Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-28 / 5. szám

Budapest, 1914. január 28. ti 3 ható, egyáltalában nincs, ebbe tehát nem ka­paszkodható bele Fock tanácsnok. Az viszont ugyancsak le van szögezve, hogy Neumannék fája jobb minőségű, mint a .győztes konkurren- seké és hogy Gregersenék a Neumannék fájával győztek. Mindezeken felül itt a döntő, uj szempont: Ugyanazért a fáért, amelyért a vá­ros eddig 24 K 50 fillért fize,te^tt^ most 30 K-át akarnak fizetni G re­ge rs e n é k n e k, holott köztudomású, hogy a fa ára az utóbbi időben húsz százalékkal ol­csóbb lett. Ez a körülmény már egymagában véve is igazolja, hogy a legnagyobb könnyelmű­séggel történt a döntés s hogy annak megsem­misítése elsőrendű érdeke a fővárosnak. A dif­ferencia a régi és az uj ár között kerek 180,000 koronát tesz ki. Ez az összeg tisztára nemzeti ajándék, jogosulatlan előnye volna a szerencsés Gregersen—M ä h 1-szövetségnek. * A tanács ma foglalkozott a milliós szállítás­sal. Lapzártakor ért véget a tanácsülés s az eredmény az, hogy hosszas vita után levették a napirendről az ügyet, amiben bizonyára jelentékeny része van a Fővárosi Hírláp erélyes állásfoglalásának. A tanácsban tehát több volt a lelkiismeretesség, mint az illetékes ügyosztályban. A tanács tagjai érezték, hogy a bizottsági döntés nem volt méltányos, nem volt igazságos s hogy a fővárost a döntés je­lentékeny veszteséggel fenyegeti. Az előterjesztés most a közigazgatási bizott­ságba kerül, onnan pedig a pénzügyi bizott­ságba. A titkárságtól a tanácsnok-jelöltségig Hetekkel ezelőtt megírta a Fővárosi Hírlap, hogy a polgármester ki akarja szé­lesíteni Sztankovits Szilárd polgármesteri titkárnak az útját és ez okból áthelyezi öt a pénzügyi osztályba. A nagy esemény bekövet­kezett, a lapok azonban téves minősítéssel kö­zölték a hirt. Azt Írták, hogy Sztankovits Szi- lárdot főjegyzői minőségben helyezte át a polgármester és rádupláztak a tévedésre azzal, hogy szerintök a polgármester Sztanko­vits Szilárdot megbízta Bérezel Jenő dr. ta­nácsnok helyettesítésével, a pénzügyi osztály helyettes vezetésével. Mindebből pedig csakis az áthelyezés ténye igaz. Nem helyezte át a polgármester Sztanko­vits Szilárdot főjegyzői minőségben, nem is te­hette, mert a polgármesteri titkár — sohasem lehet főjegyző. Tudvalévő, hogy Sztankovits hét esztendővel ezelőtt került a városházára, közvetlenül azután, hogy B á r c z y István dr. lett a polgármester. A pénzügyi segédtit­kárból — ez volt Sztankovits azelőtt — egy­szerű napidijas lett, fél esztendő múlva pedig polgármesteri titkár. A státuszban egészen kü­lön hely illeti meg Sztankovits Szilárdot, aki polgármesteri titkár maradt az áthelyezés után is. Csak a fizetése olyan, mint a főjegyzőké, egyébként pedig sem a cime, sem a rangja nem főjegyzői. Nem is lehet sohasem, egyszerűen abból az okból, mert főjegyző csakis tanács­jegyzőből lehet, a tanácsjegyzőt a közgyűlés választja, Sztankovits Szilárdot pedig so­ha semmiféle állásra nem választotta meg a közgyűlés, többek között azért sem, mert er­re sohasem nyílott alkalom. Hasonló tévedés forog fenn abban a hírben is, hogy Sztankovitsbó! helyettes tanácsnok, helyettes ügyosztályvezető lesz. A vonatkozó jogszabályok egészen világosan, félreérthetet­lenül mondják ki, hogy ügyosztályvezető-he­lyettes csakis főjegyző lehet. Minthogy pedig a polgármesteri titkárból nem lehet sohasem fő­jegyző, bizonyos, hogy tanácsnok-helyettes sem lesz. Most tűnik ki, milyen helyrehozhatatlan hi­bát követett el a polgármester, amikor a polgár- mesteri titkári állást elsőizben betöltötte. Sem­mi kifogásunk nincsen, nem is lehet Sztan­kovits Szilárd szentélye ellen. Meg vagyunk róla győződve, hogy uj állásában akkor is meg fogja állani a helyét, ha a c me és a rangja vál­tozatlan is marad. He óvást kell emelnünk az ellen, hogy a polgármesteri titkár elöl ily mó­don elzárták az előrehaladás útját. Főjegyző nem lehet belőle, belekényszeritik abba, hogy tanácsnoki állásra pályázzon, pedig a tanács­noki állásoknak nálánál sokkal jogosultabb, ré­gibb, több érdemeket szerzett pályázói vannak a városházán. Bárczy István a város pénzéből negyedmillió koro­nát juttatott a sógorának. Az egész országban mérhetetlen felhábo­rodással fogadták „Az Est“ szenzációs köz­lését a Margit-szigeti panamáról. Arról szólt a leleplezés, hogy Tolnay Lajos, a köz­munkatanács elnöke, a fiának és a vejiének, Qarancsy Mihály alelnök pedig a sógo­rának juttatott nagyobb összeget a szigeti részvénytársaság pénzéből. A városházán nem részvénytársaságok­nak. nem magánosoknak a pénzét kezelik, hanem közpénzeket, a főváros adófizető pol­gárainak keserves fillérjeit. Ezt a súlyosbító körülményt nem szabad figyelmen kívül hagyni az alább következő, épületes törté­netnél. A Kis-Rókus helvén nagyszabású, öteme­letes, modern bérpalotát akar a város építe­ni. Ez a terv akkor fogamzott meg a polgár- mester agyában, amikor Márkus Jenő dr. tanácsnoknak a P i c c a d i 11 y-ről elke­resztelt, szerencsétlen előterjesztése megbu­kott. A polgármester megbízta F r a n c s e k Imre műszaki tanácsost a bérpalota tervei­nek elkészítésével. Francsek a megbízást elvállalta, a terveket elkészitette, a tervek jelenleg Buziáth János tanácsnoknál, a világítási ügyosztály vezetőjénél vannak és pedig azért, mert a bérpalota földszinti he­lyiségeit a gázgyár városi üzletének száiv ták. Eddig szól a tényállás. A csattanója pedig a dolognak az. hogy a tervek elkészítésével megbízott épitész, Francsek Imre sógora Bárczy Ist­ván dr. polgármesternek. Miit jelent ez? Nem kevesebbet, mint azt, hogy Francsek Imrének az előkelő sógorsiág kétszázötvenezer koronát fog jö­vedelmezni. A terv szerint az épület 3.200,000 koronába fog kerülni. A tervező pedig — Francsek Imre — 8 százalék tiszteletdijat kap az építési költség után. Kétszázötvenhatezer koronát tesz ki a 8 százalékos tiszteletdij, amihez bizonyára nem minden ellenérték nélkül jlut Francsek Imre. mert hiszen bizo­nyára igen szépen, jól megtervezte a fővá­ros bérpalotáját s ,a honorárium — fővárosi építkezésről lévén szó — arányban áll a költséggel. önkénytelenül is felvetődik azonban az a kérdés, vájjon a főváros műszaki közegei, akik között iben sok jeles tervező van. nem-e tudták volna éppen olvan iól elvégezni ezt a munkát. És ha már minden áron magán­mérnökre akarta bizni a polgármester a munkát, miért választotta ki erre a célra éppen a — sógorát, aki. mellesleg szólva, nem is hivatásos épitész, hanem a közmun­kák tanácsánál alkalmazott műszaki taná­csos. Itt igazán nem nehéz megállapítani az ösz- szefüggést ,a tények között. A bérpalota építését arra az időpontra tervezik, amikor a város kölcsönhöz jut. A tervek azonban máris elkészültek s a Kis-Rókus helyén emelendő bérpalota már most is, amikor még meg sem kezdték az építését, hirdetni fogja mindenkinek, akit illet, hogy nincsen e világon szebb, nemesebb, lelkesitőbb érzés, mint a jó sógorság. a rokoni szeretet. Nyilvános árlejtés a gázgyári ócskavasra A. legutóbbi közgyűlés napirendjén szere­pelt az uj gázgyár felépítése után felszaba­dult, fölöslegessé vált újpesti és óbudai régi gázgyárak telkeinek és berendezésének ér­tékesítése. A leikekeket a rendes forgalmi áron fogják eladni. Sokkal nagyobb fejtö­rést okoz a berendezés értékesítése. Beren­dezés alatt tudvalévőkig egv régi gázgyár­nál nem lehet sokkal többet érteni, mint egv csomó ócskavasat. Ebben az esetben azon­ban az ócskavas tekintélyes summát, száz­ezreket reprezentál, ami könnyen érthető, mert hiszen két gázgyár kimustrált gépei­ről van szó. Az ócskavas körül nagy harcok dúlnak. Egyik ismeri ócskavaskereskedő cég minden befolyásával arra törekszik, hogy kéz alatt, árlejtés mellőzésével jusson az üzlethez. A másik, becsületesebb megoldás az, hogv a város n y i 1 v á n o s .árlejtést ir ki az, ócskavasra, amely ilyenformán azé lesz. aki- többet ád érte. A közelmúltak tapasztalatai után a nyil­vános árlejtésnek a mellőzése súlyos fegyel­mi vétség volna. Bizton hisszük, hogv erre nem is kerülhet a sor. Egyébként pedig, miként tudvalévő, a köz­gyűlés érdemben nem foglalkozott a vonat­kozó előterjesztéssel, hanem visszaadta azt a tanácsnak. Legközelebb a gázgyári bizott­ság foglalkozik vele s e bizottság tagjainak arra kell törekedniük, hogy a nyilvános ár­lejtés követelésének már az előterjesztésben, illetve a bizottság határozatában is nyoma legyen. w*

Next

/
Oldalképek
Tartalom