Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-16 / 51. szám
Budapest, 1914. december 16. 2 Két milliót sertésekért. A közgyűlés tudta nélkül. Nemcsak az érdekeltek körében, hanem a főváros ügyei iránt érdeklődők között is nagy feltűnést keltett múlt heti számunknak az a cikke, amelyben közöltük olvasóinkkal, hogy a város hires közélelmezési üzletének .a háború nem ártott, sőt Folkusházy tanácsnok éppen a háború alatt uj üzletággal gyarapította a munkakörét. Megírtuk, hogy a közélelmezési ügyosztály több mint tízezer darab sertést vásárolt össze. Suttyomban, nagy titokban jelentkezett a sertéspiacon a főváros megbízottja — polgári foglalkozására nézve takarékpénztári igazgató Kőbányán — és minden felhajtott sertést bármilyen áron is, de összevásárolt. Az uj üzlet bevezetésének első következménye természetesen az volt, hogy a sertés ára tiz fillérrel emelkedett. Ezt az eredményt és ennek az eredménynek a dicsőségét lehetetlen elvitatni Folkusházy tanácsnok úrtól. Igaz, hogy a gazdasági életnek legelemibb szabálya szerint a tömeges kereslet íelszökkcnti az árakat. De hát a közélelmezési ügyosztály vezetőjétől megszoktuk már, hogy nem óhajtja ismerni a gazdasági törvényeket, hanem ösztön,szerüleg eltalálja mindig azt az utat, amely az árak uja'bb emelkedéséhez, a fogyasztó közönség újabb kizsákmányolásához vezet, A tömeges sertés vásárlás mint üzlet ■nem áll önmagában egyedül, hanem a következő mellék, hajtásai vannak: I. a főváros megbízottjaként szereplő bankigazgató bizonyára nem fog késni, a provízióról szóló számla bemutatásával. 2. A város sertéseit a kőbányai szállásokon fogják hizlalni, ami nemcsak a sertéseknek lesz jó, hanem a szállások tulajdonosainak is. 3. Nem fog veszíteni az üzleten az a daramalmi érdekeltség sem, amely a sertések kosztját a városnak, helyesebben a sertéseknek szállítani fogja. 4. Miire a sertésekből kövér disznók lesznek, kivirágzik a legzsirosabb üzlet — a jól táplált közélelmezési egyéneknek értékesítése. Ma még csak annyi bizonyos, hogy ebből az értékesítésiből, tehát az egész akcióból egyedül a fogyasztó közönségnek nem lesz haszna. Két millió koronáért vásárolt a város megbízottja sertéseket. Folkusházy tanácsnok úrtól, s nagy általánosságban a tanácstól megszoktuk már, hogy szeretnek önállóan . intézkedni és nem hagyják magukat sem az illetékes szakbizottságoknak, sem a közgyűlésnek véleményétől befolyásolni. De .mit szóljunk az önálló gondolkodásnak és az önbizalomnak akkora mértékéhez, amely egy milliós akciót eltitkol a közgyűlés előtt és mit szóljunk a tanácshoz, amely ezt a túlzásba vitt önrendelkezési jogot vakon respektálja. És még lényegesebb /.az a kérdés, mit szól mindezekhez a közélelmezési bizottság és a tanács fölött álló közgyűlés? XSQZBBElft&BI&ei'aiIBBBBBBSKflBBBBflBBBSMBBBBflBBaBBBBBBBBaB' Syors segély! a középosztálynak. Nem uj megállapítás, hogy a háborúban a legszegényebb néprétegek aránylag legkevésbbé vannak megakadva az elsőrendű életszükségletekkel. A társadalom és a hatóság szinte versenyeznek egymással abban, hogy a szegény ember ne lásson hiányt sem élelemben, sem ruházatban. A szegény ember a közkeletű tréfa szerint nem óhajtva, hanem sóhajtva várja a háború végét és azt mondja, hogy a háború tartama alatt csak megél valahogy a szegény ember, de mi lesz vele, ha a nagyhatalmak egy szép napon békét kötnek egymással? Tagadhatatlan, hogy a háború tulaj do,nképeni áldozatai — természetesen a katonáktól eltekintve, — a középosztály tagjai. A középosztály a legtöbbet vesztett és a legkevesebbet nyert a háboru révén. Kereseti forrásainak legnagyobb része bedugult, a kereseti alkalmak megszűntek, viszont ál szem érme folytán nem- veheti igénybe a közjótékonyságot. Ennek a helyzetnek a felismerése vezette a Központi Segítő Bizottság közgazdasági alosztályát, amikor a tanács utján ötszázezer korona megszavazását ,kér a háboru folytán hitelre szorulók hiteligényeinek kielégítése céjlából. Ebből az ötszázezer koronából háromszázhatvanezer korona jutna a kereskedőknek és iparosoknak, száznegyvenezer korona pedig a szellemi munkával foglalkozóknak, az értelmiségnek. Egészen bizonyos, hogy a közgyűlés, amelynek elvégre a középosztállyal is törődnie kell, egyértelműen el fogja fogadni az előterjesztést, annál is inkább, mert nem elveszett pénzről van szó, hanem részletekben, megtérülő kölcsön,ök- ről. A javaslat gyakorlati keresztülvitele nem képzelhető el másképen, mint úgy, hogy a közgyűlés legalább az értelmiségnek szánt száznegyvenezer korona teljhatalmú és sürgős folyósítására, kiutalására felhatalmazza a polgár- mestert, illetve a tanácsot. A kereskedők és iparosok a februári boltbért szeretnék a kölcsönből kifizetni. Az ő szempontjukból tehát nem rejt veszélyt magában, ha a közgyűlés határozata kormányhatósági jóváhagyáson, a hadi hitelintézettel történendő megállapodáson és más retortákon megy előbb keresztül. Az értelmiség tagjaira viszont ezekben a nehéz napokban fokozott mértékben áll az a régi közmondás, hogy „kétszer ad az. aki gyorsan ad.“ Ne legyen ez az akció olyan mint a szociálpolitika olajával leöntött központi konyha, a mely akkor valósul meg, amikor már nem lesz szükség rá, A városházán úgy tervezték, hogy pénzbeli adományok helyett ingyen kosztot adnak a szegény embereknek a felállítandó központi konyhában. Központi konyha nincsen, pénz pedig nem lesz. A pékek fedezékei. Hol van a „Fr. Z.“ Napóleonja ? A háborúhoz nemcsak puskagolyó kell, hanem kenyér is. Szinte elmélkedésre kínálkozik, hogy melyükre van jobban szükség. Élelmezni a hadsereget és élelmezni az itthonmaradottakat: egyaránt föltétele a diadalnak. A példában persze elöl kell járnia az ország szivének: Budapestnek. Könnyen meg is teheti — véli a jó vidék — hiszen a béke hosszú esztendeit azzal töltötte el, hogy a nép kenyerének olcsóbbáté- telén aggságoskodott. Volt szive milliókat dobni a világ legbecsületesebb konkurrenciájának. a népélelmezés olcsóbbá tételének, mérlegébe. Az idegen ámulva olvasta a Frankfurter Zei- tung-malk ,a lekötelezettség jóllakottságában áradozó cikkét, amely lelkesen tudatja a kulturvi- lággal, hogy a népélelmtezés Napóleonját Folkusházy Lajos dr.-nak hívják. Mi magunk reménykedve számláltuk a milliókat, amelyeket a főváros a nagy cél érdekében mozgósított. Csak maga a községi kenyérgyár milliókat emésztett föl. Teljes joggal reméltük, hogy, ha a békében nem tudta is kielégíteni várakozásunkat. legalább a háboru rendkívüli körülményei teljes erőkifejtésében, nagyszerű pompájában fogja elénk állítani a főváros dédelgetett kedvencét. Ám mi történt? Részleteket nem érdemes ma hánytorgatni. Mindössze egyeben tényt említünk, amely nemcsak a kenyérgyárnak szerencsétlen gyengeségéin de egyben az élelmezési ügyosztály vezetőjének, a Frankfurter Zeitung kedvencének, tehetetlenségét is kellőképpen illusztrálja. És ez az, hogy ma, amikor háboru van, a fővárosi pékek elég merészek sztrájkról beszélni. Idáig jutott élelmezési politikánk, idáig jutott a nagy Folkusházy és idáig jutott a világhírű kenyérgyár, amely békeidején is nem egyszer adott impulzust a pékeknek a kenyér árainak emelésére. A tehetetlenség azonban a háborúban százszorosán rovandó föl és ha a fővárosi kenyérgyár csak a legcsekélyebb mértékben is konkurenciát tudna állítani a pékeknek, ha a legkisebb linger énei áj a volna is a kenyérárakra, akkor ma. épen ma, mukkantok sem volna szabad a pékeknek. A tény azonban az, hogy a pékek nagyon hangosak, mert tudják, milyen csapás lenne, ha Budapest a községi kenyérgyárra szorítkoznék. De megriadt a közönség is a pékek legelső hadi- mozdulatára, Joggal, mert nincs módjában, hogy a csak nemrég újabb százezreket invesztált kenyérgyár, fokozott teljesítőképességében bizalma legyen. A pékek kétoldaliéi elsáncolták magukat. Az egyik sánc a malmok kapzsi meggazdagodási vágya, amely a pótszámlák gyártásában excel- lál. Zsákot, ötszörös őrlési dijjiait számítanak és ezekkel a pótszámlákkal igyekszenek kijátszani a megállapított maximális árak kényszerét. A másik sánc a kitűnő Folkusházy és kenyérgyára... Mert tudják, hogy a konkurrencia gránátjai az ö tehetetlenségükről mindig vissza fognak pattanni. Amíg a pékek ilyen fedezékekben pipázhatnak, addig szinte az igazság látszatával hadakoznak. A malmok megfékezése a kormány dolga. Talán lesz is erélye, hogy közéjük csörditsen. De a kenyérgyár, tisztán a mi házi ügyünk. A pékek fészkelődéséből meg kell tanulni a fővárosnak, hogy háboru idején nem elegendő a lekötelezett, nyájas világorgánum, rokonszenve. Háborúban kenyér kell. Háborúban a befektetett milliók eredményeit akarjuk látni, ha kell, akár — Folkusházy Napoleon ur nélkül is . . . Közgyűlés. Beszámolók a város helyzetéről. A háboru kitörése óta harmadik s egyúttal ebben az évben utolsó közgyűlését tartja meg szerdán a főváros törvényhatósági bizottsága. A napirendnél is fontosabb pontja lesz a közgyűlésnek a polgármester beszámolója. A gáz és elektromos müvek 1915. évi költségelőirányzatánál nem várható vita. mert ezeket az előterjesztéseket az illetékes szakbizottságok alaposan megrágták már. — A dunai rakodó partok bérének megállapítása hasonlóképpen sírná lefolyású lesz, egyedül a Csiavargőzös rt. uj szerződésénél fognak alkalmasint felszólalni a városatyák, nem a javaslat, hanem a vállalat ellen. — Nem lesz kifogás a Magyar Villamossági részletfizetési kérelme és Deutsch Lajos elektromos igazgató 30.000 koronás szerződése ellen sem. — A berlini „Welt Kurir“ dmü folyóirat májusi számában képekben és szövegben ismertette a főváros fürdőit és egyéb nevezetességeit. A tanács javasolja, hogy a lapot ezért 2400 koronával honorálják. — Folkusházy tanácsnok ismét pénzt kér. Az állategészségügyi telep hullaanyag-forgalma a háború tartama óta főként a nagymennyiségű katonai húskonzerv- vágás következtében lényegesen emelkedett. E mellett a nagy állati hullák forgalma is jelentékenyen megszaporodott. Szükséges tehát az előterjesztés szerint egy harmadk digestor- készülék beszerzése, ami 17.000 korona költséget igényel. — Igen furcsa a közélelmezési ügyosztály vezetőjének egy további előterjesztése. A kötelező hatósági vágóállatbiztositásra vonatkozó előterjesztés számításainak felülvizsgálatára külső szakértő megbízását tartja szükségesnek a tanácsnok s a szakértőt ezer koronával óhajtja honorálni. Ez ugyan honoráriumnak nem túlságosan sok — nem is kevés! — de tisztelettel kérdjük, vájjon igazán fontos-e most éppen ez az ügy s egyáltalában minek kell pénzt költeni arra a javaslatra, amely már a legelső állomásán, az illetékes szakbizottságban megbukott. — Az tönkéntes Őrség 2000 K segélyt kért a várostól. Meg fogja kapni. — A Gyermekibarát Egyesület aránytalanul nagy segélyt, ötvenezer koronát kér. A tanács a kérelem, teljesítését javasolja. — Ágotái Lajos iparrajz- iskólái igazgatónak is van ismét egy szerény kérése. A lakása — igy mondja az előterjesztés indokolása — a napsugarat nélkülözi miért is azt 7000 korona költséggel át kell alakítani. Ez csak természetes, különösen a jelenlegi viszonyok között ... A többi előterjesztéssel részben külön cikkben foglalkozunk, részben pedig olyan jelentéktelenek, hogy nem érdemes velük foglalkozni.
