Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-21 / 4. szám
Budapest. 1914. január 21. ^úmzasíiíiKMp 5 'Biztosítás r ípitészet Közlekedés Bányászat Opar Bénzügy Vállakózás Kereskedelem A pénzintézeti reform Amióta a pénzügyminiszter a parlamentben bejelentette azt a szándékán, hogy a pénzintézetek által kezelt idegen tökéket bizonyos törvényes garanciákkal akarja körülvenni. azóta ez a kérdés úgy a napi. mint a szaksajtóban élénk megvitatás tárgyát képezi. A legkiválóbb szaktekintélyek, mint Széli. L á nczv és U 11 m a n n szólották hozzá a kérdéshez és nyilatkozataikban egy- értelmiileg oda kőnkhidaltak. hogy a válság —• különösen a kisebb pénzintézeteknél olyan bajokat és visszásságokat vetett felszínre. melyeknek továbbterjedését ma már csak a törvény ereiével lehet megakadályozni. A pénzintézetek reformja tehát napirenden van és az érdekelt körök érthető kíván-' csisáiggal várják, hogy ez n fontos kérdés, melyről elméletben már olyan sokat hallottunk. a gyakorlatban minő megoldást fog nyerni. A pénzügyminiszter általános jellegű nyilatkozatából nem meríthettünk direktívákat a tervezett reform részleteire nézve. Annyi azonban máris kiszivárgott, hogy az egész kampány a kisebb intézetek kiirtását célozza. Ugyanis törvényben ki akarják mondani, hogy egy mi dió koronánál kisebb alaptőkével biró intézeteknek takarékbetéteket egyáltalában nem szabad elfogadniok és hogy ennek az eev milliónak teljesen befizetve kell lennie. Másrészről tervbe van véve annak a törvényes statuiálása. hogy a betétek 25 százaléka fix kamatozásra, lehetőleg pedig állampapírokba fektetendő. Nyilvánvaló, hogy ha ezek a törvényes intézkedések életbe lépnek. akkor Magyarországon a jövőben minden kisebb pénzintézeti alapítás ki lesz zárva. Mert arra egy pénzintézet se fog alakulni, líogy takarékbetétek nélkül, csupán a salat tőkéiével csináljon üzleteket. Ezenkívül a 20 milliónál kisebb alaptőkével bíró intézetek bizonyos állami felügyeletnek, illetve ellenőrzésnek vettetnének alá. Hogy ezt a kényes kérdést hogyan kivárnák megoldani. arról hivatalos kijelentések még nem történtek. De az érdekelt köröknek már most vissza kell verni azt a támadást, melvet a pénzintézetek autonómiája ellen terveznek. Az állami intervenció ezen a téren határozottan káros volna. A bürokraták, akik az üzleti élettel semmiféle nexust sem tartanak fenn. nem alkalmasak az ellenőrzési funkció gyakorláséra. Az ő működésűk csak bénitólag hatna és megakasztaná azt a nagyszerű fejlődést. melvet a gazdasági élet a pénzintézetek szabad mozgása révén elérhet. Mi a jelen pillanatot nem tartjuk alkalmasnak a pénzintézeti reform megteremtésére. Mert az. hogy a mostani rendkívül erős krízis müven bajokat tárt fel. nem lehet irányadó annak megítélésére, hogy minő törvényes intézkedések szükségesek a viszás állapotok.megszüntetésére. Ilyen nagyfontossáo-n- reformot normális időkben kell megcsinálni. Egy évtizedekre szóló törvényalkotás nem alapulhat egy abnormis korszak tapasztalatain. Annak első sorban a rendes íállapötokr kell figyelemmel lennie. Az illetékes tényezők gondolják meg iól a dolgot, mielőtt a kérdésben döntenének. Ne feledjék el. hogy Magyarország gazdaság! életének a legutóbbi években való fellendülése éppen n vidéki kisebb intézetek élénk üzleti működésének tulajdonítható. Ezek a kis- bankojk .együttvéve igen nagy tőkéket mobilizálták; — melyek segítségével — sok ipari üzem kelt életre. A nagy nyugati államokban nem ismerik a bankok állami ellenőrzését. Németországban és Franciaországban csak n szó szoros értelmében vett takarékpénztárak vannak bizonyos törvényes normativumok alá helyezve. Ue ezek mind állami és községi takarékpénztárak. amelyek bankszer.ii üzleteket nem folytatnak. Nblünk a bankok és takarékpénztárak között semmi különbség sincs. Mindakettő műveli a bakszakma összes ágait. A bank éppúgy elfogad takarékbetéteket, mint a takarékpénztár. viszont emez űzi az összes bankszerü ügyleteket. Éppen ezért igen nehéz kérdés nálunk a pénzintézetek reformja, illetve megrendszabáfvozása. Mert arról még csak lehetne beszélni, hogy a takarékbetétek, ugv mint Poroszországban, valamikén biztosíttassanak. de arról, hogy a bankok üzleti iagzgatása állami ellenőrzés alá helyeztessék, igazán kár komolyan gondolkozni. Sokkal szerencsésebb eszme az. hogy a pénzintézetek két autonóm egyesülete kebelében valami revizori intézmény létesittessék, vagy pedig pénzintézeti kamarák állíttassanak fel. Ezek az intézmények csak hasznára lehetnének a magyar pénzvilágnak és e mellett alkalmasak volnának arra is, hogy a nagyobb visszaéléseknek eleiét vegyék. Sokkal jobb volna tehát, ha a pénzintézeti reformot ezen az alapon valósítanák meg. Sör-uzsora Garázdálkodik a kartell Két év előtt Münchenben forradalom ütött ki: a békés spiszbürgerek fel akarták forgatni a várost, mert a — sörükön soknak találták a habot. Ugyanakkor itt Budapesten a sörkartell 20—25 százalékkal megdrágította a sör árát és a pesti fogyasztók — mélabusan tudomásul vették. Münchenben azóta kevesebb a hab és jobb a sör. nálunk azonban még drágább és rosszabb, mint valaha. Miért? Azért, mert a sörkartell hatalma ellen nincs orvosság és a közvetitőkeres- kedelem és a íogyasztóközönség érdekeit nem képviseli senki, legkevésbé pedig az állam, amely több mint 30 m i 11 i ó korona s ö r- a d ó t nyúz le rólunk. Nemrégiben azt hittük, hogy a kartell egyeduralma mégis csak megcsorbul: egy kar teilen k i v ü 1 álló s ö r g y á r, a „Fővárosi sör- fözg rt.“ jelentkezett a láthatáron. A vendéglősök, kávésok, közvetítők és fogyasztók reménykedni kezdtek, hogy az áruzsorának egyszer csak mégis vége szakadt. Ez a remény azonban sajnos — megmaradt szép illúziónak : a sörkartell rövidesen kibékült a r e n i- t e ns g y á r r a 1, megfelelő értékesítési rayont biztosított számára s a kartellen- ki viili gyár rögtön felemelte árait a ka r- t e hl á r a k m a g a s s á g á r a. - ---Mi ben rejlik a kartellnek ez a minden akadályt elsöprő ereje? Egyrészt az áll a m m a 1 való szoros barátságban. másrészt a nagytőke kíméletlen garázdálkodásában. A sörkartellt tulajdonképpen négy na gy gyár alkotja: a Hagge n- ■macher, Dré’her, Részvényserfőzde és a Polgári serfőzde r t., amelyek mögött részben nagybankok, részben n a g y- kapitalisták állanak, amelyek, illetve akik minden kedvezményt biztosítani tudnak maguknak. A Máv. raktárai .és hiitöi a kartellnek minimális áron állnak rendelkezésre, a pénzügyi ellenőrzés a lehető leglazább az adó és illetékterheket olyan mérlegekkel csökkentik, amelyek egyenesen provokálják az illetékes bírói hatóságok felülvizsgálatát. És a nagytőke kíméletlen selyemzsinórja! A szegény vendéglős különösen a mai rossz konjunktúrák közt kénytelen kölcsön ért vagy előlegért folyamodni a gyárhoz és kap is, de milyen feltételekkel súlyosbítva. A gyár mindenekelőtt kötelezi arra, hogy csakis tőié vásárolhat, még pedig bizonyos évi m i n i m á 1 i s k o n z u m o t, amely rendszerint több is, mint amennyit a vendéglős értékesíteni tud. A kölcscnelőleget hektoliter enkint 2-3 K bekalkulá Iá sávul fizeti vissza, természetesen magas kamattal és jutalékkal együtt. A vendéglős, korcsmáros és kávés ezt a nagy megterheltetést kénytelen a fogyasztóval megfizettetni, a gyár pedig kihasználja a kliensei megkötöttségét azzal, hogy rosszabb minőségű, éretlen, tulfiltrált sört ad el, sokszor megszalicilozzák a hordókat, hogy a sör állóképességét növeljék, főként pedig azzal csalják vevőiket és nagyközönséget a gyárak, hogy régi töltésű hordókban küldik a sört, amelyek a viaszkozás és az abroncsok összehúzódása folytán a második vagy harmadik töltés után 5—8—10% -kai kevesebbet fo gadnak magukba, mint az uj hordók. így fizet azután például az Első Magyar Részvényserfőzde 41—42%-os osztalékot, mialatt hetven vidéki sörgyár küzködik a létért, mert nincsenek olyan jó barátságban a Máv-va! és a pénzügyőrséggel és nem rendelkeznek olyan nagy tőkék felett, mint a sörkartell, amely egymagában közel kétmillió hektoliter sört termel, minden hektoliteren 5—6 koronát, a négy nagy gyár összesen tehát legalább 10—11 milliót keres tisztán évente! És amikor jön egy gyár, amely a kartellen kiviil akar maradni (hiszen úgy is kereshetne hektoliterenként két koronát), .egyszerűen megveszik kedvezményekkel és fenyegetésekkel, hogy a fogyasztót és közvetítőt háboritatlanul zsákmányolhassák ki. Az állam? A főváros? . . . semmit sem tőrödnek a sörkirályokkal, a közvetitökere>Aede- lem pedig szervezetlen és tőkeszegény. A szomszéd Bécsben vígan működik a Szövetkezeti sörfőzde és le is törte a söruzsorát, nálunk azonban csak a szikvizgyárosok mernek szövetkezeti alapon szervezkedni. A kezdeményező lépést itt a fővárosnak kell megtennie, amelynek érdeke és kötelessége, hogy egyik legnagyobb fogyasztási cikke ne legyen egy-két bevándorolt idegennek és kapz-si nagybanknak monopolizált tulajdona. Rendszerváltozás a Mávnál. Az öreg M a r x elmegy és helyét a fiatal T o 1 n a y Kornél, a villamos tröszt vezérigazgatója foglalja el. Az uj igazgató minden izében szakember, ki eddigi pályáján kizárólag a vasutiizletnek élt. A Máv-ot. ahol 1908-ig szolgált és ahonnan mint üzletvezető vált meg. alaposan ismeri. Modern felfogású ember, aki tért enged az'.uj eszméknek, ellentétben Marx-al, aki az ő ósdi, konzervatív ügyvezetésével a Mávot a tönk szélére vitte. Tolnay kinevezése nemcsak személy-, de rendszerváltozást is kell. hogy jelentsen. Harkányi miniszternek erős elhatározása, hogy a Mávnál rendet teremt. Nagyon helyesen cselekedett; midőn erre az első lépést azzal tette meg. hogy az adminisztráció legfőbb vezetését uj emberre bízta, aki eddigi működésében mindig alapos szaktudásnak, tetterőnek és nagy szervezésiképességnek adta tanujelét. A Mávnál igen sok a tennivaló. Mindenekelőtt helyre kell állítani a pénzügyi egyensúlyt, mely az utóbbi években teljesen felbillent. Azután reformálni kell az egész adminisztrációt, mely a mai alakjában nehézkes, lassú, bürokratikus, úgy hogy valósággal akadályát képezi a forgalom gyors és pontos lebonyolításának. Ezenkívül bizonyos kereskedelmi szellemet kell belevinni az egész ügykezelésbe. A vasutüzlet természetével ellenkezik a bürokratikus gazdálkodás, mely nemcsak a Máv. pénzügyeit rontja le, hanem a szál-
