Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-23 / 52. szám
Harmadik évfolyam Budapest, 1914. december hó 23-án. 52. szám eCŐFIZEYÉSI JtEMKt Egész, évvé ..................*16 K Fé l évre........................ S K Eg yes számok kap ft a- fék a kiadóhivatalban* Várospolitikai és közgazdasági hetilap fmiml&m mnzzwUmmnzS Dacsó Emil» TAw»asx.ttT>ftmaMt9 ein» Szilágyi Hugó Megjelenik minden szerdán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VI. ken,, Szív-utca • • • IS, szám Telefon ••••••• 137-13 lféres karácsonyra virrad a főváros lakossága. Széchényi István beteges látomásai életre keltek. Vér és vér mindenütt, száguldó paripák dúlnak fel mindent, amit az emberiség szorgalmasan megmunkált. Mióta a világ fennáll, irtózatosabb, véresebb, hatalmasabb háború nem volt még. A modern technika összes vívmányaival felsze- relvék a hadviselő felék. Szárazon, vizen és levegőben, föld alatt és föld felett folyik a rettenetes élet-halál-harc és mi nem tudjuk, átkozzuk-e sorsunkat, amely éppen a mi nemzedékünknek juttatta a világháború borzalmait, vagy boldogoknak, szerencséseknek érezzük-e magunkat, amiért részesei, érdekelt felei, szemlélői, látói és hallói vagyunk a világtörténelem legnagyobb szenzációinak, a századokra kiható, uj korszakot jelentő eseményeknek. Budapest, ez a cinikusnak, léhának, köny- nyelmíinek mondott város, alaposan kivette a részét a világháborúból. A pesti fiuk verekedtek Szerbiában, harcoltak a Kárpátokban, Qaliciában, Poroszország határán, Lengyel- országban. A hatóság és a társadalom együttműködése páratlan eredményekre vezetett. Senki sem éhezik, senki sem fázik ma Budapesten s a főváros áldozatkész gondossága magához öleli nemcsak a város lakosságát, hanem azokat a szerencsétleneket is, akiket az ellenség tatárjárása kivert otthonukból. Természetes, hogy a háború erős visszahatással van a főváros adminisztrációjára. Ez az adminisztráció ma tisztán a folyó ügyekre s ezek között elsősorban a háborús állapot különféle szükségleteire szorítkozik. Elannyira, hogy befordulunk a következő esztendőbe és ex-lexes helyzetben éri a várost az uj esztendő. Nincs költségvetésünk, e helyett a közgyűlés meghatalmazása szolgál a tanácsnak korlátul, amely meghatalmazás a folyó év költségvetésének keretei közé szorítja a tanácsot, holott ez a keret normális időkben épült s teljesen irreális a mai viszonyok között. , ■ Elképzelhető, hogy Budapest háztartását, amely az utóbbi esztendők fényűző gazdálkodását különben is erősen sínylette, milyen megrázkódtatással fenyegeti a háború. De most nem ez a fő. Most minden magyarnak bizakodó reménysége a harctér s a magyar- osztrák-német katonák. A szeretet ünnepe ez idén a büszke dicsőség ünnepe, annak a boldogító érzésnek az ébredése, hogy „a magyar név megint szép lesz, méltó régi, nágy híréhez!“ Karácsonyi ajándékkal kedveskedik a községi élelmiszeriizem a főváros közönségének. Vadat, halat s mi rossz falat — kínál a polgároknak és erősen bizonygatja, hogy a kínálat a közönség részéről jelentkező fokozottabb kereslet kielégítésének bizltositása érdekében történik. Ez a bizonygatás nem egyéb, mint védekezés ama feltevés ellen, hogy az élelmiszerüzem élén kereskedők állnak, kereskedelmi szellemmel és érzékkel s a vezetők a csábitó árajánlattal szép karáj csonyi üzleteket akarnak csinálni. Ez a vád igazán mm érheti az élelemi- szerüzem korifeusait, mert hogy az ajánlat mennyire mentes minden reális kereskedői számítástól, annak legfőbb bizonyítéka — maga az ajanlat. Az elei) aisz er üzem ugyanis — hallottuk Folkusházy tanácsnoktól — a legszegénnyebb néprétegek elsőrendű szükségleteinek olcsó fedezésére indult meg, tehát merőben szociális célzattal, a szegény emberek javára. De mióta táplálkozik a szegény ember pulykával és fogoly-hússal és őzikével és szarvas-pástétommal és fácán-pecsenyével? Plakátháboru alatt a modern definíció szerint azt a háborút értjük, amelyet Budapest székesfőváros polgármestere visel Budapest székes- főváros polgársága ellen. A pesti nép mindent elnyelő cinizmusa szerint Bárczy polgármester elkabalázza a háborút. Valahányszor nagy győzelmet aratnak vitéz seregeink és a győzelmet a polgármester plakáton tudatja a polgársággal: — másnap a győzelem mindig megfordul és a mámorból hideg zuhany lesz. Istennek és Vilmos császárnak és Hin- denburgnak hála — mindössze Kraszniknál és Belgrádnál vesztett plakátháborut a po- deszta és őrültség volna azt állítani, hogy a Bárczy István híressé vált plakátjai és a katonai műszóval debacle-nek csúfolt események között ok és okozati összefüggés van. De jellemző a polgármesteri tekintély 1 esülyedésére és a polgármester nagy népszerűségének csökkenésére, hogy a pesti polgár Bárczynak prezentálja a generáli- , sok számláját. És jellemző a polgárságra, hogy a polgármestert azért a bajért szidják, amiről nem tehet és azokért a bajokért dicsérik, amikről egyedül ő tehet! Épitőiporunh és a háború. Tavaszra remélik a fellendülést. Az építőipar azok közé az iparágak közé tartozik, amelyek tér ütés z ets zie r ü lieg a legtöbbet szenvednek a háború milaitt- Építő iparunk azonban az év első felében olyan kedvező ikornjunk- turák között kezdte meg tevékenységét, hogy a malit esztendő eredményeit egészben és általános ságiban nemcsak utolérte, de szinte túl js lépte. Ezekről az érdekes és nagyon fontos jelenségekről a Fővárosi Hírlap ír. ’”' társa a budapesti építőipar együk iegismerteu^ és legtekintélyesebb szakemberétől) a kiövétkező fölviilágositásokat kapta: Ennek az esztendőnek az első hónapjaiban a szakkörök abban bíztak, hogy miután az összes irányadó jegybankok a kamatlábat leszállították és ilyenformán meglehetős pénzbőség állott elő, az esztendők óta elhanyagolt jelzálogpiac szintén élénkebb mozgás- ' hoz jut és az építkezési tevékenység ennek következtében fokozódni fog. — Oly nagy erővel indult meg az építkezési tevékenység, hogv szabály szerű továbbfejlődését annál inkább várhattuk, mert a székesfőváros a tég- lakartellel 200 millió téglának három éven át való szállítására kötést létesített, még pedig azzal a kötelezettséggel. hogv ebből még ebben az esztendőben 40 esetleg 50 millió darab téglát vesz át. Ezenkívül az állam is néhány jelentékeny építkezést megkezdetett, más nagyobb építkezéseket pedig tervbe vett. Mikor a politikai helyzet elkomorult, az építkezési kölcsönnek folyósításánál tartózkodás mutatkozott. E korlátozások és sok más kedvezőtlen gazdasági jelenség dacára a téglászáltitas január elsejétől julius végéig mégis összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint a múlt esztendő hasonló időszakában. A kartellben levő tizenhat téglagyár a múlt esztendőben január elsejétől julius végéig 47 millió, augusztus elsejétől december 20-ikáíg 49 millió, öisszesen tehát 96 millió téglát szállított. Ezzel szemben ez esztendőben január elsejétől iulius végéig 79 millió, augusztus elsejétől pedig december 2ü-ikáie 19 millió, tehát összesen 98 millió darab téglát szállítottak. Ma örvendetes jelenségnek tekinthető, hogy a háború dacára az építkezés semmiféle területén a tevékenység nem szünetel teljesen, hanem úgy a nyilvános, mint a magánépitkezéseknél a rendelkezésre álló munkaerők foglalkoztatásával a munka szorgalmain tovább folyik, ami által a munkanélküliek módot találnak a családjukéi a közjó- tékonyság igénybevétele nélkül is gondoskodni. Természetesen az a momentán időpont, amelyben ezeket mondom a háborún kivül is az az időpont volna, amikor az építkezések szünetelnek. A máról beszélni ilyenformán teljesen fölösleges. De reméljük, hogv ha — amiben egyáltalán egy pillanatig sem sza-
