Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-17 / 25. szám
Budapest, 1914. június 17. NÁDAY BÉLA színész és temetőkijáró Úgy látszik, nem a legrosszabb foglalkozás a városházi kijárás. Nőttön-nő a számuk a hivatásos kijárókn^ak s amig azieliött a díszes névsorban csak városatyákat és ügyvédeket lehetett találni, ma már országos hirü színészek sem vetik meg ezt a divatot. A szóbanforgó országos hirü színész, aki mos tanában naponta látható a városházán, N á d a y Béla, a Nemzeti Színház kiváló tagja.- Mit jár ki Nádiay Bélla? — kérdezi a publikum. — Talán a tanügyi osztállyal van dolga, vagy a szociálpolitikaival? Nem helyes a szimat: Náday Béla temetővel akarja boldogítani Budapestet. A temető-ügyek legtöbb városházi intézőjének az előszobáját tapossa a művész, a kezében irattáska 'S a táskában a — Mül'er-fele ingatlanra vonatkozó akták vannak. Egy ízben megemlékeztünk már erről a furcsa üzletről. A városházán az élők helyett a halottakra gondolnak és kisütötték, hogy a farkasréti-temető nem elég bő. Igaz, hogy az előter- jesiztés szerint a temetőben még 40,000 embert kényelmesen ei lehet hántolni és igaz, hogy a legveszedelemesebb járvány sem pusztíthat annyira, hogy a temető kapujára 9 10 esztendő előtt kénytelenek legyenek kitűzni a „Megtelt “ jelzésű táblát. Be hát a bölcs előrelátás mindenkor jellemezte a város urait és minthogy Nádiay Béla azt mondta, hogy a farkasréti-temetőt abban az irányban kell kibővítem, amerre, a Mülle r-féle ingatlan fekszik: — egy-kettőre elkésníilt az előterjesztés. A temető-bizottság kivonult a helyszínére és megállapította, hogy a Míiller-féle telek hepe-hupás, köves, a jelzett célra teljesen alkalmatlan s e mellett méregdrága is, mert a szakéröi becslés szerint liegföljebb 10 korona 50 fillért ér négyszögölenkint, holott az eladó 40 koronát kér érte. A bizottság leszavazta az előterjesztést, ámde a Nemzeti Színház tagja a második felvonásban ismét talpraállott. Megtörtént az a csoda, hogy újból öszehivták a bizottságot, újabb télé két ajánlottak megvételre, amikor pedig a bizottság az ujab'b telek mellett döntött, akkor azt mondták: Ha már ilyen szépen összejöttünk és ha már benne vagyunk a svungba, akkor hagyjuk keresni a művészt is és vegyük meg a Müller-fél’e telket is. így is történt: a bizottság mindkét teleknek a megvételét határoza el és ha a pénzügyi bizottság, esetleg a kögyiilés útját nem állja ennek a tervnek, akkor a farkasréti-temető kibővítésének a címén csekély egymillió korona elköltésére nyílik alkalma a városnak. vagy nyolcvan tárgy és félő volt, hogy az éjszaka ráborul a városházára és együtt fogja találni a t. közgyűlést. Akkor jön a második egyezség. Biró Henrik bejelentette az elnöknek, hogy őnéki még akad némi mondani valója a Schlesinger nevezetű ócskavaskartell-tag nemzeti ajándékánál. A bejelentésnek az volt a hatása, hogy az elnök a Schllesinger-ügyet levette a napirendről. Ez az akadály is elmúlván, most már öt perc alatt ledarálták a napirendet, aztán hazamentek az atyák is, a tekintetes tanács tagjai is. Az utcán találós kérdésekkel traktálták egymást az emberek, ilye ténfor mán: Mondja meg, kedves tagtárs, hogyan lehet megkülönböztetni a Közúti kocsit a Várositól? Mbah, hangzik a válasz, ez nagyon egyszerű dolog. A Közúti kocsinak a színe barna, a Városié pedig sárga. — Ön megbukott, tisztelt kartárs. Ez nem biztos megkülönböztetés, mert sokan vannak, akiket az úristen szinvaksággal sújtott. — Hát akkor hogyan lehet megkülönböztetni a ” ' k"csit egymástól? — Figyeljen ide. Álljon ki szeptember hó elsején reggel öt órakor a Kossuth Lajos-utcai maflasarokra. Várjon ott egy órahosszat és figyelje meg az érkező villamoskocsikat. Amelyik kocsi nem jön az a Városi Villamos. A másik a Közúti. Jó éjszakát, tisztelt tagtárs. Jó éjszakát, kedves tagtárs. És köszönöm a szives útbaigazítást. Kereskedők véleménye az élelmiszerüzemről Az 1913. évi zárszámadás különös pikantérája, hogy először lát benne napvilágot a községi élelmiszerüzem mérlege. A büszke alkotás nem vált be pénzügyi szempontból sem, amint ez a zárszámadásokról közölt fejtegetésünkben megállapítjuk. És hogy a valóságban mennyire kell értékelni ezt az üzemet, arról éppen az elmúlt napokba nyilatkozott a legilletékesebb testületek egyike, a sajt- és vajnagykereskedők egyesülete. Az egyesület ülésének kiemelkedő mozzanata volt Bogdányi Mór biz. tag alább közölt beszéde, amely hü kritikája Folkusházyék gazdálkodásának. A budapesti sajt- és vajnagykereskedők egyesületének választmánya vasárnap Bogdányi Mór fővárosi bizottsági tag elnöklésével ülést tartott, A napirend tárgyalásának folyamán Reichfeld Mór alelnök kérdést intézett az elnökhöz, hogy a városi élelmezési üzem ügyében milyen állást foglal el, annak káros hatásának ellensúlyozására mit hajlandó tenni és végül, hogy az egyesület csatlakozik-e a fővárosi ipari és kereskedelmi testületek ama akciójához, amellyel a főváros élelmezési üzeme ellen küzdelemre hívta fel az egyesületeket. Bogdányi elnök a felvetett kérdésre azonnal válaszolt. Elsősorban megállapította, hogy a városi üzemnek eddig csak káros hatása volt. A népélelmezést olcsóbbá nem tette, sőt egyes cikkek ára az üzem létesítése óta még jóval emelkedett is. A város eme versenye tehát az élelmiszereket olcsóbbá nem tette, de azokat minőségileg sem javította. Ha mégis a magámüzemnek erős versenyt okoz, annak nem az az oka, hogy a város olcsóbb vagy jobb árut adna, hanem kizárólag a reklám. A város élelmiszerüzeme a jóhiszemű sajtó ingyenes szolgálatát oly reklámokra használja fel, amellyel szemben a magánkereskedelem és ipar nem képes védekezni. Bátran állíthatja, hogy a magánvállalkozás a versenyt minden téren győzedelmesen felvehetné, ahol csak a cikkek jóságáról és olcsóságáról van szó. Csak a városi üzemek olcsó reklámjával szemben nem tud helytállni, mert ez az árucikkek jóságánál és olcsóságánál is nagyobb hatással bir a vásárló közönség hangulatának irányításánál. A védekezésnek tehát elsősorban a város ingyenes reklámja ellen kellene irányulnia; A sajtó a városi közélelmezési üzem jóságának hirdetésével csak a nagyközönségnek vél szolgálni és nem veszi észre, hogy a leadott kommünikék valójában a versenyző városi üzem hirdetései a magámüzemek ellen. Itt rejlik a két versenytárs fegyverének egyenlőtlensége. Azt tapasztalta, hogy az üzemek várositása csaknem mániává fajult a városházán és ez ellen ez idő szerint érvek igazságával hiába keresnek orvoslást. Hasonló politikával létesítette Lueger is a bécsi városházán a keresztényszocíálisták uralmát és ezzel tudta azt biztosítani is. A polgármestertől, aki ugyanezt a politikát követi az ügy igazságos elintézését nem várhatják, Vázsonyi Vilmos dr. országgyűlési képviselőhöz kell for- dulniok, akinek az a célja, hogy a mai polgári és társadalmi rendet biztosítsa, és aki polgártársainak mindenkor önzetlenül tesz szolgálatokat. Az elnök bejelentette, hogy már beszélt e kérdésben Vázsonyival, aki kijelentette, hogy amikor 1911- ben az élelmiszerek drágasága ellen a mozgalom megindult, ő egészen mást proponált, mint amit a városházán létesítettek. Vázsonyi azonban be akarja várni a város élelmiszerüzemének mérlegét. Megígérte azonban, hogy oda fog hatni, mikép a kommunizálás ne fejlődjék olyan módon, hogy az a magánkereskedelem és vállalkozás megnyo- moritására vezessen. Az elnök indítványára a választmány kimondotta, hogy bizik Vázsonyi Vilmos dr.-ban, aki módot fog találni arra, hogy a fenyegető veszélyt elhárítsa. Erről a határozatáról a választmány értesíti a Terézváros képviselőjét. á’zilag készített női-, férfi- és gyermekfehér neműek kezesség me^ett rendkívül jutányosán VAJDA MÓR-nál IV., Deák Ferenc-utca 21. Válasz Fock Edének Az aszfaltgyár körül A főváros mostanában azzal a meggondolatlan tervvel foglalkozik, hogy városi aszfaltgyárat létesítsen. Ez a terv úgy az érdekelt ipari, mint a főváros vezető köreiben nagy megütközést keltett. Ehhez szól hozzá az a röpirat, ame.yet „A Székesfővárosi Aszfaltgyár, A tanácsi 11. ügyosztály előterjesztésének megvilágítása“ címmel M e n c z e r Béla, a Magyar Asphalt Részvény- társaság műszaki tanácsosa irt és amely az említett előterjesztést nyomról-nyomra követve, azt részletes bírálat tárgyává teszi. A röpirat visszautasítja az ügyosztály azon vádját, hogy az aszfaltburkolatok rossz állapotban vannak és rámutat arra, hogy a főváros estik a nagyíorgalniu utakat adja át az egyes aszfalt vállalatoknak átalányozott összeg ellenében fen- tartásra, de a fővárosban 350.000 négyzetméter olyan burkolat van, amelynek javításáért estik esetröl-esetre fizetnek, tudniillik akkor, amikor a mérnöki hivatalok a javításokat már elkerülhetetleneknek vélik. Menczer Béla szerint a felpanaszolt hiányok csak ezen utóbbi területeken észlelhetők. A röpirat szerzője tagadja azon vádat, hogy az asz- fal tv ál a! átok a főváros kizsákmányolására kartelt kötöttek volna és adatokkal igazolja, hogy Berlin komprimé burkolatért ugyanazon elkészítési és fentartási árakat fizeti, mint Budapest, de az elIÉészitési egységárakban Berlinben 4, Budapesten 6 éves ingyenes fentartási kötelezettség foglaltatik, tehát Budapest olcsóbban d o 1 g o z i k. Részletesen foglalkozik az öntött aszfalt-burkolatokkal, amelyeknek készítését már a honi ipar pártolása szempontjából is indokoltnak tartja és amelyek ezenkívül az előbbieknél mintegy húsz százalékkal olcsóbbak. Az ügyosztály gyáralapitási tervezetének pénz ügyi részét ismertetve, kimutatja, hogy az előirányzott befektetési és forgalmi töke távolról sem volna elegendő, tételenként kimutatja, hogy a házi kezelésben végzendő munkák az előirányzott 700.000 korona helyett 832.000 koronába kerülnének és bebizonyitja, hogy a jelenlegi vállalati egységárakkal számított 800.000 korona bevétel számitásité védésén alapul, mert pontos számítás alapján az ügyosztályi előterjesztés szerint, házi kezelésben végrehajtandó munka, az érvényben levő szerződéses egységárakkal csak 755.000 koronába kerül. Mindezekből azt látjuk, hogy a fővárosi aszfaltgyár létesítése még az esetben is meddő üzlet volna, ha Menczer Béla mint érdekelt fél elfogultan állította volna fel a mérleget, mert a tervezett munkáknál még annyi fölösleg sem mutatkozik, amennyi minden vállalkozót, mint teljesen legális nyereség, minden üzleten megillet. / 7 Viktória dutorgyár részvénytársaság faítőerenőezési mintatermei Budapesten, ÍV., Városház-utca 4. Szaöab öemenet. (Xossutt) Rajos-utca saroé) Tjofzer cs. és kir. udvari és kamarai szédítő öivatfláza Budapest, ÍV., TossutQ ßajos-utca g.
