Fővárosi Hírlap, 1914 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1914-06-03 / 23. szám
bői mennél nagyobb haszna legyen a fővárosnak. A közönségnek az az érdeke, hogy ne terheljék meg iiiabb pótadókkal. Ezt pedig csakis ugv lehet elkerülni, ha minden alkalmat felhasznál a főváros arra, hogy meglévő bevételeit fokozza. _2 _____________________________________ VÁ LASZT A VÁROS Elöljáró, tanácsjegyző, számtanácsos A legközelebbi június tizenhetediki közgyűlésen betöltik végre az Alkér Emil nyugdijba- vonulásával megüresedett helyettes tiszti főügyészi álást. Első helyen Köncs Boldizsárt jelölte a kijelölő választmány s bizonyos, hogy a választásból Köncs neve fog győztesen kikerülni. Ellenjelöltjei: Balázs Elemér tordai törvényszéki elnök és Z u n a Béla tiszti ügyész. Junius kilencedik} lejárattal egész csomó állásra, hirdet pályázatot a polgármester. Az állások között első helyen áll az elöljárói állás, amelynek betöltését Kiss Ferenc dr. nyugdíjazása tette szükségessé. Az állásra pályáznak: Csaplovics Pál, Dévény Gyula, Wigh János, Sántha Dénes, Perger Ignác és Csomag Gáspár főjegyzők. Csaplovics Dévénnyel szemben nem óhajtja felvenni a harcot és különben is a Lipótváros elöljárói állására van kiszemelve. Dévény Gyulát az erzsébetvárosi bizottsági tagok óhajtják. Erős pártja van azonban Wigh János főjegyzőnek is s kettőjük küzdelmének az eredménye kétséges. Amelyik alul marad, az lesz az utóda Gergelyi Sándornak. Óbuda szeptemberben nyugdíjba vonuló elöljárójának. Az üresedésben lévő másodosztályú tanács- jegyzői állásra pályáznak: Unger Béla, Gazsi Benő, Papperth Viktor és Muzsikó István fogalmazók. Legtöbb esélye Muzsikónak van. aki mint a pénzügyi bizottság előadója, bebizonyította az állásra való rátermettségét. Az adóhivatali föszámtanácsosi állásra pályáznak : Szombathelyi György, Tövis Károly, Deák Géza és Wabrosch Károly számtanácsosok. Alkalmasint Wabroscht választja meg a tanács. A műszaki főtanácsosi állás komoly pályázói: Szívós Gyula és K r i s z t i n k o v i c s Béla. Ezeken kívül több kisebb jelentőségű állás kerül legközelebb betöltésre. Kulturvita a közgyűlésen. Bu és öröm váltakozik az emberi életben. Meghalt Kossuth Ferenc — jelenti B á r c z y polgármester s a városatyák állva hallgatják a nemzet nagy halottjának emlékezetét. A komor hangulat, a mély gyász azonban percek múltán eltűnik és már viccelődnek a városatyák, már éltetik Blaskovich Aladárt, akinek lovát M i c i n e k hívják és arról nevezetes, hogy megnyerte a Király-dijat, amely alka'omból a tulajdonos ezer koronát juttatott a város szegényeinek. Valóságos inditványözön zúdul a közgyűlésre. Az okos Szemenyei Kornél a német kereskedelmi szerződés felmondását kívánja s a felmondást annyi statisztikai adattal támogatja, hogy 'beleszédül az amber. 11 avas Rezső főpróbát tart. A jövő közgyűlésen a kereskedelmi kikötőt tárgyalják, Vita tanácsnok kiváló előterjesztését. Ennél a pontnál Havass Rezsőnek még Dalmácia árán is fel kell szólalnia, nem árt tehát — gondolja magában — ha a terem akusztikáját még egyszer kipróbálja. Azt kívánja, hogy magyarázzák meg márványtáblákon, ki volt B o r á r o s János és miért Klauzál-utca a Klauzál-utca, továbbá, mikor halt meg Szemére Bertalan és miért éppen az ügyvédi kamarát építették a Szemere-utcában. Miért nem hívják az Andrássy-utat Havass Rezső-utnak és ki volt az a D o b, akitől a Dob-utcát elkeresztelték. Schuberth Sándor szőlöoltványisko- lát kért Óbuda számára. Ez az indítvány már az uj választásoknak a fecskéje s az indokolása az, hogy Schubert hajlandó Óbudát a parlamentben képviselni. F e l e k i Béla az uj választási törvény sérelmes intézkedéseinek megváltoztatását kívánja, Kovács Jenő „hazabeszél“ és A gabonává inról Folkusházy kétkulacsossága Folkusháizy Lajos tanácsnok egy szép májusi napon világraszóló előterjesztéssel lepte meg Budapest közönségét. Azt javasolta, hogy a főváros Írjon fel a kormányhoz a gabonavámok leszállítása iránt. Úgy tüntette fel a dolgot, mint hogyha ezzel örökre segítve volna a köz- élelmezési mizériákon s mintha a gabonavámok ideiglenes leszállításának a lisztárak csökkenése volna a következménye. A tanácsnok ur munkájáról Mutsch enbacher Emil dr., az Omge titkára megállapította, hogy silány utánzata, lemásolása a bécsi községtanács hasonló irányú határozatának. Semmi esetre sem volt alkalmas a javaslat arra, hogy egalizálható lett volna vele a kenyér árának újabb emelése. A közélelmezési tanácsnok munkája nagyon tetszett Ausztriában, idehaza azonban annál kevésbbé voltak elragdtatva tőle a gazdasági érdekeltségek. A Magyar Mezö- gzdasági Vámpolitikai Központ május hó 23-ikán a legnagyobb felháborodással olvasta a főváros állásfoglalását. Jelen volt ez ülésen Folkusházy Lajos tanácsnok is, sőt fel is szólalt. Folkusházy kijelentette, hogy nem akar tervszerű mozgalmat indítani a gabonavámok leszállítására. Azt ajánlotta beszédének végén, hogy a mezőgazdasági vámpolitikai központ tiltakozzék az ő (Folkusházy) javaslata ellen, de mellőzze a tiltakozás indokolását. A közélelmezés legfőbb őre tehát csúnyán meghátrált. Behódolt az agráriusoknak és a saját gyermekét, a nagy kínnal lemásolt javaslatot, egyszerűen megölte. Folkusházy urnák azt a kijelentését, hogy ö nem veszi és nem csinálja komolyan a gabonavámok leszállítására irányuló mozgalmat, meg kell torolnia a közgyűlésnek. A nyilatkozatból ugyanis az derült ki, hogy a tanácsnok ur nem veszi komolyan a közgyűlést, sőt nem veszi komolyan önmagát sem, hanem a legelső alkalommal önmaga dezavuálja a közgyűlés határozatát és a saját előterjesztését. Ez pedig tűrhetetlen helyzet és nem maradhat válasz nélkül. Mert ha a közgyűlés által elfogadott előterjesztés helyes és fedi a tanácsnok meggyőződését: —- akkor miért szaval a gazdáknak éppen az ellenkezőjéről. Ha pedig a gazdáknak főreáliskolát követel az Erzsébetvárosnak. Dán Leó elmondja, hogy a múltkor a Dorottya-utca kellő közepén haladt egy bankfiu és elcsúszott a rothadt gyümölcsmaradványokon. Mire Dán megígérte, hogy majd ö ez ellen tenni fog valamit és arra akarja kötelezni a pesti gyümölcs- fogyasztókat, hogy a gyümölcsöt magostul nyeljék le. Még Bischitz Miksa boldogította a Hun- gária-körut lakóit, aztán W i l d n e r tanácsnok elreferálta a kultúrpalotáról készített javaslatát. Polgár Károly a hetedik kerületi bizottsági tagok nevében azt indítványozza, hogy halasz- szák el az építkezést addig, amig a pénzviszonyok meg nem javulnak. Steinhardt akarja a palotát, de nem akarja a Cálvin-teret, Pató-nak tetszik a palota is, a tér is. Bara n s k i Budán szeretné látni a kultúrpalotái, Hecht Ernő a Ferencváros nevében kijelenti, hogy ők nem kérnek a kultúrpalotából, menjenek vele a Dunapartra. Vértes Emil a régi zálogház telkét ajánlja, Szalai a Tisza Kálmán- teret. Márk u s Miksa szerint a könyvtárak építése a polgárok arzenáljainak az építése. A tanács javaslata mellett beszél. Simonovics után a polgármester tartotta szükségesnek, hogy beszéljen. Kezdte a beszédet a honfoglalásnál, majd átugrott ezer esztendőt s a milleniumra tért át. Végül pedig azt mondta, hogy a könyvtártól azért fáznak a városatyák, mert ehhez nem fűződik magánérdek, ez csak kultúra, csak közügy. Az atyák szavaztak. Má r h e r tanácsnok azt mondta: A Steinhardt-inditvány mellett szavazott 91 városatya, ellene 45 városatya és húsz tanácstag, összesen 65. Tehát megbukott a tanács, megbukott a Cálvin-tér és megbukott egyelőre a kultúrpalota is, mert a jó józsefvárosiak és a ferencvárosiak és a terézvárosiak ott Budapest, 1914. junius 3. az álláspontját fogadja el, akkor miért nem volt bátorsága a közgyűlést is tájékoztatni erről? Súlyos kudarcát jelenti ez a fővárosnak. A kétkulacsosság azt jelenti, hogy Folkusházy Lajos közélelmezési politikájából hiányzik a cél- tudatosság, a következetesség, a bátorság, az okosság. A közélelmezés gondjait más kezekre kell bízni. Mert vájjon mit várhat a főváros fogyasztóközönsége olyan közélelmezési politikától, amely napról-napra változik s amely egyfelől reményeket kelt, másfelől pedig önmaga árulja el a rábízott érdekeket. Fockról-fokra Fővárosi kátránytelep. — Kövezik a Deák Ferenc-teret. I. Budapesten bolondgombaszámra nőnek ki a földből a legkülönbözőbb háziüzemek. Ilyen újabb siitetü házi üzem a kátrányozó-te- 1 e p. F o c k tanácsnok ur megirigyelte a kollégáit, azt mondta, hogy ne csak a B u z á t h tanácsnoknak, meg a R é n y i tanácsnoknak, meg a Márkus tanácsnoknak legyenek városi üzemei, hanem őnéki is. Miután pedig a bazaltbánya felrobbant, az aszfalltgyár ügye pedig minden hangulatkeltés dacára is, nagyon gyengén áll, — kátránytelepet alapított Fock tanácsnok ur. Meg sem kérdeztek senkit, a szükséges költségeket meg sem szavaztatták s egyszerre csak elkezdte áldáisos működését a székjesfővárosi kátránytelep. Az első munka az Andrássy- uti jobboldali gyalogjárda kátrány o z á s a volt. Mintájául szolgálhat annak, hogy Fock tanácsnok kezében hogyan működik egy városi házi üzem. Az egész gyalogsétányt olvasztott kátránnyal felöntötték és hogy a kátrányt megsüritsék, apró kaviccsal behintették. Télen ez a hepe-hupás sétány csak megjárja, de ha kitavaszodik, akkor a kátrány megolvad és hat hónapon keresztül a közönség olyan süpedékes talajon jár, mintha csak a cirkusz porondján sétálna. Ezt a gyönyörűséges állapotot gondosan előkészítették. Hogy a napsugarak jobban érjék a kátrány-réteget, az úttestet szegélyező lombos fákat kivágták. Tessék csak a bizottsági tagoknak napsütéses délidében végigsétálni Budapest büszkeségén, az nyomban vérszerzödést kötöttek és azt mondták, hogy inkább vesszen a kultúra is, a palota is, de Steinhardtnak még sem lesz igaza, a könyvtár még sem kerül a Belvárosba. Ebben a hangulatban installálták Óbuda uj városbiráját, Szol no ky Lászlót, aki azt mondta magáról, hogy ő egy csekélység, ellenben áldásos békét fog teremteni a kies Óbudán. Paksy Béla folytatta Kovács Jenő munkáját: kerületi ügyet sürgetett, az elöljáróság építését. Hogy majd ha megindul a választási küzdelem és Paksy a mandátumért pályázik, nyugodt lelkismerettel szavalhassa a polgártársaknak : — Látjátok feleim, én mindent elkövettem, hogy az Erzsébetváros uj előljárósági palotát kapjon. De az ármányos Vázsonyi és a hamis Bárczy nem hajlottak a jó szóra! Egyelőre tényleg várni kell még a palotával és Paksy reményei alig — mogyorónagysá- guak. Bosnyák Izsó temperamentumos, ötletes beszédben támadta a nyolc órai záróráról szóló törvény alkotóit és azt mondta, hogy a tanács fiinck-fának megadta a záróra felfüggesztését, a tanács olyan, mint a lágyszívű asszony, aki nem tud senkinek nem-et mondani . . . (Felkiáltások: Honnan tudja?) Vita tanácsnok olyan szépen válaszolt, hogy Bosnyák Izsó is meg volt vele elégedve. öreg este lett, amikor végre visszatértek a napirendhez. Ez a munka nagyon simán ment. Az omnibuszt két perc alatt megváltották s némi zökkenés csakis egy Lévai Miksa nevű tanítónak fizetési ügyénél és K i s s Ferenc nyugdíjazásánál volt. A tanácsot irgalmatlanul leszavazták mind a két kérdésben. Egyéb baj nem történt s az ülés a nyolc órai záróra pontos betartásával ért véget.
