Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-23 / 52. szám
6 Budapest, 1^14. december 3i. Gondolatok az aranyhétről. A karácsony nem lehet stáció a háborúban, mégis megái .az ember és visszatekint a múltba, .mégis kutató szemimel méregeti az eredményeket, megbecsül a karóikat, szémitgat a jövő /eshetőségeinek végtelen ^számcsoralim Kereskedelem, ipar, a 'pénzügy és a közgazdasági étet minden ága — a magunk országáról1 szólva —• már túl van a vészé die Írnek llegsiulyosatob- jain. A háborúnak is meg vannak a maga gy|e.r- mekbletegségei, amelyeken az erősebb, a győzelemre predlesztinált félnek is át (kel esnie. A hadser egünk addig v érze tt l eginkább, amiig az ellenség harcmodorát kitanultuk, az egyén addig volt legjobban lesújtva, amíg le nem szokott a béke adta kényelmekről, az ipar és kereskedelemi addig sinylétt legjobban, amiig a rossz- indulata, zsaroló elemiek a háború zavarosában halászandó miinidenképen kompromittálták, a pénz a (mozgósítás napjaiban állotta kii dicsőn a kishitű, vagy szegény nélp ostromát, maga köz- gazdasági életünk egésze pedig lépésről lépésre rázta He diadálmas testéről a nyűgöket, a kalandorokat és a gyáváikatMilyen ledrhatatlan, milyen nagyszerű haladás minden pontion! Minél erősebb', vadiabb, szilaj abb lett a csaták zaja. annál) biztosabban átlőtt talpán a miagyar gazdasági élét, A békés fejlődés eredményeivel versenyeznünk természetesen merő lehetetlenség, de a háborús viszonyokhoz mérten mai helyzetünk a llegrózsá- sabb és a jövőbe vetett hitünknek joga van a vakmerőség regényes felhői közé 'emelkednie. A mozgósítás napjaitól az arany hétig: milyen irt, mennyi megpróbáltatás és miilyen sikerek! Nem nehéz visszaemlékezni az esős, komor napokra, amikor esernyő-táborok állatit százával álották a kendős asszonyok az utcasarkokon a bankok 'előtt 'és riadtan nyújtották ki remegő kezüket a vesztettnek hitt garasok után. Ma győzelmes fegyvereink meghozták mindnyá- jnniknák nem a gazdag, nem a boldog, die a nyugodt karácsonyt. Az akkor üresen tátongó üzletek az arany hétben mozgalmas élettől 'lüktetnek. A lassú haladás talán éppen a nemzeti kök- csön nagyszerű sikerében kulmináM és ma eljutottunk a háborús állapot legritkább jelenségéhez, az idegesség nélkül való. nyugodtan dőlt dozó üzleti élethezTény az, hogy a budapesti — és nyilván az országbeli — kér esivedelem kíváncsian várta a boltok szüretiét, az arany hetet, amely máskor a karácsonyi vásárlók özönét hajtotta a kirakatok ablakai elé. És elértük a legnagyobb eredményt, amíit a háborús karácsony csak elérhet, nincsen hangos panasz, sőt nagyon sokán meg lehetnek elégedve az üzleti eredményei. Csak éppen a kelendő cikkekjben állott be némi változás, de az előrelátó kereskedő kétségtelenül "előre láthatta, hogy melyek azok az ajándékok, ■amelyekért ma is megnyílott mindenkinek az erszénye. Ha a pazarlás és oktálán vásárlási kedv hanyatlott is az idei arany héten, de kétségtelen. hogy a szivek melegebben éreznek ' ma, az emberek közelebb kerültek egymáshoz, a lelkek messze levő. fázó, vérző fiaink után áhítoznak. És az ünnep bensőségé, szépsége, őszintesége meleg karokkal ölelte át az egymásban bizakodó embereket. Ma tálán a bankók parádés föllvonmllása kisebb, jelentéktelenebb volt is az idei arany héten, de a kis erszények koronái, a zsebkendők csücskébe kötött garasok mind eljöttek, tömegesen hullottak derék iparosaink 'és kereskedőink kezébe- Nem volt szüret, nem volt bő aratás, die az elmúlt hónapok Ínsége sok helyen egalzáHódolt és csaknem mindenhol megenyhült. A kapzsiság és az üzleti jelemteillenség az idén természetesen nem ülhettek orgiákat, de a becsületesség, a szolidság, a viszonyokkal számitó szerénység megelégedetten tekinthetnek vissza az arany hétre. És tulajdoniképpen ezek űzök az elemei az iparnak és kereskedielemnék, amelyek üzleti .életünk szilárdságának alapjait vethetik meg. Lehet, hogy máskor ők voltak a Hamupipőkék, de az lenne az igazi megváltás a számunkra, hogy az üzleti élet eme tiszta- kezű, bölcs becsületességgel dolgozó kőoszlopai szolgáltatnák annak a pompás épületnek a megdönthetetlen vázát, amely a jövő, a gazdásági megerősödés elsőrendű szép napjaiban az egélsz világ előtt hirdetni lesz hivatva az uj Magyarország dicső kialakulását. ❖ Ahogy jóleső megelégedettséggel nézzük az arany hét megelevenedett üzleti életét, konstatálnunk kell természetesen, hogy elsősorban a harcéren levő kedveseinkről gondoskodott a fokozott gyengédség és figyelem. A tábori posta hordta el a legtöbb ajándékcsomagot. Az ítthonmaradottak közül viszont ismét természetesen a gyermekek voltak azok, akik leginkább részesültek a karácsonyi áldásban. Helyesen van, úgy kell lennie, a karácsony már természeténél, belső jelentőségénél fogva is elsősorban a családok ünnepe, s mint ilyen, a család szemefényének, a gyermeknek kedvez. A gyermeket halmozzuk el ajándékkal, játékkal, édességgel. Mi tehát, akik az üzletek kirakatait nem annyira a vásárló, mint inkább a kritikus szemével nézzük, elősorban azzal kellett, hogy foglalkozzunk, milyen az az áru, amelyet kereskedőink a gyermekek számára hoznak forgalomba. A mai abnormális időkre való tekintettel persze mi is letompítjuk a kritika élét és nem is annyira a máról, mint inkább a jövőről beszélünk. A múlt és a ma gyermekjátékai pedig, amelyek magyar földön kerülnek eladásra, nagyon sok szempontból esnek kifogás alá. Nem kell külön pedagógiai előadást tartani arról, hogy a játék tulajdonképpen nem is olyan igen játék, hanem igenis a nevelés egyik igen hathatós eszköze. Éppen ezért a játéknak egyszerűségével, Ízlésességével és nemzeti stílust kifejező mivoltával kell hatnia. A mai magyar (dehogy magyar, csak magyar földön eladott!) játék mindebből egyetlen tulajdonságot sem tud fölmutatni, ráadásul még a szegényebb osztályok számára is teljesen hozzáférhetetlen a drágasága miatt. Mai játékunk cicomás és a nemzetközi ízléstelenség szülötte, Pedig milyen könnyen meg lehetne oldani ezt a mindinkább égetővé váló kérdést, amely nagyon, de nagyon hozzájárul gyermekeink ízlésének el- tompitásához, vagy félretaposásához. Nem kellene mást tennünk, mint itt is, mint a háborúban már sok mindenben megtanultuk, a magunk erejére támaszkodni. Ki kellene fejleszteni jelentéktelen áldozatokkaal a magyar játékipart. Es pedig kétféleképpen. Egyrészt meg kellene alkotni a művészi magyar játékot, másrészt a nép háziiparává kellene tenni a játékok készítését. Ahogy legkiválóbb íróink örömmel írnak a gyermekek számára és rövid évek alatt sikerült a magyar gyermekirodalomból száműzni a ponyvatermékeket, épp úgy képzőművészeink nemes és igazi művészi feladatnak tekintenék a gyermek számára való alkotást. Ez természetesen a drágábbik fajtája lenne a gyermekjátéknak, de a célnak tökéletesen megfelelnének a nép háziíparának termékei is. Hiszen a nép és a gyermek lelke a legközelebbi rokonok. De meg a magyar nép művészi hajlandósága világszenzáció számba menő csodákat művelt már. A kalotaszögi és mezőkövesdi parasztasszonyok szinekben tobzódó, fantasztikus szépségű kézimunkái nemcsak hogy drága kincsei a világ legelőkelőbb hölgyeinek, de egyben a magyar népművészet útjainak fölfedezője is. Ezeken az utakon elindulva, a magyar nép nemcsak saját gyermekeinket láthatná el _ mint mondtuk — egyszerű, ízléses és nemzeti stílust kifejező játé, 'Biztosítás ípitészet Xözfefaőés Bányászat kokkal, de egyben vílágcikket lehetne csinálni 9, magyar nép alkotta, a magyar nép leikéből fakadt, gyermekjátékból. De még itt sem lehet pontot tenni. Hiszen a jövő eme nagyszerű kilátótornyából másik oldalra is lehet tekinteni. Azon a másik oldalon pedig a magyar nép uj keresetforrásai buggyannak elé az. áldott televényből. Csak Csehország fényesea fejlett babaiparára utalunk és ámulva kérdezzük, mennyivel különb, mennyivel nivósabb lehet az a játék, amely a magyar nép ízlését, kezének ügyességét fogja dicsérni. És ha Csehország népipara e téren rengeteg gazdagságot tud fölmutatni, akkor nekünk százszoros okunk van remélni, hogy ha a magyar nép között meghonosítanánk a babák, a textil-, a kötött-, a szövött-játékok készítését; hamarosan hatalmas keresetforrást adhatnánk a nép kezébe. Persze fölösleges sóhajtás ma az, hogy hány család élhetne meg ma, amikor fenntartója a hazáért harcol, a gyermekjátékok háziiparából. Fölösleges sóhajtás ma, de nem fölösleges a jövőre, mert a jövőben is lesznek családok, akik elvesztik fönntartójukat, de uj megpróbáltatások elé is kerülhetünk, holnap vagy száz év múlva — egészen mindegy. A gyermekjátékok készítését mindenáron meg kell menteni a nép háziípar számára. Vegyék kezükbe a nemes missziót a bankok, amelyeknek országszerte rendelkezésükre áll a néppel való érintkezés tökéletes hálózata. Segítsék pénzzel, nyers anyaggal a mnídig vállalkozó szellemű magyar népet. Ha oktatók is szükségesek volnának, majd ismerni fogja akkor kötelességét a kormány is. Mindenek előtt azonban az anyagi lehetőség megadására van szükség. A pénzintézetek, amelyek meg tudják fogni ennek a gondolatnak az életrevalóságát, nemcsak kulturtényezőkké és a népjólét előmozdítóivá lépnek elő, de egyben fényes üzleteket is csinálhatnak. A háború parazitái. Az igazi érdemek mögött mindig ott kullognak a kapzsiság és gonoszság. Régi törvénye ez már az életnek, de éppen azért, mert ez igy van, sokszoros erővel kell a tisztogatásnak nekilátni. Fokozottan erélyesnek és kíméletlennek kell lenni a kapzsíakkal és gonoszokkal szemben ma, amikor az ország jövője forog a kockán és amikor nem a gazemberek, hanem a hazáért való önfeláldozások korát éljük. A Fővárosi Hírlap is ott áll abban a sorban, ahol árgus szemekkel ügyelnek azoknak a kezére, akik a hadsereg számára szállítanak és igy az ország legvitálísabb érdekeit tartják kezükben. Sok esetre mutattunk már rá, de ha a tojás helyett padlóviasszal operáló sebesülteket élelmezők sora még mindig szaporodik, emiatt nem szabad kedvetlenséget érezni. Mert a lelep- lezettek számának szaporodásával a veszedelmek csökkennek. Ezen a héten a kakaó és kétszersült szállítás körül tapasztaltak csúf visszaéléseket. A háború parazitái meghamisították a kakaóport dohos lisztből készítették a kétszersülíet. Mi csak jóleső örömmel konstatálhatjuk, hogy nem fog soká késni a megérdemelt büntetés és végre talám majd lassan megszabadulunk a lelketlen és pénz- sóvár hadseregszállitóktól, akik abból a háborúból akarják magukat zsírral teleszivní, amelybem mások életüket és vérüket is föláldozzák. Lapunk telefonszáma: 137-15 Kiadja- a „FŐVÁROSI HÍRLAP“ lapkiadó-vállalat. A kiadásért felelős: Dacsó Emil. Merkantil nyomda, Havas és Lehner. Német-utca 27.
