Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-23 / 52. szám

(oééMffly&K* I Botfai HŰVÖS JÓZSEF | Hatvanhat esztendős korában, érdemiekben és sikerekibeni .gazdag pályfutás nitán. megváltotta a halál szenvedésedtől Hűvös Józsefet, a Vá­rosi Villamos ellnöikigazgatój.át, a Józsefváros vezérét. A főváros törvényhatósági bizottsága egyik legértékesebb, legnagyobb tekintélyű tag­ját veszítette el benne, a Várost Villamos leg­főbb vezér igazgatóját, éltető lelkét, íelvirágoz- tatóját, a Józsefváros polgársága legjobb barát­ját. Nagy hatalmai, óriást befolyási! vezér volt s természetes, hogy exponált állásában számta­lan támadás és gáncsvetés érte. De puritán jelleme, nemes lelke, nagy szíve még ellenfelei előtt í's tiszteletet és rokomszenvet szerzett ne­vének. A fájd'alímas gyász első óráiban még be­láthatatlan az .a veszteség, amely Budapestet érte Hűvös József elhuny táviak A jó. mit alko­tott, túlél öt és örök emléket biztosit számára a város tör érne tébem­Hercog Péter halála. Hűvös Józseffel csaknem egy időben hunyt el a főváros törvényhatósági 'bizottságának: egy szintén nagytekintélyű, nagy kaliberű vezér­alakja, esetet Hercog Péter báró. Munkás életének hosszú idejét szentelte a fővárosnak és bár régóta taposta már a. pátriárkák korát, a legutolsó napokig élénk részt vett a községi életben. Legszorgalmasabb tagja volt a pénz­ügyi bizottságnak s a rengeteg elfoglaltsággal bíró, beteg, öreg ember, aki ezenfelül egyike volt a főváros leggazdagabb polgárainak, a legapróbb ügyek iránt is a legnagyobb érdeklő­déssel viseltetett. A pénzügyi bizottságnak min­den ülésén elsőnek jelent meg és utolsónak tá­vozott. Minden tárgyhoz a legnagyobb ailápos- Sággal szólott hozzá és minden felszólalásának az volt a vezé'rmotivuma. hogy a főváros ház­tartását csakis a legnagyobbíokn takarékosság­gal lehet a válságtól megmenteni. Elhunyt bizottsági tag. Sándor Ármin tőzsdetanácsos, a főváros törvényhatósági bizottságának régi, oszlopos tagija, e hó 16-ikán meghalt. Az elhunytban Sándor Pál országgyűlési képviselő, a Köz- mti Vasút vezérigazgatója, sógorát gyászolja. Uj városatyák. Botfái Hűvös József helyébe Recher Rezső, a Városi Villamos cégvezetője, Herczeg Péter Péter báró helyébe Lenz Ferenc és Sándor Ármin helyébe Ko vács Sebesyén Aladár mű­egyetemül tanár, póttagok kerülnek a főváros tő r v é ny h a tó s ági bi zo 11 s ág-ába ­Hős városi tisztviselők. Mintegy hatszáz fővárosi tisztviselő harcol a csatamezőkön. Az eddigi híradások szerint ket­ten .szereztek közülök höses magatartásukért kitüntetést- Vé-s sei Ede fogalmazó az ellen­ség előtt tanúsított vitéz magatartásáért legfel­sőbb királyi elismerést és az ezzel járó sign um laudis-t kapott, Vida József kezelőtiszt pedigi aki Przemysl első ostrománál tüntette ki ma­gát, ezüst vitézségi érmet kapott. ___ A főváros az álhadseregszállitiók ellen. A Központi Segítő Bizottság közgazdasági al­osztályának legközelebbi ülésén tárgyalásra ke­rül annak a felterjesztésnek a szövege, amelyet a város a kormányhoz intéz a hadseregszálli- tasok körüli visszaélések tárgyában. A felter­jesztés utal az alhadseregszálilitók tizeiméinek káros voltára s kiéri, hogy a hadügyi kormány zárja ki a köz vetítőiket a hadsereg megrendelé­seinél- , 4 ________________________ Mu nkában az ügyészség. Az nj polgári perrendtartás és a bélyegtör- vény életbeléptetése tetemes megterheléssel' fog járna a tiszti ügyészség tagjaira nézve- Szabó Imre tiszti főügyész most az uj törvényiek anya­gát lelkiismeretes tanulmányozás céljából fel­osztotta az ügyészség tagjai között, karácsony­ra magáihoz rendelte az ügyészeiket s több na­pig tartó előadásokon fogja ismertetni a főbb újításokat. Az életbeléptetés tehát nem fogja készületlenül találni a város tiszti ügyészségét. A központi konyha. A középiitési bizottság legutóbbi ülését a ter­vezett központi konyha céljaira a Népliget köze­lében állapi tot talk meg nagyobb telket. Az épí­tést csak tavasszal kezdíik meg. W i! d n e r Ödön dr. tanácsnok legutóbb kiét Ízben járt Bécsben s tanulmányozta a császárváros ha­sonló intézményeimek berendezésiét. A koksz biztosítása, A gázművek igazgatósága gondoskodott a fő­város közönsége részére a szükséges koksznak az eddigi áron való biztosításáról. Nehogy a tél folyamán a szállítási nehézségek miatt a közön­ség hosszabb ideig koksz nélkül maradjon, a gázmüvek igazgatósága arra kéri a közönségei, hogy már most rendelje meg egész téliszükségle­tét. Annak a mennyiségnek a vételárát, amelyet a vevő a megrendelt kokszból esetről-esetre szál­líttatni kíván, legalább 10 — 14 nappal előbb be kll fizetni. A legkisebb mennyiség, amit a gáz­művek házhoz szálitanak, 250 kilogramm (öt zsák). Rendelések személyesen, vagy írásban eszközölhetők. Fizetést, rendelést, stb. a VIÍL, Tisza Kálmán-tér 20. sz. I. emelet alatt levő koksz osztálynál kell teljesíteni. piEllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllliiBnin Zita-város. Látogatás a világ leg­nagyobb hadikórházában. A decemberi nap sugarai máskor fényesen, szikráztatva, pompázó nappali tűzijátékban surrantak végig a fehér havon és az adventi napokban ártatlan gyermektekintetekben keres­tünk üdülést. A karácsonyfára az öröm ezüst- csengetyiiit aggattuk és a művésznők disz­krét, derűs ajtaján kopogtattunk karácsonyi in- terwiew-ért. Ma mindez a múlté, meg a jöven­dőé. Ma a gyermek is öntudatlan, de aggódó szemmel tekint a térképre, a felnőtt előtt pe­dig nincs szént más a megváltást váró napok­ban, csak a katona, kii kemény lépteivel idegen ország sarát dagasztja. Ma a Kárpátok fenyő­fáit nem a tótocskák ünnepcsináló fejszéje, ha­nem a golyók zápora tépi, dönti. A szuronyok tülevelein piros vértüzecskék ülnek és a betle­hemi éneket gyilkos ágyutorkok bömbölik a nyirkos éjszakába. Eljön a szent este és az itthonmaradottak győzelemért reszkető szivén fekete álmok ro­hannak végig. Talán szépek, jók, talán remeg­ve hívők, talán szeretetben fölolvadók lesznek a szivek, amelyek a béke nyugalmában elpety­hüdtek. Talán lehet ma néhány meleg mondat­tal a legridegebb emberi önzést is elvezetni egy kis karácsonyi városkába, ahol hónapokon át, mindig, hétköznap is karácsony van. az em­berszeretet virágai nyílnak a fagyiban, a szá­nalom szeld: sugár a i hintik az isteni fényt és a testvériség melegsége heviti a vértvesztett, sá­padt ember-testeket . . . Úgy van, legyen abból a hetvenkét fehér fa- házikóból Budapest legendás, karácsonyi váro­sa. Zita város. A hepe-hupás, gödrös pesti háztelkeket a görnyedtél! járók számára simá­ra egyengette az emberszeretet. A gondosság üdetekintetii házakat varázsolt rá és a megvál­tás szent nevében ágyak százai fonják puha karjukat az átlőtt mellkasok, roncsolt lábak, le­hanyatlott karok köré. Zita város . . . Leszállt közénk egy angyali tekintetű, szelídségével hóditó hercegasszony. Aranyos derűvel telt meg a lelkünk és az em­beri jóság, az emberi szánalom legbecsesebb a.l­Bu,dapest,1914. december 23. kottását .akaratlan, öntudatlan kényszerrel1 az ő nevével jelöltük meg. Hajnali misék áhitatos imádsága oszlatta el talán a kis városka egéről a felhőket. A falusi hangulatú barakkok között kibontja a nap édes sugár-csokrát és mintha a hősök diadalmas vi­rágai hullanának a fehér-kék-csikos kórházi ru­hák kevésbeszédü, tipegő-léptü vendégei körül. A cseh erdők ágas-bogas bajsza szülöttei, Tirol vidám fiai, az erdélyi bércek mélyszemü legé­nyei, öreg népfelkelők, fiatal, friss magyar vé­reink süttetik beteg tagjaikat az éltető meleg­gel. Bottal kopognak a tágas utcácskákon és a szemükben újra éled a pár hétre megtört fény. Az arcúik frissen borotvált, a bajuszuk gondo­zott, tündöklő tisztaság egész külsejükön. Hova lett a harcok vérrel kevert sara? hova az aggastyánok maszkja, amelyben ide-érkez- tek? A langyos fürdő, a puha ágy, a meleg le­ves és a forró emberi szeretet hámozta le ró­luk napok vagy hetek alatt. Tágas, barátságos kapu fogad bennünket. Mint­ha egy udvarhelymegyeí székely nemes vendég­látó portájára lépnénk. Kiskapu, nagykapu, megint kiskapu. Olyan, mintha az első vágyó szemsugár­ra magától tárulna föl valamennyi. Nagy zöld vá­zán, piros galambdúc tető virul, a rácsok fehérek benne. Nemzetíszinü galambdúc: a harcok vér­cséi elől ide menekülnek szaggatott szárnyakkal a mi hőseink. Kint a kapu előtt már kora reggel türelmetle­nül várják a délutánt az aggódó asszonyok, be- tegiátogató rokonok. A kosarak telve minden jó­val — sajnos — hiába fáradtak idáig: kívül fog­nak maradni, mert a betegeknek orvosi rendelés szerint szabad csak étkezniük. Sokat, kevesebbet, könnyüt, vagy hétköznapibbat, mindent a beteg állapota válogat meg. A napfürdőző lábbadozók tarka csoportján át, a gondnoki irodába jutunk. Kívül bársonykabátos, kalapos hölgyek várakoznak. Ápolónői állást ke­resnek: talán majd holnap, ma nincs hely. Béni két-három hatalmas magtárszerü szobában Író­asztalok, polcok, lajstromok, iratok, irodai köny­vek. Fiatal hivatalnokok fölvilágositásokat ad­nak, orvosok, papok jönnek-mennek. Beljebb egy­szerű irodájában Simonsics József gondnok fo­gad. Régi kórházi ember, szavaiból a tapasztalt- ság, tudás meglepő mértékét vesszük észre az el­ső pillanatra. Lekötelező szívességgel magyaráz, kalauzol fáradhatatlanul. — Rövid hetek alatt kellett a polgármester éa a belügyminiszter nemes szivéből fakadt ideát megvalósítanunk. Nem építettünk várakat, bizony ezek csak faházak, de a célnak megfelelnek. A háborút jóval túlélik a barakkok, sőt a polgármes tér tervei szerint még a háború után is hivatá­suk lesz. A Zita-kórház fog a főváros betegeinek menedéket nyújtani addig, amig az uj Rókus fölépül. Csakugyan minden fából van, de úgy megkon­struálva, mintha az örökkévalóság számára ké­szült volna. Hetvenkét pavilion, közülük ötvenhat a betegek számára, megszámozva sorakoznak egy­más mellé. Hátrább a gazdasági épületek, elől az egymással szemben álló két székely kapu között a kórtermek. Középen két nagy térség, már csi­nálják is a kertet, hogy a nyáron, ha még lesz­nek. virágok között sétáljanak a lábbadozó sebe­sültek. Az utakon villany- és gázlámpák, széles kövezet, minden, minden ami a megtépett hősök­nek kényelmet, nyugalmat adhat. Dél van, mire az ötvenhatezer négyzetméter nagyságú területet végigjárjuk. Ha belépünk a barakkba, a betegeket éppen ebédnél találjuk. * Végig az óriási terem hosszában-széltében egy­más mellett tisztán vetett, kényelmes, hófehéi- ágyak. Könnyen átbeszélhetnek a betegek egy­máshoz, ha ugyan értik egymás nyelvét. Az ágy­sorok között folyosók, amelyekben fürgén, szol­gálatkészen forgolódnak a megnyerő arcú, kedves ápolónők. Most éppen ebéddel szolgálnak. Imitt- amott már kocognak, zörögnek a kanalak. A kü­lönböző kosztokra utalt betegek csoportonkint kapják a megfelelő ebédet. Egy öreg magyar nép- fölkelö fölkuporodik az ágyban, kanalazza az aranysárga levest, kimelegszik bele, ledobja a takarót, a leves gyönyörei a megelégedettség ve­rejtékeit ültetik a homlokára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom