adót, vizet és gázt fizetni, nem bírja ki az olcsó árakat, akkor őnekik an­nál kevésbbé van okuk sajnálni a publikumot. Ez a gyönyörű állapot folytatódni fog: a községi kenyérgyár vezetője egy hírlapi nyilatkozatban kijelentette, hogy a községi kenyérgy ár nemsokára ismét emelni fogja az á r a k a t. Ez a legremekebb perspektíva: az ár- szabályozásra, ármérséklésre szolgáló hatósági üzem előtáncosa a kenyéruzsorának. Mintha a pékek alapították volna ezt az üzemet, annak a demonstrálására, hogy ők milyen finomak, mi­lyen olcsók, milyen méltányosak! A kenyér áremeléséből ismét csinos ötlet nőtt ki. Már buzgón beharangoznak a városi nagyke­reskedés legújabb ágának. Azt mondják, addig nem lesz olcsóbb a kenyér, sőt addig nem fog virulni Budapest, amíg a városnak saját m a 1- m a nem lesz. Malomiparos akar lenni Folkus- házy tanácsnok, a kereskedelem után most az iparra veti magát. Már ki is szemelték a mal­mot, a vidéken a főváros közelében. Ez lesz a befejezése a közélelmezés javítására irányuló akciónak. Ha megindul a malom munkája, óriási malomkő esik le Folkusházy tanácsnok szivéről. A hatósági üzemekről és üzletekről ismeretes a mi véleményünk. A város malmára nem haj­tunk vizet. A Magyar Villamosságiról. Szabó főügyész nyilatkozata. Addig Írtak és beszéltek mindenfelé a Ma­gyar Villamossági megváltásáról, míg ez az ügy a közeljövő legaktuálisabb kérdése lett. Junius elsején kell a megváltásnak bekövetkez­nie, az előkészítés munkája tehát a lehető legrö­videbb. A megváltás körül dúló harcnak ebben a stádiumában Szabó Imre dr. h. főügyész, akinek hatásköréhez az ügy jogi része tartozik, a követezőkben ismertette a helyzetet: A becslés megtörtént, a szakértők el­készültek véleményükkel. Most dolgoz­nak azcn az előterjesztésen, amelynek alapján a közgyűlésnek el kell döntenie, akar-e a megváltás jogával élni, vagy sem. Ha igen. akkor a város június el­sején átveszi az üzemet összes járulé­kaival együtt. Ha nem. akkor nyolc esz­tendeig nincs joga a városnak a megvál­táshoz. — Mi az előterjesztésben részletes szá­mi .ásókat csinálunk s a közgyűlés elé tárjuk, mi a maximuma a becslés ered­ményének, mennyit tartunk mi méltá­nyosnak és mennyit fog a bíróság előre­láthatólag megállapítani. A közgyűlésnek tehát teljesen 'tiszta képe lesz arról, hogy a megváltás mennyi pénzébe fog kerülni a városnak. Egyéni felfogásom, helyesebben szólva impresszióm az, hogy a megváltás tekintetében érdekellentét, nézeteltérés van a részvényesek és az igazgatóság tagjai között. A Villamossági részvénye­sei belenyugodnának a megváltásba, mert tudják, hogy a fővárosnak joga van hozzá. Az ő óhajuk most csak az. hogy mennél nagyobb legyen a megváltás i ára, mennél többet kapjanak a részvé- ; nyékért. Az igazgatóság (tagjai azonban elesnek a tiszteletdijaktól és igy érthető, hogy nem lelkesednek a megváltásért. — Mihelyt az előterjesztés elkészül, a tanácshoz kerül, onnan pedig abba az albizottságba, amelyet a pénzügyi bi­zottság erre a célra kiküldött a maga kebeléből. Véleményem szerint az albi­zottságtól közvetlenül a közgyűlés elé kerül az iigv. a pénzügyi bizottság nem fog foglalkozni vele. mert hiszen az albi­zottságot a pénzügyi bizottság delegálta. — A közgyűlés határozata után már csak részletkérdéseket kell elintézni. Ilyen kérdés pl. a szakértők díjazása. A szakértőkkel még sok munkája lesz a városnak. FOLKUSHÁZY BÓDÉ-MÁNIÁJA. Dicshimnusz az élelmiszer-üzemről. I. Mese a három bódéról. A községi élelmiszerüzemnek legszebb alko­tásai, ércnél maradandóbb emlékművei a hires élelmiszerbódék, amelyekről ezerszer kimutat­tuk már, hogy nemcsak fölöslegesek, hanem ár­talmasak is. A bódékban a legkülönbözőbb élel­miszereket árusítják, drágábban, mint a szató­csok és kereskedők, azonkívül pedig jóval selej­tesebb minőségben. A bódék története vissza- nyulik azokra az időkre, amikor a községi élel­miszerüzem ötlete megszületett. Több mint két esztendővel ezelőtt, az 1911. év őszén, irtóhad­járatot akart indítani Folkusházy Lajos ta­nácsnok a kereskedők ellen s a nagy felbuzdu­lásnak csakis V á z s o n y i Vilmos erélyes ál­lásfoglalása vetett rövid időre gátat. Akkor, 1911 november 22-ikén a főváros közgyűlése hozzá­járult ahhoz, hogy a közélelmezési ügyosztály a város 12 külömböző pontján élelmiszer­bódékat állítson fel, ezenkívül pedig hét ilyen bódét engedélyezett a. vásárcsarnokokban. A bódék felépültek és pedig a következő helyeken: Vámház-tér, Ferdinánd-tér, Hunyadi-tér, Garai- tér, Országos vásártér, Martinovics-tér, Lágy­mányosi piac, Döbrentei-tér, Krisztina-tér, Szé­na-tér, Kolosi-tér, Gyáli-ut, Vágóhid-utca, Köz­ponti vásácsarnok, Rákóczi-téri, Klauzál-téri Hold-utcai. Bombatéri és Városházi vásárcsar­nokok. Erre a 19 bódéra felhatalmazást kért és ka­pott a közélelmezési ügyosztály, ezekről tehát a közgyűlés is tudott. Az idők folyamán azonban három uj bódét építettek felhatalmazás nélkül. Nevezetesen a M e s t e r-ü teában 1912i-ben, a Z s i g m o n d-u teában 1913 tavaszán és a Flórián-téren 1913 őszén. Amiből az kö­vetkezik, hogy Folkusházy tanácsnok minden­áron kibővíteni akarja az üzemet, ahelyett, hogy a tapasztalatokból tanulna s nemcsak hogy uj bódékat állít fel, hanem most már azt sem tart­ja szükségesnek, hogy az illetékes bizottságot és a közgyűlést megkérdezze. II. Akik önmagukat dicsérik. Hosszas hallgatás után végre életeit adott magáról a dicső községi élelmiszerüzem. Nem azért, hogy védekezzék -az egyre sűrűbben fel­hangzó vádak és panaszok ellen, hanem hogy ön­maga végezze el azt, amire mások nem kapha­tók: az él el mi szer üzem dicsőítését. Reich Samu igazgató ur a legfőbb intézője most —■ Folkusházy tanácsnok távollétében — a köz­ségi élelmiszerüzemnek. Az ö szerénységét hir­deti a következő föllelkesítő kommüniké: A főváros közélelmezési intézményeinek tanulmányozása. A drágaság elleni küzdelem a külföldi városokat arra ösztönzi, hogy külön­féle intézkedéseket kíséreljenek meg a fogyasztó lakosság nehéz helyzetének könnyítése érdeké­ben. A főváros által e tekintetben tett intézkedé­seknek hire a külföldön is elterjedt és ott, úgy látszik, élénk érdeklődést keltett, mert napról- napra, mind több helyről tudakozódnak ezeknek a fővárosi intézményeknek működése és eredmé­nye iránt. így egyrészt a külföldi kormányoknak diplomáciai képviselői, de maguk a városok köz­vetlenül is érdeklődnek és tanulmányozzák a főváros községi élelmiszerárusitó üzemét és a községi kenyérgyárat. Legutóbb Augsburg és Moszkva városok tanácsa kértek Írásbeli adato­kat, Strassburg városa egy bizottsági tagját, Szmirna a főpolgármesterét, Belgrad pedig kél tanácsnokát küldötte Budapestre, hogy itt a hely­színén tanulmányozzák a községi élelmiszerek árusítását és a községi kenyérgyártás üzemét Nem akarjuk kétségbevonni, hogy a kommü­nikében szereplő városoknak a kiküldöttjei tény­leg jártak Budapesten. Végre is a kiküldöttek bi­zonyára másutt is jártak, máshol is tanulmányoz­ták az élelmiszerdrágaság elleni hatósági akciót, s ha másutt tömeges tapasztalatokat szereztek abban az irányban, hogy mit kell tenni, úgy Bu­dapesten viszont megtanulhatták, hogy m i t nem szabad tenni. A budapesti útnak te­hát feltétlenül volt célja, érelme és haszna! A körültekintő igazgatóság azonban várjon a han­gos reklámmal egészen addig, amig arról nem szerez tudomást, hogy másutt is utánozták a pesti példát, másutt is a polgárság ellen csi­nálták meg a községi élelmiszerüzemei, másutt is kisajátította a hatóság az összes üzletágakat, másutt is ráfeküdt a város a saját adófizetőire, másutt is emelkedő irányzat követte az ármér­séklésre irányult hatósági beavatkozást. Aki még ma is azt hiszi, hogy a községi élelmiszerüzem­nél csapnivalóbb, fölöslegesebb intézmény is lé­tezik, okuljon az itt következő táblázatból. Csak úgy találomra összehasonlítottuk a legutóbbi na­pok egyikén a községi élelmiszerüzem árait a ke­reskedők normális napiáraival. Az eredmény a következő: Az élelmiszerüzem A normális napi­árai. árak. kor. kilónként kor. Juhhus 1. rendű 1.04 0.8O „ 11. „ 0.88 0.76 Háj kg.-ként 1.42 1.32 Nyúl „ drb (köz.) 2.60 (nagy) 2.60 Fácán 3-,— 2.60 Szarvas (összesek átlag) 1.50 —.88 Vaddisznó „ 1.30 —.80 Tojás 18 drb 2 — 19—20 drb 2.— Teavaj 3.60 2.40­Tehéntúró —.42 0.16 Nyilvánvaló tehát, hogy jóhiszeműen nem le­het többé a»z élelmiszerüzem sikeréről beszélni, az ármérséklő hatás pedig abból áll, hogy a ke­reskedők — látva az élelmiszerüzem árait — ma­guk is fel fogják emelni az árakat, nem bolon­dok, hogy olcsóbbak legyenek mint a város, a mikor az ö árujuk sokkal jobb minőségű. Egyéb­ként az élelmiszerüzem illatos önreklámja a leg­jobb időben jött. A legtekintélyesebb kereske­delmi testületek egyike, azO m k e, kezébe vette a fővárosi kereskedők ügyét s gyűjti az adatokat az élelmiszerüzem ellen. A Pester Lloyd vasárnapi számában B o g d á n y i Mór főv. biz. tag tollából hosszabb tanulmányt közöl. A nagyértékü fejtegetésnek az a lényege, hogy az élelmiszerek áraid nem lehet a közélelmezési ügyosztály tanácsnoki szobájá­ból irányítani, mert azok a váltakozó konjunk­túrák szerint igazodnak. Rendkívül pikáns a fel­tűnést keltő cikknek következő része: „Ha végigtekintünk a főváros községesitési politikáján, csekély kivétellel ugyanazokat a je­lenségeket találjuk meg, a kenyérgyártól és a gázgyártól kezdve egészen az autobuszügyig. A 15- 20 községesiteít üzemnél ugyanazt a tenden­ciát fedezhetjük fel. Az összeférhetetlen­ségekkel senki sem törődik már, s a vezetők, alkalmazottak, szállítók, egyslzóval az érdekeltek tábora napról-napra növekedik, úgy hogy a törvényhatósági bizottságban hova-to- vább szóhoz sem juthat többé a független polgá­roknak ijesztően összezsugorodott csapata." íme. aFövárosiHirlap által kiállított bi­zonyítványt most már a bizottsági tagok is alá­írják. ázilacj készített női-, férfi- és gyermek­fehér nem iiek kezesség mellett rendkívül jutányosán VAJDA MÓR-nál IV., Deák Ferenc-utca 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom